Az Est, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Csütörtök, január 1 . Feljegyzésen a rutén tárgyalásról Máramarossziget, december 30-Egész nap ma is Voropcsuk Jura vallott. Vallott? Ha úgy értjük ezt a fogalmat, hogy keveset szólt arról, amit kérdeztek tőle és sokat beszélt, amiről néma akart maradni. Csodálatosan érdekes emberek ezek a hegylakók és ez a Voropcsuk Jura előző életeinek folyamán minden szláv hegyek közt lakhatott már. Mindjárt reggel arról volt szó, hogy Gerovszki Alexi, a cernowitzi ügyvéd rajta kívül kiket bujtogatott fel, mire és mivel. Ez volt Tóth Aurél elnök kérdése. Voropcsuk így kezdte a választ: — Megmondom, kérem, az úgy volt. Mink a pravoszláviáról beszélgettünk s tudnunk kellett, hogy kik vallják az igaz hitet. — Gerovszkinak mi köze volt ahhoz ? — Aj, nem Gerovszki, kérem. — Hát ki ? — Mink ott Kőrösmezőn beszélgettünk a hitről, mert én most gondolom, hogy egy igazi vallásnak nem lehet a feje ember. Az ember, az vétkezik, bűnökben él, hát hogy vezethet az egy vallást ? — Hát jól van, nem arra felelt, amit kérdeztem. Hát mondja most akkor meg, hogy ha azt tartja: vallásnak nem lehet a feje emberfia, akkor hogyan akarhatta azt az egyházat, amelynek éppen világi ember a feje: a cár. Hát akkor mégsem a vallásért akartak maguk agitálni és a görög-keleti hitre áttérni. — Kérem, megmondom, az úgy volt. Mi a kolostorban, amit itt Magyarországon akartunk csinálni... — Azt mondja meg, melyik hát az olyan vallás, maga szerint, amelyiknek a feje elkárhozó ember, amint maga mondja. Ezen a kérdésen aztán, hogy mit mond Voropcsuk, két hites tolmács, az ügyész, a védők, mind ellentétes nézeten voltak, akár magyarul, akár oroszul mondatta el az elnök a választ Voropcsukkal. Még délután sem tudják, hogy a pápa-e hát, vagy a cár. Az elnök, nagy türelemmel, visszatérve az eredeti kérdéshez, annyit tudott csak kivenni Voropcsukból, hogy Gerovszkinak megvolt a listája, hogy kik »a mi embereink.« Már t. i. az oroszoké. Elnök: De a vizsgálóbíró előtt úgy mondta, hogy Gerovszki Alexi Pircsák Illésre azt mondta, ez »a mi titkos emberünk.« Voropcsuk: Kérem a lássan, az úgy van, megmondom, ha valaki a mi emberünk, az a titkokban is a mi emberünk. Lehet, hgm fejeztem ki magam, de én legalább egészen a múlt évig, csak abban a hiszemben voltam, hogy Gerovszkit a vallás érdekli. Csak mióta a fogházban vagyok, az úgy van : fogházban sokat lehet gondolkozni, jutott az eszembe sok mindenféle, hogy azért akartak velünk kolostort csináltatni az ő pénzükön, hogy legyenek itt nekik megbízható embereik. Én csak úgy gondolom, mikor kint jártam Oroszországban, több ízben zárdákban annak az impressziómnak kellett lenni, hogy az orosz nép és az orosz katonaság nagyon kívánja a háborút, egész entuziazmussal beszéltek róla. Akkor pedig jó, ha zavar van az ellenség közt. És az orosz újságok, amiket Gerovszki útján kaptunk, dicsérték a mi szenvedéseinket, kérem, azégl van, hogy a szenvedés tudja legjobban fokozni az izgalmat. Az tud fanatizálni. És így ömlött belőle a szó órák hosszat. A legprecízebben alkalmazott idegen kifejezésekkel. Egyszer az elnök megjegyezte: •— Hallja, Voropcsuk, magából olyan intelligencia