Az Est, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

JCedd, f9t6 február 1. 3, oldat Lányi püspök vendégének letartóztatása Nagyvárad, január 81. (Az Est tudósítójának távirata) Kolontáry rendőrfogalmazó, a ki flr. Rabenda Ferenc Xavér bécsi ügy­védet Nagyváradról Bécsbe kísérte» Hazaérkezett. A rendőrfogalmazó el­mondotta, bogy a bécsi büntető tör­vényszék felszólítást intézett a nagy­váradi rendőrséghez, hogy tartóz­tassa le dr. Rabendát, a ki hűtlen kezelés gyanúja alatt áll. Megjelentem Lányi püspöknél egy detektivvcl együtt — mondotta a rendőríogaimazó — és közöltem küldetésem célját. Átadtam a bécsi táviratot a püspöknek, a ki izgatot­tan szólt: —*■ Hihetetlen, majdnem lehetetlen. Régi kedves emberem, a legkorrek­tebb gentleman, a ki október óta időzik házamban. Ezután Lányi felküldte Rabendát a vendégszobába, a hol közöltem vele, hogy letartóztatom. Elsápadt és azt kérte, hogy engedjük meg, hogy a püspöktől elbúcsúzzék. Együtt lementünk az ebédlőbe, a hol a ven­dégek asztalnál ültek. Jelen volt Hoßmann ezredes és leánya és Irnrik Zoltán kanonok. Semmiről sem tud­tak, kedélyesen üdvözölték Raben­dát. Rabenda bocsánatot kért és azt mondotta, hogy a rendőrségen pénzt kell átvennie. Eltávozás dőlt koccin­tóikul!;. A püspök meghatottan kezet szorított az ügyvéddel. Az utón dr. Rabenda izgatottan igy szóit: — Nem tudom, mi történhetett, tragikus véletlen történik velem, más­fél évig szanatóriumban voltam, két éve semmivel sem foglajke. om. Az idegeim teljesen szét vannak rom­bolva. Itt okvetlen ki kell derülni ártatlanságomnak, senkinek egy fil­lérjét nem tettem el, félmillió vagyo­núm volt, most koldusnál szegényebb vagyok. Ha bűnt követtem el, miért nem kerestek eddig ? A bécsi gyors­vonaton tábornokok üdvözöltek, mint régi ismerősüket. Az ügyvéd ezután még elmon­dotta, hogy a Bdvcderében sokáig lakott és Ferenc Ferdinánd bizalmasa volt, a kinél a jogtanácsosi állást is betöltötte. Megszámlálhatatlan ösz­­szegeket kezelt, ezenkívül több ha­gyaték! ügy is rá volt bízva. Talán rosszul spekulált és a háború áldoza­tának hiszi magát. Bécsben — fe­jezte be a rendőríogaimazó — át­adtuk a rendőrségnek, másnap át­vette a törvényszék és a főügyész nyomban kihallgatta. WW’AWWWAWA'AVWVW Mélyen lesújtva s fájdalmas ! szívvel jelentjük, hogy llf ! üt-W i£t3' | egyesületünk egyik alapítója, kéz- j | déltől fogva igazgatósági tagja s j pénztárnoka tegnap váratlanul elhunyt. Megszűnt dobogni nemes szive, | mely annyi szép és jó butforrása ! I volt. Elvesztettük benne fáradna- i I tattan, odaadó, legjobb munka-1 társunkat, ki annyit áldozott egye- j í sütetünk boldogulása, fetvirágoz- j 1 tatása érdekében. Mindenkor hálával, szeretette! j : gondolunk reá s nemes emlékét; ! híven meg fogjuk őrizni. Ä Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tagjainak Sogitö Egyesülete. Egy rozoga propeller utasai a Dunába estek embert kimentettek. — NSitaáirayan álRitftlag a vízbe fúltak — Az Est tudósítójától — Ma reggel hat órakor a Pro­peller Társaság óbudai hajóállo­másánál nagy katasztrófa történt. A Bombatrr nevű propeller, a melynek az óbudai partról át kellett volna mennie a pesti ol­dalon lévő Hungária-uti állomás­hoz éppen indulásra készen állott, de nem kezdhette meg útját, mert hirtelen őrit eles pá­nik töri ki az utasok között. A Bombatér nevű csavargőzós a leg­kisebb aikotásu propellerek közül való, olyan mint a milyenek a Lánchíd két hídfője között köz­lekednek. Erre a kis hajóra, a melyre a társaságra nézve leg­előnyösebb számítás szerint két­száznegyven ember fér el, ma reggel háromszáznál több jegyet, adlak ki. Szemtanuk állítása sze­rint azonban háromszáznál jóval több ember szorongod egymás há­tán a hajón. Mint említettük, a csavargőzös már indulásra készen állott, sőt ké­sett is az indulással, a hajóslcgény már meglazította a kikötőbakhoz erősített kötelet ; ebben a pillanat­ban a hajó természetszerűleg mélyeb­ben került a vízbe és miután a zsú­folt hajónak különösen az alsó fe­délzete volt megterhelve, a hajó hifi tden imbolyogni kezdett. Valaki ei­­kiáitotta magát: Siii2f@sä zz EisjjáS Pánik tört ki, az emberek esze­veszetten tolták egymást a kijárat felé, e közben a laza korlátokat le­­döntötték és sok ember a vízbe esett. Még nem lehet megállapítani pon­tosan, hogy hány ember zuhant a Dunába. Lehetséges, hogy csak tizenöten estek a vízbe, de nincs kizárva az sem, hogy húsz ember került a Dunába. Csak az bizonyos, hogy eddig tizen­három embert mentetlek k , akik közül háromnak nevét nem tudják; nincs kizárva, hogy többen életüket vesztették a katasztrófánál. Eíéísscüa tseij/etS négjrssá® es'/shsc a gzü'opeiSeís'sss A Propeller Társaság óbudai hajó­állomása az óbudai izraelita templom mögött, a Cserepes-utcának a Dunára nyíló végénél fekszik. Szemben a pesti oldalon van a Hungária-uti ál­lomás. Az óbudai állomáson heten­ként csak egyszer, még pedig hétfőn reggelen nagy a sürgés-forgás. A Duna-parloli van ugyanis az esztergomi vicinális állomása, a hói hétfőn a kora reggeli órákban százá­val szállnak le a környékbeli falvak­ból bejövő munkások és munkásnők, hogy Pesten egész hétre munkába álljanak. Különösen PilisvÓrosvárrót és Csév községből szállnak itt le sokan. A háború miatt természetesen sokkal több az asszony, mint a férfi. Ez a sok niunkásnő majdnem mind batyuval a hátán jön be a városba, abban hoznak be maguknak egész hétre való eleséget. Szombaton visz­­szamennek falujokba, hogy a vasár­napot ott tölthessék. A Propeller Társaság a pilisvörös­­vári és cséVi lakosok tömeges érkezé­sére való tekintettel öt és hat óra kö­zött három járatot indít. A Bomba­tér öt óra húszkor, öt óra negyven­kor és hat órakor indul cl az óbudai hajóállomásról. Legtöbb utasa a hat­órás hajónak van, kizárólag azért, mert néhány perceni előbb áll meg a pilis vörös váriakkal és cséviekkel ér­kező vicinális. Mindenki siet, mindenki rohan, mert már hat óra van, tulajdonkép­pen már bent kellene lenni a pesti oldalon lévő gyárakban. A csévi asz­­szdnyoknak nemcsak batyu van a hátukon, de fejsze is van a kezükben, mert legtöbbje favágással keresi ke­nyerét. A gyárostól naponként 3 korona 60 fillér napszámot és ingyen lakást kapnak. Ma reggel ijf, terhit minden hétfőn, nagy KücsícesSás voJß a Jsgjr« eSár&snitő eíSssEssjaziuSS etilt®, a ki alig győzte letépni blokkjáról a jegyeket. A tarkakendős parasztasz­­szonyok futva igyekeztek a kikötő lépcsőjén ícl a hajóra. Ismert pesti szokás, hogy a propelleren a közönség dőszcreldtd tartózkodik a bejáratok kö­zötti fcdc'.zsien. A pilisvörösváriak és («éviek is rabjai ennek a szokásnak, Ők szegények azért, mert nagyon siet­nek a gyárba, mikor a hajó megáll, .^mi nőj árt ott „akarnak lenni a kijárat­­"üiil, hogy azt ári futva folytathassák útjukat a muntáhelyhez. így volt ez most is. A hajó rettenetesen zsúfolva volt, egymás hátán állottak és ültek az emberek a csavargőzös összes helyi­ségeiben. Ültek és álltak vegyesen egymás mellett a felső fedélzeten, mindkét osztály alsó fülkéjében, és mint a heringek, úgy voltak össze­­préselve a batnus asszonyok az alsó fedélzeten, a már említett sietség miatt. ■Hat órakor kellett volna indulnia a hajónak, de már őt perccel is elmúlt hat óra s a csavargőzös még mindig az állomáson vesztegelt. Farkas Mi­hály hajóvezető, valamint a hajós­legények óvatosságra és csendre in­tették a közönséget, mert nagy zaj között helyezkedtek el. BüiSjfy 4SHt<Süit a sízsreotesétlenség A válságos percben az a hajós­­legény, a ki a kötelet kezeli, meg­lazította a