Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)

1978-01-21 / 2. szám

ZSUPPÁN ISTVÁN: Alkotók és alkotások Ha Preiner támogatóra talál... Az első hazai gőzkocsi elké­szítése Preiner Ferenc nevé­hez fűződik, aki jó műsza­ki érzékű mérnöke volt a MÁVAG elődjének, a Ma­gyar Államvasutak Gépgyá­rának. A gyárban mozdony­­javításon túl újak gyártása is folyt, így jól ismerte a gőzgépeket, kazánokat. Logi­kus, hogy amikor önjáró ko­csi készítésére szánta el ma­gát, gőzhajtásra gondolt. Há­romkerekű járművét nagy­részt vásárolt fődarabokból, de lényegében saját kezűleg készítette el, közel kétévi munkával. Kipróbálására 1875-ben egy szakértői bi­zottság előtt került sor. melynek vezetője a Ganz gyár főmérnöke volt. Próbá­ja során a jármű kifogásta­lanul működött. Gőzgépének kazánja 3 atmoszféra nyo­másra készült, dugattyúát­mérője 60 mm, lökete 110 mm. percenkénti fordulat­száma 200 volt. A beépített gépészeti berendezés össze­sen mintegy 200 kg-ot nyo­mott. Preiner gőzkocsijának — függetlenül a jól sikerült próbától — volt egy kifogá­solható, gyenge pontja: a ka­zán. Az alacsonynyomású, kis gőzmennyiség előállításá­ra képes kazán nem tette le­hetővé huzamosabb — akár csak néhány kilométernyi — út megállás nélküli megtéte­lét. Ha Preiner támogatóra ta­lál, biztosan tovább tudja fejleszteni ügyes kis jármű­vét és nemcsak mint egy jól sikerült kísérletről tudnánk beszámolni róla. Az ügyes kezű, nyughatatlan fantáziájú Wessely György 1876-ban megszületett az el­ső magyar szabadalom, mely­nek tárgya az önjáró kocsi. A szabadalom tulajdonosa Wessely György, budapesti kocsigyártó mester volt. Wessely Vácott tanulta a szakmát a Reitter-féle kocsi­gyárban. Mint fiatal segéd a Kölber testvérek kocsigyárá­nál dolgozott, majd önálló­sította magát. Ügyes kezű, nyughatatlan fantáziájú ember volt, akit nem hagyott békén az önjá­ró kocsi gondolata. Hosszú ideig kísérletezgetett, míg­nem kiokoskodott egy szer­kezetet, amit 1876. július 9- én szabadalmaztatás végett „Beschreibung eines Wagens, welcher ohne Zuhilfenahme von Pferden gebraucht wer­den kann, genannt: Colonet” (azaz: Egy kocsi leírása, mely lovak segítsége nélkül hasz­nálható és a neve: Colonet) címen benyújtott a Bécsben székelő szabadalmi hivatal­hoz. Egy évre rá a Politisches Volksblatt cikket közölt a feltalálóról, elmondva, hogy a hajdani budapesti kocsi­gyártó mester, Wessely György olyan kocsit készített, mely egy önmagától dolgozó gépezet segítségével mozdul előre és még a kerekeket sem veszi igénybe. A bécsi politechnikum há­romszoros kipróbálás után, a feltaláló rajzának és a mo­dellnek megbírálása után a találmányt jóváhagyta és a magyar minisztérium is pa­­tentírozta azt. Mint írja, a feltaláló annyira elszegénye­dett, hogy nincsenek meg anyagi eszközei ahhoz, hogy találmányát értékesítse. Hosszú ideig titok fedte, hogy mi volt a lényege a ta­lálmánynak — amihez Wes­sely többször is hozzáfogott —, mivel katonai okokból titkosnak minősítették. Ma már az eredeti bead­vány ismeretében tudjuk, hogy Wessely kocsija izom­erővel működött. Mint írja: „négykerekű és három láb­bal van ellátva, az a tulaj­donsága és célja, hogy lovak nélkül használható legyen, szilárdan van építve és két személy szállítására szolgál” .. . lánc vagy kötél által hoz­ható mozgásba úgy, hogy a hátsó ülésen elhelyezkedő a láncot, illetve a kötelet magához húzza”. Az erő továbbítására a kocsi belse­jében élhelyezett „segédgép" szolgált volna, amely a ko­csi alatt elhelyezett három lábat egyenként felváltva a Az 1875-ben készült Preiner-féle gőzkocsi 24

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék