Az Én Ujságom, 1929. július-december (40. évfolyam, 24-48. szám)
1929-07-06 / 24. szám
gyon izgatottan, mert Gabi elmaradása őt is nagyon nyugtalanította, bár nem tudta az okát. — Azt mondtam, hogy könnyű uralkodni a más pénzéből és akire nem vonatkozik, ne vegye magára, — szólt Karcsi dühösen. De megkezdődött az előadás és utána már megfeledkeztek erről a dologról a fiúk. A villanyosban Máté Peti és Sós Feri között ült Karcsi. Egyszerre megszólalt: — Nagyon szép volt ez a film. Úgy sajnálom, hogy Bakos Gabi nem láthatta. — Csak ő tehet róla! — szólt Sós Feri. — Ő még elhozhatta volna azt a húsz fillért, ha akarta volna ... — Ki tudja, — szólt elgondolkozva Karcsi. — Gabi nagyon gazdag gyerek, — mondta meggyőződéssel Máté Peti. — A közmondás szerint «a látszat csal« — ellenkezett Petivel is a rosszkedvű Karcsi. Ezen aztán Peti nagyon meglepődött. Karcsi pedig beszélni akart Gabiről, Gabi sorsáról, jövőjéről, — kivel beszéljen, ha a fiúkkal nem szabad? Végül is elhatározta, hogy Mártával beszél, a nővérével. Igaz, hogy lány, — de nagyon rendes, nem hazudik, nem pletykázik és már az első gimnáziumba jár, ami mégis csak valami. Ebéd után, amikor mind a ketten feladatukat írták a gyerekszoba-asztal mellett, — hogy aztán iskolai gondjuktól megszabadulva kedvükre szórakozhassanak. — Karcsi elmondta Mártának Gabi szomorú történetét, Márta nagyon helyes, kékszemü, barnahajú leány volt. Jól ismerte Gabit, aki már többször volt náluk és Karcsit is már többször meghívta magához. Igaz, hogy kicsit vad, hangos gyerek volt Gabi, aki egyszer kijelentette, hogy ő ki nem állhatja a lányokat, de azért olyan szépen összeverte a bokáját, amikor meghajolt előtte és olyan kedvesen, udvariasan felelt édesanyjuk kérdéseire, hogy Márta nem haragudott rá sem akkor, sem azóta. (Folyt, köv.) KÉSZÜL A HOMOKVÁR OLYIK a nagy munka, a gyerekek alig győzik. Mert nem tréfadologról van ám itt szó, hanem arról, ki tud szebb, nagyobb homokvárat építeni. Kata, Peti meg Pali elő is szedték a sok szerszámot, ásót, gereblyét, lapátot, vödröt és most úgy ásnak, dolgoznak, hogy komoly kőművesek se különben. Kata a legnagyobb, de azért nem ő a vezér, mert a Pali jobban érti az építést. Hiába, máris meglátszik, kiből lesz majd jó mérnök. Mert Paliból az lesz, akárki meglássa! Ő mérte ki, mekkora legyen a vár, úgy mérte, ahogy apuka azt neki egyszer megmutatta és most ássák az árkot, gyúrják a nedves homokot, olyan buzgón, hogy még a hajuknak is bőven jut belőle. Nemsokára emelkednek majd a vár falai, lesznek tornyai, ha ellenség közeledik, a bástya mögül lehet majd lepuffantani a betolakodót. Mert ágyú is lesz a várban, nem is egy. Peti kapta karácsonykor és most magával hozta a tengerpartra, hogy legyen hadsereg, ágyú, mert különben hiába építik fel a legszebb várat, ha nincs aki megvédje. Kata szép selyemzászlót varrt, az leng majd a vár fokán és széles árkot ásnak a vár körül, abba vizet eresztenek, hogy figyelmetlen járókelők el ne tapossák a nagyszerű épületet. Pali szép felvonó hidat is akar csinálni, mint amilyent régi várak képén látott és a várárokban egész hajóhad számára lesz hely. Kata a hajóépítő, kemény papírból pompás vitorlásokat csinál, a vitorlákat még színesre is festi, mert a halászok bárkájának is piros, meg kék a vitorlája. Csodájára járhat kicsi, meg nagy annak a pompás homokvárnak, ami itt készül. Munka közben megéhezik a kis társaság, no, de nem baj. A kis Tomi, aki még nem tud várat építeni, olyan homokpogácsát süt nekik, hogy annál különbet a szakácsnéni se tud. Avval kínálja őket, a gyerekek örömmel fogadják, szépen meg is köszönik a pompás süteményt és csak azért nem eszik meg, mert Tomi olyan szépeket sütött, hogy kár volna elrontani. Hogy azért mégse maradjanak éhesek a szorgalmas építkezők, arról anyuka gondoskodik, vajaskenyeret, gyümölcsöt csomagol ki egy jókora kosárból, mert aki olyan szorgalmasan dolgozik, mint a kis várépítők, meg Tomi, a cukrász, igazán megérdemlik a finom jó uzsonnát. KIRÁNDULÁSRA VIGYÉTEK MAGATOKKAL A NÖVÉNY- ÉS ROVARGYŰJTŐT