Az Est, 1914. június (5. évfolyam, 130-153. szám)

1914-06-03 / 130. szám

2. oldal. sasa« Nagyszerbia Idestova esztendeje lesz, hogy hosszas csatazaj és kegyet­len mészárlások után a Balkán népei között nagynehezen helyre­állt a béke. Az események még ''-éres betűkkel vannak beírva mindnyájunk emlékezetébe. Tud­juk, hogy a balkániak váratlan s a diplomáciánkat oly meglepő szövetkezése hogyan csattant ki a Törökország elleni háborúban, s hogy Macedónia és Trácia meg­hódítása után hogyan kaptak össze a szövetkezettek, még egy­szer vérrel öntözzék meg a nehe­zen sóvárgott prédát. Azóta megtörtént a nagy osz­tozkodás. Határok eltolódtak, a balkáni országok megnövekedtek s a törököktől elvett területen mindenütt megindult a civiliza­­tórius munka. A balkáni országok a gazdasági fellendülésük korát élik. Európa nagy államai érdek­lődéssel kisérik ezt a folyamatot és mindent elkövetnek, hogy ki­vegyék belőle hasznukat. Ausztria-Magyarország termé­szetesen szintén részt vesz ebben a versenyben, de igyekezete itt­­ott megtörik. Különösen Szerbia van ellenünk. A szerbek nem tudják m­gbocsátani, hogy a monarchia fújta el vágyaik vá­gyát , azt, hogy önálló kikötőjük legyen az Adrián. Lemondtak róla, kényszerűségből, de a re­­zignációjuk kapcsán mélységes elkeseredés született meg bennük. Szerbia és a monarchia között különben már régiek az ellen­tétek, még abból az időből valók, mikor gazdaságilag bizonyos va­­zallusi viszonyban tartották Szer­biát. A vámháború alatt felsza­badult ugyan tőlünk, de ez az erőpróba, valamint Bosznia an­­nexiója fájdalmas nyomokat ha­gyott a szerb közhangulatban. És a bulgárok elleni testvérhá­­ború szításával is bennünket gyanúsítottak. Mindez, valamint hogy Albániát, az ősi ellenséget talpraállítottuk és Szerbiát a tengertől elparancsoltuk, új lángra lobbantotta a gyűlöletet. És újabban a keleti vasutak ügye ... Hamarjában csak eny­­nyit a sok közül, a­mi Szerbiát szembeállítja velünk. Gyűlöletük gazdasági bojkott­ban keresett megnyilatkozást el­lenünk. Utóbbi időben sokat hal­lottunk róla, hogy kivitelünk mennyire tért vesztett Szerbiá­ban, sőt hogy tulajdon szövet­ségeseink , Németország és Olasz­ország szorítanak ki bennünket, ügyesen kihasználva politikai nép­szerűtlenségünket ... Ez az egész kérdés-komplexum elég érdekes. És még sokkal érdekesebb lát­nunk, hogyan rendezkednek be a balkáni államok a hódított terü­leteiken. Hogyan akarják betaka­rítani győzelmeik gyümölcsét, micsoda tervek, új vállalkozások születtek meg náluk, s egyálta­lán : a nyereséget kereső külföldi tőke segítségével a fegyveres hódítást hogyan követi a másik, a civilizáció és a kultúra érdeké­ben való .. . Ezeket a kérdéseket szeretnék itt sorra venni. Tudjuk : a ter­vekből, nagyszerű hozzákészülő­­désekből egyelőre még semmi se végleges. A Balkánon még erjed, forrong minden. A titkos elkeső­ fővárosában redfettek lávája még ki fog törni. De ismertetni az egyes kérdése­ket és az általános helyzetet így is érdemes feladat. És ezt a célt tűzte maga elé Az Est, mikor egyik munkatársát kiküldte, hogy sorra látogassa a sokat próbálta­­tott balkáni államokat. Belgrád, junius 1. (Az Est kiküldött munkatársától.) Belgrád ... Néhány nagy vonás­sal hadd fessünk képet róla, a mindennapi életéről s hogy a háború után micsoda szembeszökő változá­sok figyelhetők meg a város képén. A­ki még a háborút megelőző időkből