Az Est, 1915. november (6. évfolyam, 306-335. szám)

1915-11-01 / 306. szám

Hétfő, november 2. a ja­na denütt kudarccal végződnek, a határ­területek polgári lakosságán töltik ki, a­kik a »megváltókat« sehol sem fogad­ják a remélt lelkesedéssel. Az ola­szok így például október 9-én fel­szólították Rochi lakosságát arra, hogy a várost azonnal hagyják el, és elrendelték, hogy valamennyiüket toloncolják el Torcegno és Borgo irányában. A menekülők beszélik, hogy a Sanct Anna mellett megjelent 150 emberből álló külön osztag telje­sítette ezt a parancsot. A visszavonu­lás alatt azonban már nem tudták végrehajtani a rendeletet és így Ronchi lakosai sebtiben összeszedett podgyászukkal nem Borgóba, hanem a magyar és osztrák állások felé menekültek. A menekülő lakosság ellen az olasz tüzérség heves tüzelést indított, az utat gránátokkal borította el. A lakos­ság az olaszok kíméletlen eljárása fölött fel van háborodva és kivétel nélkül hozzánk menekül. Egy tiszt, a­ki a császárvadászok arabai ütkö­zeténél jelen volt, beszéli, hogy a császárvadászok valóságos csodá­latra méltó lelkesedéssel indulnak az ellenség ellen és a­mikor az ola­szok már hatízben támadtak elle­nük, dalolva vetették ki az utolsó ihászokat állásaikból. G. S. wwwwwwwwwww Az angoi király agyrázkódást szenvedett Állapota folyton javul Berlin, október 31 . (Az Est tudósítójától) A Lokalanzeiger-nek jelentik Rot­terdamból . Az angol király egy ideig kénytelen lesz ágyban maradni. Az éjszakát jól töltötte, keveset aludt is. Hőmérséklete 99 fok Fahren­heit (37 fok Celsius). Francia for­rásból jelentik, hogy a király lova egy közelben felrobbanó gránáttól va­dult meg. Az eseményt 24 óráig tit­kolták. Genfen át az a hír érkezik, hogy az orvosok konziliumot tartot­tak az angol király felett annak meg­állapítása végett, hogy a király agy­rázkódása komolyabb természetű-e. A királynét férje betegágyához vár­ják. A király azt a lovat, a­melyről leesett, csak néhány nap óta hasz­nálta lovaglásra. Stockholm, október 30. (Az Est rendes tudósítójának táviratai Londonból jelentik, hogy ott teg­nap este tették közzé a György király balesetéről szóló jelentést. A londoni lapok szerint a király állapota nem aggasztó. A walesi her­ceget azonban a frontról hazahívták Londonba; a herceg tegnap este érkezett haza. Bryk, Rotterdam, október 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Londonból tegnap este azt jelen­tette a Reuter-ügynökség, hogy a király állapota tovább javul. A király az éjszakát jól töltötte, hőmérsék­lete és érvelése normális. Van Dyl, London, október 30. (Reuter)­ Joffre főparancsnok ma délelőtt a­­ Buckingham-palotában látogatást tett és Mary királynénak részvétét fejezte ki a király balesete alkalmából. Joffre ezután Alexandra özvegy ki­rálynénál tett látogatást. A főparancs­nok később Kitchener hadügyminisz­terrel tanácskozott. A tegnapra ki­tűzött minisztertanácsot a Joffre-ral való tanácskozás miatt elhalasztották. Az első magyar hajó megérkezett Bulgáriába Szófia, október 31.­­Az Est kiküldött munkatársának távira­t A Berettyó nevű magyar gőzhajó tegnap délelőtt tizenegy órakor Orso­­vából Viddinbe érkezett. A hajóval megérkezett a mecklenburgi herceg is. Az első­­magyar gőzhajót, a­mely a szabaddá lett Dunán bolgár kikötőbe érke­zett, a lakosság és a helyi hatóságok képviselői nagy ovációkban részesí­tették. A szegedi honvédek Brza Palánka mellett néhány nappal ezelőtt a szá­razföldön teremették meg az összeköttetést Bulgáriával, most pedig egy ma­gyar gőzhajó a vizen teremtette meg elsőnek ért összeköttetést egy magyar és egy bolgár