Az Est hármaskönyve, 1939

A SZÍV VILÁGTÖRTÉNETE 2000 ÉV SZERELMESLEVELEIBEN - Csokonai

kedhetem szép személyed birtokára. — Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezetedet viszem el magammal. Üres lesz az én szobám te tőled, de szívemben mindenkor jelen leszel. El­megyek Keszthelyre, te pedig Almásra s két egymásért te­remtett szív ily messze fog egymástól esni mindörökké. Én holnap délután indulok, elhagyom ezt a Komáromot végképen, amelytől te is majd meg fogsz válni és mi, ked­vesem, nem együtt fogunk menni. — Még holnap reggel el­búcsúzom kedves szüleidtől, akiket szívességükért mindenkor tiszteltem, akiket óh, mely forróan szerettem azért is, hogy Lillát neveltek az én számomra. Akkor meglátjuk még egy­mást ez életbe s ah Lilim! — többször sohasem! örökös határ­ral lesz felvonva közöttem és közötted, végképen elválunk egymástól, te az örömre, én pedig a holtig tartó szomorú­ságra. Eddig volt, hogy szerettelek, már most csak tisztelnem szabad tégedet. A szerető név baráttá változott, de oly ba­ráttá, aki csak a Balaton partjairól sóhajtozhat teutánad. Élj vígan, a legtisztább boldogságnak karjain, egy örö­möd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, ál­landó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád!—Csókollak, —mégegyszer — a legutólszor csókollak. — Ah­ elvesztett, kedves Lillám! Isten hozzád! Professzor Csokonay Csokonai Vitéz Mihály névaláírása 134

Next