Az Én Ujságom, 1941-1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-04 / 1. szám

a§40. 'Mpia ~i& n­ü EN ÚJSÁGOM ALAPÍTOTTA. szerkesztette :18­89 - BEN 4944 - 4936. PÓSA LAJOS GAAL ARÓZEL TÜNDÉRVÁSÁR Budapest, 1941 október 4. • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy-út 16 - 53. évfolyam, 1. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre, ajándékkönyvvel együtt 2 pengő. Romániában egyes szám ára 6 leu, negyedévre 70 leu. — Szlovákiában egyes szám október 6. Sok szép, vidám és sok fájdalmas, szomorú ünnepe van a magyar nemzetnek. Örömünnep, amelyen, mosolygó arccal emlékszünk az elmúlt dicsőséges időkre és gyásznapok, amelyeken szo­morú eseményekre gondolunk. Október hatodikán nem a háromszínű zászló leng vígan a házakon, fekete lobogót tűzünk ki annak emlékére, hogy 1849 október hatodikán kivégezték az aradi vár udvarán a magyar honvédek tizenhárom hős tá­bornokát. Amióta Árpád több mint ezer éve elfoglalta hazánkat, amióta itt magyarok laknak, sok-sok ellenség tört ránk, akart bennünket innen elűzni, elfoglalni országunkat. Véres háborúkkal kellett hazánkat megvédeni. Először a tatárok dúlták fel az országot, azután jöttek a törökök és százötven évig sanyargattak bennünket. Amikor nehéz küz­delmek után Buda újra magyar lett, az osztrá­kok próbálták az országot leigázni. Thököly, Rákóczi küzdöttek ellenük, 1848-ban meg a vitéz honvédek védelmezték, karddal kezükben, a ma­gyar szabadságot. Másfél évig nem tudta az ellen­ség a honvédeket legyőzni, pedig milyen sokan voltak. Akkor az osztrákok az oroszokat hívták segítségül. A kimerült honvédek már nagyon kevesen voltak. Fegyverük is elkopott a hosszú, nehéz küzdelemben. Most tíz-húsz ellenség is állt szem­ben egyetlen magyar katonával, pedig az iskolás gyerekek, a fehérhajú öregek is ott harcoltak. Nem győzhettek, le kellett Világosnál tenni a fegyvert. De az ellenség még most se nyugodott. Bosszút akart minden egyes honvéden állni, a ve­zéreket, tizenhárom hős tábornokot október hato­dikán végezték ki az aradi várban. A tizenhárom hős meghalt. Életüket áldozták a magyar szabadságért. De áldozatuk nem volt hiábavaló. Néhány évi megpróbáltatás után újra kivirult a szabadság fája. Azóta, minden október hatodikán, hálás szívvel emlékszünk meg az aradi vértanukról. Imádkozunk értük. Elmondjuk nekik hálás szavakkal, hogy tőlük tanulja meg minden magyar gyerek a hazát szeretni, azt, hogy az a nemzet él, lehet hatalmas és boldog, amelynek olyan önfeláldozó, hős fiai vannak, mint amilye­nek az aradi vértanuk voltak. *■**•*• 710478

Next