Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-08-01 / 8. szám

2002. augusztus ATOMERŐMŰ 11. oldal Baranyai barangolás bicajjal A természetjáró szakosztály idei programjában - az elmúlt évekhez hasonlóan - idén is megjelent a nyári kerékpártúra. A szakosztály szerény költségvetése miatt Paksra ismét „drótszamáron” érkeztünk haza. Az „Ismerd meg Magyaror­szág megyéit" sorozatunk idei állo­mása Baranya megye volt. A túra 30 jókedvű turistával Váraljá­ról indult, ahová az indulás előtti este autóbusszal érkeztünk meg. A reggeli indulás igazi nyáridőben volt, utunk a Kelet-Mecsek talán legszebb részén, a Völgységi-patak mellett, Szászvár- Magyaregregy útvonalon haladt. Kis kitérőt tettünk a Máré-várhoz, ahová csak néhányan tekertek fel bicajjal, a többség egy rövid séta után gyönyör­ködhetett a panorámában a vár tetejé­ről. Zobákpuszta előtt jött az első húzósabb emelkedő, ez mégiscsak a Mecsek­ Jenő bácsi kocsmája ideális megállóhelynek bizonyult, az öregnek időegység alatt ennyi „hosszúlépést” már régen kellett elkészítenie. A hosszú ebédszünet után (le)begurultunk Pécs­re, az első nap végállomására. Szállá­sunk elfoglalása után Pécs belvárosá­val ismerkedtünk. Reggel szemerkélő esőre ébredtünk, ez valami tévedés! Szerencsénkre nem volt komoly a helyzet, de egy gondosan kalkulált in­dulással sikerült elkapni egy rövid (10 perces) esőt a Szent Péter bazilikáig. Ez volt az esőkabát-próba. Orfűn a vízi­malom és a szárazmalom működését, történetét ismertük meg. A Pécsi-tó megkerülésével, kemény emelkedő után értünk Abaligetre, ahol az 1768- ban felfedezett cseppkőbarlangban is sétáltunk. A nap végére az út kisimult, eltűnt a Mecsek. Bükkösdi szálláshe­lyünket elhagyva sík úton haladtunk, szinte unalmas volt. Útközben láthat­tunk példát arra, hogyan pusztul el(le) egy falu. Gilvánfánál nem lassítottunk, csak csodálkozó pillantásokat vetve a Varga-telep egyforma, kicsi házaira, az udvaron üldögélő népes családokra ütemesen tekertük a pedált. Sellyén a Draskovich kastély közvetlen szom­szédságában fejeztük be a napot. A keddi nap fakultatív programjai közül mindenki a sellyei termálvizes strandot választotta, ahol egész nap „lazítot­tunk”. Előtte még megnéztük a helyi Ormánság Múzeum kiállítását. A gye­rekek különösen elcsodálkoztak a mú­zeum udvarán látható, az ormánsági népi építészet egyik formáján, a „talpas házon”. Szerda reggel indulás, szép nyári nap, sík út a Dráva közelében, első megálló 25 km után, az arcokon döb­benet, mi lesz itt ma?! Ebédszünet a siklósi vár előtti parkban. Nagyon me­leg volt, így többen csak gyümölcsöt és „gyümölcsleveket” fogyasztottak ebédre. A siklósi vár mai képe a 18. században a Batthyány-grófok átalakí­tásai során alakult ki, a vár impozáns bejáratát nézve az „idősebb nemze­dék” emlékeiben könnyen felidézhette a „Tenkes kapitánya” c. kalandos film­sorozat néhány várjelenetét. Hosszabb ebéd utáni pihenőt tartottunk, de a Nap nem pihent, nagyon meleg volt. Ilyen melegben legjobb egy hűvös pincé­ben, ezért utunk a villányi pincesor egyik pincéjébe vezetett. Többszöri kóstolgatás után a zweigelt nyert. Út­ban aznapi szálláshelyünkig - a bere­­mendi cementgyár vendégházáig - a Villányi-hegység vonulatából csúcso­­san kiemelkedő 442 m magas Szársomlyó - népi nevén Ördögszán­­totta-hegy - mellett kerekeztünk el. Ezen a meleg napon tekertünk a túra során a legtöbbet, így érthető, hogy a vacsora mellé annyi hosszú lépést kér­tünk, hogy a különleges elnevezésű vendéglő (Zokogó majom) tartalék po­hárkészletét is felavattuk. Reggel kipi­henten indultunk tovább túránk legdé­lebbi pontjától. Délután érkeztünk meg a Sátorhely határában lévő Moh­ácsi Történelmi Emlékhelyhez, amely a hazánk és térségünk történelmét hosszú időre meghatározó 1526. au­gusztus 29.