Az Én Ujságom, 1919. március-július (30. évfolyam, 7-18. szám)
1919-03-01 / 7. szám
7. szám. 98 AZ ÉN ÚJSÁGOM Gaal Mózes meséi. Ezer esztendős toronyban ezeresztendős bagoly lakik. A torony már száz esztendeje omladozik. Jött a szél, letépett egy-egy követ a párkányról, a madár ijedten elszállott a zajra. Jött az eső, lemosott a vakolatból valamit, betolakodott a kövek közé. Meg akarta tudni, hogy mi tartja össze a köveket. Jött a napsugár, kiszívta, felitta a vizet a kövek közül, s helyet csinált a szélnek, hogy oda is bejusson, mozgassa meg, tépje le. Így omladozik a torony, így omlott össze a vár, így töredezett a fal, melyet benőtt a fa. Itt lakott az ezeresztendős bagoly, aki nem lát nappal, csak éjjel. Nem látta, hogy miképpen pusztul a vár immár száz esztendeje. Ez a bagoly mesél a denevérnek, aki később költözött az öreg toronyban, s aki nappal szintén nem lát, csak éjjel. * Bagoly (a denevérhez): Alszol már? Denevér: Még nem. Bagoly: Múltkor kezdettem mesélni a várról, amelynek egyik csonka tornyában lakunk. Denevér: Azt mondtad, hogy már ezer éves. Bagoly: Van annyi. Sokszor hallottam a toronyőrtől. Az is nagyon öreg volt. Denevér: Most nem lakik itt? Bagoly: Nem. Rég meghalt, akkor még a torony aljában ép volt a házikó. A szél elhordta a fedelét, az emberek leszedték a gerendáját, széthordották a köveit. Éjjel, hogy ne lássák meg. Én láttam. Denevér: Itt nagy vár volt, úgy-e? Bagoly: Igen nagy vár, hét toronya volt, most már csak ez maradt meg belőle. Denevér: Ki építtette? Bagoly: Egy ember, aki olyan gazdag volt, mint a király. Denevér: Miért építtette? Bagoly: Hogy ide hordja a kincseit, mert féltette az ellenségtől. Denevér: Hát ő hol szerezte a sok kincset? Bagoly (nevetve): Ő is mástól vette el. Denevér: Most már értem. Hát azért féltette? Bagoly: Azért hát. Kiválasztotta a legmeredekebb hegyet, s ennek a tetejére építtette ezt a várat kövekből. Denevér: Ki építette? Bagoly: Sok, sok ember. Azok mind féltek a gazdag úrtól, azoknak ő mind parancsolt. Messziről hozták a köveket, a meszet, a vasat, a fát. Denevér: Ennyi mindenféle kell egy várhoz? Bagoly: Még ennél is több. Ástak egy irtózatosan mély kutat, csináltak tömlöcöt is. Volt itt kert, istálló, voltak lovak, katonák. Volt itt sok puska, kard. Volt itt kamra, pince tele mindenféle élelmiszerrel. Denevér: Milyen furcsa, hogy ez mind volt, és most nincs. Bagoly: Aztán egyik kerek toronyban sok puskapor volt, nagyon sok. Avval megtöltötték a puskákat s még tiz nagy puskát, azok voltak az ágyuk. Nagyokat ropogtak a puskák,még nagyobbakat morogtak az ágyuk. Denevér: Képzelem, hogy megijedtél, mikor meghallottad! Sztropka Janó: Ifjúsági regény. Irta: Tábori Róbert. Ára 4 korona.