Az Est, 1914. november (5. évfolyam, 281-310. szám)
1914-11-01 / 281. szám
2.oldal, yUZXIST* Vasárnap, november 11 orosz hadsereg elhelyezkedése fVVSAAVVVVVNVVVVVVWSAAIVVVVVVVVVWVVVVVVAVAVWVN Konstantinápolyban •— Az FI kiküldött tudósítójától — Konstantinápoly, október Az utcákat nap-nap után tüntető menet járja be és lelkesen izgat a háború mellett. A budapesti mozgósítási napokra emlékeztet ez a lelkesedés. Óriási zöld zászlókat cipelnek és a dervisek vérbe mártott kendőket lobogtatnak és úgy üvöltenek. Ezek után nem is csodálatos, hogy a keresztények meglehetősen félnek. Az urak fezben járnak és a nők nem mutatkoznak. Most plakátok figyelmeztetik a népet, hogy az osztrákok, magyarok, németek szövetségesek, az amerikaiak jóakarók, a bolgárok is azok és aztán elmondja a plakát, hogy az állampolgárok nemzetiségüknek megfelelő kokárdát hordanak és aki közülök valakit bántani merészel, azt halállal büntetik. Eddig tudtommal komoly eset nem is fordult elő. Egyszer láttam csak, hogy mit csináltak egy göröggel. Erről jobb azonban nem írni. A rendőrség későn jött ! A szultán népszerűsége szinte határtalan. Pénteken a Szelamlikon felejthetetlen látványban volt részem. A kalifa megállította kocsiját és üdvözölte a népet. Ehhez hasonló jelenet az újkori kalifák történetében még nem fordult elő és a népben a leglelkesebb hangulatot keltette. Minden mecsetben erről volt szó, minden családban ezt beszélték meg és a kalifa nép- szerűbb lett, mint valaha volt. A mohamedán világban most a legnagyobb esemény: a síiták és szunniták - egyesülése. Európai ember nem is képes megérteni, hogy mit jelent a keleten a vallás és mit jelentenek benne még az árnyalati különbségek is. A sah és az afgán emir testvéri jobbját nyújtotta a török szultánnak, a kalifának. Hosszas diplomáciai tárgyalások előzték meg ezt a közeledést és papi, egyházi szempontból vizsgálgatták a helyzetet. A perzsa síiták ha eddig a kalifának még csak a nevét is hallották , kiköptek és azt tartották, hogy a szultán bitorolja a próféta utódjának székét. Most vallási kongresszus gyűlt össze, amelynek elnöke a Sejk-al- Izlam volt és tagjai a különféle ritusú sunnita mohamedánok és síiták voltak. A gyűlés eredménynyel ért véget, amennyiben a síitákat ezentúl nem szakadárelőkezetnek tekintik, hanem csak külön rítusnak. Ennek megfelelően a mekkai szentélyben, amelyet eddig a perzsák elkerültek, helyet kapnak. Ilyen körülmények között a kibékülés teljes volt és a sah követe tényleg büszkén mondhatta : »A mohamedánok világtörténelmi ténye volt ez !« Külön követ ment a sahhoz és az afgán emirhez, akivel keleti szokás szerint a legcifrább és legpompásabb szavakat váltották a követek. A lényeg mindenesetre az, hogy sikerült a perzsa-törökafgán haderőt egyezteni Nem kaptam engedélyt, hogy bővebben beszámoljak a gyakori maharadsa itteni szerepléséről, de meg kell említeni, hogy India mohamedánjai egyáltalában nem viselkednek olyan módon, ahogyan azt az angolok szeretnék. Jelenthetem, hogy Beludsisztánban helyi forrongás tört ki és Ramsay tábornoknak, aki Beludsisztán kormányzója, eddig nem sikerült sikereket elérni. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a brit kormány aggódik India sorsa felől és eddig egyetlen egy brit helyőrségi katona sem mozdult ki Indiából és a hindu ezredek kivétel nélkül az angolokra nézve veszélyes mohamedán elemek. Mirza Mahmud kán, perzsa követ, akivel alkalmam volt beszélni, határozottan hangsúlyozta a törökperzsa együttműködés természetességét és elmondta, hogy a perzsa hadsereget most török és német tisztek vezénylik. A németek közül megemlítette Maletta, Kosterlitz, Marenorst és Haase ezredesek neveit. Hivatalosan is megerősítette előttem, hogy a perzsa kormány felszólította az oroszokat a távozásra. Annyiban kell módosítani az újságközleményeket, hogy az oroszok nem utasították el a perzsa választ, csak eddig még nem válaszoltak