-i csatának állít emléket. Mohácsról reggel folytattuk utunkat, kis kerülővel indultunk el a túra utolsó szálláshelyére, Bonyhádra. Egyszer csak feltűnt szemünk előtt a Mecsek néhány jellegzetes pontja (TV-torony a Misina tetején, Zengő). Ekkor éreztük, hogy lassan bezárjuk a kört, melynek mentén körbetekertük a megyét. Ebéd­szünet Zengővárkonyban, ahol először rövid megemlékezést tartottunk Rockenbauer Pál síremlékénél, mely a falu határában lévő szelídgesztenyés fái között található. Munkásságából ta­lán legismertebb a „Másfél millió lé­pés Magyarországon” című filmsoro­zat. A kis falu különlegessége még egy Tojásmúzeum és egy Szalmamú­zeum. A szobányi területen­­ több or­szágból­­ összegyűjtött 5000 db, kü­lönböző díszítéssel ellátott tojás igazi kuriózum. Hidas után értünk be Tolna megye területére. A bonyhádi Petőfi kollégium udvarán kis tábortűz mel­lett emlékeztünk vissza a túra emlé­kezetes helyeire, ez egy kis vetélke­dőnek álcázott visszakérdezés formá­jában történt. A győztesnek járó pezs­gő jó helyre került, a férfiak csapata győzött, de mindenki dobogós (díja­zott) helyezést ért el. Másnap reggel hazafelé indultunk, egyre ismerősebbé vált a táj. Itt van Paks, hangzott el, amikor a tengelici szerpentin után megláttuk az atom­erőművet. Pakson­­ utolsó túraveze­tői trükk - egy hirtelen bal kanyarral a szőlőparcellák között tekertünk és egy jól kiválasztott célpontnál zsíros kenyér, sör, jégkrém és egyéb üdítők mellett fejeztük be a túrát. Egy hét alatt 411 km-t tekertünk a sokszínű Baranya megyében. Fáradtan, de jó hangulatban búcsúztunk egymástól. Egyesek a túravezetőt már a követ­kező évi terveiről faggatták. A válasz a természetjáró szakosztály 2003. évi programjában lesz olvasható. Gergely László túravezető Mottó: „ Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepeit álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű­, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek, vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek; s aki az álomkép ere­detijét fáradságtól vissza nem riadva keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszíti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi. ” (Eötvös Lóránd) Daróczy virtus - paksi virtus Folytatás az 1. oldalról A borongós időben már tíz órakor kezdtünk gyülekezni a paksi kompki­kötőben. Megérkeztek a búvárok: Kókai Péter és fia. Megjött az orvos is: Dr. Bodor Bíborka, aki segítségül hozta családját is. Befutottak a kalo­csaiak is, akik „lábon jöttek”, és leel­lenőrizték már a víz folytonosságát, tehát le lehet úszni. Az elszánt úszók kitöltötték a jelentkezési lapokat, mellyel kijelentették, hogy saját fele­lősségükre vesznek részt az esemé­nyen. Záborszky Zoltán és Dr. Filvig Géza eligazították a kísérőhajókat és külön az úszókat. Kiosztották a neon­sárga úszósapkákat (50 db) - sajnos nem jutott mindenkinek. A megbízha­tó kapcsolattartáshoz mikrohullámú rádió adóvevők kerültek a biztosító motorcsónakokba és több ladikba is. Feltankoltak a kísérőhajók szopókás kupakú jeges teából. A ladikokba pléd is került, ha valaki „kifagy a vízből”­­ felmelegedhessen. Elment a 11 órás komp. A kíséret fel­sorakozott. Az úszók beöltöztek - töb­bek előrelátóan neoprén ruhát is hoz­tak, mások csak békalábat. Már jött vissza a komp, mire Tóthné Németh Irén vezényszavára elindultak előbb a túlsó part irányában, majd a sodorba érve kialakult a „konvoj” alakzat - az úszókat körbevették a ladikok és a mo­torcsónakok. A kíséret adta biztonság nagyon sokat jelent, mert szinte kar­nyújtásnyira lehet úszni egy-egy ladik­tól. A Duna