Autó, 1950. július-december (3. évfolyam 13-24. szám)

1950-07-01 / 13. szám

elveszni. Hiszen magunknak aratunk, nem az urakat, hanem saját népünket gazdagítjuk a munkánk eredményével. Tóth Péternek is van még mondanivalója. Nagyon megkér, feltétlenül írjuk meg, hogy a gyerekeinek mennyire más élete lesz, mint amit ő álmodni is mert. A két lány közül az egyik, aki nemrég még marokszedő volt, most gép- és gyorsírótanfolyamot végzett, a másik meg bérelszámoló a gépműhelyben. A Pista fiú nemsokára a makói fémipari gimnáziumba megy, onnan egyetemre, mindenáron mérnök akar lenni. No és a Péter! — csillog fel idősb Tóth Péter szeme, — az motorszerelőlakatos volt és most ott van a 12 boldog ember között, akik Magyarországon elsőnek lehetnek kombájnvezetők... Igen, ez itt ma a legfőbb téma. Persze, hiszen éppen ma reggel érkezett meg a Szovjetuniótól a legértékesebb segítség: a moszkvai Sztálin-autógyárban készült két aratócséplőgép. Csak néhány perc ide a gépműhely — s már szinte ismerősként köszöntjük ifjabb Tóth Pétert, aki fent, a kombájn tetején olyan szeretettel rakja helyére a motor alkatrészeit, mintha régi jóbarátját simogatná. — Június 8-án fejeztük be a 8 hetes tanfolyamot — mondja, — ahol olyan alaposan megtanítottak bennünket a tudnivalókra, hogy a részenként csomagolt gépet máris minden segítség nélkül, magunk állítjuk össze. Ez itt tulajdonképpen a ZiSz 150-es teherautó motorja, amelyet átalakítottak a különleges követelményeknek megfelelően.* Mire e sorok megjelennek, ifj. Tóth Péter és társai büszkén vezetik a nagyszerű szovjet „Egyetlen szemnek sem szabad elveszni a gabonából!” — Lőrincz Lajos és Tóth Péter is ezért dolgozik a Mezőhegyesi Állami Gazdaság teherautójának volánja mellett, masinát népi demokráciánk mezőhegyesi mintagazdaságának földjein, így könnyítik meg a szovjet ipari dolgozók a magyar falu dolgozóinak munkáját. Így emeli fel a gép a falvakat a városok színvonalára és kapcsolja össze messzi távolokon át a felszabadult magyar népet a földkerekség egyhatodának szabad nemzeteivel. Reményi-Gyenes István A nagyszerű motor hathengeres, 53 lóerős, II. oszt. autóbenzinnel működik. Az üzemanyagadagolás természetes eséssel történik. A légszűrő: olajos, traktortípus. Kenésrendszer: kombinált, nyomással és fecskendezéssel. Vízhűtés, 40 lit. űrtartalommal. A tényleges fordulatszám 1600 perc, amely azonban a beépített felező-sebességváltóval 760-ra csökkenthető. A jármű utazósebessége 14 km/óra, de ilyen áttétellel terepen 1,7 óra km-rel is haladhat. A fordulatszámszabályozó centrifugális. A gép 8 előre- és 2 hátramenetes váltóművel rendelkezik. A motor a lendkerék-oldalon hajtja az arató- és cséplőgépezeteket, a baloldali tengelyvégről pedig ékszíj útján történik a járószerkezet hajtása. A ventilátor lapátjai a szokásosnál szélesebbek s a hűtő is nagyobb felületű, mint az autóknál. A kipuffogócső felfelé irányul és szikrafogóval akadályozzák meg a tűzeseteket. A porlasztó K-20 M rendszerű. Az indítás 6 voltos, 1.3 lóerős önindítómotorral történik, amelynek kapcsolója a vezetőülésen, a műszerfalon van. A motort a cséplőgép keretén, arra ráhegesztett bakokon a hosszirányra merőlegesen építették be. Az üzemanyagtartály 140 literes. A szovjet kombájn „ZISz—5 K” típusú motorjának vázlata. afkrfiffr A II. sz. Autójavító II. levele az anyagtakarékosság kérdéséről Kutató brigád — Anyagtakarékossági bizottság „/. Szerkesztősegl A nagy Szovjetunió példát mutató dolgozóitól tanultuk, hogy a szocializmus építéséhez elengedhetetlenül szükséges az anyagok észszerű és tervszerű felhasználása, más szóval: az anyagtakarékosság. Pártunk központi lapja, a Szabad Nép több ízben foglalkozott már ezzel a problémával. Mi most a kérdést az autószakma szemszögéből szeretnék megvilágítani. A mi szakmánkban