Az Est, 1915. augusztus (6. évfolyam, 214-244. szám)

1915-08-01 / 214. szám

Vasárnap, augusztus 1. TiZosz Újraépülnek a Kárpátok elpusztított falvai Az Est 3000 koronás adománya A Wolfner Gyula és Társa cég Az Est útján 50.000 koro­­nás adománynyal fölépíti az elpusztított Alsópagonyt Nem volna-e szép, ha Debrecen elvállalná Zboró­n ablakait. Az Est, július 2. 191o június 30-ikán Alsópagony romjain állottam. A kis faluba i a kő kövön nem maradt. Nyugatra a völgytől a sírokkal borított Csrna Hura, keletre a sírokkal borított Kas­­telnik Vrch. Szent magyar vér áz­tatta zápor módjára a völgyet, a hegyeket. Nyomorult deszkakalyibában né­hány asszony, gyerek és egy vén férfi húzódott meg az üszkös falak között, a véres fenyőerdők alatt. — Kik vagytok ti, földönfutók ? — Alsópagony lakosai. .. Már jö­vünk vissza !.. . Tíz család a negy­ven közül, a mely itt lakott. Gyors eső vonult át a földeken. A gyerekek vizesek­­lettek, a kis lábosba, a mely két tégla fölött me­legedett, beesett az égbolt könnye ..­. Tud-e erről Magyarország ? . . . A nagy magyar Alföld, a mely mál a gabona áldott, arany terhével vá­­randoli,tá­rsok gazdag­ város!, a sótt virágzó­­vállalat, — az _a Magyar­ország, a melyet megvédett a ma­gyar katonák acélos ereje, ércnél erősebb hazaszeretete, a Kárpátok sziklafala, a Kárpátok szenvedése. Az alsópagonyi negyven hajlék­talan családot, a zempléni, ungi, máramarosi, sárosi hajléktalanok ezreit azoknak kell fedél alá jut­tatni, a­kik biztos helyen, a tél fagyától­­védetten várták, míg el­múlik a vihar, a­mely ezeket a szegényeket kikergette fészkükből. Láttam őket kocsin, gyalog, fű­­tetlen vasúti lószállító­ kocsikban a november csatakos fagyában. És most látom őke újra annyi veszede­­lem mun­án az ősi rög romjain . . . A nagy magyar Alföld termett, a Kárpát vérzett... A gazdag ma­gyar városok, a gazdag magyar vál­lalatok siessenek az oroszául kár­páti falvak segítségére ! A felhívás nem volt pusztában ki­­áltó szó. Jött a gondolat nyomában a debreceniek nagyszerű vállalko­­zása : Zboróváralj-Debrecen alva, jöttek más magyar városok, ott Kovács Gyula háromszázezer koro­nás adománya, és ma délben, tehát egy hónapra, hogy Alsópagony rom­jai felett á­lottam, a következő távi­ratot küldhettem Sáros megye főis­pánjának : Magánúton szorgalmaztuk Alsó­pagony fölépítését, hogy Az Est or­szágos akcióját ez vezesse be. Az érdek­lődés során a Wolfner Gyula és Társa cég ötvenezer koronát ad­ott, hogy egy­maga építse fel Az Est utján Alsó­pagonyt.* Mért éppen Alsópagonyt ? Hiszen négy megyében annyi község és falu pusztult el. Ne legyünk csak kegyesek Sároshoz, mikor annyit szenvedett Ung, Zemplén, Bereg és Máramaros is, ahol annyi hajléktalan vár fedélre. A szubjektív érzés, a június 30-ának megrendítő emlékei kö­töttek Alsópagonyhoz. Az az eső, a­mely megáztatta a kis tót és ru­tén gyerekek ingecskéit... Valami hajtott, hogy róluk gondoskodjunk leghamarább. Induljon meg a moz­galom, a­mely megteremtette Deb­­recenfalvát, Újszegedet, Biharfal­­vát és egy csomó más, még kiala­kulóban lévő falut. Régi kárpáti falvakat új köntösben, a régi név mellett az örökbefogadó szülő ne­vével . .. Egy ház csak hatszáz korona . . . És jött az érdeklődésre a válasz : Weisz Fülöpné..................... 