szélessége 500-550 méter, ezért kíséret nélkül ez lényegesen koc­kázatosabb, esztelen virtus lenne. A konvoj egyben tartása nem kis feladatot jelentett a szervezőknek, mert az úszók megérezve a folyó sod­rát, ahelyett, hogy vitették volna ma­gukat az árral, elkezdtek úszni. Az élen haladókat lépten-nyomon le kel­lett állítani. Elkapta őket a „sebesség mámora”. A rohanó vízből nagyon szép kilátás nyílt a városra, s még az erőmű után is soká­ig láthatók a lakótelep ismerős házai. Sokan integettek, kiabáltak a csónakház stégjéről. Ekkor már öt kilométert tud­hattunk magunk mögött. Nagyon szép látvány volt a víz színén a sok egyforma úszósapka, egyúttal rendkívül meg­könnyítette a biztosítók dolgát is. Végig a kalocsai oldalon úsztunk, a parttól 50-100 méter távolságban. Azt vártam, hogy majd milyen érdekes lesz az erőművet a folyó felől megszemlélni, de csak a hidegvízcsatorna torkolati uszadékszűrője, a vízkivételi mű, a szép sárgára festett portáldaru, valamint a melegvízcsatorna energiatörője látszot­tak. Az eddig felhők mögött bujkáló nap teljes erejéből kezdett sütni. Kezdhette volna hamarabb is. Az eddig ladikban didergők visszamásztak a vízbe, s újult erővel folytatták az úszást. Egy sétahajó ért bennünket utol, de nem zavartuk egymást. Noha a közelünkben úszott el, alig keltett hullámokat, úszók után - a táv kétharmadánál - már eltűnt a látóha­tárról a lakótelep is, s csak a folyót öve­ző erdősáv zöld fái keretezték a panorá­mát. A foktői strand finom homokján csupán egy páran napoztak, a vízben nem volt senki. Itt már célszerű volt el­kezdeni a túlsó part megközelítését, de közel sem volt akkora a sodrás, mint a Duna átúszásakor a víziszínpad közelé­ben, így mindenki segítség nélkül partot érhetett a „fogadóbizottság” előtt. Az „élcsapat” viszonylag hamar, erőfeszítés nélkül teljesítete a távot két és fél óra alatt, de a konvoj vége is partot ért egy negyed óra múlva. A távúszás elsődleges oka - tisztel­gés az ezeréves fennállását ünneplő Kalocsa városa előtt - teljesítmé­nyünk pár kósza bámészkodóján kí­vül senkit nem hatott meg az ünnepelt részéről. Lehet félreértés, adminiszt­rációs hiba, de az addig használaton kívüli evezős bázist is pont akkorra, más rendezvény céljára kiadták, kik annak rendje-módja szerint azt el is foglalták. Nagyon fontos volt, hogy az úszás után mindenki alaposan le­mosakodhasson. Az evezős bázison a két zuhanyfülke közül az egyikben nem lehetett megnyitni a hideg víz csapját, így alkalmatlan volt a tuso­lásra. Remélem, jövőre ezek az apró kellemetlenségek már megoldódnak. A szervezők diplomáciai érzéké­nek, és nem kis bravúrjának köszön­hetően az evezős bázison lett helyünk, hűtött italok várták a tikkadtakat, és a marhapörkölt is elkészült. A résztve­vők egyedi, emblémázott pólót és cse­rép emlékérmet kaptak ajándékba. Jó volt nézni, ahogy az élményeiket megosztották egymással, ahogy isme­retlenek közös ismerősöket kerestek. Újabb sportbarátságok alakultak. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól és a komppal Getjenbe, majd busszal tér­tünk vissza Paksra. Nagy örömömre szolgál, hogy a több célkitűzést sikerült teljesíteni, mert az erőmű vizén úsztunk le Kalo­csáig és mindenki egészséges. A nagy létszámú résztvevő (57) között csalá­dok együtt tették próbára teljesítőké­pességüket (8). Szekszárdról 4 fő, Kalocsáról 3 fő, Dunaszentgyörgyről, Dunaföldvárról, Tengelicről 1­1 fő, Paksról 47 fő vett részt a távúszáson. A szebbik nem 9 fővel képviseltette magát. Legidősebb Sáthy István (63) és legfiatalabb résztvevő Szél Péter (14), egyaránt szekszárdiak. Most felmértük a távot, és kita­pasztaltuk a rendezés nehézségeit. Jö­vőre egy nyílt rendezvény keretében még többen teljesíthetnénk a távot. Talán sikerült feleleveníteni egy majd százhúsz éves hagyományt, ugyanis 1886. augusztus 16-án Daróczy báró­ék és barátaik úszódig úsztak. (A Daróczy család paksi ága kihalt. Sír­emlékük a Kálvária-hegyen, a kápol­na előtt található. A Paksi Duna-par­­tért Közalapítvány a virtus-úszás em­lékérmével átkötött kis koszorút he­lyez el a Duna-átúszás előtt.