Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
E rendelkezések bármelyikének megszegése a pénztárnál elfoglalt állásnak minden kárpótlás nélkül való elvesztését vonja maga alán. E rendelkezés pontos betartása, a betartásnak az állami felügyeleti hatóság által való figyelemmel kísérése elég a pártatlanság biztosítására. A pártatlanság kérdésénél még két szempontra kell utalnunk. Az egyik, hogy a felállítandó Betegségi és Baleseti Közintézetek igazgatóját és alkalmazottait a miniszter nevezi ki. A miniszteri állás politikai állás lévén, az egyes pénztári állásokra való kinevezésnél esetleges pártszolgálatok ugyancsak szerepelhetnek. Ez az egyik szempont. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy az önkormányzat választotta tisztviselőt , akinek minden lépésénél, cselekedeteinél figyelemmel kell lenni arra, hogy bármelyik érdekeltség, akár az igazgatósági tagok, akár a közgyűlési tagok útján felelősségre vonathatja — pártatlanabbnak tekinthetjük, mint a kinevezett alkalmazottakat. A másik szempont a miniszteri felelősség kérdése. Politikai rendszerek nem állandóak. Egyik miniszter megy, a másik jön. Valamely pártállású miniszter által egy ily közintézetvezetésével megbízott igazgató teendőiért melyik más pártállású miniszter tudná a felelősséget vállalni, s vitatható, vájjon célszerű-e, hogy a népjóléti miniszter saját személyével fedezze minden kerületi betegségi biztosítási Közintézet vezetőjének intézkedését. Nem találjuk teljesen helytállónak a javaslat azon jóslását sem, hogy a jövőben a Kerületi Biztosító Közintézetek intenzívebben fognak takarékoskodni, mint a mostani pénztárak. Ha igaz az, hogy ma azért nem takarékoskodnak a pénztárak, nehogy kénytelenek legyenek feleslegük 3/a részét az Országos Pénztárba beszolgáltatni, akkor igaz lesz az is, hogy a jövőben a biztosító intézetek vezetője igyekezni fog — minden állami költségvetés ellenére is — saját adminisztrációs munkáján mind több és több alkalmazott beállításával segíteni. Aki ismeri az «ideiglenes alkalmazottak» alkalmaztatásának rendszerét és a «hitel-túllépés» módját az állami igazgatás terén, az helytállónak tekinti észrevételünket. Az önkormányzat körülhatárolása. Tanulmányunk végére hagytuk az önkormányzat körülhatárolását. Az önkormányzat eddig határozó testület volt, amely megállapította a segélyeket és járadékokat, választotta az alkalmazottakat. A javaslat szerint az önkormányzat csak tanácskozó testület lesz, minden lényeges hatáskör nélkül, mert minden állásfoglalásához a népjóléti miniszter jóváhagyása kívántatik meg. E rendszer nemcsak azért lesz megelője a magyar munkásbiztosításnak, mert szinte hihetetlen bürokratizmust fog teremteni, nem is azért, mert az önkormányzat nélküli munkásbiztosításból hiányozni fog a fejlődésre ösztökélő lökő, taszító erő, hanem azért is, mert általánosan elfogadott igazság, hogy önkormányzat nélkül nincs szociálpolitika, szociálpolitika nélkül nincs munkásbiztosítás.