Atlétika, 2001 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2001-06-01 / 6. szám

nünk, hogy a vasgolyó 17,5 kg-ot nyo­mott! A második „palicsi olimpián” a fentieken kívül szerepelt a 200 méte­res „sprint”, a 200 méteres gátfutás és a 7 km-es távgyaloglás. Az évente megrendezett vetélkedők olyan hír­névre tettek szert Közép-Európában, hogy a nyolcvanas években a bécsi és a budapesti versenyek időpontját a palicsi olimpiához igazították, mi­vel köztudott volt, hogy a legjobb at­léták ekkor itt tartózkodnak. 1882-ben tovább bővült az atléti­kai program: volt 250 és az ifiknek 220 méteres síkfutás, magasugrás és rúdugrás. Az utóbbit Vermes Lajos nyerte 315 centiméteres országos csúccsal, rekordot dobott a 17,5 kg­­os súllyal Ramcsányi Jónás is, 6,28 métert. Két versenyszámban bajnoki címért küzdhettek az atléták: 1000 méteres akadályfutás (3 perc és 36 másodperccel győzött Wenczel Lajos) és 15 km-es gyalogló-futó verseny. Ez azt jelentette, hogy tetszés szerint le­hetet futni vagy gyalogolni, úgy ne­vezték az anglománok, hogy „go as you please”, amelyet végül Vessa György nyert meg 64 perc 14 másod­perccel. Vermesék vagyonukat sem kímél­ték, ha a sportról volt szó: 1884-ben felépítették Palicson az ország első tribünökkel ellátott, úgynevezett zárt arénás pályáját, amelyen nemzetkö­zivé váltak a versenyek: a súlylökést például a belgrádi szerb Ljubomir Stanojevics nyerte. Az 1000 méteres akadályfutásban (8 darab egy méte­res akadály) viszont Wenczel Lajos megvédte bajnoki címét és rekordot futott (3 perc 15 másodperc). Új számként itt vezették be az úgyneve­zett viadori ugróversenyt, amely há­rom ugrásból (magas, távol és rúd) állt. Szintén újdonságként mutatták be a súlylökést-magasba! Ezt Vermes Nándor - az egyik „feltaláló”­­ nyerte a 17,5 kilós golyót 3 méter magasra és 2 méter távolságra dobta. 1885-ben már különvonatok hoz­ták át Szabadkáról a több ezer nézőt, akiket fúvós zenekarral várt a rend­őrség (ezt tekinthetjük az olimpiai Az Achilles Sport Egylet “olimpiai” versenykiírása nyitóünnepségek elődjének?!). A rö­vid idő alatt igen nagy népszerűségre szert tett súlylökés magasba és távol­ba programmal kezdődtek a vetélke­dők. Ezt úgy oldották meg, hogy a rúdugró állványtól 2 méterre helyez­tek egy deszkát és minden dobás után emelték a magasságot és messzebbre tették a kidobó helyet. A „viadori ugróversenyt” Vermes Nándor nyer­te, 185 centimétert ugrott magasba (dobbantóról!), 506 centit ugrott tá­volba és 290-et rúddal, ezeket azután átszámították „erőpontokra” és így állapították meg a sorrendet. A leg­újabb „találmány” a 3000 méteres gyaloglás volt, de teherrel! Rá egy évre, 1886-ban az Achilles-egylet és a Szabadkai Tornász Egylet verse­nyén megjelent Magyarországon elő­ször: a diszkoszvetés! Nem a mai diszkoszt dobták ugyan, hanem egy 2 kg-os lapos, vasból készült koron­got (tányért), de mégis a diszkoszve­téshez hasonló mutatványt láthatott a nagyérdemű közönség. A kidobó hely egy deszkatákolmány volt és erről „Maron stílusában” (helyből) hajítot­ták el a kerek vasat a versenyzők, de hogy bonyolultabb legyen, ezt is kom­binálták a magasba dobással. Az első „diszkoszvető” bajnok Matkovics Miklós lett, aki 11 méterre és 3,20 méterre vetette el a szert. Matkovics ettől kezdve a legsokoldalúbb atlétá­ja lett a régiónak, de az egész Monar­chiában is: ugró- és dobószámokon kívül sikerrel indult sprintszámok­ban és hosszútávfutásban is. 1889- ben a Szabadkai Torna Egylet összes versenyén Matkovics nyerte az atlé­tikai számok több mint felét. Ekkor rendeztek egyébként első ízben pen­tatlon versenyt hazánkban a néhai olimpiák mintájára (futás, diszkosz, gerely, távol és birkózás). Természe­tesen ezt is Matkovics Miklós nyer­te, de nem olajfaágból font koszorút kapott a fejére, hanem a jó öreg al­földi akácfából készítettet. 1891-ben Vermes Lajos még fel­újította - egymillió forintért - a palicsi sportkombinátját, de a kilenc­venes években lanyhulni kezdtek a versenyek. 1895-ben megszűnt az Achilles-egylet, amelynek fő oka az volt, hogy Vermes Lajos Budapestre távozott (a MAC titkára lett). De azért nem szűntek meg teljesen a „palicsi olimpiai” versenyek: Vermes időnként felelevenítette a „régi dicső­séget”. 1903-ban például 24 egyesü­let atlétái vetélkedtek Palicson többek között Sztancsics György, aki 1906- ban az athéni rendkívüli olimpián aranyérmet nyert. Sztancsics egyéb­ként első versenyén csizmában és za­kóban indult, a palicsi közönség nagy derültségére, de viszont, megverte az egész évben készülő „profi” gyalog­lókat és a végén ő nevetett. Valójában a palicsi olimpiának az első világháború vetett véget, 1914 után már nem talált magára a térség sportja, de addig-túlzás nélkül állít­hatjuk - Szabadka és Palics volt a magyar atlétika őskorának legerősebb vidéki fellegvára. Dr. Takács Ferenc A Szabadkai Torna Egylet díszoklevele Nagybudafai Vermes Lajos “világbajnok” részére

Next