stég Lakkjához erősített vastag kőtelet. A mcglázitás követ­keztében a hajó mélyebbre sülyedt és természetszerűleg hatalmas ki­lengés következett be. A hajó meg­billent, még pedig olyan erővel, hogy a különben is összeszoruít utasok egymáshoz ütődtek. A hirtelen beállott nagy imbolygás következtében, a melyre senki nem számított, néhány embert szokatlan, félő érzés lepett meg, a mely azután átragadt még többre is, Valaki, nem lehet megállapítani, hogy ki volt az illető, ebben a félelmetes helyzetben clki&llótt a magát : — Sühjed a hajó! Egy másodperc alatt fékez hetet len erővel tört ki a pánik. Mindenki me­nekülni igyekezett a hajóról. Asszo­nyok és férfiak vegyesen lökték, taszigáiták egymást, egyik-másik mellbe is ütötte szomszédját, sőt volt olyan, a ki öklével akart utat törni magának. Az asszonyok esze­veszetten sikoltoztak, mert mindenki attól félt, hogy a hajó elmerül. A tömeg valósággal birkózott, hogy a kikötő hídjára léphessen. Mindenki teljes erejével azon volt, hogy az előtte lévőket kitaszítsa, s igy ő maga is partra juthasson. Ebben a halálos tolakodásban a csavar gőzösnek a kijárat felé eső mind­két korlátja eltöri és beesett a Dunába. Egeméit a wísífeí} A hátul életük megmentéséért küz­­ködő utasok a pokoli zűrzavarban ezt nem vették észre s igy belökték az elől levőket a vízbe, a mely ezen a helyen két méter mélységű. Az asszonyok batyujoklcal együtt estek a folyóba. Férfiak és gyerekek is kerültek a hullámok közé. A hajó személyzete közül többen kiáltották : — Ne tolakodjanak, nincs baj! De ez nem használt. A pánik nől­lön-nőll. Különösen fokozta az ije­delmet a vizbeesettek kiáltása. Ilye­nek hallatszottak: — Segiíség ! Huzzanak ki! Engem húzzon ki ! Asszony vagyok, családom van, családos asszony vagyok! A vizb eesett asszonyokat és fér­fiakat sodorta le a viz a Határ-utca felé. A szerencsétlenül jártak közül senki sem tudott úszni, mindenki kap­kodott mindkét kezével, hogy fen­­tartsa magát. Az asszonyok szeren­csésebbek voltak, mert a szoknyájuk alá szorult levegő következtében ke­vésbé voltak kitéve az alámerülés veszélyének. Két asszony egymásba kapaszkodott, Mirt Márton tizennégy éves fiú Braun Mátyás vörösváti ember nyakát ölelte ét és kiáltozott: — Jöjjenek ide 1 Huzzanak ki 1 mentis A vizbezuhanás pillanataiban Fe­kete Nándor 19 éves vasesztergályos, az Első Magyar Csavargyár munkása a felső fedélzeten állott. Nem vesz­tette el lélekjelenlétét s a közelében lévő kél mentőövet embertársainak segítségül dobta. Egy asszony szeren­csésen elfogta az egyik mentőövet, a melynek segítségével meg is me­nekült. A másik mentőövnek nem akadt gazdája, magában úszott le a Dunán. Egy-két perccel a vizbe­­esések után Schmidt Mihály hajós­vezető csónakba ült, hogy a már szinte fuldokló embereket kihalász­­sza. Schmidt Mihály a helyszínén igy beszélte el a mentés körülmé­nyeit : — Gyorsan csónakba ültem, hogy megmentsem, a kit lehet. A legtöb­ben ezt kiáltották: »Jaj, engem segítsen í Az Istenért, húzzon ki 1 isten segíts«... Egyik-másiknak az evezőlapátot nyújtottam, volt olyan is, a kit kezemmel emeltem be a csónakba. A Lujza-malomig kelleti eveznem, a Határ-utcánál egymás után négy embert húztam ki a. vízből. Mikor kikötöttem a Határ-utcánál, összesen kilenc emberi száll i toliam partra. Négy embert, a ki a víztől teljesen átázott, a Határ-utca 4. számú ház­ban, Wcisz Ignác hádbavonuit mun­kás feleségénél helyezték cl, a kinek szobájában jól égett a kályha. Weiszné éppen a szemetet vitte ki a kapu elé, a mikor látta, hogy a parton az emberek dideregve jajgat­nak. Hamar felajánlotta a lakását, száraz ruhát és teát adott nekik. Weisz Igtiácné oltalma alá került Braun Mátyás vörösvári munkás,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék