Autó-Motor, 1971. június-december (24. évfolyam, 13-24. szám)

1971-07-06 / 13. szám

A MOTORIZÁCIÓ SZEREPE A MODERN TÁRSADALOMBAN Legutóbb „Autójavítóipari szimpózium 1971” címen csak hírt adtunk a Közlekedéstudományi Egyesület Közúti Gépjárműjavító Szakosztálya és az Autófenntartó Ipari Tröszt szervezésé­ben rendezett konferenciáról, és csupán vázoltuk az ott elhangzott előadások témáit. Most egy részletet idézünk dr. Tőzsér István felolvasott tanulmányából, amely az ország moto­rizációjának a IV. ötéves tervben kibontakozó irányvonalait tudományos alapokon feldol­gozva ismertette a tanácskozás hazai és külföldi résztvevői előtt. A KPM Autóközlekedési Főosztály vezetőjének szavait igen pozitív állásfoglalásnak tekintjük az autózás mindennapi gondjainak megoldására is. A közúti motorizáció világszerte tapasztalható fejlődése nem a kor divatjának tulajdonítható — mondotta beszé­dében dr. Tőzsér István. — A nagyfokú társadalmi ha­tékonyság az a mozga­tóerő, amely okozója ennek a rend­kívül dinamikus fejlődésnek. A motorizáció, mint a század jelképe, a jelenkor emberé­nek sajátos jellemzőjévé, jelképévé vált. Motorizációs korban élünk, a motorizálódó társadalom tagjai vagyunk. Kortársaink tudatát, gondolkodását, életformáját egyre inkább átszövi a motorizáció. Mi is a motorizáció, amely a jelenkor jelképévé nőtte ki magát? A motorizációnak kétféle értelmezése van: egyrészt annak a folyamatnak megjelölésére használják, amely szerint a közúti gépjárműközlekedés előretör a társadalom személy- és áruszállítási igényeinek kielégí­tésében, másrészt pedig a közúti közlekedésnek más­miért fejlődését, állapotát fejezi ki. Szűkebb értelmezéssel a motorizáción a lakosság sze­mélygépkocsival való ellátottságát szokás érteni. A mo­torizációs fok az 1000 lakosra jutó személygépkocsik szá­mával kerül kifejezésre. Bizonyítottnak vehető, hogy a motorizációs fok és a társadalom gazdasági fejlettsége között igen szoros kapcsolat érvényesül. Az egyes társa­dalmak gazdasági fejlettségét általában az egy lakosra jutó, évi — azonos valutában kifejezett — nemzetijöve­­delem-termeléssel szokás kifejezni és összehasonlítani. A motorizációs fok és a gazdasági fejlődés kapcsolatai jelzik, hogy a motorizáció gyökerei szétágazóan fogják át a társadalmat, és érintik annak különböző rétegeit is. Éppen emiatt kell különös mértékben ügyelni a motori­záció fejlesztésére, fejlődésének ütemére, társadalmi ha­tására. A motorizáció fejlődését, növekedésének ütemét igen sok tényező befolyásolja. Hatást gyakorol rá a gaz­dasági adottság és ennek eredményeként a nemzeti jö­vedelem alakulása. Ez az a fundamentum, amelynek ré­vén egyre inkább kielégíthetővé válik a társadalom tag­jainak fokozódó helyváltoztatási igénye. A társadalom, a tudomány fejlődése szükségszerűleg fej­leszti az emberek szellemi érdeklődését, látókörét. Ugyanakkor a munkaidő csökkentésével, a technika gyors ütemű növekedésével könnyebbé válik az emberi munka, jelentős idő szabadul fel. A szabad idő növekedése, a nagyobb szellemi érdeklődés, a bővülő látókör új szük­ségleteket támaszt az emberekben. Az országhatáron be­lüli és kívüli új tájak, természeti és gazdasági, valamint társadalmi jelenségek, események megismerése, külön­böző történelmi emlékek személyes tanulmányozásának a vágya fokozódóan növekszik a ma emberében. Ezzel összefüggésben a mozgás iránti igény olyan társadalmi jelenséggé válik, amely méreteit tekintve, mind szélesebb rétegekre terjed ki. A motorizáció hordozója, eszköze az autó­ útjaink, utcáink forgalma, a parkoló