Autó-Motor, 1989. január-június (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-15 / 12. szám
csökken, a hibás döntések száma nő! Helyesebb, ha hajnali háromkor kelünk és könnyű ételekből álló reggelinket elfogyasztva négy óra körül, jó testi-lelki teljesítőképességünk birtokában rajtolunk. Sokan dicsekszenek azzal, hogy képesek akár 10 órát is megállás nélkül végighajtani. Ez többnyire nem igaz, másrészt teljesen felesleges és nagyon veszélyes magatartás! Legalább minden két, illetve három órát meghaladó vezetés után szükséges a szünet beiktatása. Aki gyerek(ek)kel megy autóval külföldre, az gondoljon arra is, hogy számukra a hosszan tartó út különös megpróbáltatást jelent. Ilyenkor még sűrűbben álljunk meg! Ha lehetséges, akkor válasszunk a megálláshoz kevésbé forgalmas helyet (pl. erdő, liget mellett), hogy tagjainkat megtornáztathassuk és friss, tiszta levegőt szívjunk magunkba. A hosszú autótúrákon különös figyelmet szenteljünk a gyerekekre. Gondoskodjunk arról, hogy útközben a korukhoz illő játékok, szórakozásuk meglegyen. Például a kisebbek részére vigyünk magunkkal képeskönyveket, kedvenc játékokat. A nagyobbak, kamaszodó gyerekek már élénken érdeklődhetnek az új, többnyire ismeretlen külföldi tájak, vidékek iránt. A közlekedési szakemberekben mindig megütközést kelt, hogy még a rutinos autósok is pánikba esnek akkor, ha autósztrádán nagyobb dugóba kerülnek. És sokan még akkor sem hajtanak le az autópályáról, ha rádión előrejelzik, hogy az adott szakaszon hosszabb időn át csak a szokottnál lassabban lehet továbbhaladni, illetve várakozni kell. A közvélemény-kutatások szerint azért nem választják ilyenkor az autósok az alacsonyabb rendű utakra vezető - és a továbbhaladást meggyorsító - autósztráda-kijáratokat, mert attól tartanak, hogy a későbbiek folyamán nem „találnak” újra vissza az autópályára. A legtöbb országban nem érdemes az autósztrádák túlzsúfolt, forgalmas üzemanyagtöltő állomásainál tankolni, sokkal célszerűbb a félreeső - és olcsóbb - kutakat megkeresni. Szabály írja elő, hogy tőlünk csak a gépjárműbe gyárilag beépített üzemanyagtartályban szabad üzemanyagot kivinni. A kiutazáskor tanácsos még az ország területén, a határ közelében levő utolsó előtti üzemanyagtöltő állomásnál teletankolni. Az utolsó hazai benzinkútnál ugyanis előfordulhat, hogy tartályfeltöltés vagy üzemzavar miatt hosszabb időt kényszerülünk várakozni. Az utazási előkészületekhez tartozik még, hogy a legközelebbi autóklub-irodában, -kirendeltségben tájékozódjunk a meglátogatandó országok üzemanyag-vásárlási feltételeiről, szokásairól. Például néhány nyugat-európai államban már többnyire csak ólommentes benzin van forgalomban. Ezt a hajtóanyagot nem minden szocialista gyártmányú kocsiba lehet betölteni. Bármilyen szomorú is, de tény, hogy idegen országokban a gyanútlan autósok sokszor válnak a tolvajok, dörzsölt betörők áldozataivá. A tankolás is azért kerülhet néha jóval többe, mert a benzinóra a töltés megkezdése előtt nem-állásban volt! Vannak olyan „gondos” dolgozók a töltőállomáson, akik ráerőszakolják az olajutántöltést, azzal a trükkel, hogy az olajnívópálcát nem teljesen tolják be az olajteknőbe. Vannak alattomos tolvajok, akik kettesben „dolgoznak”. Mégpedig oly módon, hogy egyikőjük (például) szándékosan letöri a külső visszapillantó tükröt Az autós ekkor idegességében a károkozó személy után indul, üldözőbe veszi. Közben - miután megfeledkezik kocsija lezárásáról - a gazdátlanul maradt autót a tettestárs kifosztja vagy egyszerűen elhajt vele. A példákat folytathatnánk, a trükköknek azonban - nagyobb elővigyázatossággal - az elejét vehetjük. Ha hosszabb ideig parkolunk, célszerű az összes értékes tárgyat magunkkal vinni, illetve (például az autórádiót) kiszerelni. Külföldre lehetőleg ne induljunk el megfelelő tolvajriasztó nélkül! Sok autósban az esetleges közúti baleset gondolata is katasztrófahangulatot vált ki. Természetesen van szebb látvány is, mint egy összetört autóroncs mellett tanácstalanul állni és hallgatni a többnyire fülünknek idegen szózuhatagot. Külföldön (is) nagyon fontos a közúti balesetnél: ne essünk pánikba, őrizzük meg nyugalmunkat. Riasszuk a rendőrséget (sok országban ez akkor is kötelező, ha csak jelentéktelen sérülés történt a balesetnél). Jegyezzük fel a velünk ütköző gépjármű adatait (név, cím, rendszám stb.), és helyes, ha a baleset színhelyéről vázlatot, rajzot, esetleg fotókat készítünk. Idegen nyelvű okmányokat, jegyzőkönyveket semmiképpen ne írjunk alá! Hívjuk segítségül az autóklub segélyszolgálatát, súlyosabb esetben a magyar külképviseleteket, konzulátusokat, ha elérhető közelségben vannak. Műszaki hiba esetén általában csak a szerelési gyakorlattal rendelkező autósok őrzik meg nyugalmukat. Azoknak, akik a gépkocsi kisebb műszaki hibájának elhárítására nem tudnak vállalkozni, a következő tennivalókat lehet ajánlani. Jegyezze meg az autós, hogy hol áll a kocsija. Szótár segítségével hívja fel a személyszolgálatot telefonon, s az autó forgalmi adatait és a hiba jellemzőjét mondja el. Sokan - nyugati autótúrán - meglepetéssel veszik tudomásul, hogy „radarcsapdába” esnek, és bírságot kell fizetniük. Holott - miként ez ismeretes - külföldön is vannak sebességkorlátozások. Ezeket érdemes betartani. Téves hiedelem az, hogy Bécsben, Münchenben vagy más városokban, országban a külföldiekkel szemben elnézőbbek a rendőrök. Az ittas állapotban történő vezetés, a sebességkorlátozó rendelkezések, a megállási, várakozási tilalmak megszegése súlyos bírságot vonhat maga után. Általában ajánlatos a pénzbírságot a helyszínen kifizetni. Ugyanis hosszadalmasabb és legtöbbször költségesebb a hatósági, bírósági eljárás, ha feljelentésre kerül sor! Alig van már olyan ország, ahol nem kötelező a biztonsági öv használata. Ám célszerű ott is becsatolni, ahol erre nincsenek előírások. Éppen úgy nem ajánlatos az alkoholfogyasztás vezetés közben, annak dacára sem, hogy egyes országokban nem olyan szigorúak a szesszel kapcsolatos tiltások, mint nálunk. Ugyanis - az ésszerű megfontolásokon túlmenően - balesetnél szigorúbban veszik figyelembe a közúti vétség súlyosságának megítélését, ha szeszt fogyasztottunk. MOLNÁR OTTÓ 39