Az Est, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-01 / 32. szám
Jedd, 1916 február 1. Lányi püspök vendégének letartóztatása Nagyvárad, január 21. (Az Est tudósítójának távirata) Kolontáry rendőrfogalmazó, aki dr. Rabenda Ferenc Xavér bécsi ügyvédet Nagyváradról Bécsbe kísérte. Hazaérkezett. A rendőrfogalmazó elmondotta, hogy a bécsi büntető törvényszék felszólítást intézett a nagyváradi rendőrséghez, hogy tartóztassa le dr. Rabendát, aki hűtlen kezelés gyanúja alatt áll. Megjelentem Lányi püspöknél egy detektívvel együtt — mondotta a rendőrfogalmazó — és közöltem küldetésem célját. Átadtam a bécsi táviratot a püspöknek, aki izgatottan szólt: —*■ Hihetetlen, majdnem lehetetlen. Régi kedves emberem, a legkorrektebb gentleman, aki október óta időzik házamban. Ezután Lányi felküldte Rabendát a vendégszobába, ahol közöltem vele, hogy letartóztatom. Elsápadt és azt kérte, hogy engedjük meg, hogy a püspöktől elbúcsúzzék. Együtt lementünk az ebédlőbe, ahol a vendégek asztalnál ültek. Jelen volt Hopmann ezredes és leánya és Imrik Zoltán kanonok. Semmiről sem tudtak, kedélyesen üdvözölték Rabendát. Rabenda bocsánatot kért és azt mondotta, hogy a rendőrségen pénzt kell átvennie. Eltávozás dőlt koccintóiból!.. A püspök meghatottan kezet szorított az ügyvéddel. Azután dr. Rabenda izgatottan igy szólt: — Nem tudom, mi történhetett, tragikus véletlen történik velem, másfél évig szanatóriumban voltam, két éve semmivel sem foglalkozom. Az idegeim teljesen szét vannak rombolva. Itt okvetlen ki kell derülni ártatlanságomnak, senkinek egy fillérjét nem tettem el, félmillió vagyonom volt, most koldusnál szegényebb vagyok. Ha bűnt követtem el, miért nem kerestek eddig ? A bécsi gyorsvonaton tábornokok üdvözöltek, mint régi ismerősüket. Az ügyvéd ezután még elmondotta, hogy a Bdvederében sokáig lakott és Ferenc Ferdinánd bizalmasa volt, akinél a jogtanácsosi állást is betöltötte. Megszámlálhatatlan öszszegeket kezelt, ezenkívül több hagyatékügy is rá volt bízva. Talán rosszul spekulált és a háború áldozatának hiszi magát. Bécsben — fejezte be a rendőrfogalmazó — átadtuk a rendőrségnek, másnap átvette a törvényszék és a főügyész nyomban kihallgatta. WWAWWWAWA AWWWW Mélyen lesújtva s fájdalmas ! szívvel jelentjük, hogy llt ! üt-W i£t3' | egyesületünk egyik alapítója, kéz- j | déltől fogva igazgatósági tagja s pénztárnoka tegnap váratlanul elhunyt. Megszűnt dobogni nemes szive, | mely annyi szép és jó butforrása is volt. Elvesztettük benne fáradna i I tatlan, odaadó, legjobb munka-társunkat, ki annyit áldozott egye- j í füzetünk boldogulása, felvirágoz-tatása érdekében. Mindenkor hálával, szeretettel , gondolunk reá s nemes emléket; híven meg fogjuk őrizni. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tagjainak Segítő Egyesülete. Egy rozoga propeller utasai a Dunába estek embert kimentettek. — Nyitaálayan állusilag a vízbe fúltak — Az Est tudósítójától — Ma reggel hat órakor a Propeller Társaság óbudai hajóállomásánál nagy katasztrófa történt. A Bombatrr nevű propeller, amelynek az óbudai partról át kellett volna mennie a pesti oldalon lévő Hungária úti állomáshoz éppen indulásra készen állott, de nem kezdhette meg útját, mert hirtelen őrizetes pánik tört ki az utasok között. A Bombatér nevű csavargózés a legkisebb alkotású propellerek közül való, olyan mint amilyenek a Lánchíd két hídfője között közlekednek. Erre a kis hajóra, amelyre a társaságra nézve legelőnyösebb számítás szerint kétszáznegyven ember fér el, ma reggel háromszáznál több jegyet, adtak ki. Szemtanuk állítása szerint azonban háromszáznál jóval több ember szorongot egymás hátán a hajón. Mint említettük, a csavargőzös már