Az Est, 1914. december (5. évfolyam, 311-340. szám)
1914-12-01 / 311. szám
Előfizetési árak: Egész évre..." " 18.— korona Negyedévre^".. 4.50 korona Egy hóra ........ 1.60 korona Egyes szám ára a fővárosban és a vidéken 6 fillér. Wien» ben & fillér. ^ Megjelenik délután • Politikai napilap »•# felelős szerkesztő: Miklós /Indor Szerkesztőség : Il. kerület, Miksai utca 8. sz. Kiadóhivatal: ül. ker., Erzsébet körút 20. Fióka kiadóhivatalok : v.. Vilmos császár-út 14 sz és IV., Váci Utca 12. Ielenben. : Favoritenplatz 8. A honvéd a tél fagyában ott fekszik a lövőárokban. Tizenöt fokos a kemény, csikorgó hideg, de a honvéd birja és állja. A vér lángolóbb ereiben a nap minden tüzénél és akarata keményebb a Kárpátok szikláinál. Mert a Kárpátok szikláin keresztül jöhet az ellenség, de a honvéden keresztül nem. A hon védelmére teremtették a honvédet, azt mondták, hogy nem szabad túlvinni az ország határán, de az ország határát az országon túl kellett megvédeni és a nemzet lelkesült büszkeséggel engedte, hogy honvédeink idegenben harcoljanak. A világ minden népeinek halálos, rettenetes harcában első lett a magyar honvéd. Ezt a kurta magyar szót megtanulta az egész világ és az entente lapjaiban, ha a mi katonáink vakmerő és félelmet nem ismerő harcairól van szó, mindig ott ragyog a magyar név: honvéd ! A magyar honvéd most a Kárpátokon verekszik a Kárpátokért, Magyarországért, királyért és hazáért. Minden eddigi erénye százszorosra nőtt, a szuronyroham neki játék, a halál megdicsőülés. Minden idegszálával érzi, hogy most jobban kell, mint bármikor eddig, hogy szurony a hegyén a jövő, az élet, a szabadság. A fegyverek és ágyuk ropogása, dübörgése közepette a falu szelíd harangját hallja, a sebesültek és haldoklók nyöszörgése eszébe juttatja, hogy ezek az ajkak szokták énekelni a mi szívünkből termett, halhatatlan érzésű dalainkat, ha megszegik a katona barna kenyerét, látja a búzatermő mezőket, hallja a gulya kalimiáját és álmodja a délibábok álmait. És a honvéd ekkor elfelejti a tél hidegét, elfelejti az oroszok rettenetes tömegét, emberfölötti indulattal támad, nem ismer többé fáradságot, kegyelmet, és dobok pergésénél, kürtök nádasánál erősebben kergeti a vére előre . . . előre ! Ti városi emberek, akik csak olvastok a háborúról és nem látjátok közelről, hogy mi mindent jelent ez a szó, ha az utcán lerongyolt, ruhájú, szakadozott kabátú, sebesült magyar katonával találkoztok, ha látjátok vállán a bornya véresbarna, beitatott keresztjét, úgy menjetek el mellette, mintha a szentséggel találkoztatok volna. A duklai szormat nincs veszedelem Eperjes, november 29. (Magyar Távirati Iroda) Szinyey-Merse István, Sáros megye főispánja a vármegyei hivatalos lap útján tájékoztatta a közönséget a harctéri helyzetről. A főispán a hozzá beérkezett jelentések és gróf Tisza István miniszterelnök távirati értesítései alapján közli, hogy a vármegye határait veszély nem fenyegeti. Szinyey- Merse főispán ma reggel automobilon a duklai szoroshoz utazott, hogy a helyzetről a helyszínen szerezzen információkat. Az visszaverés© Ung megyében Nagyberezna, november 28. — Az Est kiküldött tudósítójának jelentése. Az Ung megyébe betört ellenség főerejének leverése és az országból történt kiszorítása után most már csak jelentéktelen csatározások folynak Ungban. Erőink egy központból kiágazva mindazon helyek felé, ahol kisebb orosz csapatok még kísérleteznek a benyomulással, készen várják az ellenséget. Ezek a kisebb orosz csapatok csak a határszéli falvakig jutottak, beljebb, úgy látszik, nem is merészkedtek, mert ahol megpróbálkoztak azzal, hogy valamelyik nagyobb község vagy erősebb pozíciónk ellen vonuljanak, ottan már visszavert üköket és üldözésük is folyik. Ungmegye lakossága imponálóan nyugodt magatartást tanúsít és bizalmát növelik a harctérről folyton érkező fogoly szállítmányok. Dénes Sándor: A Szepességben teljes a nyugalom Az oroszok zemplénmegyei betörésének hírére a Szepességben is bizonyos nyugtalanság volt észlelhető. A lakosságot először a főispán egy hirdetményben igyekezett megnyugtatni, de ez csak részben sikerült, mert a kósza hírek újból