Az Est, 1912 (3. évfolyam, 124. szám)

1912-05-24 / 124. szám

a parlament eseményei is. A f­épviselőházba a városban le­folyt forradalmi események igaz benyomása, csak igen nehezen hatott be. Délig sejtelmük se volt a képvise­lőknek és a kormánynak róla, mi tör­tént. Sőt el lehet mondani: az ülés feloszlott a­nélkül, hogy parlament­nek és kormánynak helyes felfogása lett volna a városban történtekről. Semmi sem jellemzőbb és történel­mileg fontosabb ennél, mint egy világtól elzárt, fülledt­ levegőjű vár­ban lézengtek és izgultak kicsinyes dolgokon a képviselők, m­íg oda­­künn forrongott a végsőig, elevenéig fölsebbzett lelkű tömeg, így lehetett, hogy bár igyekezett Tisza István a képviselőház ülését nemes ünnepélyességű fölényességbe állítani, ez az ülés mindnyájunk szemében még­sem volt egyéb egy tragikomikus fontoskodásnál. Előjáték. Gróf Tisza István délelőtt negyed­tizenegy óra után nyitotta meg az ülést. A Ház zsúfolva volt. Tisza így szólt: — Tisztelt Ház! Bejelentem, hogy a tegnapi ülés végén elkövet­tem azt a hibát, melyért a tisztelt Ház kegyes elnézését kérem, hogy a hitelesítés iránt nem tettem föl a kérdést.. Ezért a jegyzőkönyv nem lesz hitelesítve. Barabás Béla szólott a jegyző­könyvhöz, még Tisza tegnapelőtti engedelme alapján, de egyáltalán nem­­ tudta előadni a kifogásait, mert Tisza lépten-nyomon meg­akasztotta s minden kifogását visz­­szautasitotta azzal, hogy nem tar­tozik a jegyzőkönyvhöz. Rendreutasitom, rendreutasitom! Ráth Endre közbeszól. Tisza (ingerülten rákiált) Rendre­utasitom! (Viharos taps jobbról.) Ráth Endre és Kovács Gyula: Ez hallatlan! Tisza Ráth Endrét és Kovácsot rendreutasitja. (Nagy taps jobbról.) Kovács Gyula: Hozza ide a ka­tonaságot, másként így nem lehet elnökölni! A munkapártiak mintegy felre fe­­nyegetőleg előtódulnak a baloldal felé. — Helyre, helyre! — kiáltják itt. Tisza .(rákiált a baloldalra): Tu­dom a kötelességemet. Ne utasít­­gassanak. — Teljesítse! — kiáltják Justhék. Polónyi Dezső: Nagy Sándor ál­landóan ott áll, fenyeget. Tisza: Polónyi Dezsőt rendreuta­sítom ! (Viharos taps jobbról). Ezután jelentéseket terjeszt elő, majd Tisza felhívta Justh Gyulát és Lovászy Mártont, hogy a Ház tegnapi határozata értelmében kö­vesse meg a Házat. Justh Gyula (föláll): Megkövetem a Házat (leül.) Barabás folytatja jegyzőkönyvi beszédét. Tisza: Ha így folytatja, meg­vonom a szót! (Lelkes taps jobbról.) Polonyi Dezső közbeszól, Kovács Gyula is. Tisza: Polonyi Dezsőt másodszor rendreutasítom ! (Nagy taps a jobb­oldalon.) ,Kovács Gyula:­ Én Kovács vagyok! (Elénk derültség.) Huszár Károly : Permanens rend­­­­eutasító! (Derültség.) (Ennek a közbeszólásnak az a magyarázata, hogy Tisza, a­ki kü­lönben is erősen rövidlátó s fekete szemüvegén túl sötéten lát, csak a munkapárti jegyzők súgására képes rendreutasítani az ellenzéki képvi­selőket.) Ráth Endre (föláll s mint be­mutatásnál szokás, könnyen meg­hajtja magát.) Gróf Tisza: Kovács Gyula. (Élénk derültség). Tisza: Kovács Gyulát rendre­utasítom ! Tisza :­Barabással polemizál. (Ne­vetés.) Csendet kérek! Sem enge­­met, sem a Házat ilyesmivel be­csapatni, nevetségessé tenni, nem engedem! (Élénk tetszés jobbról.) Lovászy Márton: Micsoda do­log ez? ’ Tisza: Lovászyt és Kovács Gyu­lát rendreutasítom. Felkiálltások balról: Statárium ! Megvonom a szót! Barabás Béla: Bocsánatot kérek, ezt