Az Est, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

c. oldal Kedd, 1916 február . Mirk Márton 14 éves fiú, Valovics Kati csévi napszámosnő és Matusek Anna. Welszné lakásában beszélget­tünk a vízbe zuhant emberekkel. Tíz embert vittek el a mentőik A mentők összesen tíz embert vet­tek ápolás alá : Horn Kati vörösvári napszámosnőt, Braskovics Jánosné csévi napszámosnőt, Hubacsek Magda csévi napszámosnőt, Roth János vörös­vári napszámost, Gúla Mária csévi napszámosnőkt, Braun Mátyást, Ma­­tusek Annát, Valovics Katát, Mirk Mártont, Horn Katalint és Mándi Katit. A mentők két automobillal, fürdőgyakk­al felszerelve, dr. Ádler vezetésével vonultak ki. Csak Roth Jánosnak adtak száraz ruhát, a többin a környék szegény lakói segí­tettek, a­kik a szerencsétlenség hírére oda futottak s hoztak magukkal szá­raz ruhát és teát. A szerencsétlenek közül csak hármat kellett a kórházba szállítani, Hubacsek Magdát, Gúla Máriát és Róth Jánost. A rendőri kihallgatások A rendőrség részéről Garlathy rend­őrtanácsos, Becker Ádám kapitány és dr. Fukász fogalmazó jelent meg a­ helyszínen. Kihallgatták Fekete Nán­dor vasesztergályost, a­ki a következő­ket mondotta: — Tudvalevő, hogy a propelleren csak kétszáznegyven embernek van helye, ennek dacára legalább három­­százötvennek, de lehet hogy négyszáz­nak is adtak helyet. A hajóhoz vezető bejárat már el volt zárva, indulásra készen állottunk, egy hajóslegény meglazította a hajókötelet s igy a hajó megbillent. — A hajó leereszkedett, s m­idenki úgy érezte, hogy a hajó sülyedni kezd. Én a felső fedélzeten állottam s miután a két mentőövet a vízbe dobtam, utat akartam magamnak nyitni, egy parasztasszony kezéből kikaptam a fejszét s azzal fenyegettem meg a mögöttem lévőket, hogy ne to­longjanak olyan életveszélyesen. Az utasok verekedtek, voltak olyanok is, a­kik haraptál: egymás!. Egy iíszbevegyült idős ember ma­gából kikelve rohant a hajóra s ezt mondotta hangosan : — Fitos István 53 éves ács va­gyok. A fiam, Fitos Aladár 22 éves villanyszerelő is a hajón volt. Tele­fonoztam a gyárba, nincsen ott. Nincs Aladárom ! Tessék megnézni itt ezt a helyet ! (A hajópadló szélén lévő korhadt farészekre mutat, a­hol a korlát egyik oszlopa állott.) Én értek ehhez, a hajógyárban tudják, hogy én szakember vagyok. Megnéztük a Fitos István által megjelölt korlátoszlop bemélyedő helyét. Csakugyan teljesen átrohadt fa, a­melyben nem tarthat az oszlop. Talán ez is egyik oka volt a szeren­csétlenségnek. Felháborító, hogy a Propeller Társaság ilyen állapotban engedi közlekedni járműveit és le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy a kikötőhídon 2-5 centiméteres léket láttasd­, a melyen ál be lehet látni a vízbe. Elmerült egy fia? Eisenbaum János 28 éves napszá­mos, a­ki a rézhengermagyarban dolgozik, ezt mondta a rendőrségnek: *** Én az első osztályú al­só fülké­ben tartózkodtam. Mikor láttam, hogy baj van, betörtem az ablakot, azon keresztülbújtam és kijutottam a fedélzetre. Láttam, hogy egy 12—14 ebes falusi fiú elmer­ült. Ficsek Mihály hajóslegény a kö­vetkezőket beszélte el nekünk: — Legalább tizenhárom embert láttam a vízben. Többen egymásba voltak kapaszkodva. Sötét volt még reggel hat órakor, nem lehet tudni, hogy elmerült-e valaki vagy sem. Matusek Róza csévi napszámosnő szerint Csévről ma reggel legalább nyolcvanan jöttek Pestre, egy pilis­­vörösvári asszony pedig a falubeliei­nek számát százra becsüli. Miksik Mária 18 éves vörösvári napszámosnő elmondotta, hogy falu­beliéivel együtt fél öt órakor ült vo­natra. A vonat késett. Ezért siettek olyan nagyon a hajóra. Látta, a­mikor Mirk K­ati, az unokanővére beleesett a vízbe, de segíteni nem tu­­dott rajta. Az óbudai nép, különösen asszo­nyok és gyerekek ezrével tódultak a szerencsétlenség színhelyére. Ott áll­tak órák hosszán át és tárgyalták a szomorú eseményt. Látta a katasztró­fát még Novák Mihály 872. számú rendőr, a­ki a kikötő forgalmasságára való tekintettel ma reggel posztként szerepelt. Azt jelentette a főkapitány­ságon, hogy a hajó gépe még nem volt mozgásban, mikor a szerencsét­lenség megtörtént. Ő is látta, mikor a hajó megbillent. Délelőtt tíz órakor, mintha mi sem történt volna, a csavar­gőzös társaság egy kisegítő propellert állított a Bomba-tér nevű társa elé, hogy tovább bonyolítsa a forgalmát. Kevés utas akadt, a­kik a megrokkant Bomba­­téren keresztül ment át a mellette álló gőzösre. •*7' T. V ’ a­­,Budapesti Csavargőzös Átkelési és 8 rész­­véteg társaság** A budapesti csavargőzös vállalat, a­melynek hajójával,a katasztrófa történt, 1899-ben alakult meg, mint: Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási Részvénytársaság. Irodája Pálffy­ utca 1. szám alatt van. A vál­lalat családi részvénytársaság és a rész­vények túlnyomórészben ennek a családnál­ a birtokában vannak. A társaság elnöke és igazgatója Virány Sámuel. Az igazgatóság tagjai: dr. Virány Dezső, elv. Virány Egon, dr. Vadász Sándor ügyvéd, dr. Somogyi Miksa ügyvéd, Scharff Alajos föld­­birtokos és Schiffner Ferenc, a vállalat üzletvezetője. A felügyelőbizottság tagjai: Fekete­ Géza, Schar­ff Jenő és Kirschbaum Jakab. A társaságnak jelenleg tizenhárom csavargőzöse van, a­melyek össze­sen (!) 732 lóerőt tudnak kifejteni és összes tonnatartalmuk alig 430 tonna. (!) Ezek a kis rozoga hajók hallatlanul nagy forgalmat bonyolí­tottak­ le. Az utolsó években átlag öt millió személyt szállítot­tak. Ta­valy pedig, a­mikor a Lánchíd el volt zárva, a szállított személyek száma — a társaság jelentése szerint — 8.220.583 volt. A tavalyi esztendő különben is hallatlanul nagy jövedelmeket hozott a társaságnak. Az állam, úgyszólván ingyen, két csavargőzöst engedett át a társaságnak a fokozott forgalom ellátására, a­mi a társasági vagyont lényegesen növelte, a nélkül azon­ban, hogy a társaság a legutolsó mérlegben a hajópark értékét egy fillérrel is emelte volna. A társaság nyeresége 39.818 koronáról felszökött 103.759 koronára és osztalék helyett egy-egy részvényre az előző évek hat koronája helyett ezúttal tizenhat ko­rona jutott. Ezenkívül még emelték a tartalékalapokat közel 80.000 ko­ronával és vásároltak értékpapírt 244.530 korona mérlegszerű értékben. A főváros és a Propeller­ Társaság A Propeller Társaságnak az enge­délyt a kincstár adta a pénzügy­­miniszter útján. A fővárosnak csak annyiban van beleszólási joga a társa­ság ügyeibe, a­mennyi jogot