és újból megriasztották a lakosságot. Az utóbbi napokban azonban csak megnyugtató hírek érkeztek a megyébe s igy most a rend és a nyugalom teljesen helyreállt. A szepességi eseményekről az alábbi sürgönyök számolnak be nák be : Ólubló, november 29. :A városhoz vezető szűk völgyet teljesen megszállotta katonaságunk és kitűnő védelmi állásokban helyezkedett el. A katonaság megérkezése és elhelyezése teljesen megnyugtatta Ólubló és környékének lakosságát, mert a tisztek kijelentése szerint az elfoglalt pozíciókban bármilyen nagy orosz túlerővel is nyugodtan felvehetik a küzdelmet., A kisebb , szomszédos falvakból napközben ugyan még bejönnek a jélénkebbek, de Ólublón annyira megnyugszanak, hogy estére már hazatérnek. Szepesófalu, november 29. Pénteken nagy riadalmat okozott a szomszédos Kroscsenkó község korcsmárosa, aki beszaladt Szepesófaluba és azt mesélte, hogy korcsmájában kozákok jártak. Elbeszélése szerint az állítólagos kozákok teljesen nyugodtan és rendesen viselkedtek s az elfogyasztott étel és ital árát a mi pénzünkkel fizették.Elbeszélése még ilyen formában is igen nagy ijedelmet keltett, amely azonban csak addig tartott, a míg kiderült, hogy az állítólagos kozákok ulánusok voltak. Az első ijedelmek lecsillapulta után a lakosság most már rendíthetetlenül bízik az állásunkban, amelyen elhelyezkedett katonaságunk még akkor is feltartóztatná az oroszokat, ha Zemplén megyéből nem is érkeznének jó hírek. Javorina, november 29. Zakopanéról Javorinára érkezett telefon jelentés beszámol arról, hogy Galíciának ezen részében is teljes a nyugalom. A felmissiítiii — A kárpáti harctérre kiküldött munkatársunktól — Zemplén megye, november 30. A homonnai győzelmes ütközet, amelyben alkalmam volt résztvenni, mint tegnap jelentettem, sokkal súlyosabb veszteséggel végződött az oroszokra nézve, mint ahogyan az az első órákban látható volt. Az ellenség több ezer halottat és sebesültet vesztett, s a foglyok száma igen nagy. A harc, amely a nekünk legmegfelelőbb terepen folyt le, abban a pillanatban eldőlt már, amikor a benyomuló orosz erők elérték a filipescu „üzletet“ Bécs, november 30. A »Südslawische Korrespondenz« jelenti Bukarestből. A bukaresti Politique című lap Írja: Az oroszbarát román lapok még mindig szerb győzelmi híreket gyártanak, hogy a román közvéleményt félrevezessék. A lap nyiltan megvádolja Filipescut és párthíveit e hazug sajtókampány vezetésével és hangsúlyozza, hogy az ország tejesen távol áll ez uraküzleteitől, csapataink részéről megszállott vonalat. Ha a térképen nyomon kísérjük az itt következő vázlatot, mindenki előtt világosan áll a betört ellenség válságos helyzete. Az oroszok útját Homonnán keresztül vonult csapataink állották el, s ugyanakkor két völgy mentén fogtuk közre az ilyenformán zsákutcába szorult ellenséget. Balszárnyunk támadást intézett az oroszok ellen, jobbszárnyunk pedig oldaltűzbe fogta az ellenséget. Egyik oszlopunk kissé északnyugatra tartott, célja az ellenség visszavonulási útjának az elzárása volt. A leghevesebb ütközet .. .-nél folyt le. Itt a szombatra virradó éjszakán éjjel három órakor honvédeink szuronyrohamot intéztek az előző napon már heves ágyutűz alatt tartott ellenséges állások ellen. Az általános szuronyroham olyan meglepő és olyan félelmetes volt, hogy az itt álló orosz csapatok kénytelenek voltak megadni magukat. Negyedóra múlva már 1500 foglyot tereltek hátrafelé a honvédek, azután folytatták az előrenyomulást. A nagyszerű roham után a Homonna felett álló orosz csapatoknak ész nélkül menekülniük kellett, mert aki a honvédek előnyomulási vonalán belül maradt, az mind fogságba került. A menekülő ellenséget a Labore völgyén elnyúló hegyoldalban felállított ütegeink shrapnell-záporral fogadták, mire teljes lett az oroszok között a fejetlenség és most már mindenki arra jutott, amerre éppen utat látott, föl a papházai völgybe. Az akció tehát nagyszerűen sikerült, ugyannyira hogy akik még az oroszok közül az erdők és a hegyek között bujkálnak, előreláthatólag valamennyien fogságba jutnak.A Homonna felett megvert orosz sereg erejét másfél hadtestre becsülik. Faragó Miklós.