Az Est, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

ÍCedd, 1916 február 1. . «w» >üMi■ ■ ■mmm as rmmXKBSEBsrreKti K öt franciát adunk gróf Pejacsevich Tivadarért. A magyar kormány a külügyminisztérium útján, a háború kezdete óta, több ízben tett lépést, hogy Franciaországból az ott internált gróf Pejacsevich Tivadar volt horvát minisztert hazabocsás­­sák. Gróf Pejacsevich hazajöve­telét rendkívül megnehezítette, hogy miniszter volt, a­mikor Franciaországban letartóztatták. Hazajövetele érdekében gróf Peja­csevich kénytelen volt miniszter­ségéről lemondani. Gróf Peja­csevich elbocsátása, értesülésünk szerint, most már bef­ej­ezett dolog, mert a magyar kormány bele­egyezett a francia kormány ama kikötésébe, hogy gróf Peja­­csevichért öt előkelő francia inter­nált bocsáttassék vissza hazájába. — Gróf Pejacsevich­ László meg­halt. Bécsből táviratoztak lapunk­nak . Itteni palotájában hosszas bete­geskedés után ma meghalt gróf Peja­csevich László, a magyar főrendiház tagja, valóságos belső titkos taná­csos és kamarás nyolcvannyolc éves korában. Évek hosszú során át fő­udvarmestere volt Károly Lajos fő­hercegnek s mikor a főherceg meg­halt, Mária Annunziata főherceg­asszonynak lett főudvarmestere. — Az Országos Kaszinó és a katonatisztek. A háborús ese­mények közt szinte észrevét­lenül csúszott el a katonai ható­ság egy intézkedése, a­melylyel mostanában rendeletben tudatta a katonatisztekkel, hogy egy régebbi tilalmát visszavonja és katonatiszt ismét lehet tagja az Országos Kaszinónak. Emlékezetes, hogy tört ki az affér a kaszinó­ és a hadsereg között. Gerő Vilmos százados, a parlamenti őrség parancsnoka, a­ki az ellenzéki képviselők kivezetésénél vezényelt, tagja volt az Országos Kaszinónak. Viselkedése, hivatalos tevékenysége miatt afférje támadt a kaszinóban, a­minek következéseképpen elégtételt kért, de az elégtételt megtagadták tőle. A katonai hatóság ezért utasított minden katonatisztet, hogy a kaszinó­ból lépjen ki. Tisztek nem is jártak oda föl, a háború kitöréséig. Az orosz hadjáratnak első heteiben Gerő Vil­mos mint honvédőrnagy, rohamra vezetvén honvédeit, hősi halált halt. Különben is e nagy idők elfeledtet­ték velünk régi vívódásainkat. És a katonai hatóság most egy rende­letben visszavonta régi tilalmát. Az örvendetes elhatározásról Lisz­­nyai-Dame Tihamér, a kaszinó egyik igazgatója ezeket volt szíves munka­társunkkal közölni: — Az önök értesülése megfelel a valóságnak, a katonaság megengedte a tiszteknek, hogy beléphessenek a kaszinóba. Minthogy mi sohasem t­ekintettük tiszti tagjainkat kilépettek­nek és őket a tagok névsorában mindig nyilvántartottuk, ez a belépés a leg­simábban fog történni. — A kaszinóban a katonaság elhatá­rozása nagy örömet, megelégedést keltett, hiszen ezzel egy sajnálatos ügy intéződik el mindenkinek leg­nagyobb megelégedésére. Hogy az eseménynek ünnepélyes színt adjunk, legközelebb összejövetelt tartunk, a­melyre a tagokat családjaikkal együtt meghívjuk. A háborúra való tekin­tettel természetesen ez az összej­öve­tel a legszerényebb keretekben fog­­folgni. Nem akarunk ünnepelni, de mégis egy ünnepélyes pontot aka­­rnnk tenni az ügy közmegelégedést keltő befejezése után. — A magyar miniszterek