Az Én Ujságom, 1905. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-04 / 23. szám
366 AZ ÉN ÚJSÁGOM 23. szám. A sárga rigó fáról-fára, ágról-ágra repülve, egészen a Vilma közelébe férkőzött. A barázdabillegető is utána ugrándozott s ezt kérdezte: — No, mit müvel Vilma, rigó bátya? — Köt. — Mit köt? — Harisnyát. — Mi az a harisnya? — Emberek a lábukra húzzák és abban járnak. — Ne mondja. De hát hogyan köti a harisnyát. Hiszen nincs nála kötél. — Pamukkal köt. — Pamuk ? Mi az ? — Az a gömbölyű, ami a padon van mellette. — Hát az a sok fényes micsoda? — Azok a kötőtűk. — Hát az a széles fehér, ami kimászik a hosszú fényesek közül, micsoda ? — Az a készülő harisnya. — És kinek köti azt a harisnyát? — Mindjárt megmondom. Hanem előbb hadd beszéljek ezzel a lepkével ! Egy szép, tarkaszárnyú lepke röpködött a levegőben. A rigó megszólította : — Lepke húgom, repülj csak arra a Vilma felé, szállj el az orra előtt. — Igen is, rigó bácsi! A lepke kétszer-háromszor is elrepült a lányka előtt. — No, nézd csak! — rikoltotta a rigó. — Rá se néz a lepkére, csak a kötésén a szeme! — Hát már tudja-e kegyelmed, kinek köti a harisnyát? — Tüstént megmondom, de előbb hadd beszélek a barival. A sárga rigó megszólította a báránykát, mely a közelben ropogtatta a füvet: — Barikám, édesem, eredj oda a Vilmához és dörgölőzz kissé hozzája! — Szívesen, rigó pajti! A bárány Vilmához futott, hozzádörgölőzött, kedvesen bégetett, míg a csengetyűje csilingelt a nyakán. A rigó nézte és ezt mondta a barázdabillegetőnek: — Ej, ej, nézd ezt a Vilmát! Rá sem hederít a bárányra, hanem dolgozik tovább. — Tudja-e már kegyelmed, kinek köti a kislány a harisnyát ? — kérdezte amaz. — Ebben a perczben megmondom, csak idefütyölöm a gyerekeket. A rigó oly szépen fütyölt, hogy a szomszéd gyerekek összecsődültek és hallgatták a nótáját, mikor meglátták Vilmát, rákiáltottak : — Gyere, Vilma, játszani! — Nem mehetek. — Miért nem? — Mert kötök. A gyerekek elfutottak játszani, a sárga rigó pedig így szólt: — Most már tudom, kinek köti Vilma a harisnyát. — Kinek? — Az édesanyjának. — Miből tudta meg kegyelmed, rigó bátyám ? — Abból, hogy a lepke hasztalan csalogatta, nem kergette; a bárányka hasztalan hízelgett neki, nem játszott vele; a gyerekek hiába hívták játszani, nem ment velük. Mert Vilma szereti édes anyját, örömet akar szerezni neki s egy mosolyát többre becsüli lepkénél, báránynál, játéknál. Nádi Hegedűs. ---------------------------------------------------------1