Az Est, 1914. november (5. évfolyam, 281-310. szám)

1914-11-01 / 281. szám

2.oldal, yUZXIST* Vasárnap, november 11 orosz hadsereg elhelyezkedése fVVSAAVVVVVNVVVVVVWSAAIVVVVVVVVVWVVVVVVAVAVWVN Konstantinápolyban •— Az FI­ kiküldött tudósítójától — Konstantinápoly, október Az utcákat nap-nap után tüntető menet járja be és lelkesen izgat a háború mellett. A budapesti mozgó­sítási napokra emlékeztet ez a lel­kesedés. Óriási zöld zászlókat cipel­nek és a dervisek vérbe mártott ken­dőket lobogtatnak és úgy üvöltenek. Ezek után nem is csodálatos, hogy a keresztények meglehetősen félnek. Az urak fezben járnak és a nők nem mutatkoznak. Most plakátok figyel­meztetik a népet, hogy az osztrákok, magyarok, németek szövetségesek, az amerikaiak jóakarók, a bolgárok is azok és aztán elmondja a plakát, hogy az állampolgárok nemzetisé­güknek megfelelő kokárdát horda­nak és a­ki közülök valakit bántani merészel, azt halállal büntetik. Ed­dig tudtommal komoly eset nem is fordult elő. Egyszer láttam csak, hogy mit csináltak egy göröggel. Er­ről jobb azonban nem írni. A rendőr­ség későn jött ! A szultán népszerűsége szinte határtalan. Pénteken a Sze­­lamlikon felejthetetlen látványban volt részem. A kalifa megállította kocsiját és üdvözölte a népet. Ehhez hasonló jelenet az újkori kalifák történetében még nem fordult elő és a népben a leglelkesebb hangu­latot keltette. Minden mecsetben erről volt szó, minden családban­­ ezt beszélték meg és a kalifa nép-­­ szerűbb lett, mint valaha volt. A mohamedán világban most a­­ legnagyobb esemény: a síiták és szunniták­­ - egyesülése. Európai ember nem is képes megérteni, hogy mit jelent a keleten a vallás és mit jelentenek benne még az árnyalati különbségek is. A sah és az afgán emir testvéri jobb­ját nyújtotta a török szultánnak, a kalifának. Hosszas diplomáciai tárgyalások előzték meg ezt a köze­ledést és papi, egyházi szempontból vizsgálgatták a helyzetet. A perzsa síiták ha eddig a kalifának még csak a nevét is hallották , kiköptek és azt tartották, hogy a szultán bitorolja a próféta utódjának székét. Most vallási kongresszus gyűlt össze, a­melynek elnöke a Sejk-al- Izlam volt és tagjai a különféle ritusú sunnita mohamedánok és síiták voltak. A gyűlés eredménynyel ért véget, a­mennyiben a síitákat ezen­túl nem szakadár­­előkezetnek tekintik, hanem csak külön rítusnak. Ennek megfelelően a mekkai szentélyben, a­melyet eddig a perzsák elkerültek, helyet kapnak. Ilyen körülmények között a kibékülés teljes volt és a sah követe tényleg büszkén mond­hatta : »A mohamedánok világtörté­nelmi ténye volt ez !« Külön követ ment a sahhoz és az afgán emirhez, a­kivel keleti szokás szerint a leg­cifrább és legpompásabb szavakat váltották a követek. A lényeg mindenesetre az, hogy sikerült a perzs­a-török­afgán haderőt egye­zteni Nem kaptam engedélyt, hogy bő­vebben beszámoljak a gyak­ori ma­­haradsa itteni szerepléséről, de meg kell említeni, hogy India mohame­dánjai egyáltalában nem viselked­nek olyan módon, a­hogyan azt az angolok szeretnék. Jelenthetem, hogy Beludsisztánban helyi forron­gás tört ki és Ramsay tábornoknak, a­ki Beludsisztán kormányzója, ed­dig nem sikerült sikereket elérni. Ezzel kapcsolatban kell megemlí­teni, hogy a brit kormány aggódik India sorsa felől és eddig egyetlen egy brit helyőrségi katona sem mozdult ki Indiából és a hindu ezredek kivétel nélkül az angolokra nézve veszélyes mohamedán elemek. Mirza Mahmud kán, perzsa követ, a­kivel alkalmam volt beszélni, határozottan hangsúlyozta a török­perzsa együttműködés természetes­ségét és elmondta, hogy a perzsa hadsereget most török és német tisztek vezénylik. A németek közül megemlítette Maletta, Kosterlitz, Marenorst és Haase ezredesek neveit. Hivatalosan is megerősítette előt­tem, hogy a perzsa kormány fel­szólította az oroszokat a távozásra. Annyiban kell módosítani az újság­­közleményeket, hogy az oroszok nem utasították el a perzsa választ, csak eddig még nem válaszoltak