Autó-Motor, 1958. január-június (11. évfolyam 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Tervek, elgondolások a KPH Autófőosztályán Az újév küszöbén felkerestük a KPM Autóközlekedési Főosztályának vezetőit és megkértük, a szerkesztőség néhány kérdésére válaszolva, tájékoztassák olvasóinkat az autószakma helyzetéről és a közeli hónapok terveiről, kilátásairól. Kérdéseinket s a feleleteket az alábbiakban közöljük. Várható-e változás az autóközlekedés szervezetében? Az állami autóközlekedés szervezete a területi igazgatóságok rendszerére van felépítve. Az Autóközlekedési Igazgatóságok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mert gazdasági körzetük szállítási problémáinak közvetlen megismerésével a vállalatok számára jó irányítást tudnak biztosítani. Az eredmények alapján tehát semmi sem indokolja az autóközlekedés átszervezését a közeli jövőben. Milyen kiemelkedő beruházások szerepelnek a tervekben? A karbantartó telepek létesítése messze elmaradt a gépjárműközlekedés járműállományának fejlesztése mögött. Ez következett abból a tényből, hogy míg a többi népi demokratikus államokban a közlekedésre jutó beruházások az összes népgazdasági beruházások 16—18 százalékát tették ki, addig hazánkban ez az arány alig 13 százalék volt. A közeljövőben számolni lehet az így jelentkezett elmaradások fokozatos felszámolásával. Ezt célozzák az 1958. évi nagyobb beruházások is, amelyek közül fel kell említeni a salgótarjáni és a dorogi közlekedési telepeket, a cinkotai Autóalkatrészgyár I. ütemű fejlesztésének folytatását, valamint a gyöngyösi Mávaut pályaudvar létesítését. Milyen kilátások vannak a személyautó-állomány fejlesztésére? Különböző határozatok bizonyítják a kormány törekvését a személyautóközlekedésnél mutatkozó elmaradás fokozatos felszámolására. A tárgyalások alapját több elgondolás képezi, mégpedig: hazai gyártás, külföldi gépkocsitípusok alkatrészeinek belföldi összeszerelése, gépkocsik importálása. A gazdasági számításokon még dolgoznak, de a legeredményesebbnek látszik a személyautók importálása árucsere formájában, különösen a baráti államokból. Az összeszerelő üzem létesítése csak akkor lehetne gazdaságos, ha az így létrehozott termelésnek lényeges részét külföldön lehetne értékesíteni. Milyen intézkedések történnek az alkatrészellátás megjavítására? Az alkatrészellátás az 1957. évben némileg javult. Csepel-alkatrészekben például érezhetően kisebb már a hiány, mint az elmúlt esztendőkben. Egyes tételekben azonban állandó hiány mutatkozik még most is. A kifutott típusú gépkocsik alkatrészellátásának javítása érdekében állandóan fejlesztjük a cinkotai Autóalkatrészgyárat, úgy, hogy az egyre inkább alkalmas az üzembentartó és a javító vállalatok igényeinek kielégítésére. Még mindig kevés a pótalkatrész a baráti országokból importált élő típusokhoz. Ennek az az oka, hogy a szállításokat a gyárak sok esetben nem vállalják az igényeink szerinti mennyiségben. Másfelől a szállítások negyedéves ütemezésben történnek, így elkerülhetetlen az alkatrészellátásban bizonyos lökésszerűség. Nehezebben gyártható, vagy kisebb mennyiségben igényelt alkatrészeket pedig gazdaságossági okokból évente csak egyszer gyártanak, ami szintén azt eredményezi, hogy ezek az alkatrészek esetleg hosszabb időre hiányzanak. E téren a közeljövőben javulást lehet remélni, miután a baráti államok között — Magyarország kezdeményezésére — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében tárgyalások folynak az alkatrészgyártási kooperáció megvalósításáról. Mi lesz az országos szerviszhálózat terveinek sorsa? A szerviszkérdés tárgyalása jelenleg is napirenden van. Erről csak a tárgyalások befejezése után látjuk célszerűnek a