Autó-Motor, 1958. január-június (11. évfolyam 1-11. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Tervek, elgondolások a KPH Autófőosztályán Az újév küszöbén felkerestük a KPM Autóközlekedési Főosztályának vezetőit és megkértük, a szerkesztőség né­hány kérdésére válaszolva, tájékoztassák olvasóinkat az autó­szakma helyzetéről és a közeli hónapok terveiről, kilátásai­ról. Kérdéseinket s a feleleteket az alábbiakban közöljük. Várható-e változás az autóközlekedés szervezetében? Az állami autóközlekedés szervezete a területi igazga­tóságok rendszerére van felé­pít­ve. Az Autóközlekedési Igazgatóságok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mert gazdasági körzetük szállítási problémáinak közvet­len megismerésével a vállalatok számára jó irányítást tudnak biztosítani. Az eredmények alapján tehát semmi sem indokolja az autóközlekedés átszervezését a közeli jövőben. Milyen kiemelkedő beruházások szerepelnek a tervekben? A karbantartó telepek létesítése messze elmaradt a gép­járműközlekedés járműállományának fejlesztése mö­gött. Ez következett abból a tényből, hogy míg a többi népi demokratikus államokban a közlekedésre jutó be­ruházások az összes népgazdasági beruházások 16—18 százalékát tették ki, addig hazánkban ez az arány alig 13 százalék volt. A közeljövőben számolni lehet az így jelentkezett el­maradások fokozatos felszámolásával. Ezt célozzák az 1958. évi nagyobb beruházások is, amelyek közül fel kell említeni a salgótarjáni és a dorogi közlekedési te­lepeket, a cinkotai Autóalkatrészgyár I. ütemű fejleszté­sének folytatását, valamint a gyöngyösi Mávaut pálya­udvar létesítését. Milyen kilátások vannak a személyautó-állomány fejlesztésére? Különböző határozatok bizonyítják a kormány törek­vését a személyautóközlekedésnél mutatkozó elmaradás fokozatos felszámolására. A tárgyalások alapját több el­gondolás képezi, mégpedig: hazai gyártás, külföldi gép­kocsitípusok alkatrészeinek belföldi összeszerelése, gép­kocsik importálása. A gazdasági számításokon még dol­goznak, de a legeredményesebbnek látszik a személy­autók importálása árucsere formájában, különösen a ba­ráti államokból. Az összeszerelő üzem létesítése csak akkor lehetne gazdaságos, ha az így létrehozott terme­lésnek lényeges részét külföldön lehetne értékesíteni. Milyen intézkedések történnek az alkatrészellátás megjaví­tására? Az alkatrészellátás az 1957. évben némileg javult. Csepel-alkatrészekben például érezhetően kisebb már a hiány, mint az elmúlt esztendőkben. Egyes tételekben azonban állandó hiány mutatkozik még most is. A kifu­tott típusú gépkocsik alkatrészellátásának javítása ér­dekében állandóan fejlesztjük a cinkotai Autóalkatrész­gyárat, úgy, hogy az egyre inkább alkalmas az üzemben­tartó és a javító vállalatok igényeinek kielégítésére. Még mindig kevés a pótalkatrész a baráti országokból im­portált élő típusokhoz. Ennek az az oka, hogy a szállí­tásokat a gyárak sok esetben nem vállalják az igé­nyeink szerinti mennyiségben. Másfelől a szállítások ne­gyedéves ütemezésben történnek, így elkerülhetetlen az alkatrészellátásban bizonyos lökésszerűség. Nehezebben gyártható, vagy kisebb mennyiségben igényelt alkatré­szeket pedig gazdaságossági okokból évente csak egy­szer gyártanak, ami szintén azt eredményezi, hogy ezek az alkatrészek esetleg hosszabb időre hiányzanak. E té­ren a közeljövőben javulást lehet remélni, miután a baráti államok között — Magyarország kezdeményezé­sére — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa kere­tében tárgyalások folynak az alkatrészgyártási kooperá­ció megvalósításáról. Mi lesz az országos szerviszhálózat terveinek sorsa? A szerviszkérdés tárgyalása jelenleg is napirenden van.