Az Est, 1916. június (7. évfolyam, 152-180. szám)

1916-06-01 / 152. szám

2, oldat Csütörtök, 1916 jurtius /. Jíz ujraépülőUngban — Az Est tudósítójától — A nagybereznai járásban, Uzsok alatt ma a legnevezetesebb ember Szoják Demeter, másképpen Metri. Fenyvesvölgyi lakos. Az orosz fel­gyújtotta a házát, de jött az állami akció és a társadalom pénzén felépí­tette. Az Ung völgyén ez az első kárpáti Ríj« ház. Fából épült, a mi annak az éghajlatnak felel Üteg. Kedves, barátságos hajlék, szobája közel. 5x6 méter, van kis konyhája, kamrája és melléje van építve a gazdasági épülete. A többi fenyves­völgyi és uzsoki rutén háztól abban különbözik, hogy kéménye van! A sok kéménytelen szomszéd között büszkén és uralkodóan tekint ki Metri kéménye. Olyan, mint az urak háza. Nagy dolog ez a rutén világ­iban ! Szobájában ugyan ott van a búbos kemence, a széles sut, a melyen olyan ióizüetlehet aludni, de a kony­hában takaréktüzhely (eddig ismeretlen fogalom!) és a két tűz egy csövön, egy kéményen viszi el a füstöt. Egy tüztől lesz meleg a rutén kony­hája, szobája ; mind a kettőben tar­­tózkodhatik a tél viharában, mig a kéményből vidám füst bodorog. Szoják Demeter háza a minta, a gazda büszke gőggel álldogál előtte és magyaráz a bámészkodó szomszé­doknak. Nagy dolog I Idegen embe­rek, a magyar nép felépitik az elpusztult rutént. Csoda ez, hi­hetetlen 1 Lenn az országút men­tén pedig ínár több házat állíta­nak össze, építik, faragják a fedél­székeket, majd ha kijelölik a helyét, kiépítik a harminc centiméter magas kőalapépitményt, odaviszik és össze­rakják az uj házat. Készülnek, Lssan készülnek az uj kárpáti falvak. Hátha még fuvar, hátha még mun­kás volna 1 Nagy dolog a ló, de még nagyobb dolog az ember. A katonaság kölcsönzött néhány lovat és Szerbia néhány foglyot s Péter király katonái, faragják, ácsolják a hatalmas fenyő­­szálakat, jókedvüek, énekelnek ; a munkában szépen összeférnek magyar, rutén, szerb ... Ki gondol most arra, hogy az Avalán Belgrád fölött valaha az ágyuk is dörögtek. Az iskoládban laknak a szerb hadi­foglyok, tisztességes, rendes fekhelyük van egymás felett, mint a hajó­kabinokban. Az ágyon hever föld­barna köpenyük s begyürt sapkájukon rávarrott fehér vászonra Írott szám mutatja, hogy Ung vármegye kenye­rét eszik. Ők is tisztelettel nézik Szoják De­meter házát 1 Hogy ingyen építették fel I S hogy most a többiekét is fel­építik ! Ilyet Szerbiában sohase hal­lották. Az állami iskolák pedig az uzsoki ut mentén ezidén mind szüneteltek. Még ha kevésbé is voltak megsérülve. Kár, mert a hol állami iskola tanít, ott csaknem mindenütt magyarul be­szélnek a gyerekek. Munkára kirendelt ulánusok j ár­tat ják fel s alá lovaikat, s ha süt a nap, vagy esik az eső, nyugodtan beállítják a paripákat a tanterembe. Az iskolaköteles rutén gyerek pedig vígan lubickol az Ung vizében . . . Lesz-e már a jövőre iskola ?.... Kisebb gondja is nagyobb annál. Mi köze neki az állam feladataihoz ? Uzsok alatt hatalmas . gőzfürészt .állítanak, óriási, hosszú fenyőtörzsek hevernek százszámra „ feldolgozásra várva, nemsokára sivit a szelep, a kazánkázban feszül a gőz, —• roha­mosan indul meg a munka, kezdődik a komoly házépítés. A közigazgatási haróság — a fő­szolgabíró — és az államerdészeti hivatal ungvári kirendeltsége vezeti a munkát. Még kissé tétovázva és zavarosan indul. Ki kell puhatolni, hogy mi hogyan lesz jó, lehetne-c kátrányos papír helyett eternitpalát szerezni a házak felépítésére, ha végeredményben úgyis az eternit a kötelező 1... De vájjon tényleg kötelcző-e ? . .. És a kátrányfedő­­papirt már óriási tömegben meg­vették ... A fa is ki van mind ter­hiéivé, holott a hét lélekszámnál na­gyobb családoknak jöguk van egy fél méterrel nagyobb szobákra__Össz­hangba kell hozni a dolgokat, hiszen csak a kezdetek