indulásra készen állott, sőt késett is az indulással, a hajóslegény már meglazította a kikötőbakhoz erősített kötelet ; ebben a pillanatban a hajó természetszerűleg mélyebben került a vízbe és miután a zsúfolt hajónak különösen az alsó fedélzete volt megterhelve, a hajó hifitlen imbolyogni kezdett. Valaki elkiáltotta magát: Sinafsäzz EisjjáS Pánik tört ki, az emberek eszeveszetten tolták egymást a kijárat felé, e közben a laza korlátokat ledöntötték és sok ember a vízbe esett. Még nem lehet megállapítani pontosan, hogy hány ember zuhant a Dunába. Lehetséges, hogy csak tizenöten estek a vízbe, de nincs kizárva az sem, hogy húsz ember került a Dunába. Csak az bizonyos, hogy eddig tizenhárom embert mentettek , akik közül háromnak nevét nem tudják; nincs kizárva, hogy többen életüket vesztették a katasztrófánál. Eleisscna tseis/etS négjrssá® es'/shsc a gzu'opeiSeis'sss A Propeller Társaság óbudai hajóállomása az óbudai izraelita templom mögött, a Cserepes-utcának a Dunára nyíló végénél fekszik. Szemben a pesti oldalon van a Hungária-úti állomás. Az óbudai állomáson hetenként csak egyszer, mégpedig hétfőn reggelen nagy a sürgés-forgás. A Duna-partok van ugyanis az esztergomi vicinális állomása, a héi hétfőn a kora reggeli órákban százával szállnak le a környékbeli falvakból bejövő munkások és munkásnők, hogy Pesten egész hétre munkába álljanak. Különösen Pilisvörösvárról és Csév községből szállnak itt le sokan. A háború miatt természetesen sokkal több az asszony, mint a férfi. Ez a sok munkásnő majdnem mind batyuval a hátán jön be a városba, abban hoznak be maguknak egész hétre való eleséget. Szombaton viszszamennek falujukba, hogy a vasárnapot ott tölthessék. A Propeller Társaság a pilisvörösvári és csévi lakosok tömeges érkezésére való tekintettel öt és hat óra között három járatot indít. A Bombatér öt óra húszkor, öt óra negyvenkor és hat órakor indul el az óbudai hajóállomásról. Legtöbb utasa a hatórás hajónak van, kizárólag azért, mert néhány percem előbb áll meg a pilisvörösváriakkal és cséviekkel érkező vicinális. Mindenki siet, mindenki rohan, mert már hat óra van, tulajdonképpen már bent kellene lenni a pesti oldalon lévő gyárakban. A csévi aszszonyoknak nemcsak batyu van a hátukon, de fejsze is van a kezükben, mert legtöbbje favágással keresi kenyerét. A gyárostól naponként 3 korona 60 fillér napszámot és ingyen lakást kapnak. Ma reggel itt, terhit minden hétfőn, nagy kücsíces más volt a JsgjreSár&snite elSssEssjaziuSS etilt®, aki alig győzte letépni blokkjáról a jegyeket. A tarkakendős parasztaszszonyok futva igyekeztek a kikötő lépcsőjén fel a hajóra. Ismert pesti szokás, hogy a propelleren a közönség hőszereldte tartózkodik a bejáratok közötti fedézsten. A pilisvörösváriak és ajéviek is rabjai ennek a szokásnak. Ők szegények azért, mert nagyon sietnek a gyárba, mikor a hajó megáll, .aminőj árt ott „akarnak lenni a kijáratá nul, hogy azták futva folytathassák útjukat a muntahelyhez, így volt ez most is. A hajó rettenetesen zsúfolva volt, egymás hátán állottak és ültek az emberek a csavargőzös összes helyiségeiben. Ültek és álltak vegyesen egymás mellett a felső fedélzeten, mindkét osztály alsó fülkéjében, és mint a heringek, úgy voltak összepréselve a babnás asszonyok az alsó fedélzeten, a már említett sietség miatt. ■Hat órakor kellett volna indulnia a hajónak, de már öt perccel is elmúlt hat óra s a csavargőzös még mindig az állomáson vesztegelt. Farkas Mihály hajóvezető, valamint a hajóslegények óvatosságra és csendre intették a közönséget, mert nagy zaj között helyezkedtek el. BaiSify 4SHt-Süti a sírszeptesétlenség A válságos percben az a hajóslegény, aki a kötelet