Az Est, 1914. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-01 / 78. szám

Az új sajtótörvény és a járásbíróság — Az tst tudósítójától. — A már kihirdetett és nemsokára életbelépő új sajtótörvény előreláthatólag sok munkát fog az ügyészségre és a büntető járásbíróságra róni. Az ügyészségen eddig még nem történt intézkedés, értesülésünk szerint azonban az ügyészségnek kéthárom tagja kizárólag sajtóügyekkel fog foglalkozni. A sajtótörvénynek a valódiság bizonyításáról szóló rendelkezései ugyanis nemcsak a vádlottat kötelezik a bizonyítási anyagnak nyolc nap alatt való előterjesztésére, hanem az 53. §. 3. bekezdése szerint a vádnak további nyolc nap határideje van az ellenbizonyítékok előterjesztésére. Ebből az következik, hogy olyan sajtópörökben, amelyekben a vádat az ügyészség képviseli, a bizonyítékok előterjesztése után nyolc nap alatt be kell adnia az ügyészségnek is az ellenbizonyítékokat. Előreláthatólag sokszor meg fog történni, hogy az ügyészségnek e rövid idő alatt nem állanak rendelkezésére a bizonyítékok, aminek az isz a következménye, hogy az ilyen sajtópörökben megszüntetik az eljárást. A kihágások és a vétségek egészen új fajtáit állapítja meg a sajtótörvény. A kihágások és a vétségek elbírálása, kevés kivétellel, a járásbíróságokra, Budapesten a büntető járásbíróságra tartozik, így például minden oly esetben, amikor a szerkesztő nem látja helyénvalónak valamely helyreigazító nyilatkozat közlését, a panaszosnak joga van a büntető járásbírósághoz fordulni,, amely három nap alatt köteles minden ilyen ügyet elintézni. A járásbíróság határozata ellen felebbezésnek van helye a törvényszékhez, amely ismét három nap alatt köteles határozni. A budapesti büntetőjárásbíróságon a sajtórendőri kihágásokat eddig is Jamnitzky Gyula táblabíró, a járásbíróság vezetője intézte el, a sajtótörvény életbeléptetése után is ő maga tárgyalja le az összes sajtóügyeket. Jamnitzky, amíg törvényszéki bíró volt, az egyik sajtótanácsban elnökölt, s így a többesztendős gyakorlat a sajtóügyekben szakértővé képezte ki. A járásbíróság ítéletei ellen beadott felebbezések a felebbviteli törvényszékhez kerülnek, amelynek soron kívül kell elintéznie a sajtóügyeket. Arról, vájjon az eddig működő felebbviteli tanács tárgyalja-e le ezeket a porokét, vagy pedig egy e célra összeállított tanácsra bizza-e az elnök, még nem történt intézkedés. I Efgeg@Bergerger húsvéti iDlíkiállitás! I 10 terme, 900 képe ma nevezetesség. Olcsó gyárak! Részletfizetésre is! IV. Kecske- Héti utca 3. szám. Szabad beme » net! Mielőtt képet vesz, tessék megnézni. ( Szerda, április X Beszélgetés gróf Andrássy Gyulával Brioni, március 31.‘Az Est kiküldött munkatársától) Gróf Andrássy Gyula, aki több heti betegség után három héttel ezelőtt Brioniba utazott, onnan tegnap éjjel teljesen egészségesen tovább hajózott Korfuba. Elutazása előtt Brioniban, a Grand Hotelben, fogadta Az Est munkatársát, akivel hosszasabban elbeszélgetett az aktuális politika minden kérdéséről. Ez alkalommal gróf Andrássy Gyula a nyilvánosság részére a következő nyilatkozatot tette: — Annak a hírnek, mintha a német császár Oroszországgal bármikor is is tárgyalásba bocsátkozott volna, nem adok hitelt. Az egész híresztelést mesének tartom, amely egyenesen azzal a szándékkal lett útnak eresztve hogy a bizalmat közöttünk és a