Autó-Motor, 1974. június-december (27. évfolyam, 13-24. szám)
1974-12-06 / 23. szám
GARÁZSGONDOK Egyes garázsszövetkezeteknél a felügyeletet, illetve ellenőrzést ellátó szervek nyugtalanító jelenségeket észleltek. A HIBÁK elsősorban a közösség ügye iránt érzett közömbösséggel magyarázhatók. Ezenkívül előidézője a hibáknak a nem megnyugtató jogi szabályozás is. A garázsszövetkezetekre a lakásépítő és fenntartó szövetkezetekre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni, továbbá figyelembe kell venni a szövetkezeti törvényt és végrehajtási rendeletét. A jogszabályosok közül az adott esetre alkalmazható rendelkezés megkeresése még a jogásznak sem könnyű. Szükség lenne ezért egy olyan gyűjteményre, amely tartalmazza a garázsszövetkezetekre vonatkozó jogszabályokat, továbbá útmutatást adna a fontosabb kérdésekben. Ennek a célnak az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége Elnökségének irányelvei és a kiadott alapszabály-minta nem felel meg. Az irányelvek és az alapszabály-minta kiadása óta több új jogszabály jelent meg, de ezek figyelembevételével sem az irányelveket, sem az alapszabály-mintát nem dolgozták át. Ennek következtében a szövetkezetek tagsága az új jogszabályokat nem ismeri, ami kitűnik az alapszabályokból, de megállapítható a szövetkezetek működéséből is. A legtöbb szövetkezet alapszabálya célként jelöli meg a tagok részére garázsok építését. Az alapszabály jóváhagyására azonban már akkor kerül sor, amikor a garázsok felépültek. Márpedig ha további garázsok építésére nem kerül sor, akkor az alapszabály célul olyan feladatot jelöl meg, amely mér megvalósult. Hogy kizárólag fenntartói feladatok ellátására is alakítható garázsszövetkezet, arról az alapszabály-minta nem tesz említést, mivel a kiadás időpontjában az ilyen szövetkezetek alakítására vonatkozó jogszabály még nem volt hatályban. Ez is bizonyítja az alapszabály-minta elavultságát. Abban a kérdésben, hogy a szövetkezetek tagsága építtetői vagy fenntartói feladatokat határozzon meg az alapszabályban, a következőket lehet tanácsolni: A SZÖVETKEZÉS ELŐNYEIT az építkezésnél gyakran nem veszik igénybe, és a garázsokat egyénileg építik. Ilyenkor szükségtelen az építtetői feladatokat az alapszabályban szerepeltetni. Garázsfenntartó szövetkezet alakítására egyébként akkor is van lehetőség, ha a tagok az építkezést közösen végzik. A 2/1904. (VII. 24.) ÉM sz. rendelet értelmében az érdekeltek az építkezés lebonyolítására építőközösséget alakíthatnak. Az építőközösség tagjai társasági szerződésben megállapodhatnak abban, hogy az építkezés befejezése után alapszabályuk módosításával garázsfenntartó szövetkezetté alakulnak át. A szövetkezet célját már a szervezés folyamán egyértelműen tisztázni kell. Az építésügyi hatóságtól kapott tájékoztatás alapján eldönthető, hogy a számításba vett területen hány garázst lehet építeni. Miután a kellő számú garázs felépült, a szövetkezet célját az alapszabályban fenntartói feladatokban kell megjelölni. Az építhető garázsok számát feltétlenül meg kell állapítani, mert a kérdés nem kellő tisztázása néha bonyodalmakhoz vezet, így például előfordult, hogy már működő szövetkezet új tagokat vett fel, akik a meglevő szövetkezeti garázsok mellé újabb garázsokat szándékoztak építeni. Az építésügyi hatóság azonban további garázsok építését nem engedélyezte, így az újonnan felvett személyek tagságát meg kellett szüntetni. Új tagokat ugyanis