Az Est, 1914. szeptember (5. évfolyam, 219-249. szám)
1914-09-01 / 219. szám
2. oldal Az orosz vápháromszög Az est olvasói tegnap a hadtörténetem hatalmas fóliánsaiból összetallózott adatok alapján nagyjából megismerkedtek a Polesieval. Lássuk már most, milyen befolyása van ennek a félelmetes vidéknak a hadműveletekre. A Polesiet és a hozzátartozó hasonló területeket a katonák nagy hadseregek számára hadműveletekre alkalmatlan területnek tartják. A Polesie, amely körülbelül húsznapi járás szétesés húsz napi járás hosszú, ilyenformán Oroszország nyugati részét katonai tekintetben két részre osztja. A tőle nyugatra eső részt a Visztula vidékének vagy Litvániának, a délre fekvő hadműveleti vidéket pedig Podoliának nevezik. Podoliát Litvániával Volhyania köti össze, utóbbi a Polesie déli széle és Galicia északkelete közt nagyjában nyugat-keleti irányban húzódik és mindössze három menetnyi (hatvan kilométer) széles földsávot képez. Azon célból, hogy a két hadiszintér közti összeköttetést feltétlenül birtokukban tarthassák, Volhyinia keskeny földsávján az úgynevezett várháromszöget telepítették az oroszok. A háromszög erődítményei: Giowno, Dikjno és Luck közül az első az üstje, a második az Ikva, a harmadik pedig a Styr folyó mellett fekszik. Rowno kettős hídfő. Kerülete negyvenegy kilométer. Erődjei egymástól átlag öt kilométerre, a ládtól pedig átlag hat kilométernyire feküsznek. A hídfő hét erődből áll. A városnak 82.000 lakosán van. Katonai intézményei a sok laktanya mellett egy nagy gőzkenyérsütödéből, katonai gőzmalomból és terményraktárból, egy konzervgyárból és egy nagy kétszersült raktárból állanak. Rowno erődítménye egy a várostól hét kilométernyire fekvő vasút és útzár, mely egy állandó zárerődből, bombák ellen is biztosított rejtekhelyekből és egy oldalozó gyalogsági sáncból áll. Állítólag száz ágyúval van felszerelve. Luck (hivatalosan Mihajlograd) balparti hídfő. Négy, a várostól mintegy öt kilométernyire fekvő újabb erődített pontból és régi, 1854-ből származó sáncokból áll. Kerülete tizenöt kilométer. Az erődök egymás közti távolsága átlag hét kilométer, a Styr folyó hídjától való távolságuk pedig négy kilométer. A városnak tizennégyezer (közte 11.000 zsidó) lakosa van. Északkeleti Galíciában immár egy hét óta véres küzdelemben viaskodó csapataink túlnyomó ellenfelének centruma a várháromszögre támaszkodik. Sok minden egyébbel együtt ez is egyik jelentős oka tehet annak, hogy Lemberg körüli csapataink ebben az irányban (Brody—Rowne) nem léptek fel támadólag, száz lépésre már nem találtak, a golyó vagy nagyon magasan ment, vagy jóval csapataink előtt csapott le. A mi tüzérségünk ellenben fényesen célzott és a győzelemből nagy rész illeti. Az oroszok a gépfegyverrel sem tudnak bánni és nagyon rosszul lőttek. Legjellemzőbb példa erre, hogy rohammal vettük be a Krasznik melletti hegyet, ahol a gépfegyverek fel voltak állítva. Kozákokkal nem igen volt dolgunk. Bátor katonák, de nem szeretnek lőni, hanem inkább előreszegzett dárdával támadtak ránk. De nem igen jutottak el hozzánk, mert egyenként lőttük le őket. És ha lövéseink találtak, rendszerint már félúton visszafordultak. Kozák nem igen került fogságba, mert mikor látták, hogy a gyalogság megadja magát, elmenekültek. Csapataink egymás után vették be a sáncokat rohammal. Az orosz katonák visszavonultak, vagy pedig megadták