Bécsben. A magyar kormány Bécsben időző tagjai, mint tudósítónk jelenti, ma folytatják tanácskozásaikat az oszt­rák miniszterekkel. A tanácskozások valószínűleg egyelőre végetérnek. Gróf Tisza István miniszterelnök ma dél­előtt 11 órakor hosszabb magánki­hallgatáson jelent meg a királynál. A miniszterelnök alkalmasint ma éjjel 11 órakor visszautazik Budapestre. Báró Hazai Samu honvédelmi, mi­niszter ma reggel Bécsbe érkezett és a Magyar­ Házban szállott meg. — Halálozás. Erber Lajos, a Ma­gyar-francia biztosító titkára, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése február 1-én d. u. 3­0 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temető halottas­házából. — A Fái-f ügy tárgyalása. A buda­pesti büntetőtörvényszék Füzesséry Zoltán táblabiró elnöklésével a gyor­sított bűnvádi eljárás szabályai sze­rint ma kezdte meg a hadiszállí­tások körül (kórházi élelmezés kö­rül) elkövetett visszaélés bűntettével vádolt Fái Henrik és társ­a elleni bűn­ügy főtárgyalását. A főtárgyalásra 22 vádlottat, még­pedig a négy elsőrendű vádlottat, Fái Henrik kórházi élelme­­zőt, Reich Gyula magánhivatalnokot, Hajdú Jánosné szakácsnőt, Weisz Gézát (mind a négyen 1914 december első napjaitól előzetes letartóztatás­ban vannak) és kivülök még 18 vád­lottat és 130 tanút és szakértőt idéztek meg. A vádlottak közül két vádlott nem jelent meg a főtárgya­­láson. Az egyik vádlott beteg, a má­sik vádlott előállítása iránt pedig megtették az intézkedéseket. A tárgyalás előreláthatólag tíz napot vesz igénybe és a főtárgyalási elnök a tanúkat egyes csoportokba osztotta be, úgy hogy az utolsó csoportot péntekre idézte be. A tárgyalást a nyilvánosság kizárásával tartják meg.­­ A Télikert és egy hétfői lap. Kovács F. Sándor, a Télikert ma vezetője még a múlt év december 21 ikén levelet írt Eichner Somának, a »Sonn- und Montagszeitung« szer­kesztőjének, a­ki lapjában éles han­gon támadta a Télikertet és szellőz­tette a mulató belső életét. Levelé­ben, a­melyet­ Eichnerhez intézett, többek között azt írta, hogy tisztes­séges és hivatásos újságíró nem ír olyan hangon lapjában, mint Eichner írt és hogy buzogányként kezeli a tollat. Ha tovább foglalkozik szemé­lyével, — irta többek­­ között — megérdemli a megrenyítést. Eichner a budapesti büntetőjárásbíróságnál Kovács F. Sándor ellen veszélyes fenyegetés kihágása és rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett. A buda­pesti büntető járásbíróságon Kovács Lajos járásbíró m­a tárgyalta az ügyet. A vádlott kijelentette, hogy Eich­ner azért támadta a Télikertet, mert »nem hirdetett tovább lapjában«. A valódiság bizonyítását kérte, a­me­lyet azonban a bíróság nem rendelt el. Miután az ügyészi megbízott nem vállalta a vádat, azt Eichner vette át. A bíróság rágalmazásban mon­dotta ki bűnösnek Kovács F. Sán­dort és ezért 100 korona fő- és 50 ko­rona mellékbüntetésre, nemfizetés ese­tén tizenegy napi fogházra átváltoz­tatható büntetésre ítélte. Az ítélet ellen a­­dasott az elitélés miatt, a pa­naszos pedig súlyosbításért felebbe­­zett. moh Wilson beszéde a háborúról Berlin, január 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Lokalanzeiger-nek táviratozzék Amsterdamból. Wilson elnök Pitts­­burgban szónoklatot