kénytelen vagyok visszautasí­tani! (Élénk éljenzés és taps bal­ról.) A Ház 1910. június 30-án el­határozta, hogy ülést csak 10-től 2-ig tart. Tisza: A képviselő úr eltért a tárgytól, megvonom a szót! (Orkán­­szerű taps jobbról.) Akar még va­laki szólni? Rakovszky Iván (munkapárti): annak felvételét kéri a jegyző­könyvbe, hogy Kovács Gyula nem­csak megragadni akarta az eszmét, hanem meg is ragadta. (Hegedűs jobbról.) Kovács esete. Kovács Gyula: ez a jegyzőkönyv­höz tartozik! Tisza: Kovácsot ismételten rendre­utasítom ! Hoványi (munkapárti): hozzá­járul Rakovszky indítványához. Kovács Gyula: Személyes kérdés­ben kijelenti, hogy az urnát csak­ugyan meg is ragadta. (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) A jegyzőkönyvet ezután a Ház Rakovszky módosításával elfogadja. Tisza bejelenti, hogy Lukács Lász­lót Nagyenyeden ismét képviselővé választották. Hasonlóképpen tesz Lovászy is. Tisza: Az ügy el van intézve. Bejelentem, hogy gróf Apponyinak, Egrynek és Szmrecsányinak enge­­delmet adtam napirend előtti fel­szólalásra, ámbár ezt csak nagyon kivételes esetben fogom megtenni. Nem vagytok jóléti bizottság! A Ház padjai között ekkor szál­lott el először lehellete ama förtel­mes eseményeknek, a­melyek ekkor már az egész várost félelmes láz­ban tartották. Néhány informáltabb képviselő híreket kapott, a­melyek ■gyan még elég bizonytalanok vol­tak, de mégis megtorpantották az ülésező képviselőházat. Lovászy Márton beszéde közben Polónyi Géza adott legelőször han­got a külső eseményeknek. Belépett a terembe és izgatott hangon kiál­totta: odakünn gyermekeket tapos­nak, véres események történnek. Felkiáltások a baloldalon: Fel­függeszteni az ülést! Nem tanács­kozhatunk ! Ekkor már Tiszának is jelentet­ték, hogy a városban összeütközé­sek történtek. Boda Dezső főkapi­tány reggel 10 óra után már benn volt a Házban és beszámolt a reg­geli eseményekről Jakabffy bel­ügyi államtitkárnak. Ekkor azonban még jelentéktelen rendzavarásnak tüntette föl a dolgot, később, mint­egy fél tizenkettő felé azonban újra kijött és akkor már kénytelen volt beismerni, hogy a mozgalom forra­dalmi jellegű és alighanem a rend­őrség elégtelennek fog mutatkozni. Jakabffy minderről Lovászy beszéde közben beszámolt Tiszának. Tisza azonban, részint nem fogván föl a események jelentőségét részint, szo­kása szerint, önmagát hipnotizálva egy szerencsétlen merev gondolatba, szomorú paródiáját adta a Dupuy híres gesztusának: La séance con­tinue ! . .. Az izgalom a képviselők közt egyre növekszik. Ráth Endre­ többször felkiáltja az elnökhöz: Függessze föl az ülést, Odakünn vér folyik! Tisza István: Ezek mende-mon­­dák! Hivatalos tudósításom nincs semmi rendkívüli eseményről. Az ülést folytatjuk. Kovács Gyula:- Mondja meg be­csületszavára, nem tett-e jelentést Önnek Jakabffy? Tisza István: Javasolom a t. Ház­nak, utasítsa Kovácsi Gyula kép­viselő urat a mentelmi bizottsághoz. Felolvassa a házszabálynak err vonatkozó szakaszát, felteszi a kér­dést szavazásra, a munkapárt felál­lással szavaz, a munkapárt tapsol és éljenzi Tiszát. Ráth Endre közbeszól. Tisza István: Javasolom a t. Ház­nak, stb. stb. Ráth Endre tapsok közt a men­telmi bizottság elé kerül. Kovács Gyula: Mindenkit men­telmihez ! Tisza István: Ha szomorú ese­mények történnek, azok megrendí­tenek bennünket is, engem is az elnöki székben, de a Ház nem jóléti bizottság, és nekünk az ország ügyével kell foglalkoznunk, az utcával nem tö­rődhetünk. Kovács Gyula: Tehetetlen itt ta­nácskozni és egykedvűen nézni, hogy ömlik a vér az utcákon. Tisza István elhárító mozdulatot tesz: Folytatjuk az ülést! 