város között, bebizonyítván ezzel, hogy a Duna szabad, szerb partjairól elvonult az ellenség és Bulgária és Magyarország természetes összekötő útjukon immár szabadon és akadálytalanul érintkezhetnek egy­mással. Adorján Andor, Szófiában lévő munkatársunk táv­­lata valóban nagy eseményt jelent. Balkáni szövetségeseinkkel ezentúl a legalkalmasabb vizi után közvetle­nül érintkezhetünk és nem vagyunk többé ráutalva közvetítőkre, semle­gesekre, ha török vagy bolgár bará­tainkkal érintkezni akarunk. Hajóink szabadon mehetnek immár Bulgá­riába és a nagy Dunán szállíthatunk mindent Bulgáriának és Törökor­szágnak és viszont elhozhatunk Kis-Ázsiából, Törökországból és Bulgáriá­ból mindent, a­mit fölöslegeikből szövetségeseink rendelkezésünkre bo­­csájthatnak. Élő állatok és gabona­­neműek, élelmiszerek, réz, gyapjú és gyapot, bőr és sok nyersáru, a­mire a hadiiparnak nagy szüksége van, jelentékeny mennyiségben jöhet most el hozzánk és a magyar dunai hajózásra vár a feladat, hogy ezt a fontos missziót teljesítse. Látogatás dr. Bárány Róbert­nénál is Nobeldij nyertese magyar ember. Most orosz hadifogoly Kijev városában Bécs, október 31. (Az Est bécsi munkatársától) Meglepetésszerűen érte a kultur­­világot az a hír, hogy a svéd aka­démia már ebben az évben, a háború közepén kiadta az orvosi Nobel­­dijat, még­pedig egy fiatal bécsi magántanárnak, a­kinek nevét az orvosok nagy tisztelettel emlegetik. Itt Bécsben, a­hol egy évtizede mű­ködik, híres ember. A nevét azonban rosszul, háromszótagosan ejtik ki és rosszul is írják, így : Barani. Mégis, a­mikor ezt az ékezet nélkül oly furcsán és idegenszerűen hangzó nevet az esti lapokban olvastam, első gon­dolatom ez volt: Istenem, hátha ... Elmentem a IX., Wasagasse 13. számú házba, a­hol a Nobel-díj­­nyertes lakása és rendelője van. Az első meglepetéssel a kaputól balra kifüggesztett címtábla szolgált, a­melyen ez a felirat áll: Dr. Robert Bárány, Privatdocent für Ohren-, Nasen- und Radienkrankheiten. Or­diniert 2—3. Bárány két ékezettel. A Nobel-díj nyertese magyar ember. A kapu nappal is zárva. Csengeté­semre kijött a kapus és az ódon elő­kelőséggel berendezett lépcsőházból felkalauzolt a második emeletre. Né­hány perc múlva előkelő hallban álltam és a szobalány, a­ki bejelen­tett, értesített, hogy ő nagysága szí­vesen fogad. Fiatal, karcsú hölgy jön elém, dr. Bárányáé, a Nobel-díj nyertesének felesége. Mosolylyal fogadja bemutat­kozásomat és rögtön be is mutat férje szüleinek, egy fehérhaju, piros­­arcú fiatalos aggastyánnak, Bárány Ignác úrnak, majd a szintén őszhaju Bárány Ignácnénak, Bárány édes­anyjának. Megismerkedem azután dr. Bárány öcscsével és ötéves kisfiá­val is. A könyvtárszobában kis asztalka köré gyűl az­­egész család. — Hol is kezdjem — mondja dr. Bárányné. — Hát a férjem külföldi tudományos körökben régen híres ember, sok tudományos díjat nyert, így például elsőnek nyerte meg a Politzer Ádám-díjat az 1912. évi bostoni nem­zetközi aologus kongresszuson.Ugyan­csak elsőnek 1913-ban a német ideg­orvosok boroszlói kongresszusán az Erb-érmet, 1913-ban a brüsszeli tudo­mányos akadémia nagydíját. Ugyan­ebben az évben a groningeni egye­temnek az elmúlt öt év legjobb fülé­szeti munkájára kitűzött Oittgot-diját stb. stb. A Nobel-dij persze a leg­nagyobb az eddig nyert díjak és kitüntetések között. Nagy és rend­kívüli kitüntetés ez, különösen mert alig negyven éves, a­ki nyerte és nem is rendes egyetemi tanár, nem udvari tanácsos, csak magántanár, a­ki csak ezentúl akarja megcsinálni java­munkáját. — Férjem munkáit a tudomány úttörőknek ismerte el. Főmunkája az ember