Az Én Ujságom, 1905. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-01 / 1. szám
NO S AZ ÉN ÚJSÁGOM 1. szám. Óriási erdő, a széle jegenyés. Az erdőn egy mély patak folyt keresztül. A nép úgy hívta: kis Duna. A patak forrása fölött pedig egy kút állt, a tárnoki csodakút, ahogy az egész környék nevezte. Már most azt is elmondom, miért nevezték így. Egyszer nagyon régen, talán száz esztendővel ezelőtt, csatából jött haza egy magyar katona. Ellőtték alóla a lovát, de úgy, hogy az egyik lábának is jutott a golyóból. Nyomorék lett szegény, hát adtak a kezébe egy nagy nehéz mankót, azzal útnak bocsátották a falujába. Hát vándorolt szegény hazafelé, mivel éppen Tárnok volt az ő faluja. Ment, mendegélt, nagyon elfáradt, nagyon megszomjazott. Éppen délidő volt, mikor az erdőbe ért. A patak mentén ment, fájt is a szíve, hogy a kristálytiszta vizet látta. De a part magas volt, omlós, szakadékos, a nyomorék lábával sehogy sem érte el a vizet. Hátment, szomjazott, majd eltikkadt, majd kétségbeesett. Gondolta magában, addig megy a patak mentén, míg valami jó emberrel nem találkozik, akit megkér, merítené tele a süvegét a jó hideg vízzel. Hát amint megy, bandukol, emberre nem akadván, mert azok mind dologba jártak a mezőn: észreveszi ám, hogy a patak egyszerre véget ér és ahol véget ér, ott egy gyönyörű szép leány áll egy nagy aranyos korsóval a vállán és néz ő felé. Suta Marczi. Suta Marczi megy az úton Füredi vásárra. Piros csizmát akar venni A fia lábára. Két garas volt a zsebében . Azt is elvesztette; Egy fekete czigánygyerek A zsebébe tette. Hogy oda ért Suta Marczi Füredi vásárra, Meg is kérdi a vargától: Mi a csizma ára? — Rámás csizma, piros bőrbáj, Öt forint jár érte. Suta Marczi alkudozott, Két garasért kérte: Adja ide, mester uram, Nincsen is több nálam. (Keresi a lajbi zsebbe) — Nincs ! Előbb még láttam! Ráförmed a csizmadia: — Ha nincsen pénz nála, Szedte-vette, üljön veszteg! Ne jöjjön vásárra? Menjen kend a Balatonra, Szerezzen magának! Van ott pénze elegendő Csukának, potykának. Szeget ütött ez a mondás A Marczi fejébe. Megkéri a csizmadiát Aron hevenyébe: — Ugyan édes mester uram, Hol találok rája? Három rosta vizet viszek A lakodalmára. Csizmadia most a dolgot Tréfára fordítja, Marczinkat a Balatonhoz Útnak igazítja. Fogja botját, tarisznyáját Akasztja nyakába, Suta Marczi meg is indúl Nagy vígan magába. "