tartott és töb­bek közt ezeket mondta : — Lángban áll a világ és a szikrák szerteröpködnek mindenüvé. Ha az emberek olvasnák azokat a távirato­kat, a­melyeket én naponta garmadá­val kapok, akkor látnák, milyen ne­héz a békét megóvni. Az ország jól teszi, ha nem a támadásra, de a nemzeti védelemre készül. A vesze­delem komoly, mert a tengerentúli ke­reskedelem miatt még sok súrlódást lehet várni. Ke. Az óbudai propeller­­szerencsétlenség Tudósítás eleje a 3. és 4. oldalon. A szerencsétlenség okának kiderítése alapos nyomozást igényel. A rendőrség ez idő szerint még nem állapíthatta meg teljes pontossággal a katasztrófa körülményeit. A tanúk százait kell majd kihallgatnia, s azok együttes vallomása alapján lehet majd tiszta képet alkotni a történtekről. Az bizonyos és kétségtelen, hogy a társaság több jegyet adott ki a hat órakor induló gőzösre, mint a­mennyit szabad lett volna. Legfeljebb kétszáz­­húsz-kétszáznegyven ember számára van hely, azt senki sem tagadta a helyszínen, hogy háromszáz jegynél is többet adtak ki. A jegykezelőtől megkérdeztük, hogy hány jegyet adott el. Azt felelte, hogy nem tudja. Pedig ezt nagyon könnyen lehetett volna konstatálni. A katasztrófa perc­eiben még sö­tétség uralkodott. Ennek következté­ben nem lehetett megállapítani még a katasztrófa szemtanúinak val­lomásaiból sem, hogy hány ember esett a vízbe és hogy esetleg hány me­rült el ? Lehetségesnek látszik, hogy legalább egy-kettő életét vesztette, mert Fitos Aladáron kívül még égi nőt is kerestek a helyszínen. A főkapitányság még nem határo­zott a minősítés dolgában, valószint azonban, hogy közveszélyes cselekmény címén indítják meg az eljárást. A törvényszék részéről dr. Bubiéz Jenő vizsgálóbíró jelent meg a ka­tasztrófa színhelyén. 7. oldal Gróf fi­­lyen­ff­éderváry és gróf Apponyi Albert az osztrák politik­usok látogatásáról ,* — Az Est tudásitójától — .­ A magyar és osztrák vezető poli­tikusok között az utóbbi időben — delegációk nem lévén — igen meg­ritkult az alkalom a közvetlen érint­kezésre és minthogy ennek szüksé­gességét különösen a Lajtán túl érezték, egyes osztrák politikusok érintkezésbe léptek budapesti bará­taikkal az iránt, hogy miképp lehetne az eszmecserére alkalmat találni. Részint levélváltás útján, részint egyesek közvetlen találkozásának eredményeképp jött létre tegnap az az ebéd, a­melyet Berzeviczy Albert adott a Budapestre meghívott oszt­rák politikusok tiszteletére. Az ebéd a Nemzeti Kaszinó föld­szinti nagytermében volt. A vendégeket Berzeviczy Al­bert fogadta. Egy órakor, a meghívot­tak­­ bev­onultak az ebédlő-terembe, a­hol egy hosszú asztal volt felállítva. Az asztal közepén ült Berzeviczy Albert, szembe vele gróf Khuen Hé­­derváry Károly, Berzeviczytől jobbra ültek Baerenreither József volt osztrák kereskedelemügyi miniszter és We­­kerle Sándor . Berzeviczytől balra Mar­chet Gusztáv volt osztrák közoktatás­ügyi miniszter és gróf Apponyi Albert ült , gróf Khuen Héderváry Károly­­tól jobbra Sylvester Gyula dr., az osztrák képviselőház elnöke és gróf Zichy Aladár, gróf Khuen-Héderváry­­tól balra Dobering József osztrák kép­viselő és gróf Zichy János foglalt helyet. Ezenkívül osztrák részről jelen voltak Urbán Károly, az urak háza