Az Est, 1914. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-01 / 78. szám

­. oldal. Az orosz pénzügyek Beszélgetés gróf Wittével. — Gróf Kokovcev Levele­­Az Est munkatársához Szentpétervár, március hő. (Az Est kiküldött munkatársától.) Egyik korábbi tudósításomban *a*3 kiséreltem képet adni az orosz pénzügyi problémáról. Önmagukban talán száraz, de a csoportosításukban elég beszédes számokkal pontos ki­mutatást adtam az alkoholmonopó­­liumból folyó jövedelem óriási meg­növekedéséről Oroszországban. Ez a jövedelemnövekedés akkora mér­tékű, hogy a­mikor gróf Witte figyel­meztető szavai kellően kidomborí­tották, maga a cár is meghökkent tőle.­­‘ Az uralkodó e váratlan elfogadá­sának következményei azóta, ha nem is drámai, de Oroszországban mindenesetre szokatlan gyorsasággal követték egymást. A cár egyik napról a másikra lemondatta Kokovcevet, s bár balzsamus grófi címet ado­mányozott neki, de a pénzügyek vezetésében olyan embert állított helyébe, a­kiben Kokovcev aligha sejtette volna valaha a közvetlen utódját. Csakugyan, képzelni se lehet a nagyobb ellentétet, mint ez a két ember: gróf Kokovcev és Sark. Az egyik: Kokovcev igazi típusa a magasrangú bürokratának, kit csillogó és­ könnyed szelleme töké­letes udvaronccá tudott alakítani, míg a másik, Bark, természetének impetuózus voltában, sőt a hang­hordozásában és mozdulataiban is teljesen megőrizte a maga self made man karakterét. Bark erős, pozitív szellemű, talpig férfi, ki inkább a tehetsége, mint holmi szerencsés kombinációk segítségével futotta meg pályáját. Kokovcev a rutin em­bere ; az az ember, ki nem szívesen zökken ki a megszokott kerékvágás­ból. Vele szemben Bark, a maga fia­talos energiájában bízva, szinte ra­jongva vágyik a kezdeményező sze­repe után, imádja, ha új ösvényt hasíthat... A bürokrata Kokovcev tüdeje az udvar és a magas adminisz­tratív hivatalok levegőjétől van te­lítve, míg Bark,­ki régebben a berlini Mendelsohn bank hivatalnoka volt, s még néhány hét előtt az Orosz Bank ügyeit igazgatta, a mindennapi élet, a külső világ, az utcák, az üzletek, szóval az igazi élet légáramlatát hozza magával. Bark kinevezése tehát, túlzás nél­kül, igen nagy jelentőségű esemény­nek mondható, melynek fontosságát még aláfestette a cárnak az új miniszteréhez intézett leirata, mely­ben kötelességévé teszi, hogy fel­vegye a harcot az alkoholizmus ellen, s hogy az államháztartás szá­mára más alapokat keressen. Ez az annyit vitatott, annyit kommentált császári leirat annál nagyobb szen­zációt keltett, mert a cár éppen olyan időben kívánta útját állani az alkoholizmus terjedésének, mikor másrészt a határtalanul növekvő orosz fegyverkezés ugyancsak ke­ményen próbára teszi az állam bud­­getjét. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a kétféle végletet ? Hogyan lehet teljesíteni a kettős feladatot: csök­kenteni az alkoholfogyasztást és mégis növelni, a nép megterhelte­­tése nélkül, az állam bevételeit ? Ebben az ellentmondó, kettős fel­adatban rejlik Oroszország mai meg­lehetős kényes financiális problémá­jának legfőbb nehézsége. ... Minapi tudósításomban jelez­tem, hogy beszélni fogok még gróf Wittével és Bark úrral, véleményüket kérdezve, micsoda lehetséges meg­oldását