kezeli, meglazította a stég Lakkjához erősített vastag kötelet. A meglázítás következtében a hajó mélyebbre sülyedt és természetszerűleg hatalmas kilengés következett be. A hajó megbillent, mégpedig olyan erővel, hogy a különben is összeszorult utasok egymáshoz ütődtek. A hirtelen beállott nagy imbolygás következtében, amelyre senki nem számított, néhány embert szokatlan, félő érzés lepett meg, amely azután átragadt még többre is. Valaki, nem lehet megállapítani, hogy ki volt az illető, ebben a félelmetes helyzetben elkiáltotta magát : — Sühjed a hajó! Egy másodperc alatt fékezhetetlen erővel tört ki a pánik. Mindenki menekülni igyekezett a hajóról. Asszonyok és férfiak vegyesen lökték, taszigálták egymást, egyik-másik mellbe is ütötte szomszédját, sőt volt olyan, aki öklével akart utat törni magának. Az asszonyok eszeveszetten sikoltoztak, mert mindenki attól félt, hogy a hajó elmerül. A tömeg valósággal birkózott, hogy a kikötő hídjára léphessen. Mindenki teljes erejével azon volt, hogy az előtte lévőket kitaszítsa, s így ő maga is partra juthasson. Ebben a halálos tolakodásban a csavargőzösnek a kijárat felé eső mindkét korlátja eltört és beesett a Dunába. Egemért a wísífel A hátul életük megmentéséért küzködő utasok a pokoli zűrzavarban ezt nem vették észre s igy belökték az elől levőket a vízbe, a mely ezen a helyen két méter mélységű. Az asszonyok batyusokkal együtt estek a folyóba. Férfiak és gyerekek is kerültek a hullámok közé. A hajó személyzete közül többen kiáltották : — Ne tolakodjanak, nincs baj! De ez nem használt. A pánik nőllön-nőlt. Különösen fokozta az ijedelmet a vizbeesettek kiáltása. Ilyenek hallatszottak: — Segítség ! Húzzanak ki! Engem húzzon ki ! Asszony vagyok, családom van, családos asszony vagyok! A vizbeesett asszonyokat és férfiakat sodorta le a víz a Határ utca felé. A szerencsétlenül jártak közül senki sem tudott úszni, mindenki kapkodott mindkét kezével, hogy fentartsa magát. Az asszonyok szerencsésebbek voltak, mert a szoknyájuk alá szorult levegő következtében kevésbé voltak kitéve az alámerülés veszélyének. Két asszony egymásba kapaszkodott, Mirt Márton tizennégy éves fiú Braun Mátyás vörösváti ember nyakát ölelte et és kiáltozott: — Jöjjenek ide ! Húzzanak ki ! mentis A vízbezuhanás pillanataiban Fekete Nándor 19 éves vasesztergályos, az Első Magyar Csavargyár munkása a felső fedélzeten állott. Nem vesztette el lélekjelenlétét s a közelében lévő két mentőövet embertársainak segítségül dobta. Egy asszony szerencsésen elfogta az egyik mentőövet, a melynek segítségével meg is menekült. A másik mentőövnek nem akadt gazdája, magában úszott le a Dunán. Egy-két perccel a vízbeesések után Schmidt Mihály hajósvezető csónakba ült, hogy a már szinte fuldokló embereket kihalászsza. Schmidt Mihály a helyszínen így beszélte el a mentés körülményeit : — Gyorsan csónakba ültem, hogy megmentsem, akit lehet. A legtöbben ezt kiáltották: »Jaj, engem segítsen ! Az Istenért, húzzon ki ! isten segíts«... Egyik-másiknak az evezőlapátot nyújtottam, volt olyan is, akit kezemmel emeltem be a csónakba. A Lujza-malomig kellett eveznem, a Határ-utcánál egymás után négy embert húztam ki a vízből. Mikor kikötöttem a Határ-utcánál, összesen kilenc embert szálltoltam partra. Négy embert, aki a víztől teljesen átázott, a Határ-utca 4. számú házban, Weisz Ignác hadbavonult munkás feleségénél helyezték el, akinek szobájában jól égett a kályha. Weiszné éppen a szemetet vitte ki a kapu elé, amikor látta, hogy a parton az emberek dideregve jajgatnak. Hamar felajánlotta a lakását, száraz ruhát és teát adott nekik. Weisz Ignácné oltalma alá került Braun Mátyás vörösvári munkás. 3. oldal