sugárzik ki, amilyet még ködmönös emberben elképzelni sem tudtam. Hogy van az, hogy amint ennek az ügynek politikai hátteréről van szó, akkor egyszerre kertel ? — Kérem, az úgy van, a politikusok akár százezer embert is felakasztatnak, azzal ők nem törődnek ... Ez volt a válasza s csak két napi faggatás után, keresztkérdésekkel lehetett megtudni tőle a per leglényegesebb részét, ennek a pernek nem a jogi tényállását, amelyet nehéz lesz kihámozni, hanem a hátterét, az igazi fontosságát. Oroszország egy mozgósítás esetére már a cár népét akarta itt fellázítani. Azt mondják : az izgatás még nagyobb titokban most is tovább folyik az egész felvidéken. Ausztriában, ahonnan ezt közvetlenül intézik, téllenek azzal szemben, aminek szálai Magyarországra vezetnek. A Király képe előtt. Dél felé behozatott az elnök a Voropcsuknál tartott házkutatás eredményeiből egyet-egyet. Ima, zsoltár- és szertartáskönyvek, zsákszámla. Vidaszin kötésben, bő aranyozással és öklömnyi betűkkel a szövegben. Azután orosz újságok, a Gerovszkiak cernowitzi kiadásai, a Ruszkaja Pravda (Orosz Igazság) és a Virae Cerkov (Hit és Egyház). A nagy orosz tolmács egy fiatal görög-katolikus pap: Medveczky Andor. Az elnök mondja neki: ismertesse, hogy mi van a nyomtatványokban. A feketetógás fiatal pap szemben áll az elnöki emelvénynyel, az emelvény háta mögött pedig a magyar királynak a falon lógó nagy — de veszedelmesen rosszul festett — portraitjával. Kék palástban, piros díszruhában, fején a koronával áll a magyar király, keze a jogaron. És szemben vele a fiatal pap felveszi a viola-aranyos nagy könyveket és litánia-hangon folyékonyan fordítja : — Oltalmazd Uram Istenem, a'mi Istenfélő nagy Urunknak, egész Oroszország és minden oroszok nagy cárját, Alexandrovits Miklóst és istenfélő úrnőt, Theodorovna Alexandrát, imperátornőt, az ő anyját, istenfélő úrnőt, Theodorovna Mária imperatornőt és még egy félóra hosszáig elmondott nevű istenfélő nagyhercegeket és nagyhercegnőket. Még egy félóráig szentszinódusi tagok és püspök úr méltóságaik egészségéért könyörögtünk, egészen ünnepdélutáni vecsernye-hangulat vett erőt rajtunk, azt vártam, hogy megszólal az orgona. Még más dolgok is kerültek elő a könyvekből. Az Üdvözlet: •— Mentsd meg Uram és oltalmazd és áldd meg Alexandrovits Miklóst és az ő katonái fegyverét, hogy minden ellenséget legyőzzenek és add a te fegyveredet a legyőzhetetlen győzőnek minden országokban . . . Aztán a röpiratok, hogy Magyarországon a görög katolikus papok hogy fekszenek a hasukon, a néppel nem törődnek, a szolgabirák az igazhitüeket megmérgezik és megölik. Gyermekeiket elszedik és csúffá teszik. És ott van a röpirat ajánlása : »Ezen könyvet a mi drága testvéreinknek szentelem : a magyarországi oroszoknak. Gróf Bobrinszky.« Végül szólt az elnök : — No, Voropcsuk Jura, most visszamegy vizsgálati fogságába. Még majd a bíróság színere hívom. Még mindent elmondhat, a mit akar. A folyosón. • •?Лг\|,(Ч'еЧ‹С«А *» «"*•*•'" *.«■‹ *¥*‹,».