Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-13 / 13. szám
Csütörtök, 1916 január 13. Hamis kártyások a Damjanich-kávéházban — Az Est tudósítójáról — Varga Sándor detektívcsoportja már hónapokkal ezelőtt figyelte a Damjanich-utca 2. szám alatti Damjanich kávéházat, ahol éjszakánként hivatásos kártyások hazárdjátékot játszottak a tulajdonos tudtával és beleegyezésével. Két esetben : november 21-én és november 25-én razziát tartottak a detektívek a kávéházban. Mindkét alkalommal makaót játszottak a kártyások. Legutóbb e hónap 11-én reggel fél hat órakor toppantak be a detektívek a Damjanichba. Ezúttal is makaó-játék folyt, de pénzt nem foglalhattak le, mert a játékosok zsebből játszottak. A társaságot igazolás céljából előállították a kerületi kapitányságra. Ott az egyik játékos igen érdekes vallomást tett. Megnevezte azt az embert, aki többnyire a bankot adja és elmondta azt is, hogy a bankár rendesen preparált kártyákkal adja a bankot. A kártyák hátsó lapján lévő karcolási jelekből nagyon jól tudja, hogy milyen lapot adott le. Ilyen módon könnyen tudja korrigálni szerencséjét és rendesen nyer is. Egy cukorkakereskedő, aki most katonai szolgálatot teljesít, 1300 koronát vesztett, egy másik ember 800 koronát s mindig a bankadó nyert. Elmondták a játékosok még azt is, hogy a játék mindig úgy kezdődött, hogy Rákosi Kálmán, a kávés, egészen új, becsomagolt kártyát bontott fel és megkeverte. Néhány keverés után a bankadó rendesen azt mondta, hogy pechje van s uj kártyát kért. Ekkor a kávés uj csomagolású, úgynevezett tisztitott kártyát hozott. Ez a tisztított kártya körülkarcolásos jelzésekkel volt ellátva. A detektívek ezeknek az adatoknak a birtokában, még ugyanaz nap reggel ismét megjelentek a Damjanich-kávéházban s lefoglalták a kasszában levő összes kártyákat, számszerűit 52 csomagot. Az egészen új kártyák kifogástalanok voltak, e tiszteleti kártyák ellenben meg voltak jelölve. Külön-külön jelzése volt az egyesnek, a kettesnek, a hármasnak, a négyesnek, ötösnek, hatosnak, hetesnek, nyolcasnak, kilencesnek , a tízesnek és a figuráknak nem volt jelzésük. A rendőrség felelősségre vonta Rákosi kávést, aki azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a tisztított kártyák jelzéséről. Azt hiszi, hogy a konkurrencia boszniaivé az egész, azt alktota, hogy a szomszéd kávés bérelte fel a kártyatisztitóját, hogy kávéháza részére preparált kártyákat készítsen s ezt tudva, sikerrel leleplezhesse. Kihallgatták a kártyatisztitót, aki tagadta, hogy bárki is a kártyák megjelölésére fel akarta volna bérelni, egyben tagadta azt is, hogy nála készültek a karcolások. Ezideig nem sikerült kideríteni, hogy kit terhel a bűnösség a csalás dolgában. Kenyérjegyek Budapesttől az északi sarkig Mi lesz a nullásliszt* készlettel ? — Az Est tudósítójától — Ami a mi mindennapi kenyerünket illeti, a főváros statisztikai hivatala kiszámította, hogy a kiadott kenyérjegyek és a kenyérjegy-rendszerhez szükséges ötven különböző nyomtatvány előállítására olyan hosszú papirost használtak, amely Budapesttől az északi sarkig ér. Kiszámította, hogy a kenyérjegyek szelvényei egymás mellé sorakoztatva Budapesttől Edinburgig érnének, ha pedig azt a sok kenyeret, amit erre kiadnának, két kilós veknikbe sütnék, egy vonalba kirakva Budapesttől Nisnij- Novgorodig érnének. Igen praktikus felvilágosítások ezek, mert míg egyrészt vérnélküli módszert tartalmaznak Anglia bevételére és Oroszország meghódítására, másrészt a tudomány diadalát is előbbre vinnék az északi sark igazi pontos felfedezésével, ahol ezentúl Nemo kapitány foszlott lobogója mellett egy óriási budapesti