látják ennek a problémának. Azóta megtörtént mind a két be­szélgetés. Gróf Witte: Vendége voltam ő excellenciájá­­nak, s egy alkalmas perc lehetővé tette, hogy szóba hozzam az engedi érdeklő kérdéseket. Szükségesnek tar­­tom azonban — mielőtt válaszait ismertetném — hangsúlyozni, hogy az itt következőket mint felvilágosí­tásokat kaptam tőle, s a­mikor közreadom őket, nem felelek a szöveg abszolút, szó szerinti pontosságáért. — Az alkoholmonopóliumot — mondotta illusztris vendéglátóm — én hoztam be mint pénzügyminiszter Oroszországba. Nem tagadom, a monopólium megteremtésével bizo­nyos mértékig én is fiskális szempon­tokat tartottam szem előtt, de másrészt intencióim éppen az alkoholizmus leküzdésére irányultak. Az iszákos­­ság már akkor is borzasztó pusztí­tásokat végzett a falusi nép között; a korcsmárosok és pálinkamérők hallatlanul visszaéltek parasztjaink részegségével; az uzsorásaik voltak és megmérgezőik... Az alkoholt mindenféle mérges anyaggal, me­­thylalkohollal stb. keverve mérték ki. Szóval, kincstári érdekből csak­úgy, mint a közjó szempontjából legfőbb ideje volt közbelépni. — Igen, de akkor még nem sej­tettem, hogy lesz idő, mikor az állam kerül a kizsákmányoló pálinkamérők helyébe s ő fölözi le a nép bűnét. Az alkoholárusítás a monopólium első idejében korlátozva volt, még a maximumot is megállapítottuk, a­mit az árus az egyes vásárlónak el­adhatott. Sajnos, az orosz-japán há­ború idején eltávolodtunk ettől a szi­gorú rendtől. Erős megpróbáltatásá­ban, az állam mentül nagyobb jöve­delemre szorult. És ezt a jövedelmet az alkohol adta meg. Korlátozás he­lyett most úgyszólván propagálták a szeszesitalok árusítását, félig hogy le­részegítsék a népet s eltitkolják előtte a háború végzetes eseményeit, de félig azért hogy a kormány szert tehessen a had­viselésre szükséges minél több pénzre.­­• A háború befejeztével senki sem gondolt rá, hogy a régi rend­szabályhoz térjünk vissza. És aprán­ként az alkoholjövedék lett finan­­ciánk legfőbb bázisa. Kokovcev úr ebben találta meg a módját, hogy budgetjét egyensúlyban tartsa, sőt hogy az állam javára sok száz millió megtakarított összeget hal­mozzon fel. S közben nem törődött vele, hogy a felgyűlő százmilliók nem egyebek, mint az orosz nép aranyra átváltott testi és erkölcsi nyomorúsága. — És ezért emeltem fel vétómat. Szavam meghallgatásra talált és boldog vagyok. Ne higgje, hogy netán személyeskedő érzések vezet­tek Kokovcev úr ellen, a­ki, mint egykori munkatársam, s mint egyéb­ként Bark úr is, a jövőben szintén értékes tanítványom marad a sze­memben. — Igen nyilvánvaló, hogy ha csökkentik az alkoholjövedelmeket, gondoskodnunk kell jövedelmeink más módon való pótlásáról. Mik lesznek ezek a módok ? Erre nézve nem érzem magam hivatottnak fe­lelni, mert hiszen e kérdés a pénz­ügyminiszter úr illetékességébe vág. A legközelebbi napok egyikén Bark úr audiencián fogadja önt, akkor majd megkérdezheti. — A Bark által kezdeményezendő rendszernek másik feladata is lesz, nemcsak hogy az alkoholizmus el­len küzdjön. Utóbbi években nagyon lábra kapott nálunk a börzespekuláció s ennek nyomán a korrupció bizonyos fajtái, melyeket, hogy úgy mondjam, az állam támogatott akaratlanul a pén­zével. Az állam