Az Est, 1914. június (5. évfolyam, 130-153. szám)

1914-06-03 / 130. szám

Szerda június 3. A francia kamara ú­j­elnökei Páris, június 2. (Az Est tudósítójától.) A kamara tegnap összeült és meg­kezdte az alakulás munkáját. El­nökké négyszázkét szavazattal De­­schanelt választották, ideiglenes al­­elnökökké pedig Clementet és Mes­­simyt. Községi aszfaltgyárat csinálnak — Az Est tudósítójától. — A főváros útépítési és csatorná­zási bizottságát holnapra ülésre hívták össze. Tárgyalni fogják az ügyosztály előterjesztését egy vá­rosi aszfaltgyár létesítéséről. Az ügyosztály előterjesztése szerint a jelenlegi két aszfaltgyár nem ké­pes megfelelő módon kiszolgálni a fővárost és megfelelő verseny hiá­nyában a főváros sem a hiányos, sem a késedelmes munka ellen nem szerezhet orvoslást és kénytelen a két vállalat megállapodásszerű árait fizetni. Ezért azt javasolja az ügyosztály, hogy maga a város létesítsen ma­gának aszfaltgyárat, hogy minél több útvonalat lehessen aszfalttal burkolni és hogy minél jobb anyag­ból álljon a burkolat. Az előterjesz­tés szerint befektetésekre 540.000, forgótőkére 160.000, összesen tehát­­100.000 korona tőkére volna szűk ég, a­mely azonban tíz év alatt amor­tizálható lenne. Az évi megtakarítás évenként körülbelül negyvennyolc­ezer korona volna. Az ügyosztály előterjesztését hol­nap tárgyalják és azt hiszszük, hogy ha csak a kartel­letörés a cél, úgy ez csak helyeselhető. Azt beszélik azonban, hogy valami be­teg vállalat megszerzéséről van szó és hogy a bizottság holnap már befejezett tényekről fog tudomást szerezhetni. Bármily kívánatos is tehát a kartel letörése annyit nem érhet meg, hogy ennek az ürügye alatt egy gyanús célú, beteg üzlet jöjjön létre. Épp ezért teljes nyil­vánosságra és nagy óvatosságra van szükség. PflTKHNY, ÉSIr' i­tobaSdériunU Más állati­ emberre ártalmatlan Prospektus ingyen, bakteriológiai laboratórium Budapest, Rottenbiller­ u. 30. ICEib­ilicl egy embert, aki tagadni merné a Heye 1 vére szatoeSfcSsepraerasaS prak-! tikusságát. Ön mindenesetre megtaka­­­ritja a tisztítást. Gallérok 0.90-1.44 K-ig fiinatlUlkcnl Ingmellek 1.32-1.50 K-ig lUlidlUllRClll Vidékre 6 tucat bérmentve utánvét mel­lett. — Vidéki ügynökök kerestetnek,­­ Fülerahát life Károly Budapest, VI., Izabella­ utca 91. szám. Városi lerakat Seicher 1. Nándor VII., a Király­ utca 51. szám. Telefon 108­­ 4 Feszty Árpád meghalt — Az Est tudósítójától. — Feszty Árpád, a kiváló festő­művész szombaton éjszaka ötvenhét éves korában Lovranában meghalt. Hosszú és kínos szenvedésnek ve­tett véget a halála, a művész régi idő óta betegeskedett, cukorbaja támadt, a­mely az utolsó időben különösen súlyosbbodott. Mintegy két esztendővel ezelőtt szanatóri­umba is vonult a művész és ez idő óta egyre rosszabbodott az állapota. Régi cukorbetegségéhez súlyos vese­­bántalmak is járultak, munkakedve csökkent. Kezelő orvosai tanácsára nemrég felesége és leánya kíséreté­ben Lovranába ment Feszty Árpád, a­hol eleintén úgy látszott, mintha javult volna az állapota. Az utolsó hetekben azonban rohamosan ha­ladt előre a betegsége, s egyre rosz­­szabbul lett a beteg festőművész. Felesége és leánya volt mellette, midőn szombaton éjszaka kínos szen­vedés után elhunyt. A