a part­­bérleti szerződés feltételei között magá­nál­ kikötött. A társaság partbérleti szerződését az idén hosszabbították meg egy évre és a társaság a budai és pesti oldalon bérelt 12 folyó­méterért mindössze csal: 956­5 koronát fizet. A főváros kikötötte, — és évről­­évre kiköti , hogy a csavargőzös társaság tíz vonalat tizenhárom hajó­val köteles üzemben tartani. Ettől csak a háború okozta vismajor esetén szabad eltérni. A társaságnak a menet­­díjat felemelni nem szabad, jókarban kell tartani a hajóhidakat és hajókat, jó szenet kell használnia, közegész­ségügyi szempontból a szén minősé­gét is előírják és időnként forgalmi kimutatásokat kell bemutatnia. A főváros fentartja magának mind­ezekre nézve az ellenőrzés jogát, sőt a bírságolási jogot is. De, bár a kö­zönség köréből és a sajtóban is szám­talan panasz hangzott el a csavar­gőzös társaság ellen, sohasem fordult elő, hogy a főváros megbírságolta volna a társaságot. Érdeklődtünk az iránt, hogy a fő­város mennyiben gyakorolja ezt az ellenőrzési jogát, mert a Propeller- Társaság, dacára annak, hogy tíz vonalon való közlekedésre van köte­lezve, e pillanatban mindössze csak négy vonalon tartja fenn a közlekedést. Azt a választ kaptuk, hogy a Pro­peller Társaság a fővárossal szemben azzal indokolja forgalmának korláto­zását, hogy hajóinak egy része tataro­zás alatt van az óbudai hajógyárban és a javítási munkálatokat a kedvezőt­len munkásviszonyok következtében nem tudja kisürgetni, másik oka pedig az, hogy néhány hajójának kazánhasz­­nálati engedélye lejárt és a háborúban ezt is nehéz meghosszabbítani. Ilye­n és ehhez hasonló kifogásokkal áll elő a társaság akkor, a­midőn nem tud kötelezettségének megfe­lelőd és a­mikor ilyen nagyforgalmú helyen, mint a­milyen a jelenlegi katasztrófa színhelye, nem tart ele­gendő járatot fenn és összezsúfol négyszáz embert egy olyan hajón, a­mely éppen felényi utas befogadá­sára alkalmas. A Propeller Társaság szerződése 1917 december 31-én jár le és a főváros a közgyűlésen történt számos felszóla­lás és a közönség panaszai folytán már régebb idő óta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy maga oldja meg a propellerkérdést. Ebben az ügyben feliratot is intézett a kormányhoz és A vállalat fényes anyagi viszonyai dacára az igazgatóság semmit sem tett a hajók javítására, új gőzösök építésére és a megötszöröződött forga­lom lebonyolítására még ma is ugyan­azok a régi berendezésű, ócska bárkák állottak a közönség rendelkezésére, mint húsz évvel ezelőtt. Minthogy a szerencsétlenül járt személyek hozzátartozói bizonyára kártérítést fognak követelni a válla­lattól, érdekes ismerni a társaság je­lenlegi vagyoni viszonyait is. A leg­utolsó mérleg szerint a társaság tizen­három csavargőzösén­ek és a révátke­lési jognak értéke 634.422 korona. Az értékpapírok árfolyam szerinti ér­téke 244.530 korona. Künlevősége van a vállalatnak 281.591 korona. Az összes mérlegszerű vagyon értéke 1,2 millió korona. a pénzügyminisztériumhoz, a­mely visszaírt, hogy semmi elvi kifogása nincs az ellen, hogy a főváros maga vegye kezébe a modernebb dunai át­kelés kérdésének megoldását Ez azt mutatja, hogy a főváros maga sem akarja továbbra meg­hosszabbítani a Propeller Társaság koncesszióját. Megjegyezzük, hogy ez a koncesszió tulajdonképpen a rév­jogoknak egy része, a­mely a Lánc­­hid-társaságot illette meg és a­mel­yet még a múlt században váltottak meg a Lánchid-társaságtól. Ez a koncesszió meg nem váltás esetén 1936-ban járt volna le. v­AnzwvwywwvA­wv/wv A görög mozgósítás Rotterdam, január 10. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Athénből táviratozzál.­ Az entente-követségek közölték a sajtó­val, hogy az entente azon a vélemé­nyen van, hogy Görögország egyedül jogosult dönteni arról, hogy foly­­tassa-e a mozgósítást, vagy pedig le­szereljen. V, IL Catonna az olaszok eddigi „sikereiről“ Lugano, január 30. Az olasz főhadiszállás, hogy a köz­vélemény elégedetlenségét és a szö­vetséges társak, különösen az angolok vádjait elnémítsa, ma részletes ki­mutatást közöl az olasz hadsereg eddigi »sikereiről«. A jelentés lénye­gében semmi újat sem tartalmaz. Érdekes azonban a jelentésnek az a része, a­mely a col­ di­ lanai harcokról szól. Cadorna, a­ki régebben azt jelen­tette, hogy az egész Col di Lana az olaszok birtokában van, most kénytelen beismerni ennek ellenkező­jét, mert azt mondja: »Col di Lana megszállását majdnem egészen be­fejeztük.« Magasztalja ezután az olasz hadsereg vitézségét, felsorolja az el­lenség veszteségeit, de saját veszte­ségeiről egy szót sem közöl. La. . Milyen idő várható? Jiz időjárásban lényeges válto* zás nem várható. Si­rgönyprognó* zis: Változás nem várható. Déli hőmérséklet S‘9 C. tok. Om­ilen hlütün értesité, hilvolt.­­ Nage! Ignácné, szül. Nagel Berta, saját , teke' " ‘ .......... nyl | Nage! Pál hadnagy, jelenleg* harctéren,"­­ és gyermekei, Nagel Zsigmond főhadnagy, s dr. Fabinyi Imréné, szül Nagel Margit,­­ Nagel Dezsit egyéves önkéntes, Ferenc és Erzsébet, valamint jelenleg a harctéren­­ levő veje, dr. Fabinyi Imre fiadapród, úgy­szintén unokái, Fabinyi Andor és Lívia, végül az alant felsoroltak és az egész gyi- t szóló rokonság nevében fájdalomtól raeg-­­ tört szívvel jelenti, hogy hon szeretett fe­lejthetetlen jó férje, a legjobb apa, após és nagyapa Hagel Ignác­ tőzsnetanácsos, a Tabonahatáridő alku­szok egyesületének tiszteletbeli elnöke, stb. stb. folyó hó 50-én reggel életének 65. évében 31 évi boldog házasság után csendesen el­hunyt. Drága halottunk halt tetemei február hé­t­én, kedden d. u. 3 órakor lógnak a rákoskeresztúri szr. temető halot­sháziból örök nyugalomra kísérteim. A megboldogultban családunk fejét is büszkeséget vesztettük el, Id nemes és fen­­költ jellemével mindenki nagyrabecsülését vívta ki magának. Áldás és béke hamvaira! Budapest, 1916 január LIF-án. V.. Aulich-u. 8. Beroc­ Therose szül. Nagel, id. Negál Emil testvérei, id. Nagel Emilné szül. Stark Giizella, Goldstein Henrik és neje szül. trags! Teréz özv. Nagel Ignácné szül. Stern Jenny, özv. Nagel Bernab­a szül. Kuftlar Hermin, Nagel Kálmán és neje szül. erdélyi Olga, Deutsch Viktor és neje szül. Magol Leont­e, Nagel Zsigmond és neje szül. Kohn Lujza, ifj. Nagel Emil és neje I szül Fropper Etelka sógorai és sógornői s összes unokaöccse, unokájágal s rokonai. Koszorúk mellezési és csendes rész­vét kéretik.

Next