kezdetén vagyunk. A fáradhatatlan Gasparik erdő­­tauácsos térképpel járja a vidéket. Az elpusztult házakat nem építik fel többé a patak medrénél, a hol vize­nyős; a talaj, hanem fent az országút mentén, úgy hogy barátságos és ked­ves kép köszönti majd az országút vándorait. Ung vármegyében egyetlen falu sem pusztult el teljesen. A legtöbbet talán Uzsok szenvedte, a hol huszon­három ház pusztult el. Ebből egyelőre tizenhatot építenek fel. — Hát a többi ? — kérdeztem. — Oh, az nem szorul segítségre, vagy nem magyar honos! — hang­zott a felelet. — De mióta élnek itt ? — Negyven, ötven éve ... A gyer­mekeik már itt születtek s tudnak magyarul. Szegény emberek, a kiknek minde­nük elpusztult. Beszéltem velük, sze­mükre vetettem, hogy mért nem fo­lyamodtak eddig magyar honosságért, ha magyar földön van házuk, üzletük. — Folyamodtunk, — felelték — de formahibák miatt visszaadták az Írá­sainkat s Galicia nem engedett ki. Nem olyan egyszerű ez a honossági kérdés, ha az ember szemtől-szembe látja a szegénységet, nyomort, az el­pusztult tűzhelyet, házat, melynek omladékán íü nő s burjános kertjében összerovátkolt kereszt alatt magyar honvéd pihen. Ezért szólaltam fel a kárpáti orszá­gos bizottság igazgatótanácsának ülé­sén és kértem, hogy rendezzék el a szerencsétlenségnek és szegénységnek ezt a kérdését. Ugyanezzel a kéréssel fordult gróf Khuen-Héderváry Ká­rolyhoz, a bizottság elnökéhez Buja­­novics Gyula sárosi főispán. Sárosban, Bányayölgyben vagy nyolc katolikus lengyel bevándorolt család háza pusz­tult el. A bevándoroltak évtizedek óta laknak itt, — de nem magyar honosok. — Mi történjék ezekkel a szegé­nyekkel ? — kérdezte a főispán. — Fel fogjuk építeni a házukat, — -felelte gróf Khuen-Héderváry —• űftársadalom erre adta össze a pénzt s mi engedelmeskedünk az adomá­nyozóknak. Mindenki azt kapja a pénzéért, a mire adta. Iskolák, óvodát. Magyarrá fogják tenni a Kárpátok vérrel, köny­­nyel áztatott földjét, falvai egészsé­gesebbek, szebbek lesznek, mint vol­tak, s a magyarság, az emberszeretet müvében nem szabad különbséget tenni szegény .és szegény között. Pásztói' Almád. Fehér könyv Kút el Arnara eiesférol Rotterdam, május SO. A Nieuwe Rotterdamschc Courant jelenti Londonból: Az indiai állam­titkár Fehér könyv alakjában több táviratot közöl, a melyeket Town­­shend, Nixon és az indiai alkirály az indiai államtitkárhoz intéztek. Mint ismeretes, a Times annak idején azt állította, hogy Townshend tiltakozott az ellen, hogy elégtelen erőkkel Bag­dad ellen vonultassák. A most meg­jelent Fehér könyv a kut-el-amarai vereség ügyét uj világításba helyezi. Kitűnik belőle, hogy Townshend október 3-án, a mikor egy hadosztály­ba! rendelkezett, tudatta Nixonnal, hogy legalább három hadosztályra van szüksége. Nixon erre kisebb erősítése­ket küldött neki, a melyek éppen ren­delkezésre állottak és közölte vele, hogy még Európából is fog érkezni két hadosztály. Nixon utólag elhárí­tani igyekezett magáról a felelősséget, rámutatván arra, hogy Townshend, úgy látszott, meg volt elégedve a ka­pott erősítésekkel és nem ismételte meg kérését. Townshend egy táviratban, a me­lyet áprilisban az indiai alkirályhoz intézett, kijelentette, hogy őt mint alvezért, nem terheli többé felelős­ség, mert hiszen nézetét már egyszer nyilvánította volt. Az alkirály a maga részéről kijelentette, hogy az alvezé­­rek felfogásai nem jutottak tudomá­sára. Csakis Nixon felfogásától vezé­reltette magát, mert Nixon volt az indiai kormánynyal szemben felelős a következményekért. A henteseket kötele­zik a zsirárusitásra — Az Est tudósítójától — A főváros elhatározta, hegy köz­ségi üzemeihez hasonlóképpen a hente­seknél is megrendszabályozza a zsir­­elárusitást. A sertésvágóhidon ugyanis ellenőrzik, hogy a hentesek mennyi disznót vágnak és ebből azután