Atlétika, 2001 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2001-06-01 / 6. szám
nünk, hogy a vasgolyó 17,5 kg-ot nyomott! A második „palicsi olimpián” a fentieken kívül szerepelt a 200 méteres „sprint”, a 200 méteres gátfutás és a 7 km-es távgyaloglás. Az évente megrendezett vetélkedők olyan hírnévre tettek szert Közép-Európában, hogy a nyolcvanas években a bécsi és a budapesti versenyek időpontját a palicsi olimpiához igazították, mivel köztudott volt, hogy a legjobb atléták ekkor itt tartózkodnak. 1882-ben tovább bővült az atlétikai program: volt 250 és az ifiknek 220 méteres síkfutás, magasugrás és rúdugrás. Az utóbbit Vermes Lajos nyerte 315 centiméteres országos csúccsal, rekordot dobott a 17,5 kgos súllyal Ramcsányi Jónás is, 6,28 métert. Két versenyszámban bajnoki címért küzdhettek az atléták: 1000 méteres akadályfutás (3 perc és 36 másodperccel győzött Wenczel Lajos) és 15 km-es gyalogló-futó verseny. Ez azt jelentette, hogy tetszés szerint lehetet futni vagy gyalogolni, úgy nevezték az anglománok, hogy „go as you please”, amelyet végül Vessa György nyert meg 64 perc 14 másodperccel. Vermesék vagyonukat sem kímélték, ha a sportról volt szó: 1884-ben felépítették Palicson az ország első tribünökkel ellátott, úgynevezett zárt arénás pályáját, amelyen nemzetközivé váltak a versenyek: a súlylökést például a belgrádi szerb Ljubomir Stanojevics nyerte. Az 1000 méteres akadályfutásban (8 darab egy méteres akadály) viszont Wenczel Lajos megvédte bajnoki címét és rekordot futott (3 perc 15 másodperc). Új számként itt vezették be az úgynevezett viadori ugróversenyt, amely három ugrásból (magas, távol és rúd) állt. Szintén újdonságként mutatták be a súlylökést-magasba! Ezt Vermes Nándor - az egyik „feltaláló” nyerte a 17,5 kilós golyót 3 méter magasra és 2 méter távolságra dobta. 1885-ben már különvonatok hozták át Szabadkáról a több ezer nézőt, akiket fúvós zenekarral várt a rendőrség (ezt tekinthetjük az olimpiai Az Achilles Sport Egylet “olimpiai” versenykiírása nyitóünnepségek elődjének?!). A rövid idő alatt igen nagy népszerűségre szert tett súlylökés magasba és távolba programmal kezdődtek a vetélkedők. Ezt úgy oldották meg, hogy a rúdugró állványtól 2 méterre helyeztek egy deszkát és minden dobás után emelték a magasságot és messzebbre tették a kidobó helyet. A „viadori ugróversenyt” Vermes Nándor nyerte, 185 centimétert ugrott magasba (dobbantóról!), 506 centit ugrott távolba és 290-et rúddal, ezeket azután átszámították „erőpontokra” és így állapították meg a sorrendet. A legújabb „találmány” a 3000 méteres gyaloglás volt, de teherrel! Rá egy évre, 1886-ban az Achilles-egylet és a Szabadkai Tornász Egylet versenyén megjelent Magyarországon először: a diszkoszvetés! Nem a mai diszkoszt dobták ugyan, hanem egy 2 kg-os lapos, vasból készült korongot (tányért), de mégis a diszkoszvetéshez hasonló mutatványt láthatott a nagyérdemű közönség. A kidobó hely egy deszkatákolmány volt és erről „Maron stílusában” (helyből) hajították el a kerek vasat a versenyzők, de hogy bonyolultabb legyen, ezt is kombinálták a magasba dobással. Az első „diszkoszvető” bajnok Matkovics Miklós lett, aki 11 méterre és 3,20 méterre vetette el a szert. Matkovics ettől kezdve a legsokoldalúbb atlétája lett a régiónak, de az egész Monarchiában is: ugró- és dobószámokon kívül sikerrel indult sprintszámokban és hosszútávfutásban is. 1889- ben a Szabadkai Torna Egylet összes versenyén Matkovics nyerte az atlétikai számok több mint felét. Ekkor rendeztek egyébként első ízben pentatlon versenyt hazánkban a néhai olimpiák mintájára (futás, diszkosz, gerely, távol és birkózás). Természetesen ezt is Matkovics Miklós nyerte, de nem olajfaágból font koszorút kapott a fejére, hanem a jó öreg alföldi akácfából készítettet. 1891-ben Vermes Lajos még felújította - egymillió forintért - a palicsi sportkombinátját, de a kilencvenes években lanyhulni kezdtek a versenyek. 1895-ben megszűnt az Achilles-egylet, amelynek fő oka az volt, hogy Vermes Lajos Budapestre távozott (a MAC titkára lett). De azért nem szűntek meg teljesen a „palicsi olimpiai” versenyek: Vermes időnként felelevenítette a „régi dicsőséget”. 1903-ban például 24 egyesület atlétái vetélkedtek Palicson többek között Sztancsics György, aki 1906- ban az athéni rendkívüli olimpián aranyérmet nyert. Sztancsics egyébként első versenyén csizmában és zakóban indult, a palicsi közönség nagy derültségére, de viszont, megverte az egész évben készülő „profi” gyaloglókat és a végén ő nevetett. Valójában a palicsi olimpiának az első világháború vetett véget, 1914 után már nem talált magára a térség sportja, de addig-túlzás nélkül állíthatjuk - Szabadka és Palics volt a magyar atlétika őskorának legerősebb vidéki fellegvára. Dr. Takács Ferenc A Szabadkai Torna Egylet díszoklevele Nagybudafai Vermes Lajos “világbajnok” részére