Autó-Motor, 1998. január-június (51. évfolyam, 1-13. szám)
1998-03-10 / 5. szám
Csenterics Ágnes 1943. augusztus 23-án, az Oroszlán csillagjegy utolsó napján született Pécsett. Általános iskolai tanulmányait már a fővárosban, a XI. kerületi Bartók Béla úti „suliban" kezdte, s középiskolás diákként sem maradt hűtlen a budai városrészhez. A Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizett, ahol tavaly, az iskola 75. születésnapján az intézmény büszkeségei közé választották. 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola televíziós adásrendezői szakán, s azóta több mint 500 műsor rendezése fűződik a nevéhez. A zenei és szórakoztató programok közül ő rendezte többek között az emlékezetes „Rohan az idő" és az „Egy Fényes-est" című műsorokat, sőt, utóbbival a '83-as Veszprémi TV-találkozó szórakoztató kategóriájának fődíját, valamint a közönségdíjat is elnyerte. Az ő neve fémjelzi az Újévi koncertek közvetítését, amelyek során remekül tudja kamatoztatni tizenkét éven át csiszolt zongoratudományát. A felsorolásból persze még véletlenül sem szabad kihagyni a Ki Mit Tud? 1996-os jubileumi adássorozatát, illetve a szombat esténként jelentkező élő Lottóshow-t. Jelenleg egy olyan, tizennégy részes vetélkedősorozat összeállításán dolgozik, amelyben - a Ki Mit Tud? mintájára - a hazánkban élő nemzetiségek életét mutatják majd be. Ma, ma pedig egy Lancia Y-nal járja az utakat. Az már az első néhány száz méter után feltűnt, hogy a várakozással ellentétben milyen jól lehet érezni a kocsi méreteit. Egyszer egy Volga kombit kellett vezetnem, mit mondjak, szörnyű volt. Akármerre néztem, csak a karosszériát láttam magam körül, Van a városi forgalom miatt teljesen másnak éreztem. Ez az autó teljesen lenyűgöz. - Az automata sebességváltóval mi a helyzet? - Szerintem csak szokás kérdése. A bal lábam néha még belendül a kuplung felé, sőt, a kezem is keresi a váltókart, de ezek csak reflexek. Számomra kifejezetten kellemes csalódást okozott az Exproser, így vendégünk „dagonyatív" körülmények között is rendezhetett egy kicsit. Apróságok - Ez igen! Bár igazán mély kátyúkban nem jártam, azt abszolút érezni a Fordon, hogy a falra is felmászna. Erős és határozott, s a kényelme is meggyőzött. Nagyon klasszak a bőrülések, s a csomagokat illetően sem kéne helyszűkével küszködni. - Korábban csupa kisautói voltak, milyen érzés volt azok után egy ekkora járgányt terelgetni? - Azt már mondtam, hogy fantasztikusan lehet érezni és remek dolgai vannak. Most újra körbejártam az autót, s azon csodálkoztam, hogy én egy ekkora „dögöt" vezettem. Kívülről félelmetes, belülről viszont nagyon barátságos méreteket mutat. Egy szó, mint száz: meg tudnám szokni. Munkáim so- - Ezek szerint mostantól más rán többször véleménnyel van az automata majártam Omán- sinákról? ban, ahol To- - Egész biztosan. Kicsit féltem téyóta Landnak, de azt tudtam, és ha egy ilyen Cruiser terepautó vezetőjét figyeltem, akkor látjárókkal köztam is, hogy ez egy nagyon kényeslekedtünk. mes dolog. Lehet, hogy így többet Természetes fogyaszt a kocsi, de ebben a kötegésen azokat is mában néhány liter benzin ide vezettem, de vagy oda már semmit sem számít, a mostani pró- Közel félórás városi totyogás hát elsősor- után végre igazi terepen voltunk. Jöhet a menet! Kőbánya, földút és egy kis zityi-zötyi. Példánk igazolta, hogy egy ekkora masinával is közel lehet férkőzni a hölgyek szívéhez SZR Fotó: Balogh Róbert „Jaj, ez nagyon tetszik! Pakoláskor biztosan csak a külön nyitható hátsó szélvédőt használnám" Autó-Motor 1998/5 33