Feszty-család a tegnapi nap folyamán Lovranából Budapestre érkezett. Feszty Árpád holttestét koporsóban fogják Buda­pest megkerülésével egyenesen a komárommegyei Gyallára szállítani, s ott temetik el a család sírboltjába. Feszty Árpád Az Est-nek írta Bródy Sándor Feszty néhány esztendeje már eltűnt az előtérből, betegen küz­­ködve, úgyszólván elbújva dolgo­zott. Ha valami kötelesség vagy a szükség olykor kizavarta rejtek­helyéből és megjelent közöttünk, az első pillanatban alig ismertünk rá: egy ősz patriarcha állott előt­tünk. És mi ahhoz voltunk szokva, hogy ő a daliás szép legény, tele rugalmassággal és életörömmel, terv­vel, talán többel is, mint a­mennyit művészetének természete elbír. Nem azért mondom ezt, mintha bírálni akarnám, halála hírének első pilla­natában gondot ad nekem az, hogy jól ismert érdekes alakjának váz­latát szentimentalizmus nélkül írjam ide. Ifjúságom tíz esztendejét töltöt­tem vele, naponként órákig voltunk együtt és óriási atelierje kis kandal­lója mellett sütögettük a magyar pecsenyét, a­mi, ha akarom, valósá­gos hús, ha az igazság úgy akarja: fantázia. Tervek, tervek, tervek. A legnagyobb dicsőség és a nagy gazdagság felé. Feszty Árpád volt a nagy plánumcsináló és e szenve­delme miatt kilépett művészete kere­teiből is. Óriási képeket csinált, triptichont, panorámát, ciklust. Egy plánumokban és fantáziában még gazdagabb ember nézte a munkáját, — a vele egy portán lakó apósa, a lelkében, ízlésében rokon, a szintén komáromvármegyei, a földi, — Jókai. Sokan azt hiszik, hogy a genie csábította el reális, igaz vász­naitól a festőt és ő vezérelte a ren­geteg levegő-festmények közé. De az igazság az, hogy Feszty hatott Jókaira, ő volt az erősebb, a fiata­labb, üzleti ideákkal teli és ezek olyan hihetetlen nagyon imponáltak a költőnek. Rendben is lett volna minden, a baj csak az volt, hogy az érdekes és kedves, sőt nagyon tehetséges festő a kisméretű Pestre, a vékonypénzű Magyarországba szü­letett. Amerikai stíl volt és orosz erő. Még egy másik baj is volt jelen: lelke mélyén egy igen finom magyar költő volt, olyanféle, mint Tompa, bánatos, őszi, hangulatos, vagy ta­vaszi, friss, virágos, de mindég táj­képeket érző és festő. Tíz ilyen képe van, a­melyek egyenesen klassziku­sak. Ha ezeken a nyomokon, a maga nyomain halad előre, a világ egyik első tájképfestője lesz. De szép honunkban ő is elcsábult, azt csi­nálta, a­mire nem termett, ■— a grand art-t. Főképpen azért, mert sok pénzre volt szüksége és csak ezért, meg a cifra reprezentációért fizetnek. Keresett is olyan nagy összegeket, a­milyeneket magyar piktor még soha, de ezt szépen rá­fizette a reprezentációra. Rosszul se élt e mellett, az igaz. Nem úgy, mint egy piktor, hanem mint egy mecénás. Ő maga sohse ebédelt, de a­mi a vacsorát illeti, ugyancsak vacsoráit és az asztalnál, a­hol ő ült, ő volt mindig az úr. Különben is ur volt, imádta a földi birtokot, a gyors lovat, a komor kutyát, a jó puskát, a barátságot és a poli­tikát se vetette meg. Sütni, főzni, eszmeileg is, ez volt az élete. Szere­tett és tudott szónokolni, magyar verset, anekdotát írni, és bár gyö­kere, sőt háza is volt itt Pesten, min­dig falura vágyott, haza Gyallára, vagy az öröklött kis pusztájára, a