64 év keserűsége. Justh János most zárt ülést kérő ívet visz föl az elnökhöz. El van­nak rá készülve, hogy Tisza a zárt ülést nem engedélyezi. Általános meglepetésre azonban az ő kissé orr­hangra hajló recsegő hangján ki­jelenti. Tisza István: Húsznál több kép­viselő zárt ülést kérő ívet juttatott hozzám. A zárt ülést elrendelem. A zárt ülésen Egry Béla és Zlinszky István elmondanak részle­­teket a vérengzésből, a­melyeknek részint szemtanúi voltak. Könyö­rögnek az ülés felfüggesztéséért. Kossuth Ferenc: A sajnálatos eseményekért a nép nem tehető egé­szen felelőssé. S itt a pillanat a megegyezésre. Ha azt a néhány ezer munkást beeresztjük az alkotmány sáncaiba, helyreáll a rend és a béke. Mások is szólalnak föl, az utcai harcokat emlegetvén, köztük Eitner Zsigmond ezt mondja: Ne csodáljuk, hogy a nép és a munkás­­osztály azt cselekszi, amit cselek­szik. Hatvannégy esztendő óta várja, hogy megadassák neki legelemibb joga és most azt kell látnia, hogy a választójog legádázabb ellenségét ültetik az elnöki székbe. Hát hogyne veszítené el a türelmét! Hiszen önök — a munkapárt — csak kilenc hónap alatt is, elvesztették a türelmüket... A „hisztérikus asszonyok“. Közbe a képviselők legnagyobb része kitódult a folyosóra. Újság­írók jönnek kívülről és magukból kikelve beszélik a rémképeket, a­mik elvonultak előttük Budapest utcáin. A tőzsde előtt gyermeket, a lovukról holtan lefordult rend­őröket, a százhatvan súlyos sebesül­tet... Azok a képviselők, a­kiket egyéb foglalkozásuk összeköttetés­ben tart a nagyvárosi élettel, el­­komorodnak és izgatottan, sápad­tan kérdezősködnek. Justh Gyula keserűen kiáltja: »A kifolyt vérért azok felelősek, a­kik jogokat ígértek a népnek, fel­biztatták, aztán most fügét mutat­nak nel­ük.« Nem.. Justh-párti, táviratozni akar a kabinetirodának. A képvi­selők legnagyobb része vidéki föld­­birtokosok, egyesek azonban, a­­kik még soha külvárost sem láttak, még most sem képesek észszel felérni, mi történik Budapesten. Báró Rad­­vánszky Antal, a­kinek Ráth Endre Napirend előtt. Gróf Apponyi Albert: A tegnapi elnökválasztáshoz kívánok szólani. Ezt a választást törvénytelennek és érvénytelennek kell tartanunk, még pedig két okból. Először azért, mert Návay elnök lemon­dását a ház nem vette tudomá­sul és így s őt tulajdonképpen még ma is elnöknek kell tekintenünk. De maga az elnökválasztás is tör­vénytelen volt, mert olyan időben történt — két óra után,­­ amikor már a képviselőház ház­szabályai szerint határozatot nem hozunk. Tisza István elnökké­­választása tehát mindenképpen törvénytelenül történt. Tisza hiába hivatkozik a házszabályok szelle­mére, ha a képviselőház arra a végzetes útra téved, hogy a ház­szabályok világos intézkedései elle­nére azok »szellemét« igyekszik kutatni, ennek beláthatatlan követ­kezményei lesznek. Az elnök önha­talmúlag nem változtathatja meg a házszabályokat, mert az minden törvényes rendet lehetetlené tesz. Elsősorban a királyt feloldaná min­den kötelezettség alól. Az utolsó órában figyelmezteti a többséget, térjen le a lejtőről, amelyre lépett. (Helyeslés a baloldalon.)

Next