Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
smerd meg hazádat! Idegenvezető: TÚRI PÉTER a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese A Duna-kanyar e patkó alakú, páratlan szépségű hajlatában fekszik Dömös, a híres kiránduló-, üdülő- és révátkelő-, nyáron pedig kitűnő fürdőhely. A hagyomány szerint I. Béla király, akinek Dömös kedvelt mulatóhelye volt, 1063-ban egy mennyezetomlás következtében itt lelte halálát. Álmos herceg, Könyves Kálmán öccse 1107-ben prépostságot alapított itt. Mivel azonban hatalomra szomjúhozásával királyi bátyja haragját magára vonta, Döntésre száműzetett, majd fiával — a későbbi 11. Bélával — együtt megvakíttatott. A község barokk stílusú templomát és kápolnáját nagyobbrészt a prépostság maradványainak felhasználásával építették fel 1743- ban. Dömöstől 3,5 km a távolság Pilismarótig, ahol a Duna-parton kitűnő strand, a községből pedig turistautak vezetnek a Pilis hegység természeti szépségeihez, és kempingezési lehetőséget is találunk a vidám, derűs Búbánat-völgyben. Utunk ismét közvetlenül a hatalmas folyam partján vezet tovább, de figyeljünk csak! Előttünk a Duna partján, a Várhegy ormán büszkélkedő Székesegyház óriási épülete máris szinte mágnesként vonz magához bennünket (1. kép). A nagy kanyarnál mindjárt hajtsunk fel a bazilikához, és ismerkedésünket ismét gyalogszerrel kezdjük el. Esztergom —hazánk egykori fővárosa — számos műemlékével, nagy hírű gyűjteményeivel méltán számot tarthat a hazai és külföldi turisták érdeklődésére, elismerésére. A rómaiak már az I. század végén megszállták ezt a területet, s táborhelyül a mai Víziváros — a Kis- Duna és a Várhegy közötti részt nevezték és nevezik ma is így — területét választották. A Duna bal partján élő kvádok betörései miatt erődítményt építettek, sőt Párkánynál is hídfőállást létesítettek. Marcus Aurelius római császár — az ókor nagy filozófusa — többször is ellátogatott Esztergomba, s itt írta az Elmélkedések 12 könyvét, mely az antik gondolkodás egyik legjelentősebb irodalmi alkotása, őseink e területet is a honfoglalás folyamán vették birtokukba. A magyar középkor első századaiban hazánk állami, egyházi és kulturális központjává, sőt, egy ideig fővárosává vált. Már Géza fejedelem 972- ben a királyi palota építését kezdte el, s minden valószínűség szerint itt született államalapító uralkodónk, akit 1001-ben István néven királlyá koronáztak. A Várhegyen ő építtetett székesegyházat, amelyből csak a nyugati, hajdan homlokzaton álló díszes főkapu néhány töredéke maradt ránk. 1180 körül — III. Béla idején — indult meg az Árpád-házi királyi központ kialakítása. A nagy és reményteljes építkezéseknek, kulturális fejlődésnek a tatárjárás vetett véget. Igaz, magát a várat, jelentős veszteségek árán ugyan, de mégis sikerült hősiesen megvédeni, a várost és környékét azonban a tatárok teljes egészében feldúlták, elpusztították. Második honalapítónk, IV. Béla az ország fővárosává már Budát tette meg, és itt építtetett királyi várat, s ezzel Esztergom központi jellege — állami vonatkozásban — megszűnt. 1543-tól közel 140 évig török uralom alá került. A török ellen vívott harcokban itt halt hősi halált 1541-ben Balassi Bálint, a kiváló magyar költő. A permanens háborúskodás alatt Esztergom csaknem teljesen elpusztult, s a helyreállítási és újjáépítési munkák a török kiűzését követően csak a XVII. század végén indulhattak meg. A kuruc harcokban, majd az 1848— 49-es szabadságharc küzdelmeiben a város lakossága aktív részt vállalt. A Tanácsköztársaság idején pedig a dorogi bányászokkal együtt verték vissza a párkányi hídon támadó intervenciós csapatokat. Első királyunk Esztergom fényét, pompáját még azáltal is növelte, hogy itt alapította az első érsekséget, amely a Várhegyen székelt, s itt tartották 1016-ban az első országgyűlést. A nagy múltú város évszázadokon keresztül a katolikus egyház központja volt. Hosszú időn át itt székelt a magyar katolikus egyház feje, az esztergomi érsek , Magyarország hercegprímása. A Bazilika, hazánk legnagyobb temploma, klasszicista stílusban épült. Homlokzatának szélessége 40 m, timpanonját nyolc 22 m-es korinthoszi oszlop tartja, hossza 118 m, a kupola belső magassága 71,5 m, átmérője 53,5 m. A Bazilika helyén még a XI. században épült Szt. Adalbert-templom állott. 1506—11 között a nagy hírű Bakócz Tamás érsek sírkápolnát építtetett magának, mely a középkori székesegyház szerves részét képezte. A ma látható Bazilikát 1822-ben kezdték építeni és 1856-ban szentelték fel. Az építkezés folyamán a Bakócz-kápolnát szétszedték, majd közel eredeti állapotának megfelelően oldalkápolnaként építették fel (2. kép). Ez a Székesegyház legértékesebb része. A nemzetközileg elismert alkotást olasz mesterek vörös és fehér márványból készítették. A kápolnát a törökök nem rombolták le, sőt itt rebegtek hálát Allahnak a város elfoglalásáért, majd 140 évvel később Sobieski lengyel király jelenlétében itt tartották meg a hálaadó istentiszteletet — Esztergom visszafoglalásáért. Szemben a Bazilika északi oldalán a Szt. István vértanúnak szentelt kápolna dór oszlopokkal díszített oltára Ferenczy István tehetségét dicséri. A kupolacsarnok jobb oldalán nyíló folyosón a Bazilika kincstára. E kincstár világhírű. Az ötvös- és textilművészet olyan páratlan remekeit őrzik itt, mint pl. a 72,5 cm magas, színaranyból készült, drágakövekkel és zománccal díszített Mátyás-kálváriát, a XII. századból való magyar koronázási aranykeresztet, amelyre királyaink tették le esküjüket, a XIV—XV. századból való gazdagon díszített oltárterítőket és miseruhákat. Ez utóbbiak közül is különös jelentőségű az 1400 körül készült koronázási süveg. Legyünk büszkék a XI. század elején alapított s oly sok viszontagságot s károsodást szenvedett, de a maga nemében ma is páratlan értékű kincstár gyűjteményére. A Bazilika altemploma egyiptomi stílusban épített sírkápolna — az esztergomi érsekek temetkezési helye. Vitéz János és Széchy Dénes vörös márványból készült sírköve művészettörténeti szempontból is jelentős. (Folytatjuk)p ALMÁSSY TIBOR felvételei)