megállapíthatják azt is, hogy körül­belül mennyi zsírt kaptak. A hente­seknek ezentúl utólag mindig igazol­­niok kell, hogy a zsírt a közönségnek tényleg el is adták. Ebből a célból a főváros utcáin plakát jelenik meg, a melyben a főváros a disznózsír, az olvasztani való szalonna és a háj kicsinybeni árusítására nézve a következőket rendeli el: — Minden hentes köteles az általa vásárolt sertések arányában a hét három napján, és pedig: kedden, csütörtökön és szombaton délután 4 órától kezdve zsírt, olvasztani való szalonnát vagy hájat negyed kilo­­gramos csomagokban árusítani. Az áruba bocsátandó adagok számát az üzlet ajtaján, illetve az elárusító hely előtt kifüggesztendő táblán meg kell jelölni. Ha e napok valamelyike ün­nepnapra esik, akkor az árusítás dél­előtt tiz órakor kezdődik. — Árut senki részére félretenni vagy fentartani nem szabad, hanem a kész­let annak elfogyasztásáig a jelentkező vevők között és a jelentkezés sor­rendjében árusítandó. A mig a zsir­­árusitás tart, addig más árut kiszol­gáltatni nem szabad. Ez a rendelkezés junius harmadikén, szombaton lép életbe. A rendelkezésnek az a pontja, hogy a zsirárusitás mindig ugyanabban az órában történik, azért van, hogy meg­szüntesse azokat, a . visszaéléseket, a melyeket egyesek az által követtek el, hogyhogy napon 4—5, sokszor pedig tiz üzletben is megjelentek és zsírt vá­sárolták össze. Ez most fizikai-okokból lehetetlenné válik. Rodzianko a háború folytatásáról Hága, május 31. ( Az Esi alkalmi tudósítójának távirata) Az. amerikai United Press pétervári munkatársa beszélgetést folytatott RodziankóvaI,| a duma elnökével, a békekötés lehető­ségeiről. Rodzianko a következőket mondotta: Oroszországban nincs b ék epárt, az egész duma megegyezik abban, hogy a háborút folytatni kell addig, mig Németor­szág ágyúit sutba u em dobja ős mig meg nem hajol a szövetségesek kí­vánságai előtt. A cártól kezd­ve az utolsó parasztig mindenki ugyanígy gondolkodik. Nem kei! hogy csak az én szavaimból győződjék meg erről, nézzen szét a duma palotájá­ban és beszéljen a duma tagjaival, a kik ugyanezt fogják önnek mon­dani. A parasztok ugyanígy véleked­nek és tudják, hogy az egyetlen meg­oldás, ha addig harcolunk, a mig Németország enged. Ha esetleg szö­vetségeseink készek volnának békét kötni, mint a hogy Németország sze­retné, mi akkor is tovább harcolnánk. S A. A szabadkőművesek, » a pápa és a béke Köln, májas 31. (Az Est tudósítójától) A svájci határról táviratozza a Kölnische Volkszeitung. tudósítója : A római Palazzo Giustinianóban nem­zetközi szabadkőműves-kongresszus ült össze, a melyen megjelent az angol nagypáholy képviseletében a connaughti herceg, a francia páholyok részéről pedig Perein tábornok. A szabadkőműves-kongresszusnak az a célja, hogy megakadályozza a pápát abékeközvetitésben, mert az entente* államok szabadkőműves páholyai azt akarják, hogy a békeköz vetítés az ő kezükben legyen. Egy amerikai diplomata Wilson béketerveiről Berlin, május 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Vossische Zeitung hágai tudósí­tója felkereste dr. Van Dyke hágai amerikai követet, a ki a következő­ket mondta a hírlapírónak: — Wilson magatartása a béke­­kérdésben egyáltalán nem problema­tikus. Már a háború kezdetén fel­ajánlotta az amerikai kormány jó szolgálatait a hadviselő feleknek, de azok nem éltek vele. Ekkor aztán Wilson kijelentette, hogy ajánlatát fentartja, a hadviselő államok bár­mikor bizalommal fordulhatnak a washingtoni kormányhoz, de nem fogja újból felajánlani a békeközveti­­tésl, mig mind a két hadviselő állam­csoport nem kívánja. Az amerikai békeliga nem belpolitikai, vagy pénz­ügyi célokra alakult, s ha elkövetke­zik az ideje, hathatós tényezője lesz a békeközvetitésnek. Ke.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék