Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám)

1915-05-01 / 120. szám

Szombat, május 1. Hogyan dolgozik a sajtó hadiszállás? (A sa­jóhadisz­állás jóváhagyásával) A közönséget bizonyára érdekelni fogja ennek a most oly sokat emle­getett intézménynek szervezete és működése, a­melynek eredményeivel Az Est hasábjain is találkozik. A sajtóha­disz­állás már a háborít kezdete óta mindig a főhadiszállás közelében telepszik meg és azzal tele­fon, táviró és futár útján állandó érintkezésben van. Közvetlenül a fő­parancsnokság rendelkezése alá tar­tozik, tulajdonképpen a k. u. k. Ar­­mec-Oberkommandórunk egyik osz­tálya. Tagjai magyar, osztrák, né­met, svéd, svájci, olasz, dán, hollan­diai és amerikai­ lapok kiküldött haditudósítói és a vezetésükkel meg­­bizott tisztikar, azonkívül magyar és osztrák festőművészek és a képes lapok fényképészei. Az egész szer­vezetnek parancsnoka Hom tábor­nok, a kiváló katonai történetíró. A sajtóhadiszállás tagjai, mint a had­sereghez beosztott személyek, kato­nai fegyelem alá tartoznak. A tudósítókhoz beosztott tiszti­karon kívül a sajtóhadiszállásnak katonai távir­ászai és postahivatal­nokai, tábori csendőr-altisztjei és rendőrtisztviselői vannak, a podgyász szállítására trénszekerei vannak a szükséges katonasággal, egy szakasz gyalogsága, néhány dragon­yosa, tá­bori konyha, külön tábori posta­, hivatal, egy kisebb autotrmobilosztály és személyszállító kocsi­park áll ren­delkezésére. A parancsnok mellé két polgári személy , az osztrák és a ma­gyar belügyminisztérium egy-egy osztálytanácsosa van kirendelve. Az állomáshelyen tartózkodó tudó­sítók a saját összeköttetéseik útján szerzett híreken kívül naponta két­­szer kapt­ak részletes értesítéseket a főhadiszállásról: délben telefon és éjszaka futár útján. Ezek az értesí­tések­ természetesen csak kiegészíté­sei vagy részletes magyarázatai a hivatalos jelentéseknek. Különösebb eseteknél, művt pl. legutóbb Brzemysl­ elesténél, a haditudósítók a rendel­kezésre álló összes adatokat azonnal megkapják, hogy saját tudomásaik­kal kibővítve lapjaik számára meg­­sürgönyözzék. A kátotfai távirászok Przen­ysl eleste után egy nap és egy éjszaka szakadatlanul dolgozva majd­nem sebrére­­ szól továbbítottak gé­peiken . A tu­dósítókinak azonban mindig csak úgynevezett pihenő­része tar­tózkodik az állomáshelyen. A többi négyes csoportokba osztva egy ka­pitány vezetése alatt és a szükséges katonai kisérő-szem­élyzettel a harc­­vonalban van. E pillanatban egy cso­port Bukovinában, egy csoport Dél­kelet-Galíciában, egy az uzsoki szo­rosnál, egy a Labore völgyében és egy a zborói állásoknál van künn, két másik csoport az elfoglalt orosz vá­rosokban vándorol. Ezek a csopor­tok rendszerint a hadtestparancs­­nokságoknál jelentkeznek a frontban, s onnan egy vezérkari tiszt kalauzo­lása mellett körülbelül egy hétig sorra látogatják a tüzérségi álláso­kat és a lövészárkokat. Természetesen, a harctérről ma­gáról a tudósító csak tárcaszerű köz­leményeket küldhet, onnan harctéri híreket csak a legritkább esetben szabad közölnie, mert a hivatalos jelentések dolgába nem avatkozha­­tik, és különben is nagyon kevés szol­gálatot tehetne a közönségnek, ha a sok száz kilométeres front egyetlen kis pontjáról jelentene hadmozdula­tokat. A harctérről magáról való ren­des tudósításhoz, mint legutóbb ki­számították, minden lapnak leg­alább százötven tudósítóra volna szük­sége, és akkor is Budapesten kellene ebből a százötven táviratból egy rövid jelentést összeállítani, hogy a közönséget tájékoztatni lehessen. Ezt a szívességet most maga a ve­zérkar teszi m­eg az újságíróknak, a­mikor naponta kétszer az összefog­laló jelentést közli velük. A harctéri táborozások arra valók, hogy kato­náink életét, a hadviselés ezernyi ér­dekes módját, a szép emberi momen­tumokat és magát a háborút írhas­sák le a tudósítók, a hírszolgálat ki­zárólag a vezérkar kezében van. A frontra küldött tudósítók fekete­­sárga karszalagot viselnek »Presse« felírással, katonavonatokon, élel­mezési, muníciós vagy sebesültszál­lító járműveken utaznak az Ober­kommando nyílt parancsával, min­dig tiszti vezetés alatt, künn a harc­­vonalban pedig egy-egy kisebb pa­rancsnokság hadiszállásán laknak, hadosztálynál, brigádnál vagy ez­rednél egy hétig együtt élnek a ka­tonákkal. Innen az állomáshelyre térnek vissza, a­hol körülbelül két heti ide­jük van a harctérről hozott jegyze­teiket cikkekké feldolgozni, azután a front más pon­tjára utaznak. K­­ivel­­létü­kben inspekciósok látják el a la­pokat a napi helyzetről szóló táv­irat­okkal. A tudósítók október közepén a grdiciai csatákban jártak, voltak a felszabadult Przemyslben, a magié­ra­, a rad Vaznók a novomiaslói üt­közetben, novemberben a szerb harc­térre mentek, télen pedig kétszer jár­ták végig az