600 K : Pesti Magyar Kereskedelmi Baidé. ........................... ik") »­. Machhip Lajosné, Henrik, ' , Károly, Ernő................. 600 » Dr. Delvnár Emil ........ 600 • v MaUthner Zoltán és neje .. 600 » Tafler Imre ......................... 600 » Freund Henrik és fiai .... 600 » Magyar-Cseh Iparbank­­ 500 » Bálint Dezső............... 600 » Magyar Ruggyantaáru gyár 600 » Osztálysorsjáték igazgatósága 600 » Mauthner Alfréd................. 600 » Dr. Sarbó Artúr főtörzsori­ás 100 » A sor még a legkevésbé sem teljes. De néhány levélből, a m­e­g­érkezett, már látni, hogy Magyarország egyik legszebb és leghazafiasabb mozga­l­a van alakulóban. Mautha­r Alfréd leveléből idézek néhány sort Arról értesülök, hogy Az Est mozgalmat indított az oroszok által elpusztított magyar falvak felépítése érdekében és hogy egy-egy ház 600 koronába kerül. Tudomásom szerint jelenleg Alsópagonyról van szó, miért is egyelőre h­atszáz koronát melléke­lek és nagyon kérem, vegye szíves tudomásul, hogy hajlandó vagyok itt Hasonló sorsot ért községben egy-egy ház építési k­öltségeihez a fenti összeg­gel hozzájárulni. Tószegi Imre leveléből, lei a Freund Henrik és fiai cég nevében irt: »Hozzájárulásunk az okból szerény,, mert a Magánmérnökök Országos Szövetsége is foglalkozik a tervvel, hogy egy­ falut építsen.« Az egyik levélben szó van már tíz faluról, a másikban a magánmér­nökök alváról, hallottunk már a jegyzők gyűjtötte községek köz­egé­ről, uj falvak, uj községek tündököl­nek majd a Kárpátokban. Az uj Kőműves Kelemenek balladája, a­kik a magyar nép szivét építik a fal­vakba, hogy soha ellenség le ne rombolhassa ...*­­ Megszólal a telefon. — Itt dr. Wolfner Tivadar Nagyon tetszik Az Est mozgalma . . . Kérem, keressen fel. Ott vagyok. Az irodában együtt a két testvér, Wolfner József és Tiva­dar. — Egy ház ... ugye .. . szerény­kednek ... Az kevés... azt nem­ lehet... Hány ház kelt még a faluba ? ... — Még vagy harminc ... — És iskola ?.. . —­ Azt Az Est fogja felépít­­tetni... Kis csend. A két testvér egymásra néz. Csak a szemek tanácskoznak... — Elvállaljuk a hátralévő háza­kat — mondja az egyik. — Talán azok, a­kik eddig ado­mányoztak, lemondanának egy má­sik falu javára ? — mondja a másik. — Hogyne ... hogyne — felel­tem boldogan. "— Mi építjük fel az egész köz­séget ... , — Az iskolát is ... Az Est építsen egy másik faluban . .. És boldogan néznek egymásra . — Adunk Alsópagony felépítésére ötvenezer koronát... így­­történt. És már be is hivtak egy fiatalembert és küldték a csekket a Kereskedelmi Bank Erzsébetvárosi fiókjába Az Est számlájára... * É‘T&pitteni szerettem volna a hirt a Kasztelnik Vrch és Q­rna Hura közé. A­hol szegény családok tengőd­nek és ebben a pillanatban még nem tudják, hogy milyen nagyon gazda­gok lettek ... Van házuk, fedelük, gazdaságuk... És az új Alsópagonyban magyar óvodának kell lenni, magyar óvó­kisasszonynak, hogy a kis rutén gye­rekek a hálás szülőket megtaníthas­sák a szent és nagy szóra : Magyar­­ország . . . Azok pedig a­kik pénzt küldtek Alsópagonyra, ugy­e, megbocsátják, ha ebből a pénzből és a többiből, a­mit Az Est-nek küldeni fognak, más kárpáti falvakat építenek majd fel... Pásztor Árpád.