Az Est, 1916. augusztus (7. évfolyam, 212-243. szám)

1916-08-01 / 212. szám

2, oldal %ZtST Kedd, 1916 augusztus /, Nagy szociálista gyűlés Berlinben í> Berlin, julius 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Minthogy a német nemzeti bizottság holnapután számos gyűlést tart cs ezeket a gyűléseket a hatóság enge­délyezte, bár kikötötte, hogy vitázni nem lehet ra tűk, — a német szo­cialista munkásközösség arra kérte a birodalmi kancellárt, hogy engedje meg, hogy gyűléseket rendezhessen, a melyeknek résztvevői a háború céljairól is nyilatkozhassanak és vi­tázhassanak. Holnapután Berlinben tényleg nagy szociáldemokra-gyii­­!és lesz, a melyen Bernstein és Haase mond beszédet és megemlékezik a háború kitörésének második* évfor­dulójáról. | ' Ke. A nagyváradi ügyvédek a törvényszék elnöke ellen Nagyvárad, julius 31. (Az Est tudósítójától) A nagyváradi ügyvédek — a mint annak idején jelentette Az Érd — tiltakoztak a gyorsított eljárású fő­tárgyalások vezetésének a rendszere ellen, a melyben az ügyvédségre nézve jogsérelmet láttak. A nagy­váradi ügyvédek éppen ezért indít­ványt nyújtottak be a kamarához, a melyben a tiltakozáson kívül még a főtárgyalást vezető elnök jogköré­nek kiterjesztését is éles kritikában részesítették. Az indítványt dr. Nagy Mihály ügyvéd terjesztette be, a melyet a tegnapi rendkívüli elnök­választó közgyűlésen tárgyalt le, a nagyváradi ügyvédi kamara. Mi­előtt az indítványra rátértek volna, először a választásokat ejtették meg. Elnöknek T huríj Elemért, titkárnak pedig dr. Medvigy Gábor ügyvédet választották meg. ' A kamara uj elnöke székfoglalója után az indítvány előterjesztésére hívta fel di'. Medvigy Gábor előadót, a ki nagy zajban és ellcnmondások között ismertette dr. Nagy Mihály indítványát. Az indítvány többek kö­zött azt kívánta, hogy a nagyváradi ügyvédi kamara tiltakozzék a gyorsí­tott ügyek tárgyalásának a törvényes intenciókon tulemelkedő és a védők jogkörét megsemmisítő szuverén veze­tése ellen. Az indítványozó ■— foly­tatta dr. Medvigy — időközben- a választmányhoz beadványt intézett, a melyben módosította indítványát, mert tiltakozás helyett azt kéri, hogy a kamara a miniszterhez ter­jesztendő évi jelentésbe foglalja bele a kamara kritikáját. Tette ezt azért, mert a nemrégen elitéit dr. Adorján Emil ügyvéd vé-­­dője azt a kívánságát fejezte ki, hogy a kamara az ítélet jogerőre emelke­déséig az indítványt ne tárgyalja, nehogy az a látszat forogjon fenn, mintha a nagyváradi ügyvédek a fo­lyamatban lévő bünügy eredményét befolyásolni kívánnák. A választmány — folytatta az előadó — az indítvány felett való napirendreiérést javasolja, mert a sérelmek más hatóság elbírá­lása alá tartoznak. Ezután dr. Nagy Mihály ügyvéd indokolta meg indítványát. Az ügy­védség gyűlöli a rendőrlculyával, spiclivel és ütlcgekkel nyomozó uj Ráday Gedeonokat. Felfogása szerint a főtárgyalások konzekvenciáit a nyomozásra alapítani nem lehet. A katonaság erre a tapasztalatra sok­kal hamarább rájött, mint a polgári bírák. !