Autó-Motor, 1962. július-december (15. évfolyam 13-24. szám)
1962-07-06 / 13. szám
DEZSÉRY LÁSZLÓ: LESZERELÉS A nemzetközi békemozgalom a múlt évben még azzal lépett fel, hogy nyilvánosságra hozta, ezerféleképpen és ezer helyen mondta meg az embereknek, hogy a világon évente százmiliárd dollárt fordítanak fegyverkezésre. Ez kb. nyolcmillió ember részére felépíthető lakások árával egyenlő hallatlan összeg. Ma a világon minden nyolcadik ember hajléktalan, vagy éppen csak fedél van a feje fölött. A fegyverkezésre szánt összegből valamennyi, a gyarmati sorból felemelkedett új kis állam beruházási programja végrehajtható volna. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1945-ben nem volt ötven tagja sem, ma több mint száz tagja van. Az új államok (csak néhány kivétellel) nem termelnek többet, mint Nyugat-Berlin. Ezt az az amerikai sajtó írja, amely egyébként propagandát fejt ki a fegyverkezés fokozásáért. Hogy szóba hozza az ENSZ új tagállamainak ezt a gyengeségét és nagyképűen éppen Nyugat-Berlinnel veti őket egybe, csupán ahhoz a propaganda hadjárathoz szükséges, amit az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ ellen folytat. A hadjáratot azért folytatja, mert az ENSZ már nem akar mindenben engedelmeskedni neki és pl. egyhangúan napirendre tűzte a leszerelési szovjet javaslatot, sőt a gyarmati népek azonnali felszabadítására vonatkozó javaslatot is. Az USA firkászai lekicsinylően beszélnek tehát ezekről a „szavazatokról”, erről az új ENSZ-többségről „Ezek a semmi-államok hoznak ezentúl határozatot Ellenünk?” A két kérdés talán csak lazán függ össze? Nem, korántsem lazán A hallatlan fegyverkezési hajsza felemészti a fejlett országok gazdasági erejét is. Elvonja az erőt a felszabadított országok gazdasági megsegítéséből. Fékezi a világ valamennyi államának előrehaladását, a népek jólétének növelésére rendelkezésre álló lehetőségek kihasználását. Minden nép érdekeinek ellenére van. A népek ebbe nem nyugodhatnak bele, s világkampányt kezdtek a fegyverkezés ellen, amely a népek erkölcstelen kizsákmányolásához és elnyomorodásához vezet. A népek a leszerelést követelik és világra szóló erkölcsi frontot alkottak máris a fegyverkezési hajsza ellen. Ez a front már az ENSZ-ben is érvényesül. Mi mást tehetne az imperializmus, mint hogy megkísérli lejáratni, lekicsinyelni a népek akaratát? És megkísérli elhallgattatni mindazokat, akik ez őrültség ellen hatékonyan felszólalhatnak. Így mocskolja a békemozgalmat is, akárcsak az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ha az ENSZ-ben a „kis államok” vannak az útjában, a békevilágmozgalomban a „kis emberek” tömeges jelenléte nem tetszik neki. Mi mást tehetne, mint hogy megkísérli lejáratni a kis emberek világmozgalmát és megpróbálja meggyőzni őket arról, hogy ők ugyan hiába gyűléseznek, hiába gyűjtenek aláírásokat, hiába tüntetnek az utcán, a háború és béke ügyében nem ők fognak dönteni. Nem ők, hanem persze a militarista diktátorok, a monopóliumok urai, a világuralom megszállottai. Mégis. A világon ma két igazán népszerű gondolat van, amely tökéletesen egyetemes, és amely minden valamirevaló ember meggyőződésévé vált az elmúlt években, az imperializmus féktelen ellenpropagandája ellenére is. Az egyik a leszerelés és a béke, a másik az elnyomott népek felszabadulása. Az emberiséggel ebben a két ügyben már nem lehet alkudni. Ellenük semmiféle indok és érvelés nem meggyőző többé. Sem az, amit a gyarmatok fennmaradása érdekében, sem az, amit a háború érdekében fejtenek ki. Az emberiség undorral fordul el ezektől és magasra emeli a béke és a nemzeti függetlenség zászlaját. Ebben a világhangulatban ül össze Moszkvában július 7—14. között a népek eddigi legnagyobb világkongreszszusa