Észak-Lengyelországtól Dél-Bukovináig terjedő Partvonalul. Most indultak a csoportok a harma­dik útra, természetesen most mind­nyájan a kárpáti front fontosabb pontjait fogják bejárni. Angol csizmák az orosz és az olasz katonaságnak JUHii, április 10. (Az tst tudósítójától) Az angol Cipész- és bőriparújság­­ban közlemény jelent meg arról, hogy Northamptonban a cipőgyárak ren­geteg megrendeléseket kaptak az orosz és az olasz kormánytól katonai cipők és csizmák szállítására. Tisza a királynál Bécs, április 30. (Budapesti Tudósító) Gróf Tisza István miniszterelnök dr. Latinovits Endre titkárja kísére­tében a királyhidai személyvonattal ma reggel Bécsbe érkezett. Megérke­zése után a miniszterelnök a bank­ utcai magyar palotában hosszasabban értekezett báró Burián István közös külügyminiszterrel. Féltíz után gróf Tisza István miniszterelnök Schön­­brunnba hajtatott, a­hol a király magánkihallgatáson fogadta. A mi­niszterelnök ma alighanem befejezi tanácskozásait és Valószínűleg az éjjeli vonatok egyikével visszautazik Budapestre. Elhalasztották a szárazföldi offenzívát a Dardanellák ellen Angol jelentésen a Dardanelles elleni szárazföldi támadásról Rotterdam, április 50. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A legutóbb közzétett angol hiva­­alos jelentés azt mondja, hogy a törökök folytonos és makacs ellen­­állása dacára a szövetséges száraz­földi csapatoknak sikerült a Galli­­loli-félsziget déli részén erős álláso­kat elfoglalni. A jelentés kiemeli, hogy a törökök rendkívüli erősítése­ket használtak és még a tenger színe dali is alkalmaztak többszörös drót­­n­övényeket, hogy a bárkák kikötését­­ partvidékeken megakadályozzák. A szövetséges seregek azonban le­küzdötték ezeket a nehézségeket is, partra szállottak és több helyen tart­ják elsáncolt hadállásaikat. A Daily Telegraph hadi levelezője azt jelenti, hogy a partraszállás négy helyén történt. Ez a tudósító, úgy látszik, őszintébb, mint a hiva­talos jelentés, mert azt közli, hogy a szárazföldi hadműveletek egyelőre szünetelni fognak, mert azok a csa­patok, a­melyeknek sikerült a Gal­­lipoli-félszigeten maradniok, előbb hosszadalmas előkészületeket kény­telenek tenni és csak azután kezd­hetnek újabb offenzívát. Úgy lát­szik, ez csak leplezni akarja a szá­razföldi kudarcot és elő akarja készíteni a közvéleményt, hogy is­mét hosszabb szünet következik a Dardanellák körül. " Van Dyl. (Az angol hivatalos jelentés, úgy látszik, szintén csak szépíteni akarja a török hivatalos jelentés lesújtó részleteit, a­melyek, mint tudjuk, a szövetségesek partraszállásának nagy kudarcát tudatták.) A cár Odesszában Genf, április 16. (Az Est kiküldött munka­társának távirata) Odesszából jelentik, hogy a cár tegnap odaérkezett. A hivatalos fo­gadtatás után a cár meglátogatta a Nikola­je­vi-féle hajógyárat, a­hol több munkásnak órát adott ajándékba. V. M. Lelőtt erőse repülőgép Berlin, április 10. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Königsberg­ távirat jelenti, hogy Eydlkühnen mellett lelőttek egy orosz repülőgépet. A gép, a­mely­nek két utasa meghalt, amerikai gyártmány volt..­­. 3. oldal A Triumph angol csatahajó pusztulása Berlin, április 30. (Az Est tudósításától) A Lokalanzeiger-nek táviratoztak Athénből. Érdekes részletek kerül­tek nyilvánosságra itt arról, hogy miképpen sikerült a török ütegeknek az angol Triumph Csatahajót haszna­vehetetlenné és ártalmatlanná ten­niük. Az angol hadihajó a Gallipoli­­félsziget nyugati partvidékén 7 kilo­méter távolságból a leghevesebben tüzelt a török hadállásokra, majd kísérletet tett, hogy jobban beha­tolhasson a szorosba és így a török erődöket hatásosabban ágyúzhassa. A török ütegek egyre közelebb­­en­gedték az angol csatahajót, s mikor megfelelő távolságban volt, az ázsiai partról gránátok özönével árasz­tották el. A Triumph két lelilövést kapott, fedélzetén igen sok halott és sebesült volt és kényszerült a lehető legnagyobb sietséggel visszavonulni. Az angol hadihajó sérülései olyan súlyosak, hogy a tatarozás hónapo­kig fog tartani. Most a Triumph a máltai dokkban van. Félmillió fő pusztulása Stockholm, április 29. (Az Est tudósítójától) A Fr­üss kőre Slovo legutóbbi számá­ban cikket közöl arról, hogy az orosz­­lengyelországi parasztok a lóhiány miatt nem tudják földjüket meg­művelni. A háború alatt Orosz-Len­­gyelországban 500.000 ló pusztult el és most a földmunkákhoz legkevesebb 130.000 lovat kellene rekvirálni. Tat­jána nagyhercegnő, a cár leánya, a­mikor értesült erről — az orosz la­pok jelentése szerint — 121 lovat küldetett Varsóba­­­. Tittoni Párisban Genf, április 50. (Az Est kiküldött munka­társának távirata) Párisból jelentik, hogy Tittoni olasz nagykövet Bolhából, a­hol a nagy­követek konferenciáján vett részt, szombaton visszatér Parisba. V **­

Next