Az Est, 1915. június (6. évfolyam, 153-181. szám)

1915-06-01 / 153. szám

Kedd, Június 1. tíz osztrák-magyar alatt• Valóknak tilos Olaszországból eltávozniok Chiasco, május 11. /Az Est tudósítójától­ Az Olaszországból legutóbb érke­zett svájci polgárok mesélik, hogy mi­nap dekrétum jelent meg, a­mely meg­tiltja az összes osztrák-magyar ál­lampolgároknak az Olaszországból való elutazást. Ez a rendszabály az olasz kormány megtorló intézkedése azzal az állítólagos határozattal szem­ben, a­mely a Németországban és Ausztria-Magyarországon tartózkodó olaszoknak a hazájukba való visz­­szatérést tiltja meg. A Az olaszok elfogtak egy osztrák papot Chicisso, május 31. (Az Est tudósítójától) A Secolo jelenti, hogy a caporettói papot, miután az olaszok május 24-én elfoglalták volt Caporettót, elfogták és Udinébe szállították, a­hol haza­árulás vádjával terhelve, haditör­vényszék elé akarják állítani. A pap állítólag az osztrákok elvonulása után a templomi oltár alá vezetett föld­alatti táviródróttal továbbra is össze­köttetésben maradt az osztrák csapa­tokkal és adatai alapján vezette az osztrák ágyuk tüzelését. tíz olasz kormány a hadba­­vonultak családjaiért Chiasso, május 31. Salandra miniszterelnök felhívást intézett a szenátorokhoz és képvise­lőkhöz, hogy egész Olaszországban helyi bizottságok alakítására buzdítsa őket, a­melyeknek a hadbavonultak családjainak segítése volna a célja. A kormány meg fogja ugyan tenni ezekért a családokért mindazt, a­mit teheti ez azonban, korántsem elegendő. Az egész nemzetnek — mondja a felhívás — részt kell vennie ebben a munkában, melynek a segélynyújtáson kívül még más, sokkal magasabb célja is van: a küzdelem nehéz óráiban az egész nemzetet egygyé kovácsolni, a különböző foglalkozásúakat ugyan­azon cél érdekében a haza javára és boldogulására egyesíteni. Olaszország a svájci kereskedelem ellen Montreux, május 31. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Chin­siából jelentik : A szállítócégek távirati értesítést kaptak, hogy az olasz kormány beszüntette a számláso­kat Svájc felé. Ez a hír Svájcban nagy meglepetést keltett. Remélik, hogy az olasz kormány intézkedése csak ideig­lenes lesz és hogy az olasz kormány csak biztosítékot akar kapni a svájci kormánytól, hogy az árukat nem en­gedi át Németországba. V. M. Miklós király kihirdeti az olasz beavatkozást Lugano, május 31. (Az Est tudósítójától) Miklós montenegrói király Cetin­­jében háza erkélyéről kihirdette né­pének, hogy Olaszország beavatko­zott a háborúba. Ez a hír nagy örö­met keltett Montenegróban. A lakos­ság zeneszóval vonult az entente-kö­­vetségek elé. Íiz olaszok az égei-sz­igete­ken Szaloniki, május 30. (Az Est tudósítójától) Az itt megjelenő újságok azt a h­írt köztik, hogy az olasz hatóságok azo­kon a szigeteken, a­melyeket tudva­ lévően a lausannei békeszerződés meg­kötésekor a törököknek ítéltek, de a­melyekről az olaszok nem mondot­tak le, sietve berendezkedtek és szi­gorú intézkedéseket tesznek. Az olasz hatóságok rendeletet adtak ki, a­melyben a lakosságnak szigorúan megtiltják a szigetekről. Való elköltö­zést, továbbá az áruknak a szige­tekről való elszállítását. Honvédeink szerepe a radymnói győzelemben A kassai hadtest pünkösdi harcai Cs. és Th­r. sajtóhadiszállás, május 