Az Est, 1915. október (6. évfolyam, 275-305. szám)

1915-10-01 / 275. szám

Péntek, október 1. ITO*­* jves­zerget és Filipescuval a tom.Gn.ici­ or­oszbol­olt párt vezérével ,, , Bukarest, szeptember 20. I'J (Az Est kiküldött munkatársától) (Levélben, elkésve érkezett) • A romániai konzervatív párt rusz­­­szofij frakciójának elnöke,, Nemzeti­­Akció vezére, a mindig kardcsörtető v. .és szinte a ki­csattanásig tempera­mentumos Filipescu Miklós szives volt a minap fogadni. • Politikai hitvallását Fipescu úr nem szokta véka alá tet­tért. Elvégre ner­ azért tart ki Bikarétben egy r­omán és egy francia ijságot, és nép­­gyűléseken se azért játszsza a vezér­szónok szerepét, minta nagyon tit­kolni­ akarná véleményeit. És tudom azt is, hogy Filipesch untig hangoz­­tatta már, hogy egedül az Inlenk­ oldalán látja Romára üdve. Nem is ezekre az általánoságokra voltam kiváncsi, a­mikor beszégetésre jelent­keztem nála. • Mást akartam. Tini lerántani, hogy a mikor nem jságelteekben, nem népgyülési tribüről szólok ezek a rasszofil agitátort, hamu egy csendes — és fejedek­ pomp­val be­rendezett — dolgozóoda egy fala között ülnek szemléltembe, az em­berrel, akkor hogy vétkednek, pózok cs elöbeszük­ö­lig pékül bizo­­n­yos­ kérdésekről, é-« tülményekről ? fejymükös-trinfenerki i0Teivh a jó­­zan ész parancsszavszerik­. Roma-, th­át a­ központi halnak melé kény- Szeritenék. Mit szól özponti hatal­mak győzelmeihez, ? Imgyai egyez­teti össze lelkiismeivel, hogy az orosz iga. fele terelje..egész román népet, a helyett,, hói regapzanabb realitásokat ,tártamésul főt­t ? Persze­ csodáik, kezdte Filipesku, mikor t­e­tek hozzá — hogy fogadom,, mit hogyan én is csodálom, hogy seresett. De esslihk túl hámor­ú a kölcsönös ft­rcsálkod­áson. Edbeek vagyunk, szent igaz, elkésett ellenségek, életre-halálra, de­vés, ha a nem­zetközi jog szabályoz az egy utas­sal hadban állók viút, miért ne beszélgethessünk mi imással. Na­gyon kíváncsi vágyni kérdezni valója lehet tőlem. — Szeretném onnan­...— felel­tem — hogy a mairszgági ro­mánok igen jól viselek , hogy a legteljesebb jó vision köztük és köztünk. Ez azt­omán nem­zetiségű katonául­lóan telej­­ítik katonai léteciket. Talál­­lsoztam velük livésí­kban, a hol székely katonáikaldt dudorász­­tak szép magyr ddi A szöveget talán néni is irtt ki egeszen, de ott az árokba a­karok és ez a román nemzis a magyarok szi­vében ugyanad­­í­ak rezegtek... Ezt szeretném elnémi. És kér­dezni : nem giddj exellenciád, jllogy a miko­ra legteljesebb a harmónia uraodik határainkon innen magyar?­rai között, kár hat a szentes közösen on-­­­tott vér árán szerzett egyetértést megbontani, k­i a fantazmagóriák ked­véért ? Filipeszky úr nyugodtan végig­hallgatta mondókéinál, aztán igy­­ felelt : — Nem kár. A szavaira az a vála­szom, hogy és semmiféle megegyezés lehetősé­gét nem látom magyarok és ro­mánok között. Lett volna rá lehetőség, ha önök, legalább az utolsó pilla­natban, vagyis a háború­­ kezde­tekor, engedményeket tettek volna a magyarországi románságnak. Ma­­ semmi se lehetséges többé. Felfogá­som szerint önök súlyos hibát követ­tek el, mikor nem leltek idejekorán engedményeket, és azt csak természe­tesnek fogja találni, hogy