tagja, Gross Gusztáv,a német nem­zeti párt elnöke, Pantz Nándor lovag, Friedmann Miksa és Beurle Károly osztrák képviselők, magyar részről Beöthy László, Lánczy Leó, Manc­­kovics Sándor és Szterényi József titkos tanácsosok, Miklós Ödön fő­rendiházi tag, Földes Béla, Hegedűs Loránd és Gratz Gusztáv ország­gyűlési képviselők. A villásreggeli alatt Berzeviczy Al­bert nagy tetszéssel fogadott pohár­köszöntőt mondott, a­melyre Do­bering József válaszolt- Az ebéd fél­három óráig tartott és ebéd után öt óráig beszélgettek együtt a vendégek a társalgóban. A meghívottak közül nem jelentek meg: gróf Tisza István, a­ki bécsi útjával mentette ki magát, Darányi Ignác és betegsége miatt gróf Andrássy Gyula. Az osztrák politikusok rendkívül sajnálták a miniszterelnök és gróf Andrássy Gyula távollétét és az utób­­bit valamennyien fel kívánták ke­resni, minthogy azonban a beteg Andrássyt nem akarták molesztálni, a vendé­gek megbizásából Baern­reuther József volt kereskedelmi mi­niszter látogatta meg gróf Andrássy Gyulát. A vendégek legnagyobb része még tegnap este elutazott Bu­dapestről s valószínűleg a magyar politikusok is visszaadják a látogat­­ást. úgy tudjuk, hogy Bachnreither József már tegnap jelezte is Apponyi Albertnek, hogy rövidesen meg fogjál hívni a magyar politikusokat Bécsbe Az Est munkatársa felkereste gróf Khuen-Héderváry Károlyt és gróf Apponyi Albertet, a­kik a látogatás­ról Az Est munkatársa előtt a követ­kezőképpen nyilatkoztak: Gróf Khuen-Héderváry Károly­ — Az utóbbi­­ időkben az osztrák és magyar politikusok között kevét alkalom volt a közvetlen érintkezésre. Minthogy az osztrákok ennek szük­ségét látták, ezért, volt a tegnap ebéd, a­melynek a magam részére őszintén örülök. Az világos, hogy:a mi szituációnk a felen­völt vendégek­kel szemben egy kissé feszélyezett volt, mert mi az egész Ausztriává akarunk­ békében és harmóniában élni közelfekvő okokból szimpátiánk­­ jelenvolt urakkal szemben természe­tesen mélyebb. Bár teljesen feles­leges, mégis megjegyzem, hogy a­­ jelenvolt bécsi urak valamennyiét abszolút és feltétlen dualisták. / Gróf Apponyi Albert: — Semmiféle konkrét megbeszélés nem volt, hanem csak általános be­szélgetések mindazokról a témákról a­melyek most aktuálisak. Én a magam részéről csak örülhetek, ha a függetlenségi politikusoknak is al­kalmuk nyílik arra, hogy felfogásaikat kiváló osztrák politikusokkal közöl­hessék, mert ezen az útán az utóbbiak kettőről győződnek meg. Először ar­ról, hogy mi is őszintén óhajtjuk a velünk közös védelemre szövetkezett állammal a jó, sőt bizalomteljes viszony kialakulását. Másodszor pedig arról, hogy e ked­vező kialakulásnak feltétele : hazánk állami önállóságánál­ és öncélúságá­­nak utógondolat nélkül való elisme­rése, valamint a szakítás azzal a bal­hiedelemmel, hogy az erkölcsi kohéziót, a­melyre szükség van, előmozdíthat­ják olyan anyagi összekapcsolódások, a­melyek, mivel a nemzet fejlődésé­nek akadályaként éreztetnek, az el­lenkező hatást érik el. Az érintkezés különben igen szí­vélyes volt és talán az épp említett szempontokból üdvös fejlődésnek út­ját nyithatja meg. Kiadó tulajdonos: Az Est lapkiadó r.-L­ófugató: Sebestyén Arno M. kknhNMmnhmhihhí »VWWWWVVVV'^/\A/WVWW»

Next