Autó-Motor, 1986. január-június (39. évfolyam 1-12. szám)
1986-01-15 / 2. szám
Kezdő volt, szerény és udvarias. Hozzánk járt vacsorázni, mert nem nagyon kedvelte az angol kosztot. Szemben lakott a szerkesztőséggel, sok estét töltöttünk együtt. 13 évvel később az év utolsó versenyén, hosszú és sikeres karrierjének utolsó viadalán még mindig vezetett. Így akart elbúcsúzni, az emelvény legfelső fokáról. Fékezett az egyenes végén, egy alkatrész eltört, és beleperdült a cementfalba. Vége volt a versenynek és minden idők egyik legnagyobb sikersorozatának. Igen. Niki Lauda majdnem nyert Adelaide-ban, az első Ausztrál GP-n. Talán jobb is így, hiszen könynyebb volt visszautasítani a Bernie Ecclestone több millió dolláros ajánlatát. Most már egészidejét repülőgép cégének szentelheti. Az első perctől kezdve végig profi volt. Nyert esőben, kánikulában, néha könnyen, néha nehezen. Mindenki mindig respektálta. Ha előzött, úgy előzött, mint egy úr, ha őt előzték, megint csak tökéletesen viselkedett. Az utóbbi években ő volt a Forma–1-es versenyzők szóvivője is. Nem lesz könnyű pótolni, habár érdekes módon csapattársa, az 1985-ös világbajnok Prost az, aki talán leginkább át tudná venni ezt a pozíciót. Alain ötször nyert az idén, azaz hatszor, ha tekintetbe veszszük San Marinót, ahol diszkvalifikálták, mert a McLaren 2 kilóval könynyebb volt a megengedettnél a verseny végén. 1984-ben csak fél ponttal vesztett, 1983-ban két ponttal, így, ha valaha valaki megérdemelte a világbajnoki címet, az valóban ő. Ha hibázott, mint Portugáliában, akkor komoly ok volt rá, mint például az ottani esős vihar, de mivel a 16 versenyből 12-t az első hat között fejezett be, ez is mutatja, hogy Alain higgadt, megfontolt és szívós. Emellett kedves és szerény is. Csapata angol, de ő maga nagyon is európai. Miután megnyerte a világbajnokságot itt Brands Hatchben, külön hangsúlyozta, hogy mennyire nem soviniszta-franciaokokból örült a bajnoki címnek. Az idén nehéz dolga lesz, mert csapattársa az 1982-es világbajnok, Keke Rosberg lesz. Keke minden, ami Alain nem. Vad, Gilles Villeneuve-re emlékeztető a stílusa, nagyon hajt, első perctől az utolsóig, ha a versenyautó egy darabban marad, általában nyer is, de versenyautó legyen a talpán, amelyik nem esik szét Keke jobb lába alatt. Ultraagresszív, és ha valakit nem szeret, mint például Sennát, azt a pályán hozza tudomására. Emellett értelmes, öt nyelven beszél, csak a stílusa emlékeztet finn ralipilótákra. Alainnel jól megvannak, de nem tudom milyen házasság lesz, ha egyszer elkezdődik a szezon. Jackie Stewart szerint még két év kell ahhoz, hogy Ayrton Sennából szupersztár legyen. Hogy ő volt 1985 legizgalmasabb felfedezése, az nem kétséges, éstehetség. Nem értek teljesen együtt Jackie-vel. Ha Ayrton csak még kettőt megnyer a sok versenyből, ahol vezetett, sokkal hamarabb lehiggadt volna. Silverstone és San Marino a zsebében volt, nem rajta múlt, hogy elfogyott a benzin a szomjas Renault-motorból. A közönség rajong érte, habár be kell vallanom, hogy Ausztráliában úgy vezetett, mint egy New York-i taxisofőr, össze-viszsza, sok hibával, nem hittem a szememnek. Nagyon remélem, hogy ez egy év végi bolondéria volt, és nem egy új tendencia. Nigel Mansell ugyan nyert két versenyt, de bevallom, szerintem még mindig nem tartozik a nagyok közé. Az új Honda-motor az év végére gyors és megbízható lett, és az sem kétséges, hogy Mansell is jobban vezetett, mint valaha. Ennek ellenére nem tennék rá pénzt 1986-ra. Gyorsabb lesz nála például — szerintem — új csapattársa, a volt világbajnok, Nelson Piquet, akinek rémes éve volt a Brabhamben. Az év elején a Pirelli-gumik voltak rosszak, az év végén hozzájárult ehhez a motor is. A Ferrari csapat, Sabbatini kollégám aranycsapata, rém szerényen fejezte be az évet. Nem hiszem, hogy Alboretón és Johanssonon múlott, itt motor- és karosszériaproblémák jelentkeztek az év folyamán. Ennek ellenére több ember megy Forma–1-es versenyre a két Ferrari miatt, mint a Williamsért és a Lotusért együtt. Talán az idén ... 1985 volt az az év, amikor nemcsak Laudának mondtunk good-bye-t, hanem a Renault-csapatnak is. Mint ismeretes, a Renault cég mutatta be a turbómotort a Forma– 1-ben, és sok-sok millió frank befektetése után, ha tudnak is néhány győzelmet felmutatni a pénzükért, bajnoki címet — nem. 1984-ben milliárdokat vesztett a cég, és az új főnök, Monsieur Besse úgy érezte, hogy nem lett volna korrekt évi 10—15 millió dollárt a Forma—1-be fektetni, amikor munkásoknak ezreit kénytelen elbocsátani. A jó hír az, hogy a motor marad, az idén is több csapat fogja használni. Hogy versenyképes, azt 1985-ben Senna többször bebizonyította. Én a Forma—1-et mindig is Forma—1 A-nak és Forma—1 B-nek véltem, és 1985 se volt kivétel. Thierry Boutsennek kicsúszott egy második hely az Arrows-csapatban, de ha Tembayt, Laffite-ot, Surert, Warwickot, De Cesarist és Bergert vesszük, akkor ők hatan csupán egy és két pontokat szereztek (Ausztrália kivételével, ahol Laffite második lett), és voltak olyan csapatok is, mint például a Toleman Hart, Alfa Romeo és Osella, amelyek az év folyamán egyetlen pontot se szereztek, így bizony nem könnyű sponzort találni 1986-ra. A kilátások? Nem várok sok változást. Nagyon meg lennék lepve, ha egy év múlva ismét nem Prostról, Sennáról és Rosbergről szólna az öszszefoglaló. Egy különbséggel: az év folyamán olvasóinknak módjukban lesz élőben nézni a sztárokat. Ha csak egy kicsit is olyan lesz a pesti verseny, mint az Adelaide volt, akkor nem fognak csalódni. ANDREW FRANKL