járatos itt, tudja, hogy Belgrád utcái mindig kardcsörtetés­­től voltak hangosak. Az elegáns ruhájú, kényesen lakkcsizmás tisz­tek máskor is pompásan váltak ki a járókelők lompos, nyüzsgő töme­géből. Mégis, azt hiszem, túlzás nélkül állapíthatom meg, a tiszt urak ma még díszesebben, még büszkébben feszítők, mint valaha. Talán csak jámbor osztrák provinc­­városok utcáin sugárzik úgy a tisz­tek arcán a gőg, mint itt. Úgy jár­kálnak, mintha nem is nemzeti fő­városukban lennének, de valami meghódított tartományban, a­hol őket illeti minden, a polgári rendű férfiak mély tisztelete csak úgy, mint a hölgyek legszebb, legspódi­­tóbb mosolya. Elég a tisztek testtartását figyel­nünk (ők maguk is nagyon figyelik a bolti kirakatüvegek tükrében), hogy egyszerre meglássuk rajtuk: szinte leereszkedést tanúsítanak, mikor hadverő hős létünkre mégis itt mozognak a civil tömegben. Azt hiszem, az olympusi istenek sétál­gathattak valamikor ilyen peckesen a hajdani Athénben, a déli és az esti korzón ... Vagy az empire kora­beli mémoireok rajzolják elénk ilyen nyegléknek a Grande Armee tiszt­jeit, mikor néhanap megjelentek az előkelő szalonok hölgyei között. Ezek a szerb tisztek egyébként csakugyan igen nyalkák, délcegek. Uniformisuk kifogástalan. Ilyenkor, nyáron, a lovasság tisztjei fehér disz­­teket viselnek s ez a fehérség impek­­kábilis tisztasággal ragyog. A keblek pedig teletűzdelve érdemrendekkel. A háború emlékei ezek. Valamint az is, hogy az utcákon, gubbasztva, sebzett nagy madarak, sok a dologtalan, a munkát váró napszámos, egyéb apró nép, mely a nagy forgatagban valahogyan ide­sodródott s most a sokat emlege­tett fellendüléstől remél talán mun­kát, talán egyéb kenyérszerző alkal­mat. A lazzaroni­ sereg nagyon el­szaporodott a belgrádi utcákon. És ezek a semittévők most katonai sipkát hordanak fejükön, katonai mundért a derekukon, h­iszen tudja honnan jutottak hozzá. Bizonyára a mozgósításkor. Vagy mikor hahóm­ után egy saass­am is volt ára többé ennek a lim­lomnak, így, félig katonáknak öltözötten, most a nyomor és a tétlenség ármádiáját jelentj­tik meg az utcákon. Üzleti kirakatokban, itt-ott, még mindig néhány elhasznált ágyulöve­­dék díszeleg mint érdekesség. Sőt a hotelem előcsarnokában, szemben egy citromfával, nyilván pendant gyanánt hozzá, ágyulövedékekből egész piramis van felhalmozva. A szállodák zsúfolásig tele idege­nekkel s mint egy rögtönzött kis ankét meggyőzött róla, az idegen­kontingensnek csak elenyészően kis része osztrák vagy magyar. A szál­lodaportások azt mondják, hogy német vendégük is kevés van. Annál több az angol és olasz, de legtöbb a francia. A franciáké itt most minden népszerűség. A könyves­boltok kirakatában több a francia könyv, mint szerb, német és orosz együtt. És lépten-nyomon francia szót hall az utcákon az ember, kissé idegenszerű francia beszédet, a­melybe, találkozások és köszön­­getések alkalmával, váratlan for­dulattal hasít bele egy-egy barát­ságos : — Zbogom! — Zbogom! És sétálnak tovább. A vendéglős asztaloknál, délben és este, szerb tisztek francia urak­kal pezsgőznek. Nyilván valami ké­szülő ágyurendelés ... És illik, hogy az ágyukat és tarackokat meg­előzően előbb a pezsgős palackok durrogjanak. De francia mérnökök és vállalko­zók is vannak itt szép számmal. A külügyminiszter és a közmunkaügyi miniszter előszobájában folyton beléjük botlik az ember. Az igazságnak