Aurora - Hazai Almanach (1824)

Verseghi: A' Teremtés' képe

42 a’ születést várják. Eggyenkint inti ki őket innen az Istennek szava , ’s a’ mennybéli világnak első súgárit megsejtvén, létre verődnek , ’s élteket a’ nevelő földöm­ elkezdik örömmel. Mély gondolatokba merültem én itt a’ Régiek­nek amaz érzékeny képzeménnyeirűl, mellyekkel a’ születetleneknek e’ setét országát szinte meg­valósították. Ebben alusznak, az ő kedves sze­­mélyesítések szerint, a’ még születetten éjek és na­pok. Magosságábúl letekint reájok az isten, ’s tet­szése szerint előszállíttya közűlök az eggyiket vagy a’ másikat. Örül a’ kinevezett, hogy testvéreinek társaságában a’ forgó esztendőt kísérheti. De leg­szembetűnőbbnek tetszett nekem amaz esdeklés a’ világosság utáni, mellyet a’ Régiek a’ születetle­neknek tulajdonítottak, ’s mellyet, setét erke­­menn ülvén, ’s az előttem fekvő világtalan térségre haszontalanul nézvén, mind magamban érzettem, mind a’ természetben gyanítottam. Ah! a’ világos­ság nélkül se mink állatok nem élhetünk, sem a’ növeté­nyek nem tenyészhetnek ! Még erkölcsi értelemben is, mi az emberi észnek szép tehetsé­ge, mi az emberi szívnek jóra való hajlandósága, világosság nélkül, akarom mondani, igaz tudo­mány és igaz relig­ió nélkül ? Nem muta­tja­m meg

Next