Átváltozások, 1998 (12-15. szám)
1998 / 12-13. szám
A beszéd meg az írás voltaképp bolondság; az igazi beszélgetés puszta szójáték. Csak ámulni lehet azon a nevetséges tévedésen, hogy az emberek hitük szerint a dolgok kedvéért beszélnek. Éppen a nyelv sajátlagosságát, hogy pusztán önnön magával törődik, téveszti szem elől mindenki. Ezért oly csodálatos és gyümölcsöző titok a nyelv — ha valaki pusztán a beszélés kedvéért beszél, éppenséggel a legnagyszerűbb, legeredetibb igazságokat mond. 41-**» Ha azonban valami meghatározottról akar szólni, a tréfás kedvű nyelv a legnevetségesebb és legfonákabb badarságot mondatja vele. Ebből fakad némely komoly embereknél a nyelvvel szembeni gyűlölet. Észreveszik a szeszélyességét, azt azonban már nem, hogy a hitvány locsogás a nyelv végtelenül komoly oldala. Ha legalább értésükre lehetne adni az embereknek, hogy úgy vagyunk a nyelvvel, mint a matematikai formulákkal — melyek saját, külön világot alkotnak — csupán önmagukkal játszódnak, semmi mást nem fejeznek ki, mint önnön csodálatos természetüket, és éppen ezért oly kifejezők — éppen ezért tükröződik bennük a dolgok különleges viszonylatjátéka. Csakis szabadságuk révén részei