kenyérjegy hirdetné közélelmezésünk diadalát. Ennyit a kenyérről. Ami a kenyérjegyet illeti, megállapíthatjuk, hogy tényleg elég ügyesen és gyorsan hoztak forgalomba. A lebonyolítás simán folyik, noha majdnem mindenki igénybe veszi, még azok is, akiknek nincsen erre szükségük. Ennek e lehető elkerülésén kell hogy segítsen a liszt összeírás és a lisstkészletek felkutatása, melynek előkészítő munkálatai most folynak. Egy érdekes kérdés merül fel, mely a bevallandó lisztek minőségén fordul meg. A főváros ugyanis kimondotta, hogy a második liszt és kenyérjegyet csak azok kapják meg, akiknek nincs készletük, akiknek viszont készletük van, azoknak csak akkortól jár új kenyérjegy, amikor a személyükre törvény szerint kiszámított készletnek elfogynia szabad. Már most ebből a következő eset állhat elő. Egy négytagú családnak van ugyan egy zsák lisztje, de az nullás liszt, kenyeret eddig a péknél vásároltak. E családnak csak tizenegy-tizenkét hét múlva jár liszt és kenyérjegy, addig sem korcsmában, sem péknél, sem vendéglőben nem kapnak kenyeret és saját fantáziájukra van bízva, hogy mikép oldják meg a kenyérkérdést a nullás lisztbők A fővárosnál is gondolkodnak az ilyen komplikációkon s egyelőre kétféle megoldásról van szó: vagy a pékeket fogják felhatalmazni, hogy a nullás lisztet megfelelő mennyiségű kenyérre cseréljék be, vagy pedig az ily egynemű lisztkészlettel bíró háztartások családtagjai bizonyos részének már most folytatólagosan kiadják a kenyérjegyet, a lisztkészletüket pedig ennek megfelelő mértékben hosszabb ideig elegendőnek tekintik. Valószínű, hogy az utóbbi megoldást választják, mert a liszt mint csereérték nemcsak közegészségi tekintetben megbízhatatlan, hanem tessék elképzelni, hogy a találékony és pajzán pestiek milyen új lisztpótló anyagokat találnának ki, s mennyi malter, féderveisz és gipsz cserélődnék be kenyérre ? ! Gyersicsnőkre szükség lesz ! Első Országos Gabelsberger Szakiskola Hegedűs Sándor-u. 7. Kereskedelmi szaktanfolyam. !). oldal Repülőhadak újra támadják Szalonikit A szövetséges seregek viszálykodása a megerősített városban .Szófia, január 11. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Szalonikiból tegnap egy feltétlenül illetékes személyiség érkezett Szófiába, aki ott a központi hatalmak egyikének képviseletében bizalmi állást töltött be. Az utolsó napok eseményeiről és az általános helyzetről a következőket mondotta nekem: A végzetes repülőtámadás — A december 30-iki repülőtámadásban hat német aeroplán vett részt. Ezek közül három kétfedelű, három pedig egyfedelű volt. Midőn először repültek el az angol és a francia tábor fölött, nem dobtak bombákat. Három repülőgép a tábor fölött maradt és az ellenséges állásokat kutatta, a másik három pedig a tenger fölé repült, hogy a hadihajókat bombázza. Az entente ütegei megszólaltak minden oldalról, de eredménytelenül., A repülők csak akkor kezdték meg a bombázást. Az entente hadvezetősége sem tagadta, hogy a légi támadásnak számos áldozata volt, hiszen ez a körülmény inkább alkalmas volt nekik arra, hogy letartóztassák az ellenséges államok konzulait és alattvalóit. Mint ismeretes, a légi támadás azóta fokozott mértékben ismétlődött. Január hatodikait 20 repülőgépből álló repülőflotta jelent meg a szalonikii tábor felett és azóta valószínűleg újabb támadás is történt. Érdekes jelenség, hogy a szalonikii nagy csatának első csetepatéi a levegőben játszódtak le. A szerb titkos rendőrség — Ami a városi életet illeti, letartóztatták a központi hatalmak és szövetségeseik minden alattvalóját, akiket a szerb kémek mint gyanúsakat feljelentettek. A szerb titkos rendőrség