Az Én Ujságom, 1929. július-december (40. évfolyam, 24-48. szám)

1929-07-06 / 24. szám

gyon izgatottan, mert Gabi elmaradása őt is nagyon nyugtalanította, bár nem tudta az okát. — Azt mondtam, hogy könnyű ural­­kodni a más pénzéből és akire nem vonat­kozik, ne vegye magára, — szólt Karcsi dü­hösen. De megkezdődött az előadás és utána már megfeledkeztek erről a dologról a fiúk. A villanyosban Máté Peti és Sós Feri kö­zött ült Karcsi. Egyszerre megszólalt: — Nagyon szép volt ez a film. Úgy saj­nálom, hogy Bakos Gabi nem láthatta. — Csak ő tehet róla! — szólt Sós Feri. — Ő még elhozhatta volna azt a húsz fillért, ha akarta volna ... — Ki tudja, — szólt elgondolkozva Karcsi. — Gabi nagyon gazdag gyerek, — mondta meggyőződéssel Máté Peti. — A közmondás szerint «a látszat csal« — ellenkezett Petivel is a rosszkedvű Karcsi. Ezen aztán Peti nagyon meglepődött. Karcsi pedig beszélni akart Gabiről, Gabi sorsáról, jövőjéről, — kivel beszéljen, ha a fiúkkal nem szabad? Végül is elhatározta, hogy Mártával beszél, a nővérével. Igaz, hogy lány, — de nagyon rendes, nem ha­zudik, nem pletykázik és már az első gim­náziumba jár, ami mégis csak valami. Ebéd után, amikor mind a ketten fel­adatukat írták a gyerekszoba-asztal mellett, — hogy aztán iskolai gondjuktól megsza­badulva kedvükre szórakozhassanak. — Karcsi elmondta Mártának Gabi szomorú történetét, Márta nagyon helyes, kékszemü, barna­hajú leány volt. Jól ismerte Gabit, aki már többször volt náluk és Karcsit is már több­ször meghívta magához. Igaz, hogy kicsit vad, hangos gyerek volt Gabi, aki egyszer kijelentette, hogy ő ki nem állhat­ja a lá­nyokat,­­ de azért olyan szépen össze­verte a bokáját, amikor meghajolt előtte és olyan kedvesen, udvariasan felelt édes­anyjuk kérdéseire, hogy Márta nem hara­gudott rá sem akkor, sem azóta. (Folyt, köv.) KÉSZÜL A HOMOKVÁR OLYIK a nagy munka, a­ gye­rekek alig győzik. Mert nem tréfadologról van ám itt szó, hanem arról, ki tud szebb, nagyobb homokvárat építeni. Kata, Peti meg Pali elő is szedték a sok szerszámot, ásót, gereblyét, lapátot, vödröt és most úgy ásnak, dolgoz­nak, hogy komoly kőművesek se különben. Kata a legnagyobb, de azért nem ő a vezér, mert a Pali jobban érti az építést. Hiába, máris meglátszik, kiből lesz majd jó mér­nök. Mert Paliból az lesz, akárki meglássa! Ő mérte ki, mekkora legyen a vár, úgy mérte, ahogy apuka azt neki egyszer meg­mutatta és most ássák az árkot, gyúrják a nedves homokot, olyan buzgón, hogy még a hajuknak is bőven jut belőle. Nemsokára emelkednek­ majd a vár falai, lesznek tor­nyai, ha ellenség közeledik, a bástya mö­gül lehet majd lepuffantani a betolakodót. Mert ágyú is lesz a várban, nem is egy. Peti kapta karácsonykor és most magával hozta a tengerpartra, hogy legyen hadse­reg, ágyú, mert különben hiába építik fel a legszebb várat, ha nincs aki megvédje. Kata szép selyemzászlót varrt, az leng majd a vár fokán és széles árkot ásnak a vár körül, abba vizet eresztenek, hogy fi­gyelmetlen járókelők el ne tapossák a nagyszerű épületet. Pali szép felvonó hidat is akar csinálni, mint amilyent régi várak képén látott és a várárokban egész hajó­had számára lesz hely. Kata a hajóépítő, kemény papírból pompás vitorlásokat csi­nál, a vitorlákat még színesre is festi, mert a halászok bárkájának is piros, meg kék­ a vitorlája. Csodájára járhat kicsi, meg nagy annak a pompás homokvárnak, ami itt készül. Munka közben megéhezik a kis társa­ság, no, de nem baj. A kis Tomi, aki még nem tud várat építeni, olyan homokpogá­csát süt nekik, hogy annál különbet a sza­kácsnéni se tud. Avval kínálja őket, a gye­rekek örömmel fogadják, szépen meg is köszönik a pompás süteményt és csak azért nem eszik meg, mert Tomi olyan szépeket sütött, hogy kár volna elrontani. Hogy azért még­se maradjanak éhesek a szorgal­mas építkezők, arról anyuka gondoskodik, vajaskenyeret, gyümölcsöt csomagol ki egy jókora kosárból, mert aki olyan szorgal­masan dolgozik, mint a kis várépítők, meg Tomi, a cukrász, igazán megérdemlik a fi­nom jó uzsonnát. KIRÁNDULÁSRA VIGYÉTEK MAGATOKKAL A NÖVÉNY- ÉS ROVARGYŰJTŐT

Next