Az Én Ujságom, 1899. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1899-07-02 / 27. szám
1 2 AZ ÉN ÚJSÁGOM 27. szám. FAJANKÓ, a bártfai hires fabábnak mulatságos históriája. A jó gyermekeknek meséli: Gauss Viktor. ELSŐ FEJEZET. Ormány Ádám kalandja. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer. .. — Egy ember ! — mondanák rögtön az én kis olvasóim. Pedig dehogy volt ember, a kinek szakálla volt kender. Most az egyszer nem találtátok el. Volt egyszer egy fadarab. Nem volt az valami czifra, vagy holmi drága fa. Hanem egy közönséges fa, amivel befut az ember télen, hogyha kihűl a szobája. Hogy, hogy nem történt, elég az hozzá: a fadarab egyszer csak valami asztalos mester műhelyébe került. Az igaz, hogy ez régen volt már. Ti nem is igen ismertétek az asztalos mestert. Én azonban jól emlékszem rá. Azt is tudom, hogy Horváth Ádámnak hívták. Nagyot ugrott örömében Ádám mester, amint megpillantotta a fadarabot. Hirtelen fölkapta és jóízűen kacsagva forgatta a kezében. — Pompás asztallábat faragok belőle, — mondogatta magában. Erre mindjárt elővette élesre fent baltáját. Mindenekelőtt le akarta szedni a héját, hogy vékonyabbra faragja. De amint nagyot vágott rája, annyira meghökkent, hogy szinte elhűlt benne a vére, a baltáját meg kiejtette a kezéből. Úgy rémlett neki, mintha a fa megszólalt volna. Valami sistergő, vékonyka hang ütötte meg a fülét: — Hé, bácsi ne üssön ám olyan erősen! Képzelhetitek, hogy mekkorát bámult Ádám mester abban a pillanatban ! Ijedten fordult egyet a sarkán, vájjon nem lát-e valakit a műhelyben. Senki, sehol! A pad alá nézett. Senki! Kinyitotta a szerszámos ládát. Senki! Széthányta a gyaluforgácsot, meg a fűrészport. Senki! Kitekintett az utczára. Senki! Hát ?... — Most már értem, — motyogta nevetve s a fejét vakarva, — az egész csak képzelődés. Folytassuk hát a munkát... Mire ismét fölkapta a szekerczét, s hatalmas csapást mért a fára. — Jaj, jaj, jaj! Ne üssön, kend, ha mondom, mert nagyon fáj! — hallatszott újra a műhelyben. Ugyanaz a vékonyka hang volt, ami az imént