31. (Az Est haditudósítójának távirata) (A cs. és kir. sajtóhadiszállás jóváhagyásával) Az utóbbi idők német és osztrák­magyar jelentéseiben gyakran sze­repel a 6-ik. kassai hadtest. Ennek az Arz altábornagy parancsnoksága alatt harcoló hadtestnek keretébe tartozik Hadffy Imre altábornagy híres honvéd-divíziója is, a­mely Gorlicénél, Jaroslaunál és legutóbb Radymnónál felülmúlhatatlan bá­torsággal harcolt és hozott dicsősé­get a magyar honvédség intézmé­nyének. A kassai hadtest, a­mely német erők közé ékelve az egész galíciai támadásban mindenütt a legexpo­náltabb helyen küzdött, megér­demli, hogy a magyar közönség kü­lönös figyelemmel kísérje diadalmas útját. Parancsnoka, Arz Arthur altábornagy nemcsak brilliáns ka­tona, hanem a magyar katonák igaz barátja és a magyar harckész­ség őszinte­ tisztelője. Mikor leg­utóbb a harctéren felkerestem, a legnagyobb elragadtatással beszélt magyar katonáiról, a­kik csodálatra­­méltóan harcoltak alatta Közép- Galiciában, majd Limanovánál, az­tán egész télen a Gorlice körül lévő állásokban. A tábornok akkor gyó­gyult fel súlyos betegségéből, a­me­lyet a harctéren szerzett. Vérhast kapott, de semmi áron nem akart le­feküdni, hanem ezzel a szenvedéssel járta automobilján a fontos álláso­kat Grybov körül. Állandóan orvos kísérte az autón. Méltó munkatársa a honvédek parancsnoka, Hadffy altábornagy, a­kivel együtt az utóbbi idők harcait valósággal a raj vonalból intézi. Jaroslavnál kettőjük közé esett le egy orosz ágyúgolyó, de ennek dacára is helyükön maradtak. Együtt dolgozik velük Kestranek altábornagy, a­kit a háború első nagyobb akciójából, a Dankl-féle oroszországi betörés idejéből isme­rünk. Az ő csapatai közt lengye­lek, morvák és sziléziai katonák is harcolnak. A kassai hadtest szerepéről ér­dekes módon számolt be a sajtó­­hadiszálláson Gadd­ svéd tüzérkapi­tány, a­ki a hadtest tisztjei között tartózkodott a radymnói győzelem napjaiban és szemtanúja volt a ma­gyar katonák dicsőségének. Radymno ellen hármas csoport­ban vonult a szövetséges sereg. Két­oldalt német csapatok mentek, kö­zépütt a kassai hadtest Pünkösd hétfőjén reggel 5 órakor kezdett­­dolgozni tüzérségünk. A hatást fo­kozta az akkor még uralkodó nagy szárazság. Percek alatt gyuladt ki egymás után három helység: Ra­dymno, Wysocka és Wietlin. Nyolc óráig lőtt a tüzérség és pont nyolc­kor indult el az égő falvak ellen a gyalogság. A jaroslav—radymnói után nyugatra németek haladtak, a német oszlop és a San közt Kestra­nek ment a kassai hadtest egy ré­szével, a San túlsó partján pedig Hadffy honvédei nyomultak előre. A németek feladata Radymno meg­­rohanása volt, a mieinknek a rendkí­vül megerősített wysockai hídfőt kellett elfoglalniok. Más német csa­pat Wiedlin felé ment. Dacára a tüzérség pusztító munkájának, a küzdelem rettenetes volt, mert a fal­vaknak még az utcái is keresztül­­kasul voltak húzva szöges­dróttal, Ostrowban pedig, a­mely a mieink útjába esett, barrikádok mögül gép­fegyverrel védekeztek az oroszok. Katonáink Ostrowot ennek ellenére néhány perccel nyolc óra után már elfoglalták. A tüzérség messziről pompásan segítette a gyalogság har­cát : az Ostrowból menekülő oroszok futó csoportjaira percenként zuho­gott le a németekkel egyesített honvéd