Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-04-06 / 7. szám
Nagyatádról — Berzence érintésével — magával ragadóan szép, erdős vidéket átszelő úton juthatunk Csurgóra. A Somogy délnyugati részén kialakult települést az Árpád-korban „a királyi kanászok földjeként” tartották számon. Itt már a XIII. század első felében rendház is épült. Az 1226-ban emelt templom későbbi korok stílusjegyeit is magán viselő, támpilléres tornya becses és féltve őrzött műemlékeink egyik igen szép darabja. A templom hajója és szentélye későbbi eredetű, berendezése barokk. A toronyra a környező utcákról is igen jó a rálátás. Ám, érdemes azért ide külön is felsétálni, hogy közelebbről tanulmányozhassuk, csodáljuk a nemrégiben restaurált, XIII. századi eredetű, majd a XV. és a XVIII. században átépített homlokzati tornyos műemlékünket. Csurgó a XV. század kezdetén városi rangot és különböző kiváltságokat élvezett, a török hódítás azonban további fejlődését megbénította. A település és környéke a XVIII. században került a Festetics-család birtokába. Festetics György — a haladó szellemű keszthelyi gróf — itt alapította meg 1792-ben Somogy vármegye első gimnáziumát. És ebben a gimnáziumban tanított 1799 májusától 1800 februárjáig Csokonai Vitéz Mihály. Neve és szelleme tovább élt későbbi korokban és mind a mai napig töretlenül ápolt emlék Csurgón. Saját jegyzeteiből szabadon — és az Alma Matert övező park árnyas fái alatt a valóságban is a szabadban — tartotta óráit, újszerűen plántálva növendékeibe a poétikát. Gyakran rendezett színielőadásokat. Saját darabjait — a Pufókot, valamint az itt írt és ma is gyakran játszott Karnyónét — az iskolai rendezvényeken diákjaival játszatta el. Rövid itt-tartózkodása ellenére is munkásságával, haladó gondolatainak elhintésével mindmáig ápolt hagyományként friss pezsgést vitt Csurgó életébe. 1869-ben ugyancsak Csurgón, a gimnázium épületében kezdte el működését a megye első tanítóképzője. Az 1870-ben a járási székhely rangjára emelkedett település gyors fejlődését, iparosodását, kereskedelmének fellendülését a vasúti közlekedésbe bekapcsolása is elősegítette. Az első világháborúban, majd a Horthy-korszakban fejlődése megtorpant. A felszabadulást követően is csak a 60-as évektől kezdődően kapott szárnyra fejlődése. Az 1897-ben épített, majd 1942-ben még egy emelettel bővített új gimnázium bejárati előcsarnokában két szép vörös márványba foglalt dombormű a halhatatlan Csokonai Vitéz Mihálynak és az „Oskola” alapítójának, Festetics Györgynek állít emléket. Az épületet hatalmas árnyas park, a „múzsák ligete” övezi, ahol diákjaival gyakran és oly szívesen sétált Csokonai is. Külön említést érdemel az épület főbejárata előtti kertben pompázó sok növényritkaság, és közöttük is az 1896-ban ültetett, s immár védetté nyilvánított hatalmas méretű mammutfenyő. A kedves hagyomány ma is él: a gimnázium bal szárnyánál álló barokk Festetics-kapun lépnek be a „gólyák” a diákéletbe, és tanulmányaik befejeztével, a tudományokkal felvértezetten — a matúra birtokában — ugyanezen a kapun keresztül lépnek az életbe. „Új tanuló, lépj át e kapun, melyen egykor az ősi iskola régi fia s régi tanára bejárt. És ezen át lépj életutadra, te vén maturandus. Itt búcsúzik tőled második Édesanyád” — hirdeti dr. Écsy ö. István (a gimnázium egykori tanára és igazgatója) szavait kőbe vésetten tovább őrző felirat. A dombhajlatban — festői környezetben — tálaljuk a Berzsenyi és Csokonai padot, s a Nagyváthy Jánosnak, a Georgikon szellemi atyjának hamvait fedő síremléket. És nincs az országban vagy a hazán kívül olyan csurgói „öregdiák”, akinek valamilyen kedves, meghitt emléke ne fűződne a híres-nevezetes Csokonai padhoz, s szívét ne járná át a melegség, amikor az emlékpad kőbe vésett felírását idézve ezeket a sorokat olvassa: „Itt, hol most zöld gyep fölött, vén fák alatt e kis pad áll. Itt tanított, verselgetett Csokonai Vitéz Mihály". A gimnáziumnak sok jeles tanára és diákja fáradozik most azon, hogy az Alma Máter és Csurgó történetét teljes részletességgel feltárja és közreadja. Ma mind gyakrabban kerül sor forró hangulatú tanár-diák találkozókra, s a haladó hagyományokat tovább őrizve és ápolva rendezik meg kétévenként a mind nagyobb sikerű Országos Csokonai Diák Színjátszó Napokat. 1. E képek szerzőjeként, mint csurgói öregdiák magam is jóleső érzéssel gondolok vissza az Alma Materre, egykori tanáraimra. Tisztelettel köszöntöm őket és a ma is alkotó festőművész tanárt, Raksányi Lajost, aki a csurgói gimnáziumban nemzedékeket tanított meg a szép felfedezésére, a művészetek szeretetére is 2. „A múzsák ligetének” részlete a gimnázium főbejárata előtt 3. A XIII. századi eredetű, becses műemlékünk 4. Az „első oskola” — Somogyban, majd „Óinternátus”. Ma a szomszédos új épület kiegészítőjeként: Nagyváthy János Középiskolai Fiúkollégium 5. A Csokonai-pad: „...itt tanított, s verselgetett Csokonai Vitéz Mihály” (ALMÁSSY TIBOR felvételei) 4., 15