csak akkor lehetett volna felvenni, ha már tisztázódott a kérdés, hogy új garázsok építhetők-e. HELYTELEN, ha a szövetkezet tagjai az igazgatóság vagy a közgyűlés engedélye nélkül adják és veszik a garázsokat. Egyrészt, mert ellentétes az alapszabállyal, másrészt mert így áll elő az a helyzet, amikor nem állapítható meg a garázsokról, hogy kinek a tulajdonát képezik. Ezt sokszor az alapszabálynak az a rendelkezése idézi elő, amely szerint új tagot csak a közgyűlés vehet fel. Közgyűlés tartására általában egy évben egyszer kerül sor, így tehát a felvételre hosszú ideig kell várni. Ez idő alatt a garázsok — szabálytalanul — többször is gazdát cserélnek. Helyesebb ezért a tagok felvételét az igazgatóság hatáskörébe utalni, mivel az igazgatóság kisebb létszáma miatt könnyebben összehívható, mint a közgyűlés. A szövetkezetek, illetve vezető szerveik működésére vonatkozóan sem a jogszabályok, sem pedig az irányelvek nem tartalmaznak rendelkezéseket. A szövetkezetek alapszabályai említést tesznek ügyrendről és munkarendről, ezek azonban sok helyen nem készültek el, vagy hiányosak. Iránymutatás hiányában a közgyűlésekről, igazgatósági ülésekről készült jegyzőkönyvek a legtöbb esetben sem alakilag, sem tartalmilag nem felelnek meg a követelményeknek. Nem egységes a szövetkezetek gyakorlata abban a kérdésben sem, hogy milyen legyen a határozathozatal rendje és a határozatok tartalma. Mindez nehezíti a szövetkezetek ellenőrzését. Indokolt ezért, hogy a felügyeletet gyakorló szervek adjanak segítséget az egységes gyakorlat kialakításához, az ügyrendek kidolgozásához, valamint bocsássanak a szövetkezetek rendelkezésére iratmintákat. KEVESEBB A PROBLÉMA azoknál a szövetkezeteknél, amelyeknek üzemi patronálója van. Az üzemek ugyanis az anyagi támogatáson kívül az ügyvitel és a gazdálkodás megszervezésében is jelentős segítséget tudnak adni. A szövetkezeti törvény végrehajtási rendelete értelmében a közgyűlés időpontjáról, helyéről és napirendjéről a törvényességi felügyeletet ellátó szervet előzetesen tájékoztatni kell. Egyes szövetkezetek azonban a tájékoztatást elmulasztják, vagy a meghívót késve küldik. Emiatt azután a közgyűlésen nem tud megjelenni a felügyeletet gyakorló szerv képviselője, aki pedig vitás kérdésekben tanáccsal tud szolgálni, és ezzel elkerülhetők a jogszabállyal ellentétes közgyűlési határozatok. A legtöbb szövetkezetnél problémát jelent a közgyűlés összehívása és a határozatképesség. A nagyobb létszámú szövetkezetek alapszabályai részközgyűlések összehívását is lehetővé teszik. Ennek ellenére a határozatképesség biztosítása ezeknél a szövetkezeteknél is gondot okoz. Helyes kezdeményezés, ha aktívak közreműködésével és felvilágosító munkával igyekeznek a közgyűlések határozatképességét előmozdítani. A közgyűlésekkel ellentétben az igazgatóságok működése a szövetkezetek többségében megfelelő, nem formális. Azoknál a szövetkezeteknél működik jól az igazgatóság, ahol annak tagjait megfelelően választották ki. A felügyelő bizottságok működéséről már kevésbé kedvezőek a tapasztalatok. Üléseket általában ritkán tartanak, és működésük a legtöbb esetben az éves beszámolóval kapcsolatos teendőkre korlátozódik. A felsorolt hibák természetesen nem a szövetkezeti mozgalom és alapelvek gyengeségét jelentik. Kiküszöbölésükhöz azonban a tagság és a felügyeletet, illetve irányítást gyakorló szervek együttes erőfeszítésére van szükség. Dr. Varga Emil