rá. A követ úr a perzsa sereg harckészségét kitűnőnek mondja és hangsúlyozta, hogy egy mohamedán sereg betörése Oroszországban politikai jelentőséggel is bír, amennyiben magával sodorná az orosz mohamedánokat. Serif Haidar bey, a török szenátus alelnöke, lelkes szavakkal beszélt nekem arról, hogy mennyire egységes most Törökország, hogy nincs földi hatalom, amely ezen változtatni tudna. — Törökök és arabok, kurdok és örmények egyek vagyunk mindannyian. A jövőért kell küzdeni és ez kötelessége mindenkinek, de egyúttal szent joga is. Nem kaptunk egy hatalomtól sem ultimátumot, csak jegyzékeket. Különös feltűnést keltett azonban a japán jegyzék. Japánnak diplomáciai képviselője nálunk nincs és így külön követ jött Oroszországon át és adta át nekünk a jegyzéket. Az angol követ kisérte őt és hangoztatta, hgy Japán mint Ázsia népe kéri a törököt, hogy a lejtőn ne haladjon tovább, mivel Japán is kénytelen lesz akkor beavatkozni. Sokak szerint ez azt jelentené, hogy Mezopotámiát megszólnák.Erről azonban nem szólt a jegyzék. A japán megbízottat az utca népe zajos hurrogással fogadta. Gondolom, Japán eljárása nem nagyon korrekt. Persze nekünk eszünk ágában sincs megijedni. A kínaiak viszont velünk tartanak. Japán Ázsia népeinek akaratával helyezkedett szembe és most ki fog derülni, hogy Ázsia szolidaritása mégis csak létezik és éle nem fogja kikerülni a ravasz Japánt sem. A parlament egy nagy szövetségtől, az »Ázsiai népek szövetségétől« üdvözlő iratot kapott, amely bátorítja a további küzdelemre. Törökország áldozatkésznek is mutatkozott és kisemberek önkéntes adományaiból óriás és rengeteg össze gyűlt össze. A gazdagok sem maradtak el és ennek az az eredménye, hogy a külföld segítsége nélkül egy nagy kölcsont bámulatos eredménynyel bírtunk elhelyezni. A török tőke még sohasem mutatkozott olyan áldozatkésznek, mint most. És mindenki fegyvert akar fogni. A török hadsereg reorganizációját Enver pasa vezette. A leghatározottabban megtiltotta a hadsereg tisztjeinek a politizálást, előírta a szükséges képesítési fokot és nagy esélylyel fogott a kiképzés munkájához. Az ő ötlete volt, hogy a személyesen is ismert Limon von Sanders tábornokot Sztambulba hozatta tisztjeivel és mint magam is meggyőződhettem róla, a tábornok csodát műveit. A török egyenruha most sokkal célszerűbb, olyanfajta színe van, mint a mi katonáinkénak és a piros fezt csak a helyőrségi csapatok viselik. Helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni és így a tropikus Arábiában, Szíriában tropikus sisakkal szerelték fel a legénységet és vászonruhával, míg a Kaukázusban meleg bundát, kozákcsákóhoz hasonló meleg fezt kaptak és célszerű lábbelit. Amerre a német katonák járnak a török fővárosban, mindenütt tüntető csoklásázás fogadja őket. Többnyire olyan német hadkötelesek ezek, akik Sztambulban, vagy más török helyen laktak. A Dolma Bagcse kaszárnyában helyezték el egy részüket. A német vezénylő tisztek török egyenruhában járnak. Liman pasa is. Különösen említésre méltó, hogy azintendanturát teljesen újjászervezték. Ismeretes, hogy ez volt a balkáni veszteségek okozója. A tréneket is újra szervezték és behozták a nálunk úgynevezett »Landesübliche Fuhrwerke« - rendszert, amely megkönnyíti a szállítást és olcsóbbá is teszi. Végtelen érdekes képet nyújtanak az átvonuló török seregek kitűnő ruhájukkal, hosszú és exotikus trénjeikkel. Alkalmam volt a Galatában a Bosporus mellett fekvő tüzértelepet megtekinteni, de, sajnos, csak annyit jegyezhetek fel erről, hogy a legteljesebb bizalom is helyén való. Úgy hallom, hogy Sukri pasa, a drinápolyi hős lesz a tüzérség parancsnoka. Nagy ünnepség volt Konstantínápolynak, amikor megérkeztek a német császár által szabadon eresztett mohamedán hadifoglyok. Rengeteg tömeg gyűlt össze a pályaudvar körül és a Kelet minden temperamentumával, tomboló éljenzéssel fogadták a francia egyenruhába bujtatott zuávokat, turkokat.