mi hasz­nunkra akarjuk folytatni az önök által elkövetett hibát. — Szilárd meggyőződésem — foly­tatta — hogy győzni fogunk, vagy harci vagy békés eszközökkel. Meg­győződésem, hogy az önök álláspontja mellett mely a­­ magyar állam egységét tartja szem előtt és a mienk között, mely a nem­zetiségek elvén alapul, áthidalhatat- l lan az úr. Szent hitem, hogy a két álláspont közül a mienk kerül ki győztesen. — Bocsánat, de excellenciád egy­részt áthidalhatatlan ellentétről be­szélt, másrészt azt említette, hogy vagy harci, vagy békés eszközökkel fog az önök álláspontja győzni. Mi­helyt békés eszközök lehetőségét el­ismeri, áthidalhatatlan ellentétről sem lehet szó, gondolom. — Hja, békés eszközök alkalma­zásáról csak akkor lehetne szó, ha előbb a háborúban mi maradunk alul. Mert, ugy­e­bár, a háború után is lesz még idő . .. Látja, önök mindig azt állítják, hogy a magyar állam csak a nemzetiségek elnyomatása alapján állhat fenn az önök koncep­ciója szerint és ezzel a felfogással szemben egész Európa egységes vé­leménye az, hogy a nemzetiségi elv­nek kell győznie. — De ez a nemzetiségi elv, — jegyeztem meg — melyet Anglia az írekkel, Románia a dobrudzsai bol­gárokkal szemben olyan nemesen érvényesített eddig is, nyilván csak az entente győzelmeinek arányában valósulhat meg ... — Nem. A nemzetiségi elvnek győznie kell akkor is, ha a központi hatalmak győznének. De hadd jegy­zem meg rögtön, hogy én abszolút mértékben bízom a négyes enten­te végleges győzelmében, oly megingathatatlan excellentiád hite az entente győzelmében ? — Megmondom. És ebből rögtön azt is látni fogja, mennyire elismerem a központi hatalmak erejét. Tegyük fel, hogy Oroszország le van­ győzve már és hogy maholnap külön békét kér. És mégse változtatok véleményt az entente végső győzelmét illetőleg. Tegyük fel, hogy Franciaország és Olaszország is te lesz győzve és békét kér. Még mindig nem változik meg felfogásom. Mert még ha szövetsé­gesei legyőzetnének is, Anglia egymaga folytatja a há­borút és egymagában győzni fog. Ebben az esetben tudniillik Anglia visszavonja csapatait a kon­tinensről és a szárazföldi háború nem emészti többé se egyetlen em­berét, se egyetlen fillérét. Anglia a tengeren folytathatja szövetségesek nél­kül a háborút. Ezzel tönkre fogja tenni Németországot, egy tíz évig tartó tengeri háborút nem fog ki­bírni a német kereskedelem. Az ilyen háború a központi hatalmakat tönkre teszi, míg Anglia csak gazdagodik általa. ... A német tengeralattjárókról, az angol kereskedelem mai bénult­ságáról szerettem volna példálódzni, de Filipescu úr elébe vágott a meg­jegyzésnek : — Persze egy pillanatig se hiszem, hogy a dolgok idejussanak, csak azt akartam ön előtt szemléletessé tenni, hiogy miért és mennyire konok U­ilter­ az entente végső győzelmében. — De nem tart-e tőle excellenciád, hogy ha a Dardanellák orosz kézre jutnak, ez gazdasági szempontból békára verheti Románia gabona kivi­telét ? — Szilárd meggyőződésem, hogy szabadon fogjuk használhatni a szo­rosokat. E tekintetben az ententó­­tól minden — szinte intézményes — biztosítékot megka­ptunk. — És az entente győzelmévé együttjáró hallatlan megerősödése a pánszlávizmusnak nem aggasztja