Autó-Motor, 1998. január-június (51. évfolyam, 1-13. szám)

1998-03-10 / 5. szám

Csenterics Ágnes 1943. augusztus 23-án, az Oroszlán csillagjegy utolsó napján született Pécsett. Általános isko­lai tanulmányait már a fővárosban, a XI. kerü­leti Bartók Béla úti „suli­ban" kezdte, s középis­kolás diákként sem ma­radt hűtlen a budai városrészhez. A Kaffka Margit Gimnáziumban érett­ségizett, ahol tavaly, az iskola 75. születésnapján az intézmény büszkesé­gei közé választották. 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola televíziós adásren­dezői szakán, s azóta több mint 500 műsor rendezése fűződik a nevéhez. A zenei és szórakoztató programok közül ő rendezte többek között az em­lékezetes „Rohan az idő" és az „Egy Fényes-est" című műsorokat, sőt, utób­bival a '83-as Veszprémi TV-találkozó szórakoztató kategóriájának fődíját, valamint a közönségdíjat is elnyerte. Az ő neve fémjelzi az Újévi koncertek közvetítését, amelyek során remekül tudja kamatoztatni tizenkét éven át csi­szolt zongoratudományát. A felsorolásból persze még véletlenül sem sza­bad kihagyni a Ki Mit Tud? 1996-os jubileumi adássorozatát, illetve a szombat esténként jelentkező élő Lottóshow-t. Jelenleg egy olyan, tizennégy részes vetélkedősorozat összeállításán dolgozik, amelyben - a Ki Mit Tud? mintájára - a hazánkban élő nemzetiségek életét mutatják majd be. Ma, ma pedig egy Lancia Y-nal járja az utakat.­­ Az már az első néhány száz méter után feltűnt, hogy a várako­zással ellentétben milyen jól lehet érezni a kocsi méreteit. Egyszer egy Volga kombit kellett vezet­nem, mit mondjak, szörnyű volt. Akármerre néztem, csak a ka­rosszériát láttam magam körül, Van a városi forgalom miatt­­ telje­sen másnak éreztem. Ez az autó teljesen lenyűgöz. - Az automata sebességváltóval mi a helyzet? - Szerintem csak szokás kérdése. A bal lábam néha még belendül a kuplung felé, sőt, a kezem is keresi a váltókart, de ezek csak reflexek. Számomra kifejezetten kellemes csalódást okozott az Exproser, így vendégünk „dagonyatív" kö­rülmények között is rendezhetett egy kicsit. Apróságok - Ez igen! Bár igazán mély kátyúk­ban nem jártam, azt abszolút érez­ni a Fordon, hogy a falra is fel­mászna. Erős és határozott, s a ké­nyelme is meggyőzött. Nagyon klasszak a bőrülések, s a csomago­kat illetően sem kéne helyszűké­vel küszködni. - Korábban csupa kisautói vol­tak, milyen érzés volt azok után egy ekkora járgányt terelgetni? - Azt már mondtam, hogy fan­tasztikusan lehet érezni és remek dolgai vannak. Most újra körbejár­tam az autót, s azon csodálkoztam, hogy én egy ekkora „dögöt" vezet­tem. Kívülről félelmetes, belülről viszont nagyon barátságos mérete­ket mutat. Egy szó, mint száz: meg tudnám szokni. Munkáim so- - Ezek szerint mostantól más rán többször véleménnyel van az automata ma­jártam Omán- sinákról? ban, ahol To- - Egész biztosan. Kicsit féltem té­­yóta Land­nak, de azt tudtam, és ha egy ilyen Cruiser terep­­autó vezetőjét figyeltem, akkor lát­­járókkal köz­­tam is, hogy ez egy nagyon kényes­­lekedtünk. mes dolog. Lehet, hogy így többet Természetes fogyaszt a kocsi, de ebben a kötegé­­sen azokat is m­ában néhány liter benzin ide vezettem, de vagy oda már semmit sem számít, a mostani pró- Közel félórás városi totyogás hát­­ elsősor- után végre igazi terepen voltunk. Jöhet a menet! Kőbánya, földút és egy kis zityi-zötyi. Példánk igazolta, hogy egy ekkora masinával is közel lehet férkőzni a hölgyek szívéhez SZR Fotó: Balogh Róbert­ ­ „Jaj, ez nagyon tetszik! Pakoláskor biztosan csak a külön nyitható hátsó szélvédőt használnám" Autó-Motor 1998/5 33

Next