rá. A követ úr a perzsa sereg harc­készségét kitűnőnek mondja és hang­súlyozta, hogy egy mohamedán se­reg betörése Oroszországban poli­tikai jelentőséggel is bír, a­mennyi­ben magával sodorná az orosz moha­medánokat. Serif Haidar bey, a török szenátus alelnöke, lelkes szavakkal beszélt nekem arról, hogy mennyire egységes most Törökország, hogy nincs földi hata­lom, a­mely ezen változtatni tudna. — Törökök és arabok, kurdok és örmények egyek vagyunk mind­annyian. A jövőért kell küzdeni és ez kötelessége mindenkinek, de egy­úttal szent joga is. Nem kaptunk egy hatalomtól sem ultimátumot, csak jegyzékeket. Különös feltű­nést keltett azonban a japán jegy­zék. Japánnak diplomáciai kép­viselője nálunk nincs és így külön követ jött Oroszországon át és adta át nekünk a jegyzéket. Az angol követ kisérte őt és han­goztatta, h­gy Japán mint Ázsia népe kéri a törököt, hogy a lejtőn ne haladjon tovább, mivel Japán is kénytelen lesz akkor beavatkozni. Sokak szerint ez azt jelentené, hogy Mezopotámiát megszólnák.Erről azon­ban nem szólt a jegyzék. A japán megbízottat az utca népe zajos hur­­rogással fogadta. Gondolom, Japán eljárása nem nagyon korrekt. Persze nekünk eszünk ágában sincs meg­ijedni. A kínaiak viszont velünk tartanak. Japán Ázsia népeinek akaratával helyezkedett szembe és most ki fog derülni, hogy Ázsia szolidaritása mégis csak létezik és éle nem fogja kikerülni a ravasz Japánt sem. A parlament egy nagy szövetségtől, az »Ázsiai népek szövetségétől« üd­vözlő iratot kapott, a­mely bátorítja a további küzdelemre. Törökország áldozatkésznek is mutatkozott és kisemberek önkéntes adományaiból óriás és rengeteg össze gyűlt össze. A gazdagok sem maradtak el és en­nek az az eredménye, hogy a kül­föld segítsége nélkül egy nagy köl­­csont bámulatos eredménynyel bír­tunk elhelyezni. A török tőke még sohasem mutatkozott olyan áldo­zatkésznek, mint most. És mindenki fegyvert akar fogni. A török hadsereg reorganizációját Enver pasa vezette. A leghatáro­zottabban megtiltotta a hadsereg tisztjeinek a politizálást, előírta a szükséges képesítési fokot és nagy es­élylyel fogott a kiképzés munká­jához. Az ő ötlete volt, hogy a sze­mélyesen is ismert Limon von San­ders tábornokot Sztambulba ho­zatta tisztjeivel és mint magam is meggyőződhettem róla, a tábornok csodát műveit. A török egyenruha most sokkal célszerűbb, olyanfajta színe van, mint a mi katonáinkénak és a piros fezt csak a helyőrségi csa­patok viselik. Helyi viszonyokhoz kell alkalmaz­kodni és így a tropikus Arábiában, Szíriában tropikus sisakkal szerelték fel a legénységet és vászonruhával, míg a Kaukázusban meleg bundát, kozákcsákóhoz hasonló meleg fezt kaptak és célszerű lábbelit. A­merre a német katonák járnak a török fő­városban, mindenütt tüntető csok­­lásázás fogadja őket. Többnyire olyan német hadkötelesek ezek, a­kik Sztambulban, vagy más török helyen laktak. A Dolma Bagcse kaszárnyá­ban helyezték el egy részüket. A német vezénylő tisztek török egyen­ruhában járnak. Liman pasa is. Különösen említésre méltó, hogy az­­intendanturát teljesen újjászervez­ték. Ismeretes, hogy ez volt a balkáni veszteségek okozója. A tr­éneket is újra szervezték és behozták a nálunk úgynevezett »Landesübliche Fuhrwerke« - rend­szert, a­mely megkönnyíti a szállí­tást és olcsóbbá is teszi. Végtelen érdekes képet nyújtanak az átvo­nuló török seregek kitűnő ruhá­jukkal, hosszú és exotikus trénjeik­kel. Alkalmam volt a Galatában a Bosporus mellett fekvő tüzértele­pet megtekinteni, de, sajnos, csak annyit jegyezhetek fel erről, hogy a legteljesebb bizalom is helyén való. Úgy hallom, hogy Sukri pasa, a drinápolyi hős lesz a tüzérség pa­rancsnoka. Nagy ünnepség volt Konstantí­­nápolynak, a­mikor megérkeztek a német császár által sza­badon eresztett mohamedán hadifoglyok. Rengeteg tömeg gyűlt össze a pá­lyaudvar körül és a Kelet minden temperamentumával, tomboló éljen­zéssel fogadták a francia egyenru­hába bujtatott zuávokat, turkokat.

Next