exellenciádat ? — Miért aggasztana ? Elvégre min­den nagyhatalom, és ezen a címen Németország is, fenyegető veszedel­met jelent a kisebb nemzetekre nézve, de a mi különösen a szlávságot illeti, azt­ kell mondanom, hogy a szláviz­­mus sokkal is hatalmasabb világ­jelenség, semhogy mi a gyenge erőink­kel féket tudnánk neki vetni. Ha Európának az a sorsa, hogy egy napon egész világrészünket el­­áraszsza a pánszlávizmus, mi hiába próbálnánk útjába állni az áradat­nak ... — De önök ma segíteni akarják az áradatot — feleltem. Rongálni szeretnék azt a nagyzserű töltést, melyet a Németországgal szövetkezett Magyarország és Ausztria jelent. Mi ma a szlávizmus ellen védjük Nyugat- Európát, Nyugat-Európa ellenére ! — De hátha mi azt hiszszük, hogy Ny­ugat-Európának van igaza, és hogy joga van gondnokság nélkül Az entente győzni fog, még­pedig a kontinensen is. Szabadna kérdeznem, hogy a mai harctéri helyzet mellett és tizen­négy hónap leckéi után, miért ma is intézni a sorsát ! — mondta Fili­pescu. Egy pillanatig elgondolkozott, az­tán még megjegyezte : — Mi Németországgal mindig jó viszonyban voltunk. Hálával is tar­tozunk neki. Nincs okunk panasz­kodni a Németországhoz való régebbi viszonyunkra. Németországnak csak egyetlen megbocsáthatatlan hibája van ... ... — hogy Magyarország szövet­ségese ? — kérdeztem. - - Az. És ez az igen rövid, igen határozott válás? megérttette velem a Fili­­peszkyék egész gondolkodását és egész lelki berendezését: ezek az emberek szívesen magukra gyújta­nák a házat, ha egész biztosak lehet­nének felőle, hogy a zsarátnok Ma­gyarországot is maga alá temeti. Adorján Andor: CiCA^VVW^VVVVVVVW^VVVVV 3 oldal. A jövő kedden indul haza Durnba Rotterdam, szeptember 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Daily News newyorki tudósítója jelenti : A magyar és osztrák mon­archia amerikai nagykövete, dr. Dumba, neje társaságában a jövő kedden indul el Amerikából a Hol­­land-Amerika-Lillie -Xieuw Amster­dam« nevű hajóján. V. D. JPew°zsia agyer-fte­k az amgolafofiai v Rotterdam, szeptember 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az angol kormány bejelentette az alsóházban, hogy a perzsa kor­mány elhatározta, hogy rendet csi­nál az országban és megszünteti a mai visszás állapotokat. Az angol kormány hajlandó Perzsiát anyagi támogatásban részesíteni. V. D. ­ Jelentés. Hivatkozással malúlukávé­-gyá­rai­kban tör­tént tegnapi tűzesetre vonatkozó közleményre, tisztelettel tudatjuk, hogy tekintettel meb­tta­­kávénk minden fajtájában való tekintélyes készleteinkre, igen tisztelt vevőink folytató­­lagos kiszolgálása fenakadást nem szenved és Szt.István malátakávénkra beérkező megbízások legpontosabban tel­­jesittetneki Ji kőbányai polgári serfőzö­st. B­udapest'Kő­bánya malátakává.gyára. H&ziSag készített női, fér­fi- «L« fj'ermeft­feStérnemn­ek i­*lGn&€t!R&S€** rt fSfrfvHI v kaSttfitnyo.swat r* &&ere­tZm&fc Vmir&vec-ZEteta 21. Kiss szerencsére az osztálysorsjáték húzásai újból megkezdődnek | FSMyeTeniEtig esetleg 10 nu­liA korona Az 5-ik osztály húzása 1915. október 7 és 8-é• Vételár: ·1, ’/« */· ’/¡ sorsje»- 17 34 68 136 kn Megrendelések alanti tőé’’ intézendők : Kiss Károly és­­ Budapest.

Next