Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)

1978-04-06 / 7. szám

N­agyatádról — Berzence érinté­sével — magával ragadóan szép, erdős vidéket átszelő úton jut­hatunk Csurgóra. A Somogy dél­nyugati részén kialakult települést az Árpád-korban „a királyi kanászok földjeként” tartották számon. Itt már a XIII. század első felében rendház is épült. Az 1226-ban emelt templom ké­sőbbi korok stílusjegyeit is magán vi­selő, támpilléres tornya becses és félt­ve őrzött műemlékeink egyik igen szép darabja. A templom hajója és szentélye későbbi eredetű, berendezé­se barokk. A toronyra a környező ut­cákról is igen jó a rálátás. Ám, érde­mes azért ide külön is felsétálni, hogy közelebbről tanulmányozhassuk, cso­dáljuk a nemrégiben restaurált, XIII. századi eredetű, majd a XV. és a XVIII. században átépített homlokzati tornyos műemlékünket. Csurgó a XV. század kezdetén vá­rosi rangot és különböző kiváltságo­kat élvezett, a török hódítás azonban további fejlődését megbénította. A te­lepülés és környéke a XVIII. század­ban került a Festetics-család birtoká­ba. Festetics György — a haladó szel­lemű keszthelyi gróf — itt alapította meg 1792-ben Somogy vármegye első gimnáziumát. És ebben a gimnázium­ban tanított 1799 májusától 1800 feb­ruárjáig Csokonai Vitéz Mihály. Neve és szelleme tovább élt későbbi korok­ban és mind a mai napig töretlenül ápolt emlék Csurgón. Saját jegyzetei­ből szabadon — és az Alma Matert övező park árnyas fái alatt a valóság­ban is a szabadban — tartotta óráit, újszerűen plántálva növendékeibe a poétikát. Gyakran rendezett színielő­adásokat. Saját darabjait — a Pufó­kot, valamint az itt írt és ma is gyak­ran játszott Karnyónét — az iskolai rendezvényeken diákjaival játszatta el. Rövid itt-tartózkodása ellenére is munkásságával, haladó gondolatainak elhintésével mindmáig ápolt hagyo­mányként friss pezsgést vitt Csurgó életébe. 1869-ben ugyancsak Csurgón, a gimnázium épületében kezdte el mű­ködését a megye első tanítóképzője. Az 1870-ben a járási székhely rangjára emelkedett település gyors fejlődését, iparosodását, kereskedelmének fellen­dülését a vasúti közlekedésbe bekap­csolása is elősegítette. Az első világ­háborúban, majd a Horthy-korszak­ban fejlődése megtorpant. A felsza­badulást követően is csak a 60-as évektől kezdődően kapott szárnyra fej­lődése. Az 1897-ben épített, majd 1942-ben még egy emelettel bővített új gimná­zium bejárati előcsarnokában két szép vörös márványba foglalt dombormű a halhatatlan Csokonai Vitéz Mihály­nak és az „Oskola” alapítójának, Fes­tetics Györgynek állít emléket. Az épületet hatalmas árnyas park, a „mú­zsák ligete” övezi, ahol diákjaival gyakran és oly szívesen sétált Csoko­nai is. Külön említést érdemel az épü­let főbejárata előtti kertben pompázó sok növényritkaság, és közöttük is az 1896-ban ültetett, s immár védetté nyilvánított hatalmas méretű mam­­mutfenyő. A kedves hagyomány ma is él: a gimnázium bal szárnyánál álló barokk Festetics-kapun lépnek be a „gólyák” a diákéletbe, és tanulmányaik befe­jeztével, a tudományokkal felvértezet­ten — a matúra birtokában — ugyan­ezen a kapun keresztül lépnek az élet­be. „Új tanuló, lépj át e kapun, melyen egykor az ősi iskola régi fia s régi tanára bejárt. És ezen át lépj életutadra, te vén maturandus. Itt búcsúzik tőled második Édesanyád” — hirdeti dr. Écsy ö. István (a gim­názium egykori tanára és igazgatója) szavait kőbe vésetten tovább őrző fel­irat. A dombhajlatban — festői környe­zetben — tálaljuk a Berzsenyi és Cso­konai padot, s a Nagyváthy Jánosnak, a Georgikon szellemi atyjának ham­vait fedő síremléket. És nincs az or­szágban vagy a hazán kívül olyan csurgói „öregdiák”, akinek valami­lyen kedves, meghitt emléke ne fű­ződne a híres-nevezetes Csokonai pad­hoz, s szívét ne járná át a melegség, amikor az emlékpad kőbe vésett fel­írását idézve ezeket a sorokat olvas­sa: „Itt, hol most zöld gyep fölött, vén fák alatt e kis pad áll. Itt tanított, ver­­selgetett Csokonai Vitéz Mihály". A gimnáziumnak sok jeles tanára és diákja fáradozik most azon, hogy az Alma Máter és Csurgó történetét tel­jes részletességgel feltárja és közre­­adja. Ma mind gyakrabban kerül sor forró hangulatú tanár-diák találko­zókra, s a haladó hagyományokat to­vább őrizve és ápolva rendezik meg kétévenként a mind nagyobb sikerű Országos Csokonai Diák Színjátszó Na­pokat. 1. E képek szerzőjeként, mint csur­gói öregdiák magam is jóleső­ érzéssel gondolok vissza az Alma Materre, egykori tanáraimra. Tisztelettel köszöntöm őket és a ma is alkotó festőművész tanárt, Raksányi Lajost, aki a csurgói gimnáziumban nemzedékeket ta­nított meg a szép felfedezésére, a művészetek szeretetére is 2. „A múzsák ligetének” részlete a gimnázium főbejárata előtt 3. A XIII. századi eredetű, becses műemlékünk 4. Az „első oskola” — Somogyban, majd „Óinternátus”. Ma a szom­szédos új épület kiegészítője­ként: Nagyváthy János Közép­iskolai Fiúkollégium 5. A Csokonai-pad: „...itt tanított, s verselgetett Csokonai Vitéz Mihály” (ALMÁSSY TIBOR felvételei) 4., 15

Next