kezdetben együttműködött a görög rendőrséggel, de az angolok és franciák nem bíznak a görög rendőrségben. Ezért az utóbbi időben saját rendőrséget létesítettek és ennek rendelték alája a szerb titkos rendőröket is. Szalonikiben úgy érzi magát az ember, mint egy meghódított városiján. A helyi hatóságok háttérbe vannak szorítva és az igazi hatalmat az angolok és franciák által létesített hatóságok gyakorolják. Az épületeken angol és francia zászlók lobognak. Arra a kérdésre, hogy sokan kivándoroltak-e Szalonikiből, tagadó választ kaptam. A megvetett görögök — kezdetben csak húszezer angol volt Szalonikiban és négyszer annyi francia. Ez a körülmény nagyon elkedvetlenítette a franciákat, de azért a helyükön maradtak, mert azt a felfogást vallották, hogy Franciaország becsületéről van szó, mert Franciaországnak hálásnak kell lennie Szerbia iránt. A franciák és angolok között a viszony egyáltalában nem tekinthető bajtársinak. Inkább csendes bizalmatlansággal viseltetnek egymás iránt, kölcsönösen nem tisztelik egymást és csak abban egyeznek, hogy igazán sértő módon mutatják ki megvetésüket Görögország és a görög hadsereg iránt. Az angol és francia tisztek jóllehet utasítást kaptak arra, hogy a görög tiszteket katonai tiszteletnyilvánításban részesítsék, sohasem köszöntik azokat. Emiatt Zumbakkisz görög tábornok panaszt is tett az entente hadvezetőségénél. A Szalonikiban lévő szerb csapatok száma csekély. Utakat készítenek, árkokat ásnak, de mint kombattánsok nem jöhetnek tekintetbe. Szerb tiszt csak néhány van itt, ezek közül csak azokat osztották be, akik görögül értenek, vagy pedig jól ismerik a terepet. Ma már a görögöket valósággal megtűrt elemnek tekintik Szalonikiban. A gyűlölt entente — Az entente-csapatok előkészületei közül érdekesek azok, amelyeket az orfanói öbölben tettek. Itt eddig összesen hat katonai hidat emeltek. Orfanóban eddig főleg lőszert és élelmiszert szállítottak partra, újabban azonban a Gallipoli félszigetről elvont csapatokat is idehozták. Ezek a csapatok meglehetősen siralmas állapotban vannak. A katonák többnyire ezt a szót hangoztatják: a tüzes tenger, mert Gallipoli ezt jelentette számukra. A Görögországban partraszállított angol csapatok száma hatvan-hetvenezerre, a franciáké pedig kétszerannyira rúghat. A szállítások még mindig tartanak, de minél többen jönnek, annál inkább csökken a görögök franciabarát érzelme. Veniszelosz joggal mondhatta, hogy egy hadosztály francia katona megjelenése elegendő lesz arra, hogy a görögök szimpátiáját az entente részére biztosítsa. Ez talán igaz volt, de annyi bizonyos, hogy a nagy ententesereg jelenléte, amely talán nagyobb, mint az egész görög hadsereg, óriási visszatetszést és idegenkedést szült még a franciabarát görög tisztikar körében is. Szaloniki megerősítéss —Szalonikiből három vasúti fővonal vezet az ország belsejébe. Az egyik Monasztir, a másik Gevgheli, a harmadik pedig Doiran felé. A szaloniki —doirani vonalon az első állomás Salmanli, azután következik Sarigel, majd Kilindir, azután jön Doiran. Az entente-csapatok első megerősített vonala négy kilométernyire van a várostól Szaloniki és Salmanli között. Ezt a rendkívül megerősített vonalat az angolok védik. Az itt levő dombos vidék kitűnően körül van bástyázva és nagyszerűen meg van erősítve az esetleges defenzíva céljába. Salmanli és Sarigel között húzódnak a francia lövészárkok, amelyek még nincsenek teljesen kiépítve, de nagy előkészületek folynak és különösen nagyszerű összekötőárkok és földalatti állások készülnek. A földalatti állások főként arra szolgálnak, hogy a lövészárkokban elhelyezett ágyuk állását könnyen