* * \| •" Orosz kollégáim lázasan írják a táviratokat, egy-egy száz-kétszáz koronát fizet le egy napon a postán- Panaszkodnak, hogy drága a távirat, egy szó 28 fillér Szentpétervárra. Az Orosz Távirati Iroda embere tegnap 780 szót küldött. Vigasztalom őket: — Még mindig jobban járnak, mint mi jártunk a Balkánon, a nagy szláv győzelmek idején. A cenzúra a táviratnak felét kihúzta, akkor ráütötte a pecsétet: mehet! Feladtuk a távirda-hivatalban, mi is egy-kétszáz frankot fizettünk, az angolok még többet és a táviatatokat szépen leadták a papírkosárba. Soha se érkezett meg Budapestre, vagy csak öt nap múlva. Hanem nagyon kellemesen vannak meglepve az előzékenységtől, amit mindenki részéről tapasztalnak. Titkos álmuk volt, hogy a foglyokat a fogházban meglátogathatnák. Dr. Illés Andor királyi ügyész maga ajánlja fel: — Kérem, parancsoljanak lemenni beszélni velük. Csak éppen a perről ne tessék velük beszélni, egyébként szabadon társalogjanak. * A folyosón két sírást hallottam ma. Egy román asszony jött s felkereste Brenner Mihály vizsgálóbírót : — Mondd meg, bíró úr, mit csináljak. A fiam meg a leányom lopásért be vannak csukva. Szeret- wwww/ywwwwwwww 3. oldal. Nem volna szabadítani. Egy ur jött hozzám, románul beszélt, hát hittem neki, hogy adjak 20 koronát, ő kiszabadítja. Nem szabadította ki. Tele van zugirászszal az egész vármegye. A másik sírást akaratlanul én okoztam. Hlusmanyuk Olena ma is egész délelőtt ott állt a folyosón, honnan a fogházból felhozzák a foglyokat. A vasajtó előtt. A kis Marica a karján. Egy babát vettem elő a táskából, nevető arcú, szépen fésült, rendes gyerekbabát. Marica nézte, nézte, de mikor neki akartam adni, feléjenyújtottam, összerezzent, kiabálni, sírni kezdett, félt a babától, még soha nem látott babát. Ez a nép vitatkozik azon és az egész életét teszi reá, hogy miképpen fogantatott a Szent Lélek. Fényes László: NYÍLT-TER E rovatban foglaltakért nem vállal felelősséget a szerkesztőség Kedves vendégeinknek és barátainknak BOLDOG ÚJÉVET kívánunk, Weiszberger J. József és neje „Kör11 kávéház, Erzsébet-körut 44. sz. Sylvester* este elsőVeratóifi егдгтухеете» hangverseny. Naponta meleg vacsora. Vendégeimnek,jóakaróimnak és barátaimnak BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK és további szives jóindulatukat kérem. KITTNER MIHÁLY _____________Metropole.szalloda, Budapest. felhívási Ligeti Herman ur és neje miskolci lakosok „ROYAL1’ cimű szálloda és kávéházát 1913. év december 31-én átvesszük; felhívjuk mindazokat, kik az általunk átvett üzletre üzleti hitelt nyújtottak, hogy ezen követelésüket 1914. január hó 15-ig ügyvédünk dr. Reiner Samu úr, miskolci lakosnál bejelenteni szíveskedjenek, mert csak az ezen határidőig bejelentett követelések tekintetében ismerjük el magunkra kötelezőnek az 1908. évi LVII. t.-c. rendelkezéseit. Miskolcon, 1913. év december hó 28-án. Deutsch Dezső és Deutsch Béla. [Minden külön értesítés helyett. Tsuk Sándor és neje szül. Klein I Róza, úgy a maguk, valamint az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy szeretett fiuk TSUK GÉZA II. hó 28-án, életének 30-ik évében, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Drága halottunk hült tetemeit 1914 évi január hó 1 én délelőtt 11 órakor fogjuk az uj izr. temető halottasházából örök nyugalomra helyezni. Budapest, 1913. december hó 30. Áldás és béke lengjen porai felet!