Németország között megingassa. A német császár trónralépése legelső percétől fogva még sokkal határozottabb barátságot mutatott a monarchia iránt, mint Bismarck, mert szakított az Oroszországgal való viszontbiztosítási szerződéssel. Arról, aki ezt tette, fel kell tételezni, hogy most sem akar minket kicserélni és Ausztria-Magyarország helyett nem akar Oroszországgal szövetkezni. Ez teljes abszurdum lenne. Németország érdekei, úgyszintén a német császár belátása és lojalitása teljesen kizárják az ilyen politika lehetőségét. — Ami engem illet, én változatlan bizalommal ragaszkodom a hármasszövetséghez, — mint azt a delegációban is legutóbb kifejtettem — viszont szükségesnek tartom azt is, hogy mi törekedjünk Oroszországgal is és Franciaországgal is a baráti viszonyt fentartani, mert a hármasszövetséghez való hűség nem jelenti egyben az ellenséges hangulatot az entente hatalmaival szemben. — Hogy nálunk most egy bizonyos elhidegülés mutatkozik a német szövetséggel szemben, ezt tulajdonképp főleg belpolitikai motívumokra vezetem vissza. Az a nagy elkeseredés és gyűlölet, amelyet a magyar faj egy nagy része érez a jelenlegi rendszer ellen, önként ellenszenvessé teszi mindazt, amit a jelen kormány cselekszik és cselekedni akar; azonkívül talán nem is egy olyan tényért, amely visszatetszést szült nálunk, a német befolyást is felelőssé teszik, mert nem egyszer hallja az ember rebesgetni, hogy az ellenzéket kellemetlenül érintő tények Németország helyeslésével találkoztak és hogy »Németország közvéleménye tapsolt Tisza eréktjének« és hogy »Németország követeli az oláhokkal való megegyezést.«Mindez természetesen reakciót támaszt nálunk és ezért nagy hiba volna teret engedni az ilyen hangulaterősbödésnek. Bármiképp is gondolkozzanak a berlini körök a magyar belpolitikáról, addig, amíg külpolitikai érdekünk a Németországgal való szövetséget megköveteli és addig, amíg e tekintetben továbbra is számíthatunk a németbirodalom őszinteségére, hiba volna a mi külpolitikai irányunkat megváltoztatni. — Véleményem szerint magyar politika egy van helyes: fentartása a hármasszövetségnek, de a barátságos jó viszony ápolása az ententehatalmakkal is, mert a magyar nemzet, mely az aggresszív politikától tartózkodik, és amely a békét szereti, legalkalmasabb arra, hogy az ellentéteket enyhítse. — Mit szólna kegyelmes úr ahhoz, hogy Ausztriában csak egy évre állapították meg az újonclétszámot ? — Azt tartom, hogy a törvényes jogunk ahhoz, hogy másként állapítsuk meg az újonclétszámot, mint Ausztria, feltétlenül megvan. Ez ugyan még így nem történt soha és káros is. Szerintem az lett volna helyesebb, ha mi is csak addig kötjük le magunkat, amennyi kötelezettséget vállalt magára Ausztria, mert azzal, hogy mi nagyobb létszámot, szavazzunk meg, mintegy nyomást gyakorolhatunk Ausztria parlamentjére, ami nem lenne helyes. A Stürgkh-féle rendelet azon része, mely későbbi évekre is szól, nem hajtható végre és így Magyarország és Ausztria vállalt kötelezettsége nemcsak, hogy nem egyforma, hanem megeshetik, hogy ha Ausztriában bármi okból nem soroznák a jövő években a felemelt ujonclétszámot, a hadsereg harcképessége szenvedne csorbát, holott Magyarország épp a hadsereg teljes harckészsége érdekében hozta meg az áldozatot, amikor az ujonclétszámot újra felemelte tizenkét évre. — Mit szól Excellenciád a román paktum-vitához ? — Betegségem gátolt meg a felszólalásban, de erre vonatkozó nézeteimet majd ki fogom még fejteni. Tiszával szemben a legfőbb kifogásom az, hogy a mai körülmények között nem lett volna szabad a román nemzeti komitéval, mint valami alkudozó s egyenrangú féllel tárgyalni.