Atlétika, 1998 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
Az Európai Atlétikai Szövetség által kiírt hagyományos év végi szavazáson Astrid Kumbemuss és Wison Kipketer nyerte el az 1997-es év legjobb európai atlétája címet. A 27 éves német súlylökőnő augusztusban Athénben megvédte 1995. évi göteborgi világbajnoki elsőségét és megnyerte az 1997. évi Grand Prix összetett versenyt is. A 25 éves kenyai születésű dán Wilson Kipketer 800 m-en ismételte meg világbajnoki győzelmét, előtte márciusban megnyerte a versenyszám fedett pályás világbajnokságát is, ezen a távon fedett pályán és szabadtéren öt világrekordot ért el, megnyerte valamennyi Grand Prix versenyét is. A velük készített interjút és cikket az alábbiakban közölük. Interjú Astrid Kumbernuss-szal ' VÖ • Gratulálunk az év európai atlétája címhez. Mit jelent önnek ez az elismerés? - Teljesen váratlanul ért. Nagyon jó év volt, de meglepő, hogy egy súlylökőt választanak meg és helyeznek olyan élsportolók elé, mint Szabó, Braun, Pintusevics, Hattestad vagy Enquist. Először el sem tudtam hinni, de utána igazán megtisztelve éreztem magam. • Az utóbbi években uralkodik a női súlylökésben, nemcsak Európában, hanem a világon is. Ez azért van, mert erős, vagy mert gyengék az ellenfelei? - 21 métert nem lehet elérni erőfeszítés nélkül. Rengeteget gyakorlok és az én edzésem intenzívebb és specializáltabb a többi atlétáéhoz viszonyítva. Minden nagyon szakszerű és mindent alárendelek a sportnak. Szeretem azt, amit csinálok és ez számomra élvezet. • 1997-ben megnyert minden lehetségest, kivéve a fedett pályás világbajnoki címet. (Az ukrán Vita Paviis győztese kerek 20 m-es dobással, Kumbemuss 1992-vel lett második. A szerkeszdő A világbajnoki címmel kezdte a 20.71 méteres dobásával Athénben és a Grand Prix győzelemmel fejezte be. Visszapillantva milyennek látja a szezont? - Nagyon fárasztó volt. A 28 versennyel körülbelül ugyanannyi eseményen vettem részt, mint az előző évben. Mindenek felett a Grand Prix versenyek vették el a legtöbb erőt. Meg kellett nyernem a nyolc selejtezőt és a döntőt is. Ráadásul hazai kötelezettségeim is voltak és kisebb versenyek, ahol senkinek sem akartam csalódást okozni egy mindössze 19 m-es dobással. Közéleti személyként is sok más elfoglaltságom volt, de ha az ember egyszer sikeres lesz, akkor mindezt nem tekinti megerőltetőnek. • Mi a véleménye a doppingellenőrzésről? Több nemzetközi és egyben módszeresebb ellenőrzésre lenne szükség. Ez nemcsak a női súlylökésnél probléma, hanem minden versenyágban, és nemcsak az atlétikában, hanem más sportágaknál is. Az IAAF-nak több nyomást kellene gyakorolnia, mert számos nemzeti szövetség nem veszi olyan komolyan ezt a problémát, mint Németország. Egy kicsivel több segítség is érkezhetne kívülről. • Az 1998-as idényre való felkészülését a heidelbergi Egyetemi Kórházban kellett megkezdenie. Mi történt? - 1992-ben elszakadt egy keresztszalag a térdemben. A kórházban beültettek egy pótszalagot, de az évek során lassan szétment és az egész térdem gyenge lett, előbb vagy utóbb a térdem teljesen tönkrement volna. Ezért november 24-én egy második műtéten mentem keresztül, amely során a régi szalagot egy újjal helyettesítették, de ez alkalommal a saját hajlító inamból. • Előreláthatólag mikor fog visszatérni a súlylökéshez? - Dr. Passler professzor szerint körülbelül nyolc hónapig kell pihennem, úgyhogy nem valószínű, hogy részt veszek az Európa-bajnokságon, a johannesburgi világkupa előtt nem fogok visszatérni. • És a következő évekre vonatkozólag mik a tervei? Először is 1998-ban a felépülésemtől függően kell a tempómat diktálnom. 1999-ben harmadszorra is világbajnok akarok lenni - ez a legfontosabb célom. Azután ott vannak az olimpiai játékok, ahol szintén sikeresen szeretnék szerepelni. • Sajnos a kristálytrófea, amit az év legjobb európai atlétája címéért kapott Budapesten októberben, leesett és eltört neubrandenburgi otthonában. Van egy német közmondás: „törött edény szerencsét hoz". Milyen szerencsét remél a jövőben? - Már eddig is annyi szerencsében volt részem. Most jó egészséget kívánok magamnak. Ha egészséges vagyok, akkor bármivel megbirkózom. Peter Grau (A Leichtathletik szakírója) . European Athletic Association News, 1997. 4. sz. 2., 11. óid. Fordította: Istenes Ildikó 2 Fekete-fehér összefogás: a Wilson Kipketer sztori Nem hisz Istenben, de hisz edzőjének azon nem mindennapos képességében, hogy bajnokot tud csinálni. Az nem számít, hogy az edző nem különösebben ékesszóló vagy hogy csak lengyelül beszél. Az számít, hogy elkápráztatja a világot tanítványával, akivel egyre gyorsabban futtatja a 800 m-t. Ha Wilson Kipketer soha nem találkozott volna egy olyan edzővel, mint Slawomir Novak, akkor elképzelhető, hogy nem lettek volna világcsúcsok, vagy aranyérmek. Ennek a két "emigráns"-nak az útja 1994-ben kereszteződött Koppenhágában, ahol a fiatal kenyai nyolcszázas