tüzérség ágyúsortüze. Ostrovban az oroszok egy tábori ütegüket és három nehéz ágyújukat hagyták. Tüzéreink oly pontosan lőttek, hogy miközben a futó orosz tüzérségre vadásztak, célba vettek és eltaláltak egy galoppban menekülő orosz taracküteget. Később katoná­ink arra haladva, az országúton találták ezt a röptében lelőtt zsák­mányt : egy tarack tönkretéve he­vert az árokban hat döglött lová­val, a többi elhagyatva állott az út szélén. A német jobbszárny közben gyor­san haladt Radymno felé. A mi balszárnyunk folytonos súlyos har­cok közt ért el a veszedelmes híd­főhöz. Ekkor már a kassai hadtest két ezredparancsnoka elesett, egy pe­dig súlyosan megsebesült. Ezután nemsokára Radymno el­elesett, Wietlinbe befészkelték magu­kat a németek, a wysockai hídfő pedig a mienk volt. Az oroszok vadul menekültek kelet és délkelet felé, óriási volt köztük a fejetlen­ség. A szemlélő tábornokok egy­szerre csak azt látták, hogy az egyetlen híd, a­melyen át az oro­szok menekülhettek, lobogó láng­gal ég, és az égő híd előtt valóságos dulakodás kezdődik az orosz tömeg­ben, a­mely ezen az innenső par­ton rekedt. Kétségtelen, hogy az orosz hidá­szok korán robbantották,vagy gyúj­tották fel a hidat és így saját zászló­aljaik elől vágták el a menekülés út­ját. Tüzéreink az égő híd előtt to­longó tömegbe egyik üteg sortüzet a másik után lőtték. Majd miután ez a több zászlóaljat kitevő tömeg látta, hogy menthetetlen, megadta magát és fogságba került. Az orosz tüzérség is fejetlenül menekült. Ma­gában Radymóban ötvenkét ágyút hagyott el. Most, hogy a fődolog el volt intézve, megindult az üldözés az égő falvakon át. Északi szárnyunk tovább ment kelet felé, déli szár­nyunk pedig hirtelen lekanyarodott Przemysl irányába. A zagrobyi híd­főnél éjszakára véres harcba kevere­dett a kassai hadtest. A vidék itt mocsaras, az oroszok a mocsarak mögül lőttek, és így a homlok­támadás itt reménytelennek lát­szott. A Hadffy-honvédek egy dan­dárja tehát északkelet felől gyors me­­netben megkerülte az orosz állá­sokat és ezzel kivívta a sikert. Ez a hídfő is a mienk lett. A honvédek itt rengeteg oroszt fogtak el. Ezalatt a németek a Vysznia partján elfoglalták Lazyt, egy részük pedig Swiete felé mar­aolt. Az általános előrenyomulás iránya most már a Vysznia fo­lyócska­ volt. Nehéz harcok közt mentek itt már együtt a szövet­ségesek a partokon. Az orosz utó­védek halálraszántan küzdöttek, miközben az orosz fősereg délkelet felé menekült. Tüzérségünk tervszerű pontossággal lőtte a menekülők útját. Szünet nélkül gyújtott, ölt és rom­bolt azon az úton, a­hol az oroszt fősereg vonult. Az orosz menetoszlopokat füst, láng és robbanások förgetege kísérte, a­melyből nem tudtak kijutni. A tüzérség lecsapódó lövedékei lépés­­ről-lépésre üldözték őket a messzi dombokról. Itt igen nagy veszte­ségeik voltak. Erős harc volt még Nienowicénél, a­hol szintén megkerüléshez kellett folyamodni. Ez sikerülvén, az egész helyőrség megadta magát. A Horo­­dyska-magaslatról rohammal űzték el az oroszokat, a­kik innen Krako­­wiec felé húzódtak vissza. A Gaje és Chotynice közötti terület átlé­pése zárta le körülbelül a radymnói csatát. Innen kezdve közeledik a kassai hadtest a németekkel együtt a vasúti vonalhoz. Molnár Ferenc. 3. oldal.

Next