* A Kárpátok oroszdul­ községeinek és falvainak felépítésére küldött ösz­­szeget a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz utaltuk át. Apró adomá­nyok összegéből házakat lehet épí­teni, sok kis koronából kis falvakat. Az Est a legközelebb össze­gyűlő falu magyar óvodájá­nak költségeire 3000 k­oronát utalt át saját pénztárából a Kereskedelmi Bankhoz és el­határozta, hogy az egybe­­gyűlő pénzen legközelebb az uzsoki vidék egy elpusztított községét építi fel. Az elpusztított kárpáti falvak újjáépítésére beküldött pénzt idő­ről időre a belügyminisztérium ille­tékes osztályába fizetjük be. Az uj falvak legyenek magyarok, a gyerekek, a­kik ott születnek, játékaikkal együtt szeressék meg a magyar szót... , ,A. Kárpátok oroszdult falvainak a felépítésére eddig Az Est-hez ér­kezett 60.200 korona. A hadisegély csatól — Az Est tudósítójától — A kormány mindjárt a háború kezdetén­­— bőkezű odaadással in­tézkedett a hadbavonult katonák támogatásra szoruló hozzátartozóiról. Megalapította a hadisegélyezés in­tézményét és gondoskodott róla, hogy a szegény nép könnyen hozzájut­hasson a segélyhez ; a közigazgatási hatóságokat bizta meg a segélyek kiosztásával. Budapesten a kerületi elöljárósá­gok végzik a hadisegélyezés mun­káját. Tizenegy hónap óta folyik a­t segélyezés és ez idő alatt körülbelül 50 millió korona került szétosztásra. Az állami hadisegélyezésnek olyan, óriási területén, mint a székesfőváros, nagy számmal akadtak olyanok, a­kik kihasználták a nemes intenciót és visszaélést követtek el a közjótékony­ság rovására. Az Est már többször írt letartóz­tatásokról, a­melyeket a hadi jóté­konyság csalói ellen foganatosítani kellett. Szentkirályi Béla rendőrkapi­tány eddig körülbelül hatvan­ olyan asszonyt tartóztatott le, a­ki hónapokon át jogtalanul vette fel a hadisegélyt . Ma hasonló bűncselekmény miatt újabb tíz asszony került a rendőrség börtönébe. Hájas Erzsébet mosónő hosszabb ideig közös háztartásban élt egy hadbavonult katonával, a­ki azonban­­ még 1913-ban, tehát két évvel ezelőtt szakított vele. A mosónő a katona feleségének adta ki magát s ezen a címen 380 korona hadisegélyt vett fel a VII. kerületi elöljáróságtól. Gróf Anna háztartásbeli nő hóna­pokon át vette fel a hadisegélyt Kocsis János hadbavonult katona után. 588 koronát szedett fel több részletben a IX. kerületi elöljárósá­gon. Kocsis János áprilisban felesé­gül vette ugyan Gróf Annát, de ez a körülmény természetesen nem vál­toztat a bűnösségén. ■Kardos Bálintot mint rokkantat végleg elbocsátották a hadsereg köte­lékéből, még szeptember 30-án. A fe­lesége ennek dacára felvette a hadi­segélyeket, összesen 400 koronát a VIII. kerületi elöljáróságon. . . Ábzer Erzsébet napszámosnő 126 koronát zsebelt jogtalanul a VI. kerü­leti elöljáróságon. Lula Jánosné, született Mezei Julia, dacára annak, hogy férjét elbocsá­tották a hadsereg kötelékéből, 184 koronát vett fel az I. kerületi elöl­járóságon. Vajda Ármin jól kereső munkás egy hadfelszerelési gyárban. A fele­sége, született Fischer Gizella, ezt a körülményt elhallgatva, 405 koronát vett fel a III. kerületi elöljáróságon. Liepod Józsefné varrónő a vele közös háztartásban élő férfit mint fivérét jelentette be s azt állította, hogy ez tartja el. Ezen a címen 90 3 oldal.

Next