tartozom vele, hogy elismerjem : az utcák nagyon meg­­csinosodtak. A régi, lehetetlen köve­zetet sokhelyt felszedték, a főbb úttesteket faburkolattal látták el. A Terazián buja virágágyak tarkái­nak, s távolabb csinos szökőkutat állítottak, kedves és játékos eszkö­zéül a városszépítésnek. Rengeteg új épület került tető alá. Többek között elkészült az uj konak is, most rendezik be. A bebútorozási költségekre a büdzsé négyszázezer frankot irányzott elő. Az uj konak egyelőre a trónörökös és György herceg lakásául fog szolgálni. Stílusa szerint elég díszes épület, bár sivár vakolatával szinte oktató példája a takarékosságnak. Annál tarkább, színesebb egy se­reg másik, most készülő épület. Rikítók, mint a fékevesztett öröm. Az ízlés, úgy látszik, még sokáig nem fog szárnyat bontani Belgrád fölött. Pedig a városi tanács — ugyancsak francia építőművészekkel — nagyszabású városszépítési ter­veket dolgoztatott ki, széles üve­­nuekkel, a várost körülfutó boule­­vardokkal. Láttuk ezeket a remény­beli képeket. Igazán nagyon taka- IQ£íUw.­ De hajh, arany fog elgördülni a nemzetközi pénzpiacon, a kölcsönök medrében, míg ezeket a terveket egyszer majd végleg­ ad acta teszik ... Az élet nagyon megdrágult Bel­­grádban. A háború elmúlt és Szerbia megnőtt. De a vendéglői perciók összezsugorodtak és az ázsiotálk élelmiszerárak megmaradtak. Sőt nőttek. Még a frakker is drágább lett: a taksa éppen megduplázódott. Mint hallom , ezzel rekompenzálták a bérkocsisokat, kiknek a hadsereg számára rekvirált lovait mindmáig se fizették meg. A kárukat most a közönségen veszik meg. Puskával a vállukon, unos-unta­­lan diák­csapatok vonulnak fel­­ már nagyobbacska fiúk. Úgy lát­szik, cserkész­ mozgalom helyett itt inkább céllövő gyakorlatokat szer­veztek az iskolásgyermekek, a holnap katonái számára. Az utca képéhez tartozik a nagy számú gyászruhás asszony. Feltűnő sokan vannak, fiatalok és idősebbek egyformán. De mintha ruhájuk kel­méje tartósabb lenne a szivekben lakozó gyásznál... Ajkukról egy­általán nincs száműzve a jókedv. És a szivek alatt új életek csíráz­nak. ... És a Kalimegdan kertjében néhány új szobor, meg jövendő szobrok alapköve. Mert apránként mégis megújhodik és átalakul itt sok minden. Csak a csodálatos napnyugta marad a régi. Most bukik le a nap és vér­vörösre gyújtja a vizet, a fákat, a távoli síkságot, túl a folyón . . Örök és változatlan kép. Ugyanezt a napnyugtát látták itt egykor a római légionáriusok, ezt a Hunyadi seregei és ezt fogják látni még a késő évezredek. Egy pillanatig oly kicsi­nek tűnik minden. Múlt év ... há­ború ... új ellenségeskedések. Szellő kerekedik és megborzongatja a folyó víz hátát. Odalenn kis gőzhajó fut el és a kattogása úgy hangzik ide, mint az óraműben tiltakozó másod­percek. Adorján Andor: Szerda június 3. VVWWWVWVWWVvVWVVW Ékszerek ar & & ej es Bf at részSerifSseeLess­ e­ss legolcsóbban be­szerezhetők Andai Manó ékszerésznél Budapest,Erzsé­­bet­ körút 42. sz Telefon: 109-97 Mérné Budapest, VSB., Rózsa­ u.22. Nyaralóknak kitűnő pianinót, mérsékelten szabott i­dényárban kölcsönöz, zongorákat nyáron át meg­őrzésre ás javításra elfogad. MUSICA Il.T. BUDAPEST VII. ker., Erzenbat­ körut 51., I. emelet. Telefon 4­81. szám Felletutak az u­tazóUMMstfi MlH Ja KlilaSI Marton Alajos cs. és kir. udvari szállító uta­zási cikkek osztályára és speciális új bőrönd­­kirakatairaVáci­ utca 12

Next