vizi­nádasba elrejtőzött Kiigyesre. Első összeroppanása összeesik azzal az idővel, a­mikor Jókai elment a közös portáról. Szívbaja kilenc esztendővel ezelőtt kezdő­dött. A munkáról, az erős életről ekkor letiltatott. Ámde a sors is, a maga természete is úgy hozta magával, hogy az ugyancsak erős élet ekkor kezdődjék a számára. Nagy anyagi küzdelmei voltak. Szor­galmas lett, hősileg viselkedett. Fele­sége, Jókai Róza, igen nemes és tehetséges nő, és fiatal leánya, Masa, ápolták, támogatták, a családi tűz­hely melegénél megtartották. Az utolsó években már semmiféle akció­ban vagy rendezésben nem vett részt. Elbújva készült, hogy ifjú­kori szép kompozícióit végre ki­vigye, új életet kezdjen és­­ meg­haljon. Nobel, sőt hősi allűrjei vol­tak e jelentős embernek, és ha meggondolom, nagy stílusú szép élete végre is, a­mit csak lehetett, kivett e pazar földi létből. A vörös izzásig színes volt a pályája, mint 3. oldal egy magyar tájék nyáron. Kihűlt, f­elvonult. És én nem is vagyok szó­­j­mom­ e miatt, mondják, az utolsó időben nagyon, nagyon szenvedett.­­ Automobi­l-katasztróf­a Turin, június 2. (Az Est tudósítójától.) Tegnap délután egy kiránduló tár­saság a város környékén szerencsét­­­lenül járt. Grassi, a hírneves teno­rista, nejével és Mondin, turini orvos családjával hosszabb auto­­mobil-útra indult. Még alig voltak néhány kilométernyire Turintól, mi­kor a gépkocsi ki akart kerülni az országúton egy parasztleányt s a­­ soffőr olyan hirtelen fékezett, hogy fölborult. Grassi tenorista neje és Mondino orvos szörnyethalt a paraszt­leányon keresztülgázolt az automo­bil s ő is meghalt, három utas és a soffőr súlyosan megsebesült. Kisiklott gyorsvonat Negyven sebesült Pilsen, június 2. (Az Est tudósítójától a Holobkau állomás előtt tegnap este az 1101. számú gyorsvonat hi­bás váltóállítás következtében ki­siklott és az utasok közül negyvenen többé-kevésbé súlyosan megsebesül­tek. A mozdony a helyes vágányon maradt a szerkocsival és a három első személykocsival együtt, a többi kocsi azonban rossz vágányra ugrott át és felfordult. Az egyik kocsi rá­zuhant a szomszédos vágányon vesz­teglő személyvonat egyik kocsijára és ebben is több utas megsérült. A francia kormány lemondása Páris, június 2. (Távirati tudósítás.) A mai minisztertanácson Downer­­gue miniszterelnök kifejtette az oko­kat, melyeknél fogva a kabinet visz­­szalépését szükségesnek tartja. A lemondási kérvényt a miniszterta­nács holnapi ülésén szerkesztik meg. Páris, június 2.­­ (Távirati tudósítás.)­­ A mai minisztertanácson Doumer­­gue miniszterelnök rámutatott arra, hogy a feladat, a­melyet a kabinet maga elé tűzött, el van végezve. A kabinet programját az általános szavazati jog választói ratifikálták. Azon a nézeten van tehát, hogy új programot kell kitűzni és más ker­­­zekbe kell ál­adni a hatalmat. Minisz­­tertársainak nyomatékos ellenérvei­­ dacára Domergue ragaszkodott el­határozásához. Miután azonban­­ Poincaré elnök nincs Párisban, el­­­ határozta a kabinet, hogy hivatalo­­­­san csak holnap publikálja elhatá­­­­rozását. Mind valószínűbb, hogy Viviani­e kap megbízást az új kabinet meg­alakítására és hogy e missziót el-­­ vállalja. | A cigaretta J«s©8saW«o»*£e, jfea­m papán*

Next