az alkoholból eredő sok száz milliós feleslegeit különböző bankokban helyezte el, melyek e tő­kék bőségétől ösztökélve, derure­­borura kalandos spekulációba bocsát­koztak. Előbb-utóbb — remélem, mi­nél előbb — véget kell vetni ezek­nek a visszaéléseknek is, mert kü­lönben csakugyan súlyos következ­ményekkel fenyegetnek. ... Egy csak úgy szájszélről elejtett kérdésemre , hogy a katonai kiadások hallatlan növekedése nem nehezedik-e túlságos súlylyal az országra, — kitérő választ kaptam, melynek értelme körülbelül az volt, hogy Oroszország a hadseregért el fog követni minden szükségeset, ennél se többet, se ke­vesebbet ... Gróf Kokovcev levele. Azóta szerencsém volt Bark úrral is beszélni. De mielőtt kijelentéseire rátérnék, pétervári tartózkodásom egy másik, azt hiszem elég érdekes, epizódjáról szeretnék megemlékezni. Eltökéltem, hogy nemcsak gróf Wittével, a tegnapelőtti, és Bark úrral, a mai pénzügyminiszterrel beszélek, hanem lehetőleg gróf Ko­­kovcevvel is, a­ki alig néhány hét előtt tette le ezt a tárcát. Miután két előző alkalommal mó­dom nyílt végtelen tiszteletemről biztosítani ő excellenciáját, most in­­tervjút kértem tőle. Kilátásba is helyezte számomra, mikor tegnap a következő levelet kaptam: Uram, végtelenül szomorú vagyok, hogy nem lehet módom beszél­getni önnel: erős torokgyulla­dás köt ágyhoz és az orvos se felkelnem nem enged, se ven­dégeket fogadni. De ha nem is halaszthatja el kedvemért a hazautazása idejét, még sincs oka sajnálni ezt a közbejött akadályt. Le­gyen meggyőződve róla, hogy minden tekintetben legfeljebb csak ismételhetném Szaszonov­ barátomnak ön előtt tett kijelen­téseit. Én Szaszonovval mindig egyetértően haladtam és a mi kis idő a lemondásom óta el­múlt, nem vezetett semmi válto­zásra abban a felfogásban ahogyan én politikánk nagy vonalait megítélem. Fogadja uram, stb. Szentpétervár, 1904. cius 21-én. gróf Kokovcev. Annak, ki a sorok közt olvasn tud, ez a levél elég sokat mond Éppen ezért is tudom magam fe hatalmazottnak, hogy nyilvánossá elé vigyem. Egyébként sietve megírtam ő ex­cellenciájának, hogy bár­ sajnálattá mondok le az intervjuról, még sokk inkább sajnálom az okot, mely ő váratlan elhatározására késztette., Adorján Andor , Szerda, áprlis L Mérő Jenő bwto**ggyár*a Budapest, VII„ j Rescsa-u. SS. Hu­mtateipnteR» Pörkölt kávé Saját villamos kávé­­pörkölés és teavegyitákeim el­ismerten legjobbak!! P.S3ES£¥E!% Kecskeméti.it. 8. as Angol, fraiula uj gobelin és selyem [APETAK K..nál, Váci-keruS 33 steagik­Ép ofPSl (cm, ran, Teréz-körut 381 ’W* aBiMSral Telefon 144-981 aeeooaeeoeesaaoeoseMMeesoaeoechsae | EsssSiffliHgrifea- BélaKSErifea el less. II Settysiziargi esaaa. Realisztikus csatafilm 4 felvonásban. Lessisy Peffiga: is élet uf£al. Dráma 3 felvonásban. H trónöröküs. Vígjáték 3 felvonásban. Ünk­itlng, a gyár Isusys. Dráma 3 felvonásban. Az előadások kezdete 4,7 és 10 órakor.­ Kina­ripDSi. Az Ajagi lóverseny. EtoseSes­­sBewSes­s Csütörtökön, április hó 2-án. Kinemat Ograssai lsSoncS- estély. i Fapastdole'i isa Baai­d ..air, Európa, Ázsia, Amerika, Afrika és Ausztráliában, szá­razon, vizen, víz alatt, a levegőbe fa kinemato­gráfiai trü­kk-képek szatirikus beállítása). Új zsáner a kinematográfiában.

Next