Az Est hármaskönyve, 1939
A SZÍV VILÁGTÖRTÉNETE 2000 ÉV SZERELMESLEVELEIBEN - Csokonai
kedhetem szép személyed birtokára. — Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezetedet viszem el magammal. Üres lesz az én szobám te tőled, de szívemben mindenkor jelen leszel. Elmegyek Keszthelyre, te pedig Almásra s két egymásért teremtett szív ily messze fog egymástól esni mindörökké. Én holnap délután indulok, elhagyom ezt a Komáromot végképen, amelytől te is majd meg fogsz válni és mi, kedvesem, nem együtt fogunk menni. — Még holnap reggel elbúcsúzom kedves szüleidtől, akiket szívességükért mindenkor tiszteltem, akiket óh, mely forróan szerettem azért is, hogy Lillát neveltek az én számomra. Akkor meglátjuk még egymást ez életbe s ah Lilim! — többször sohasem! örökös határral lesz felvonva közöttem és közötted, végképen elválunk egymástól, te az örömre, én pedig a holtig tartó szomorúságra. Eddig volt, hogy szerettelek, már most csak tisztelnem szabad tégedet. A szerető név baráttá változott, de oly baráttá, aki csak a Balaton partjairól sóhajtozhat teutánad. Élj vígan, a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád!—Csókollak, —mégegyszer — a legutólszor csókollak. — Ah elvesztett, kedves Lillám! Isten hozzád! Professzor Csokonay Csokonai Vitéz Mihály névaláírása 134