Az Én Ujságom, 1939-1940 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-01 / 1. szám
— Fogják meg! Elébe! Ne engedjék gszökni! — kiabált kétségbeesetten Virg a medve táncoltató. De bizony a hatalmas | jidsokia, s a még hatalmasabb fogakra goa, senkinek se volt kedve és bátorsága, hogy || h atalp útját állja s így a medve, a piripócsi ár legfőbb látványossága, pár hatalmas ujlal túljutott a vásári sátrakon s onnan már ad volt az út az erdőig. Vígan, a régóta vágyott szabadságot , five mendegélt, vagy helyesebben tappancsol I renesen a láthatár alján feketéid erdő felé. Délután felé járt az idő s elért az erdő itt már, persze, tudta a járást s egyenesen a szebarlangok felé vette az útját. Nagy örömére együtt találta az egész fies, nevezetes nemzetséget. Éppen ebédnél ülte — Csupatalp, csak nem te vagy az! — jött elébe nagy örömmel Mézesszáj. De mára a medvék apraja-nagyja ott lógott Csapata ölelték, csókolták a viszontlátás örömére. — Már azt hittük soha híredet sem , hogy olyan nyomtalanul eltűntél, — már öreg Tappancs. — Hát meséld el na, mertdenfelé jártál, barangoltál. — Jó, jó, — hagyta rá Tappancsra a f is, — csak elébb hadd ebédeljen meg, hisz biztosan fáradt is, éhes is a nagy utazás utá — Hát bizony egy kis hazai friss erdei méz s mellé finom borókabogyó nem igen fog ártani, — vallotta be Csupatalp s hatalmas étvággyal nekiült lakomázni. — Hát bizony, — kezdte falatozás közben, — míg útra nem indultam, azzal az elhatározással, hogy lássak, tapasztaljak, — mert restette volna bevallani, hogy vándorkomédiások fogták el, — azt hittem, hogy Magyarország, ezek a szép hegyek-erdők az egész világ. Hát nem mondom, a legszebbek. De azért, például, Olaszország se kutya! — Hát a merre van? — Délre. Ott még a narancs is megterem, amit ti nem ismertek, mert nálunk inkább csak az alma meg a kszilva terem, de a narancs pompásan nyntó gyümölcs, amiért magáért is érdemes volt megtennem a nagy utat. De azért mégse ajánlanám, hogy Olaszországba költözzünk, mert akkora ott a hőség nyár időben, hogy a mi meleg bundánkban ki se bírnánk sokáig. Hallgatták a medvék a szót. Csupatalp pedig folytatta: — Olaszországból a frankok földjére kerültem, ahol még több a must, meg a bor, mint nálunk is, csak éppen nincs olyan tüze, ereje s néha két vederrel is meg kellett vinnom belőle, hogy egy kicsit kedvre kapjak s táncoljak. Nagy nap virradt Tapsiékra. Ünneplőben állnak. Autóbusz jön vendégekkel. Ilyet még nem láttak! Csupa földi rokonság. Skót, sa, meg albán. Épp c Sjjígy a közös bennük. Mind írt a talpán. Holland, hindu, szerecsen és Tiroli van köztük. Szeretettel nézik Tapsit. Aki édes öccsük.