— Mit szól a kegyelmes úr a bukaresti liga dolgához ? — Hogy a román liga épp most olyan különös nagy reklámmal s oly különös módon tárgyalta a magyar belügyi kérdéseket, ez egyedül a Tisza paktumtárgyalásainak a káros következménye. Azt megengedem, hogy ha Tiszának ez az akciója a munkapárt és a románság között a viszonyt meg is javította, de a magyarság és a románság között a viszony elmérgesedett, mert a paktumtárgyalásokkal csak újabb lovat adott Tisza a túlzó irányzat alá. Az tény, hogy a román komité szemében »egyetlen óriás«, »nagy koncepciójú«, »széles látókörű« és »nem sovén« magyar államférfiú Tisza István azért nem tudott velük megegyezni, mert a magyar nemzeti állam eszméjével nem mert szakítani. Viszont azonban, az is tény, hogy a magyarsággal szemben mindig nyers Tiszának a románokkal — dacára a kifelé eredménytelennek bizonyult tárgyalásoknak — csodálatosan sikerült a barátságot tovább is fentartani. Ez meglehet hogy a munkapártra nézve előnyös, de azt a leghatározottabban kijelenthetem, hogy Tisza pantumtárgyalásai éppen nem eredményezték — amint a liga gyűlésén történtek is mutatják — a Romániával való jó viszony biztosítását. Tisza az ő akciójának »mellékhatásaként« azt remélte, hogy külpolitikai viszonyunk a román királysággal megjavul; félék, hogy a tényleg elért mellékhatás csak rontott a helyzeten. Szerintem, ha Tisza az ő nagy garral hirdetett paktumtárgyalásai helyett az általa szükségesnek tartott reformokat a románság javára megvalósítja, ezzel inkább enyhült volna a magyarság és románság közötti feszültség, sőt a meghiúsult tárgyalásokkal Tisza tetemesen megnehezítette a román királyság és a közöttünk való megegyezést is. — Mit szól a kegyelmes úr a Szekfü-afférhoz ? — A magam részéről a legmesszebbmenő mértékben honorálom a tudományos kutatás szabadságát és minden tudományos alapon álló véleményt tisztelek. A könyvről megjelent ismertetések alapján azonban csak fájlalni tudom, hogy egy magyar tudós kegyelet és szeretet nélkül nyilatkozik egyes, esetleg tévesnek is bizonyulható adat alapján Magyarország egy olyan igazán nagy emberéről, mint a minő Rákóczi volt. Viszont azt is megvallom, hogy csakis a könyv elolvasása és a tudós védekezésének meghallgatása után tudnék a műről konkrét véleményt mondani. — Várható nagyobb vita a delegációban ? — Azt hiszem, igen. Sok anyag lesz a most összeülő delegáció előtt. Én úgy hallom, hogy addigra meg fog jelenni a zöld könyv és ezenkívül a múlt delegáció óta is sok érdekes történt. Különösen előtérben fog állam viszonyunk a Balkánfélsziget egyes államaihoz, a mely úgy látom, nem igen javult. — Mit szól a kegyelmes úr az Országos Kaszinóban történtekhez? — A részletekre nem kívánok nyilatkozni. A magam részéről nem hihetem, hogy Zlinszkyt és Beniczkyt kizárják a kaszinóból. , S amennyiben ez megtörténnék, én kilépek az Országos Kaszinóból. 3. oldal. ázilag készített nfel-, férfi» és gyermek» ^4» fehérszentnek kezesség mellett rendkívül jutányosan VAJDA MÓR.nál IV., Deák Ferenc utca 21.