Az Én Ujságom, 1903. június-december (14. évfolyam, 27-53. szám)

1903-10-25 / 44. szám

i­ 274­44 szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM Thököly ezután egyre-másra veresé­get szenvedett. Most már nem vitte magával a kis Ferkőt, de viszontagsá­gos táborozásában, ezer harczi veszede­lem közepette, mindenütt ott járt vele fe­lesége, a Zrínyiek rettenthetetlen leánya. De végre is kénytelen volt Thököly feleségét, gyermekeivel Munkács várába kisérni, mert a császári hadak mindig jobban szorongatták. Balra fordult a szegény kuruczok dolga. Hozzá még Thököly Imrét azzal gyanúsította a török, hogy nem hűséges fegyvertársa, hanem titokban az osztrákkal egyezke­dik. Ez indította a kurucz vezért arra a gondolatra, hogy elküldi a kis Ferenczet Konstantinápoly­ba, a maga hűsége zálogául. Fájdalmasan dobbant meg a szive Zrínyi Ilonának, az édes­anyának, mi­kor férje ezt a szándékát vele közölte. Leszakítsa szivéről egyetlen fiát? Elküldje messze idegenbe? Rábizza a kegyetlen törökre? — De hiszen a kis Ferencznek a hajaszála se görbül meg. — iparkodott az édes­anyát megnyugtatni Thököly Imre, a ki nem is akarta mostoha fiát­­ a veszedelembe küldeni. Kínos töprengésben töltötte el az éjszakát Zrínyi Ilona. Reggelre kelve, útrakészen kapáltak a fölszerszámozott paripák a munkácsi vár udvarán. Badinyi János uram, Rákóczi Ferencz nevelője, a vártemplomban imádkozott a cseléd­séggel, hogy segítse meg az ő kis uru­­kat messze útjában az árvák oltalmazója. Ekkor jött le az udvarra Zrínyi Ilona s kijelentette férje előtt: történ­jék bármi, de ő gyermekét nem bocsátja el ősi várából. Thököly Imre egy szóval sem ellen­kezett. Odafordult kíséretéhez: — Nyergeljék le az úrfi paripáját. Ő itthon marad .. A mindennél hatalmasabb anyai szeretet diadalmaskodott. HL Munkács dicsősége. Ősrégi várfalakon, mohos kövek közül, hősök porából sarjadozó virágok sok csudás regét susognak nálunk a daliás időkről, a daliás idők dicsőséges vitézeiről. Szigetvár, Drégely, Kőszeg hős védelme egy-egy tündöklő lapja hazánk történetének. Az egri nők is csillagbe­tűkkel írták fel nevüket a magyar dicső­ség egére. Méltán sorakozik ezekhez a ragyogó példákhoz Munkács várának védelme. És a hőslelkű magyar hon­leányok sorában talán legragyogóbban tündöklik Munkács védőjének, Zrínyi Ilonának a neve. Oda szorull az ellenség elől a feje­delemasszony, féltve őrzött gyermekeivel, kipróbált vitézeivel a hatalmas erősség bástyái közé. Köröskörűl hullámzott a császári hadak özöne, a kegyetlen Carafa­­ tábornok vezetése alatt.­­ Thököly pedig Nagyváradra sietett, az ott székelő török pasához, hogy föl­mentő sereget kérjen a feleségének.

Next