Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-09-21 / 18. szám
Egyszer volt, hol nem volt .. . Tulajdonképpen az „Elfelejtett motorok” című rovatba kívánkozna ez az igaz mese, csakhogy ez a szokatlan konstrukció nem sokkal megszületése után eltűnt a süllyesztőben, és így nem lett úgynevezett múltja, amelyre most visszaemlékezhetnénk. Igaz, az AM sok-sok évvel ezelőtt megpróbálta lefújni a feledés porát az Immer-100-ról, de ez már nagyon régen volt. Az idők szele már jó ideje elsodorta az immerstadti Riedel céget, amely ezt a részleteiben is újszerű motorkerékpárt tervezte és gyártotta, de ma is érdekes lenne mind a motorblokk, mind a váz. (Mint az AM idősebb olvasói emlékezhetnek, az 50-es évek elején készítette el Wágler László technikus azt a 100-as Csepel-motorral meghajtott „terepjáró” motorkerékpárját, amelynek motorfelfüggesztése hasonlított az akkor már ismeretlen Imme-konstrukcióhoz.) Nézzük meg közelebbről az Imme teljesen fokozott, léghűtéses, fekvő elrendezésű kétüteműjének metszetét. A résvezérlésű, 52X47 mm furat löketű, 99 kcm-es, 7 :1 sűrítési arányú, 4,5 LE/5800 ford. teljesítményű motor porlasztója is a burkolat alá került. A motorhoz épített sebességváltó 3 fokozatú. Ennél még érdekesebb a motor rögzítése a vázhoz, illetve az egykarú, lengő hátsó villához, amely egyben a kipufogócső szerepét is ellátta. Ez a „villacső” egyik végén a motort, a másikon a kereket tartotta és a két terhelés közé, a nyereg alatt elhelyezett nyomótekercsrugó nyelte el a kerék által közvetített útegyenetlenségeket. A lengéscsillapításról egy, akár menet közben is szabályozható dörzstércsa gondoskodott. Miként a hátsó, úgy a mellső villa is egyszárú volt, amely nemcsak a kirugózatlan súly csökkentését eredményezte, hanem itt is leegyszerűsítette a kerékszerelést. A merész, de teljesen megbízható, szimpla villaszár egy nyomórugóval kapcsolódott az ugyancsak egy rövid csőből álló központi vázhoz. (Az egész jármű 57 kilót nyomott.) Az egykorú feljegyzések szerint az Imme stabilnak bizonyult, sebessége elérte az óránkénti 75 km-t. Ne feledjük: mindez közel negyed évszázaddal ezelőtt volt... Az egykarú lengővillán, illetve a kipufogócsövön nyugszik a teljesen tokozott motor Négy anya oldása után, miként az autóknál, kiemelhető az Imme kereke. A kipufogócső végénél egy anya rögzíti a sármentő végét 19X2,50-es kerekek, 8,5 literes benzintartály, 1300 mm-es tengelytáv az Imme jellemzői A részben fokozott hátsó rugó „minőségét” a kézzel állítható dörzstárcsa (alul) és a gumilapos nyereg rugói emelték. A sármentő alsó vége a lengővilla, azaz a kipufogócső szerves része volt, azzal együtt mozgott Metszet a mágnesgyújtásos motorról és a sebességváltóról