gépjárművek nö­vekvő sora tárgyi bizonyítékai annak a jelenségnek, amit a motorizáció fejlődése hazánkban már eddig elért. Ná­lunk is egyre többen vannak, akik szabad idejük jelentős részében autóval utazgatnak. Az emberek a munkájuk­kal elért jövedelmük egyre nagyobb hányadát készek — és mindinkább képesek — gépkocsik vásárlására és azok üzembentartására felhasználni. Mind többen vannak, akik évekig gyűjtenek — olykor igen fontos más szükségletek kielégítését háttérbe szo­rítva —, hogy a hőn óhajtott gépkocsi birtoklásához jus­sanak. Nem felesleges kérdésként feltenni: mi ennek a társadalmi méretű, sajátos jelenségnek az oka? Véletlen, elszigetelt jelenségnek lehet-e tekinteni, vagy vannak olyan mozgató rugói, amelyek mélyebb összefüggések­ből táplálkoznak és amelyeknek feltárásával érthetővé válik e sajátos jelenség oka? A motorizáció robbanásszerű fejlődése, előrehaladása, a személygépkocsik iránti egyre növekvő igények világvi­szonylatban is minden gátat áttörve jutnak előre. Jelenleg az autógyárak évente mintegy 20 millió személy­­gépkocsit állítanak elő, akkor, amikor földünk lakossága évente általában 50 millió fővel növekszik. Az egyes országok gazdasági fejlettsége azonban külön­böző, így a motorizációs színvonalak is eltérőek. Sok esetben még egy országon belül is különbséget mutat­nak. Fejlett motorizációval rendelkező országokban van­nak országrészek, kiemelt nagy városok, ahol a motori­záció a telítődés felé halad és a személyautó-ellátottság olyan nagy, hogy már 2—2,5 emberre jut egy személy­­gépkocsi. Sőt, olyan esetek is vannak, amikor a telítődés a három főre jutó két személygépkocsi arányában jut kifejezésre. A fejlett motorizációjú országokban a gépkocsitermelés meghaladja az újszülöttek számát. Az Amerikai Egyesült Államokban ma már a gépkocsiállomány változása két­szer olyan gyors, mint a népesség szaporodása. „Naponta 12 000 gépkocsi és 6000 újszülött” — hirdetik az autó­gyárak termelési programjaiban. Az igények növekedése, a gyors üteművé vált gépkocsi­­gyártás mellett mégis utalni kell arra, hogy a világ or­szágainak nagyobbik részében a motorizáció a kibonta­kozás szakaszában van, és az ezredfordulóig nyúló időre lesz szükség ahhoz, hogy a napjaink fogalma szerinti telítődési szintet elérjék. A motorizáció megítélése során általános az a megfo­galmazás, hogy fejlődése az életszínvonal növekedésével kísérhető nyomon. Kétségtelen tény, hogy az életszínvo­nal növekedésével egyre többen válnak a gépjármű bir­tokosává, tulajdonosává. A motorizáció az egyének, a családok háztartásában olyan költségnövekedést eredményez, amelynek fedezé­sét a fejlődés, az életszínvonal-növekedés eredményeként lehet biztosítani. A motorizáció azonban nem csupán életszínvonal-kérdés. Életszínvonal-kérdés csak addig, amíg a gépkocsi bekerül a forgalomba. Amint már ré­szese annak, a motorizáció közlekedési problémaként je­lentkezik. Olyan közlekedési probléma, amelynek növe­kedésére számítani kell. Felfutásának ütemét valamennyi kapcsolódó területével együtt tervezni kell, mert meg­jelenésével egyidejűleg különböző gazdasági és társa­dalmi igényt támaszt. A motorizáció megjelenésével szükségessé válik a meg­felelő úthálózat, parkolóhely, garázsok, karbantartó- és javítótelepek építése, az üzemanyagellátás biztosítása, az autó- és alkatrészkereskedelem és még sok más kapcso­lódó terület fejlesztése. Ezekkel a szavakkal vezette be a felsorolt ágazatokat ké­sőbb igen részletesen elemző beszédét dr. Tőzsér István, a KPM Autóközlekedési Főosztályának vezetője.­ ­

Next