egyensúlyát fentartó szerv funkcióját, továbbá a fül belseje és a kisagy között fennálló összefüggést derítette fel és a kisagy betegségei­nek diagnosztikáját állapította meg. Férjem tulajdonképpeni speciális szak­mája a fül és a központi idegrend­szer közti határterület. Mint sebész­nek is nagy sikerei voltak, különösen most a háborúban, a­mikor rengeteg fejlövéssel volt dolga. Új gyógyítási módot is talált a fejlövés okozta súlyos sérülések ellen. Szinte lázzal beszélt Bárányné férje tudományos működéséről és bámu­latos szakavatottsággal, annyira hogy nem tudtam visszafojtani a kérdést •*» Nagyságos asszonyom, részt vett ön a docens úr munkájában ? Bárányné ijedten tiltakozik, majd mikor sógora és apósa mosolyogva unszolják, hogy mondja meg az iga­zat, beismeri, hogy igenis segédkezet itt is, ott is, de ez szóra sem érdemes, főleg pedig nem való újságba. Előhozakodom a nehezen vissza­­tartott kérdéssel: — Nagyságos asszonyom, a do­cens ur neve magyarul hangzik, bo­csásson meg, magyar újságíró, ma­gyar ember vagyok , nem magyar em­ber a docens úr ? Élénken válaszol Bárányné: — Persze hogy magyar. Az apja jól beszél magyarul, bár hatvan éve él Bécsben. A férjem Bécsben szüle­tett, itt járt iskolába, de azért magyar ember, ugy­e ? Most közbeszól Bárány Ignác úr tiszta magyarsággal: — Bizony, régen nem beszéltem magyarul, de azért beszélek, olvasok is magyar újságot. Palotaiak vagyunk, a veszprém megyei Várpalotáról szár­mazunk, onnan mentem fiatal ko­romban Budapestre, aztán idejöttünk. A feleségem prágai. Bárány Ignác az Unióbank fő­osztályának volt évtizedeken át veze­tője, nemrégen visszavonult és most csak saját nagy és előkelő üzletével foglalkozik. Hetvennégy éves,­ de nem látszik többnek hatvan-hatvanöt évesnél. Dr. Bárány Róbert, a Nobel-díj nyertesének életéről még a következő­ket tudtam meg : 1876-ban született, tehát 39 éves múlt. Iskoláit Bécsben végezte. Itt érettségizett és tette le a doktorátust 1900-ban. Mindig tiszta kitűnő volt. A doktorátus után kiment Német­országba. Előbb a Majna melletti Frankfurtban volt asszisztens a Noorden-féle klinikán, majd Krep­­pelinnek volt asszisztense Heidel­­bergában, végül mint tanársegéd működött a breisgaui Freyburg elme­­gyógyászati klinikáján. Innen vissza­tért Bécsbe, a­hol előbb Politzer tanárnak, majd Politzer utódjának, Urbanck­ tanárnak volt asszisztense. 1909-ben a bécsi egyetemen a fül­gyógyászat magántanára lett. A bécsi tudományos akadémia és a berlini Bleichröder-alapítvány szubvenciók­kal segítette tudományos munkás­ságát. Bécsi előadásainak óriási a hallgatósága. Sok külföldi orvos hall­gatja Bárány doktort, különösen nagy­számmal amerikai orvosok. Egy ér­dekes részletet Bárány édesanyja mondott el. — Harminc éves koráig — mondja szelíd büszkeséggel a finom, jóságos arcú hölgy — csak a tudománynak dolgozott a fiam. Magánpraxisát 30 éves korában kezdte. Ismét Bárány Róbertné veszi át a szót. Most már a háborúról, férje bevonulásáról, katonai szolgálatáról és fogságbajutásáról beszél: — A háború kitörésekor férjem bevonult mint főorvos. Przemysl mindkét ostromát végigélte, jobban mondva, végigdolgozta. Rengeteget operált. A 8. szám­i várkórházban dolgozott, fejlövések számára be­rendezett speciális sebészeti osztá­lyán. A vár elestével fogságba jutott. Hónapokig nem kaptunk hírt, végre sürgöny érkezett, a­mely tudatta velünk, hogy férjemet Kieven és Taskenden át a transzkaspiai Mérv városába vitték, a­mely a perzsa határ mentén fekszik. Azóta gyakran kap­tam sürgönyt, ritkábban levelező­lapot. Ezekből tudtam meg, hogy az 3. oldal

Next