magukat. Félelmetesen tüzeltünk rájuk és ahol tüzérségünk munkához fogott, ott a gyalogság már csak hullarakások ellen intézett rohamot. Hogy az orosz katonáknál milyen nagy a hajlandóság arra, hogy magukat megadják, igazolja a következő körülmény : Az a két orosz gyalogezred, amely Annopolnál ellenünk küzdött, nevezetesen az 5. és 6. regiment, kiket későbben el is fogtunk, csupa lengyel tartalékos volt. Ezek két napig feküdtek a sáncaikban ellen szomjan. Az orosz tisztek, mikor melegedni kezdett a csata, egyszerűen elhagyták őket, így vezetés nélkül maradtak. Ilyen körülmények közt nem lehetett elég az orosz sereg ellentálló ereje. Győzelmünk mégsem volt könnyű s a küzdelem bámulatraméltó volt. Tekintetbe kell ugyanis vennünk, hogy a mieink nagy része egy roppant fáradságos menetelés után lépett azonnal tűzbe. Alig az oroszok lövészárkokban pihenten várták a támadást. Bécs, augusztus 31. Krakóból táviratozzék a »Morgen «nek . A »Nova Reforma« mai számában a kraszniki csata egy diadalmas epizódjáról a következő leírás van : A Krasznik ellen nyomuló osztrákmagyar sereg csapatai közül különösen kitüntette magát egy gyalogezredünk. A puskaropogás és az ágyúdörgés vasárnap reggeli 8 órától esti 7 óráig tartott szakadatlan. A mi csapataink feltartóztathatatlanul nyomultak előre. Rajvonalban közelítették meg az ellenséget. Orosz hadifoglyok beszélik, hogy a futóárkok orosz részen már két hét előtt készek voltak. A mieink előnyomulását megnehezítette a mély homoktenger, amelybe katonáink gyakran térdig besüppedtek. Aztán járhatóbb terepre jutottak, ahol szétverték az ellenséget. A sáncárkokban egész hullarakásokat találtunk. Ez volt a mi tüzérségünk halála. A kraszniki ütközetek Krakó, augusztus 31. (Az Est kiküldött munkatársától.) " Tegnap nagy számmal érkeztek ide a kraszniki nagy ütközetben megsebesült katonák, akiket vonatok szállítottak Krakóba. A sebesültek között kitűnő hangulat uralkodik, különösen a könnyen sérültek vidámak és egész után azt hangoztatják, hogy vágyódnak vissza a csatatérre. A könnyű sebesülteket betegszállító kocsikon vittek a kórházakba, részben pedig gyalogos csoportokban vezették el a betegápoló helyekre. Az utcákon egybegyűlt megszámlálhatatlan néptömeg cigarettával, csokoládéval és egyéb holmival látta el őket. A katonák szívesen beszélgetnek az utóbbi napok nagy eseményeiről. Elmesélik, hogy a Kraszniktól délre fekvő Arnopol mellett küzdöttek. A parancs szerint Krasznik felé vonultak és a helységet csakugyan meg is hódították. Ebben a küzdelemben került a sor a szuronyrohamra, amely a sérültek egybehangzó állítása szerint a puska- és ágyutüzelésnél sokkal hatásosabb. A küzdelem egész napon át tartott, reggel nyolckor kezdődött és hét órakor este még folyt. Ez alatt az idő alatt az osztrák-magyar csapatok megszakítás nélkül haladtak előre. Az ütközetet, amely vasárnap folyt le, pénteken és szombaton kisebb csetepaték előzték meg. Az egyik katona meséli, hogy szombaton este még teljes nyugalom uralkodott, vasárnap hajnalban négy órakor azonban alázra verte fel a nyugvó hajó-iff - -...... - --nákat, akiknek még arra sem volt idejük, hogy reggelizzenek. Rajvonalban mentünk előre. Rövid mars után földre vetettük magunkat, lőttünk, majd ismét fölugrottunk és előre mentünk. Az oroszok mélyen elsáncolták magukat, mint ahogy később meggyőződtünk. Az elfogott lengyelek