­­ Erről csak a tárgyalások befejezése után látjuk cél­szerűnek a közvéleményt tájékoztatni. Egyébként az ál­lami autójavító vállalatoknál intézkedések történnek a korábban szerviszcélokra szolgáló létesítmények eredeti Melyek a taxiállomány fejlesztésének elgondolásai? A fővárosi és a vidéki taxiközlekedésben egyaránt sú­lyos problémákat okoz a kocsihiány. Jelenlegi taxipar­kunk kicsiny, s a magánhasználatú személyautók csekély mennyisége még fokozza a helyzet súlyosságát. A kor­mány tisztában van ezzel és már a közelmúltban is je­lentős mennyiségű személyautó-behozatalról gondosko­dott, s a behozatal a további időszakokban állandóan fo­kozódik. A fejlesztési tervek szerint 1957-re mintegy 90 000 db-ra növekedik a személyautók száma, amiből a taxigépkocsi-szükséglet teljes egészében kielégíthető. Az 1958-ban behozandó gépkocsik nagymértékű állo­mánynövekedést a taxiközlekedés területén még nem biztosíthatnak, mivel pótolniuk kell a kiselejtezésre ke­rülő elhasználódott, már gazdaságtalan gépjárműveket, rendeltetésüknek megfelelő visszaalakítására. Ezeknél le­hetőség nyílik magánosok szerviszszükségleteinek kisebb mértékű kielégítésére is. Milyen intézkedéseket tesznek a garázshelyzet megjavítá­sára? Már a beruházásokkal kapcsolatban említettük, hogy a gépkocsifenntartó és karbantartó telepek tekin­tetében lemaradásaink vannak. Ez a garázsokra is teljes mértékben vonatkozik. Saját beruházási kereteinkből­­ nincs lehetőség garázsok létesítésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a belső városrészekben történő lakóház­építkezéseknél az építési engedélyt csak abban az eset­ben adják ki, ha a létesítés során gondoskodnak garázs­­helyiségekről. Egyébként a garázs világszerte probléma, a gépkocsikat a legfejlettebb gépjárműközlekedéssel ren­delkező államokban is ezrével az utcán tárolják. Tájékoztatást kérünk az úthálózat fejlesztéséről. Magyarország korábbi elmaradt gépjárműközlekedése nem tette indokolttá az úthálózat fejlesztését. Szocialista államunkban a járműállomány fejlesztése, s az útháló­zat korszerűsítése együttesen jelentkező feladatok, ame­lyek megoldási üteménél figyelembe kell venni az or­szág teherbíró képességét. Éppen ezért az úthálózat fej­lesztése és korszerűsítése csak­ hosszabb időszakban va­lósítható meg. Kormányunk ez irányú erőfeszítését bi­zonyítja az 1958. tervévvel kapcsolatban előirányzott út­karbantartási és útberuházási költségkeret, amelynek ér­téke több mint egymilliárd forint. Az útkorszerűsítést fontos gazdasági szempontok indokolják. Jelenlegi út­hálózatunkon a gépjárműközlekedés szállítási önkölt­sége legalább 18—30%-kal nagyobb, mint amilyen le­hetne a korszerűsített utakon. Az önköltség csökkenése révén az útkorszerűsítés pár esztendőn belüli amorti­zációt tud biztosítani, elsősorban a nagyobb terhelésű utakon. A KPM IX. főosztálya jelenleg az 1958. évi költ­ségkeret leghatékonyabb felhasználási lehetőségeit vizs­gálja, s a vizsgálat befejezése után az Autó-Motor ol­vasóinak tájékoztatást adunk. Milyen tárgyalások vannak kilátásban az autós-motoros ide­genforgalom fejlesztéséért? Milyen külföldi utazásokra szá­míthatnak autósaink, motorosaink? A Népköztársasági Automobil Klub elnöksége jóvá­hagyta az Autó Touring Szakosztály kiszélesítésére vo­natkozó javaslatot. E szakosztály fontos feladata a kap­csolatok felvétele a hasonló külföldi klubokkal és ezzel összefüggésben a hazánkba be- és kiutazni szándékozó autósok, motorosok ügyeinek intézése. Egyébként a szak­osztály programjában belföldi csoportos autókirándulá­sok is szerepelnek, amelyeken az autósokat, motorosokat szakképzett idegenvezető kalauzolja az ország legszebb tájain és történelmi nevezetességű helyein. A külföldi autóskirándulások devizalehetőségei még nincsenek tisz­tázva, azokról még konkréten nem tudunk beszámolni.

Next