Aurora - Hazai Almanach (1824)
Verseghi: A' Teremtés' képe
42 a’ születést várják. Eggyenkint inti ki őket innen az Istennek szava , ’s a’ mennybéli világnak első súgárit megsejtvén, létre verődnek , ’s élteket a’ nevelő földöm elkezdik örömmel. Mély gondolatokba merültem én itt a’ Régieknek amaz érzékeny képzeménnyeirűl, mellyekkel a’ születetleneknek e’ setét országát szinte megvalósították. Ebben alusznak, az ő kedves személyesítések szerint, a’ még születetten éjek és napok. Magosságábúl letekint reájok az isten, ’s tetszése szerint előszállíttya közűlök az eggyiket vagy a’ másikat. Örül a’ kinevezett, hogy testvéreinek társaságában a’ forgó esztendőt kísérheti. De legszembetűnőbbnek tetszett nekem amaz esdeklés a’ világosság utáni, mellyet a’ Régiek a’ születetleneknek tulajdonítottak, ’s mellyet, setét erkemenn ülvén, ’s az előttem fekvő világtalan térségre haszontalanul nézvén, mind magamban érzettem, mind a’ természetben gyanítottam. Ah! a’ világosság nélkül se mink állatok nem élhetünk, sem a’ növetények nem tenyészhetnek ! Még erkölcsi értelemben is, mi az emberi észnek szép tehetsége, mi az emberi szívnek jóra való hajlandósága, világosság nélkül, akarom mondani, igaz tudomány és igaz religió nélkül ? Nem mutatjam meg