beszélték, hogy ezeket a földsáncokat és árkokat az orosz csapatok már két héttel előbb készítették. De az oroszok nagyon roszszul lettek, mindig túl magasra céloztak és a golyók messze mögöttünk estek le. Mikor mi a sáncokhoz közeledtünk, hogy megkezdjük a szuronyrohamot, mindjárt kitűzték a fehér zászlót. Sok lengyel volt közöttük és ezek így kiáltottak felénk: — Éljen Lengyelország ! Az előnyomulás azonban nagyon nehéz volt, mert a talaj erősen homokos, úgy hogy lábunk egészen térdig homokban járt. Azonkívül a talaj hegyes és erdős is és az erdőben szétszórva oroszok rejtőztek és rejtekhelyeikből lövöldöztek ránk. Mégis minden pontjukból kivertük őket. Mikor Debnóban valósággal barlangba rejtőztek az oroszok, ki kellett vonulnunk a faluból és azután azt felgyújtottuk. A községek lakosai általában elrejtőznek, mert az oroszok azt beszélték nekik, hogy az osztrákmagyar seregek mindent elpusztítanak. A gépfegyverosztagnak egy másik katonája, aki szintén megsebesült, beszélte, hogy az orosz tüzérség nagyon rosszul dolgozott. Három-négy Kedd, szeptember 1. Miért pusztították el a németet Löwent Holttestek a kolostor pincéjében Bécs, augusztus 31. Berlinből táviratozzék egy idevaló lapnak , Rotterdamon át azokról az előzményekről, amelyek miatt a német hadvezetőség elrendelte Löwen belga város elpusztítását, a következő részleteket jelentik: A löweni kolostor pincéjében megtalálták ötven hiányzó német katona holttestei. Kétségtelennek látszott, hogy a borospincében szomjukat csillapító német katonákat a szerzetesek mészárolták le. Mikor aztán a szuperior, akit felelősségre vontak, gőgösen és gúnyosan mosolygott, szó nélkül agyonlőtték. Közvetlenül ezután történt, hogy a házak ablakaiból mindenütt lövöldöztek a német katonákra. Ezért rendelte el a hadvezetés, hogy meg kell semmisíteni Löwen városát. Olaszország tiltakozik Egyiptom miatt Bécs, augusztus 31. Milánói lapok, főleg a Lombardia és az Unione jelentik . Az olasz kormány nagyon erélyesen fölszólalt Londonban Angliának Egyiptomban elrendelt katonai intézkedései ellen. Állítólag kijelentette Olaszország, hogy semlegességénél fogva joga van nemcsak kereskedelmi, hanem hadihajói számára is szabad közlekedést követelnie az egyiptomi kikötőkben és vizeken. Az Unione szerint az olasz kormány Londonban fenyegetődzött, hogy bár nem szívesen, de kénytelen volna katonai intézkedéseket tenni, ha Anglia Egyiptomot angol gyarmattá nyilvánítaná. Az oroszok Iublintól északra Hátrálnak Bécs, augusztus 31. /Az Est tudósítójától./ A Reichspost az északkeleti harctérről 33-iki kelettel a következő táviratot kapta : — A jelek arra vallanak, hogy az orosz sereg nem áll meg észak felé megkezdett visszavonulási útjában Lublinon túl. Ezzel Dankl lovassági tábornok csapattesteinek akciója felszabadul, ami abból a szempontból nagyon fontos, mert ennek a hadoszlopnak nagy diadalai a mi főseregünk balszárnyának sikeres előnyomulásán kívül a fősereg centrumának támadását is biztosítják. Német hivatalos 30 ezer orosz fogolyról A Magyar Távirati iroda jelenti Berlinből. A YWolff-ügynökség jelentése szerint a nagy vezérkar közli: A nagy küzdelmekben, amelyekben az orosz hadsereg Kelet-Íroroszországban Tannenbergnél, Hohensteinnál és Ortolsburgnál visszavetetett, hozzávetőleges számítás szerint 30.000-nél több orosz, köztük sok magasrangú tiszt esett hadifogságba.