ezt a tárgykört általában segédanyagok és fő-, vagyis beépítési anyagok csoportjára oszthatjuk. Különösen a segédanyagok használatánál eshetünk az anyagpazarlás hibájába, miután ezek kevésbbé szemmel tarthatók és ellenőrzésük aprólékos és rendszeres munkát kíván. Ide tartoznak a kenő-, tisztító-, világítóanyagok, stb. Az ezekkel való takarékoskodás elve önként adódik: mindent a megfelelő helyen, megfelelő mennyiségben és minőségben kell használni. A fő- vagy beépítési anyagoknál azonban a kivitelezésen kívül nagy szerepet játszik a műszaki szerkesztés gazdaságossága is. Az anyaggal való takarékoskodás tehát már a rajzasztalnál és íróasztalnál kell, hogy kezdődjék — és folytatódnia kell a munkapadon át egészen a használat minéműségéig. Szeretnénk ezek után konkréten rámutatni, hogyan igyekeztünk a mi vállalatunknál a szovjet példát a gyakorlatban hasznosítani. Négy hónappal ezelőtt fizikai és értelmiségi dolgozókból komplex „Kutató-brigád’’-ot alakítottunk a fel nem használt anyagok felkutatására és azok tervszerű felhasználására. Ez a munka olyan sikerrel járt, hogy ez alatt az idő alatt kb. 10.000 Ft értékű anyagot tudtunk megtakarítani. Igen sok olyan anyagot találtunk, amelyet csekély átalakítással újból felhasználhattunk. Találtunk például kardántengelyeket, amelyekből hasonló szilárdságot követelő kisebb alkatrészeket csináltunk; nagyobb méretű szelepeket, melyeket leszúrással, stb. kisebbekre alakíthattunk át, de akadtak sebességváltó fogaskerekek, rúgok is — szóval olyan anyagok, melyek beszerzése jelentékeny megterhelést jelent népgazdaságunk számára. Eredményeink kiszélesítésére néhány nappal ezelőtt „Anyagtakarékossági bizottságot” alakítottunk, amelynek tagjai között helyet foglalnak a vállalati munka valamennyi reszortjának képviselői. Legfőbb célunk, hogy .,anyagnormákat"s dolgozzunk ki, vagyis meghatározzuk: egyegy munkamenethez pontosan milyen minőségű, mennyiségű és méretű anyag szükséges. A szakmunkások és műszaki értelmiségiek bevonásával ugyanakkor megállapítjuk, hogy melyik munkánál lehetne az eddiginél olcsóbb anyagot felhasználni — természetesen a munkadarab minőségének csökkentése nélkül. Ennek folyamán felkutatjuk raktárunkban azokat az anyagokat, amelyek nálunk feleslegessé váltak. Ezeket haladéktalanul továbbítjuk népgazdaságunk olyan üzemeihez, ahol ilyen anyagokra szükség van. Szeretnénk még közölni azt is, hogy újítási felelősünk nemrég vezette be, hogy a Faliújságon közli a dolgozókkal a vállalat egyes szűk keresztmetszeteit, a megoldásra váró feladatokat. S a dolgozók máris megoldották a nyilvánosságra hozott problémákat: a motorcsapágyakkorszerű illesztését, motorszerelőműhelyünk futódaruval való ellátását s az üzem egyik vízszivattyúja rendszerének olyan átalakítását, hogy az állás közben ne „veszítse el” a vizet. Gera elvtárs a Központi Vezetőség ülésén felhívta a figyelmet az önköltségcsökkentés terén mutatkozó hiányosságokra. Az autószakmában a fentiek figyelembevételével, az anyaggazdálkodás megjavítása útján bizonyára komoly eredményeket érhetünk el ilyen irányú hibáink kiküszöbölésére. II. sz. AUTÓJAVÍTÓ M. Tamássy Sándor vállalatvezető Nagy Ferenc üb. titkár Rákócza Gusztáv újítási felelős.” A Szovjetunió segítsége a népi demokráciáknak „Mozgó gépjavítóműhelyek“ érkeztek Romániába A konstancai mezőgazdasági gépközponthoz megérkeztek a Szovjetunióból az első mozgó gépjavítóműhelyek. Ezek a műhelyek villamoshajtású esztergapaddal, hegesztőkészülékekkel, fúrógéppel, akkumulátor-töltővel, marógépekkel és egyéb szerszámokkal vannak felszerelve. A mozgó javítóműhelyek segítségével lehetővé vált, hogy az ország legtávolabbi vidékein is késedelem nélkül megjavítsák a mezőgazdaság termelékenységét emelő gépállományt: traktorokat, cséplőgépeket, teherautókat...