­ A mostani, Paks-Kalocsa táv a haj­danvoltnak már több mint a duplája lett (17 folyamkilométer), hogy a „maiaknak” is maradjon valami a vir­tusból. Akár a mi rendezvényünkön is lehetne demonstrálni, hogy az atom­lobby nem károsítja a természetet, a környezetet. Néhányan tréfálkoztak, hogy Mohácsig vagy a Vaskapuig úszunk. Nem lehetetlen Bajáig úszni. Az már 54 kilométeres táv lenne. Az úszóknak gratulálok a teljesít­ményükhöz. A kísérő hajósoknak, a szervezőknek köszönet, hogy időt, fá­radságot és nem kevés pénzt áldoztak az esemény létrejötte érdekében. Na­gyon sokat segített a paksi Dunai Vízirendészeti Rovers és a hatóságok, akik a szükséges engedélyeket meg­adták és ezen kívül még sok hasznos tanáccsal is elláttak. gyulai Ajándék póló prémium puszival 1 Görbe Tükör Megszületett a Munka törvénykönyv új változata 1. § 1. A munkának pihentető, felüdítő hatású­nak kell lennie, ezért a fokozott munka­tempó nem megengedett. Ha a dolgozót tetten érik, hogy munkavégzés közben izzadni kezd, úgy munkaviszonya azon­nali hatállyal felfüggesztendő. 2. A minimálbér 5000 Ft/óra. Ez az összeg havonta arányosan növekszik a KSH ál­tal jelzett inflációnak megfelelően. 2. § 1. A munkaidő kezdetét és/vagy végét min­den alkalmazott egyénileg határozza meg. 2. Munkakezdés előtt a munkáltató a dol­gozó kívánságának megfelelő itallal (pl. kávéval, kakaóval, teával, kisfröccsel) kedveskedik. 3. § 1. Amennyiben a dolgozó munka közben el­­szenderedik, a többi munkatárs köteles a munkavégzést megszakítani, és a legna­gyobb csendben, lábujjhegyen eltávozni. Munkaidejük hátralévő részével a dolgo­zók szabadon rendelkeznek. Ugyanez ér­vényes a főnök távollétében is. 2. Az ebédszünet 12-től 15 óráig tart. Ha a dolgozó csak 15 óra után érkezik vissza, akkor az üzemi konyhán ingyen vacsorá­ra is jogosult. 4. § 1. Ha a munkavállalóhoz ellenkező (speciá­lis esetekben: azonos) nemű vendég érke­zik, tilos őt bármilyen ügyben megzavar­ni. A látogatás idejének megfelelő körül­mények között történő eltöltése érdekében a dolgozó rendelkezésére egy külön szo­bát biztosítani, melyben ágy, minibár és egyéb kreatív kellékek találhatók. 2. Azok a dolgozók, akik munkaidejük jelen­tős hányadát a fenti módon kénytelenek el­tölteni, kiegészítő juttatásra is jogosultak. 5. § 1. Délelőtt tíz órakor a munkáltató köteles minden alkalmazott részére - kívánság szerint - az alábbiakat felszolgálni: szend­vics, bor/sör/ üditő/likőr, déligyümölcs. 2. 16 órakor kezdődik a munkahelyről való ünnepélyes eltávozás. Zeneszó mellett az intézmény vezetője forró kézforgással mindenkitől személyesen búcsúzik el, miután köszönetet mondott az aznap el­végzett munkáért. 6. § 1. A munkahelyről való eltávozáskor a dol­gozó felszólítás nélkül köteles bemutatni táskája ill. retikülje tartalmát a biztonsá­gi őrnek. Amennyiben a biztonsági őr semmilyen eltulajdonított tárgyat sem talál, úgy jogában áll a dolgozót vissza­küldeni az említett mulasztás helyreho­zatala érdekében. 2. Az idősebb dolgozók az általuk eltulaj­donított tárgyak elszállítására szolgálati gépkocsit jogosultak igényelni. Ugyanez érvényes a várandós nők és a vezető po­zícióban lévő dolgozók esetében is. Az új törvény 2002. szeptember 1-től lép életbe. Az Internetről lementette: Sipos László

Next