a leszerelésért és békéért, öt kontinens minden országa képviselve lesz, sokféle békemozgalom adott egymásnak ott találkozót és a világ minden tájáról a szellemi élet kiválóságainak, a tekintély embereinek eszmecseréje alakulott ki. A népek hallani fogják, mekkora társadalmi erők, kik és milyen érvek alapján foglalnak állást a leszerelés mellett. A népeknek ez az állásfoglalása bizonyára alkalmas lesz arra, hogy újabb tömegeket mozgósítson a béke védelmére. És bizonyára hatalmasan alátámasztja majd a szocialista országok és a háborúban nem érdekelt semleges országok erőfeszítéseit, hogy nagyhatalmi és nemzetközi tárgyalásokon elérjék a megegyezést az atomleszerelés, majd az általános és teljes leszerelés ügyében. Mi adja ennek a kongresszusnak most az időszerűségét? Elsősorban az adja, hogy a fegyverkezési hajszát az imperializmus az elmúlt hónapokban még fokozta. Ha tavaly azt mondtuk, hogy százmilliárd, akkor idén sajnos már azt kell mondanunk, hogy 130 milliárd dollár megy a fegyverkezésre. Másodsorban az, hogy nehezen kiverekedett nemzetközi tárgyalások folytak és folynak a leszerelés ügyében —, mint a genfi 17 hatalmi tanácskozás is —, és helyes, ha ezeket a tárgyalásokat nem hagyjuk kudarcba fulladni, hanem nemzetközi támogatást szervezünk a védelmükre és arra, hogy ezeken a tárgyalásokon az imperializmus rákényszerüljön tiszteletben tartani a népek igazi akaratát. Harmadrészt az teremt időszerűséget a világkongresszusnak, hogy a fegyverkezés nemcsak gazdasági, hanem katonai szempontból is válságos korszakába lépett. Az amerikaiak ki akarják terjeszteni az atomfegyverkezést a világűrre is. Versenyt futnak az űrkutatásban elért szovjet eredményekkel, de nem békés célokból, mint a Szovjetunió, hanem sajtójukban bevallottan azért, hogy sakkban tarthassák a népeket. A magaslégköri atomrobbantások terve már egymagában is erre a szándékra utal. De az amerikaiak azt sem titkolják, hogy a hold meghódítására törnek, „mert akié a hold, az kezében tarthatja a földet”. Az amerikai katonai szakértők a szuper-fegyvert keresik, akárcsak a nácimilitarista hitlerizmus annak idején. És mint ahogy akkor az, most ezek beszélnek nyíltan arról, hogy a szuperfegyvert a világ meghódítására alkalmaznák. A fegyverkezési hajsza mögött az imperializmus szövetsége van, s ez a szövetség a népek szabadsága és jóléte, sőt élete ellen tör. Az USA katonai körei jól tudják, hogy nem rendelkeznek katonai fölénnyel. Mi jól tudjuk, hogy ha rendelkeznének vele, már el is kezdték volna a háborút a népek ellen. Ma a Szovjetunió szilárdan áll a népek oldalán és semmilyen hatalom nem létezik, amely térdre kényszeríthetné. A békét ma a szocialista tábor gazdasági,társadalmi és katonai ereje védelmezi. A fegyverkezési verseny azonban a Szovjetuniót is további erőfeszítésekre készteti, hogy védelmi készültségét megőrizze. Ez a verseny halálos veszélyt jelent a népeknek, mert a felhalmozott fegyverek puszta léte is a nukleáris háború lehetőségét rejti magában. A világban meg kell szűnnie a feszültségnek. A népeknek fel kell szabadulniuk a fegyverkezés erkölcsi nyomása alól, a fegyverkezés gazdasági következményeinek terhe alól. El kell érni, hogy véget vessünk a fegyverkezésnek és elkezdjük a leszerelést, hogy érvényesítsük a konstruktív nemzetközi politikát, amely biztosítja a békét és az emberiség fellendülését. Ezért akarja a Szovjetunió a leszerelést, ezért kínálja a tárgyalásokat, ezért látja szívesen a leszerelés világkongresszusát. A magyar békemozgalom harminc tagú delegációt küld Moszkvába és hallatni fogja hangját a nagy nemzetközi parlamentben. A mi küldöttségünk szava méltó lesz az emberiség iránt érzett felelősségérzetünkhöz. Felsorakozunk ismét a béke megvédésére. ”