közvéleményt tájékoztatni. Egyébként az állami autójavító vállalatoknál intézkedések történnek a korábban szerviszcélokra szolgáló létesítmények eredeti Melyek a taxiállomány fejlesztésének elgondolásai? A fővárosi és a vidéki taxiközlekedésben egyaránt súlyos problémákat okoz a kocsihiány. Jelenlegi taxiparkunk kicsiny, s a magánhasználatú személyautók csekély mennyisége még fokozza a helyzet súlyosságát. A kormány tisztában van ezzel és már a közelmúltban is jelentős mennyiségű személyautó-behozatalról gondoskodott, s a behozatal a további időszakokban állandóan fokozódik. A fejlesztési tervek szerint 1957-re mintegy 90 000 db-ra növekedik a személyautók száma, amiből a taxigépkocsi-szükséglet teljes egészében kielégíthető. Az 1958-ban behozandó gépkocsik nagymértékű állománynövekedést a taxiközlekedés területén még nem biztosíthatnak, mivel pótolniuk kell a kiselejtezésre kerülő elhasználódott, már gazdaságtalan gépjárműveket, rendeltetésüknek megfelelő visszaalakítására. Ezeknél lehetőség nyílik magánosok szerviszszükségleteinek kisebb mértékű kielégítésére is. Milyen intézkedéseket tesznek a garázshelyzet megjavítására? Már a beruházásokkal kapcsolatban említettük, hogy a gépkocsifenntartó és karbantartó telepek tekintetében lemaradásaink vannak. Ez a garázsokra is teljes mértékben vonatkozik. Saját beruházási kereteinkből nincs lehetőség garázsok létesítésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a belső városrészekben történő lakóházépítkezéseknél az építési engedélyt csak abban az esetben adják ki, ha a létesítés során gondoskodnak garázshelyiségekről. Egyébként a garázs világszerte probléma, a gépkocsikat a legfejlettebb gépjárműközlekedéssel rendelkező államokban is ezrével az utcán tárolják. Tájékoztatást kérünk az úthálózat fejlesztéséről. Magyarország korábbi elmaradt gépjárműközlekedése nem tette indokolttá az úthálózat fejlesztését. Szocialista államunkban a járműállomány fejlesztése, s az úthálózat korszerűsítése együttesen jelentkező feladatok, amelyek megoldási üteménél figyelembe kell venni az ország teherbíró képességét. Éppen ezért az úthálózat fejlesztése és korszerűsítése csak hosszabb időszakban valósítható meg. Kormányunk ez irányú erőfeszítését bizonyítja az 1958. tervévvel kapcsolatban előirányzott útkarbantartási és útberuházási költségkeret, amelynek értéke több mint egymilliárd forint. Az útkorszerűsítést fontos gazdasági szempontok indokolják. Jelenlegi úthálózatunkon a gépjárműközlekedés szállítási önköltsége legalább 18—30%-kal nagyobb, mint amilyen lehetne a korszerűsített utakon. Az önköltség csökkenése révén az útkorszerűsítés pár esztendőn belüli amortizációt tud biztosítani, elsősorban a nagyobb terhelésű utakon. A KPM IX. főosztálya jelenleg az 1958. évi költségkeret leghatékonyabb felhasználási lehetőségeit vizsgálja, s a vizsgálat befejezése után az Autó-Motor olvasóinak tájékoztatást adunk. Milyen tárgyalások vannak kilátásban az autós-motoros idegenforgalom fejlesztéséért? Milyen külföldi utazásokra számíthatnak autósaink, motorosaink? A Népköztársasági Automobil Klub elnöksége jóváhagyta az Autó Touring Szakosztály kiszélesítésére vonatkozó javaslatot. E szakosztály fontos feladata a kapcsolatok felvétele a hasonló külföldi klubokkal és ezzel összefüggésben a hazánkba be- és kiutazni szándékozó autósok, motorosok ügyeinek intézése. Egyébként a szakosztály programjában belföldi csoportos autókirándulások is szerepelnek, amelyeken az autósokat, motorosokat szakképzett idegenvezető kalauzolja az ország legszebb tájain és történelmi nevezetességű helyein. A külföldi autóskirándulások devizalehetőségei még nincsenek tisztázva, azokról még konkréten nem tudunk beszámolni.