-<•»> Ezután felolvasta a* szatmári ló­­szállitáei pör aktáit. Derültséggel fo­gadták Németh Lipót rendőrtiszt­viselő megállapítását, aki adetektive­ket puhatoló közegeknek nevezte, a kik a nyersanyagot gyűjtik. Felkiáltások: Ez azután puhato­lás ! Gyorsított, puhatolás ! A nyers­anyagot gyúrják ! Guttmann Miklós ügyvéd szóialt fel ezután. Élesen bírálta a főtárgya­lási elnöki intézkedéseket. Felemlí­tette, hogy az egyik tárgyaláson az elnök így intette meg a hallgatóságot : — Senki meg ne moccanjon, sen­kinek a száján egy szó se jöjjön ki ! Ilyen elnöki intézkedést a perrend­tartás nem ismer. Ilyen tilalom leho­zott fekszik az úgynevezett Monostor­­sziget. a .mely mar évek óta kedvelt kiránduló helye a budapesti közön­ségnek. Különösen a sziget egy pont­jához, az úgynevezett Horányi-csár­­dálioz özönlik vasárnaponként a pi­henni vágyó közönség, mert a csárda mellett kitűnő strand és napíürdő van. Szentendre és Dunakeszi között a forgalmát a Dunán kompon bonyo­lították le, de tegnap este mégis az történt, hogy a parton várakozó 200—300 embert három facsónalcon szállították át az innenső partról a túlsó partra; a Iíorányi csárdától Dunakeszi—Álag felsőáilomására, a honnan vasúton juthatnak be az cin­­bcrek a fővárosba. Az este 7 órakor induló csónakra, a mely a szemtanuk állítása szerint aligha fogadhat be 12 utasnál többet, 30 embert vetlek fel. Már az elindulás­kor sikoltozni kezdtek az asszonyok és a gyermekek, mert a csónak Jél­­oldalra dőlt. Alig ért a csónak a Duna közepére, felborult és az utasok a vízbe estek. Dereglyével .mentek az utasok kimentésére és a Vác felé ha­ladó néhány csónak is a helyszínre sieteLt, hogy részt vegyen a mentés­ben. Hogy hány ember lelte halálát a Dunában, eddig még nem állapítot­ták meg. *<!•';' Kétségtelen azonban, bogy a ki­rándulók köziil többen a vízbe faltak. Egyesek szerint állítólag hét ember, köztük egy nő, egy kisgyermek és egy önkéntes káplár is a Dunába veszett, mások szerint — a mi való­színűtlen ugyan — még nagyobb az áldozatok száma. A szerencsétlen­séget a Dunából kimentett kirándulók állítása szerint két részeg csónakos okozta, a kik a rozoga alkotmányba 30 embert vettek fel cs az evezést át­engedték a csónakban egy íiatal­­embernek. A szerencsétlenség részleteiről az eset szemtanúi közül néhánynyal beszélt Az Est munkatársa. Halbrohr Gyula droguistasegéd, a ki a túlsó partról látta a szerencsétlenséget, így adta azt elő : — Este háromnegyed hét felé a Korányi-csárda előtt nagy tömeg gyülekezett, A vasárnapi szorakozók a Duna túlsó partjára akartak át­jutni, hogy azután a dunakeszi-alagi hadikórháztól induló vanattal a fő­városba jussanak. Dacára annak, hogy százával állottak a parlon az emberek, a kompot nem vontatták tétlenség. Sértő kijelentés volt az is az elnök részéről, hogy nyolc napi lezárással fenyegette meg azokat, a kik ellenszegülnének a tilalomnak. Sérelmesnek tartja például azt, hogy az elnök nemrégen a késő éjjeli órákban hirdette ki az ítéletet. Sérel­mes az is, hogy az elnök a védőket kitanitoita a jogorvoslatra, a vád­hatóság képviselőjét »főügyész ur őnagyságának« nevezte, a vádlottak képviselőit pedig egyszerűen védők­nek szólította. Mindezt az ügyvédség sérelmének tekintik. Több felszólalás után a kamara végül tizennégy szóval tizenegy ellenében Nagy Mihály indítványát jogadta el. fel, hanem három csónakon bonyolí­tották le a forgalmat. Az a csónak, a melyen én menteni át a túlsó partra, háromnegyed hétkor indult, a másik, a melyen a szerencsétlenség történt, hét órakor. Mi a t úlsó partra értünk, a mikor a másik csónak a Duna köze­pén lehetett. — Rémülettel vettük észre, hogy a hét órakor induló csónak a Duna kö­zepén féloldalra fordult. Az asszo­nyok és u gyermekek sikoltozni és jaj­­veszékelni kezdtek. Három férfi utas, a ki úszni tudott, beleugrolt a vízbe, hogy ezzel is könnyítse a csónak terhét. A dereglye, a mely minket a túlsó partra átvitt, a mikor a sze­rencsétlenség megtörtént, nyugodtan ott vesztegelt. A mi erélyes felszólí­tásunkra történt csak meg, hogy a dereglyét végre elindították. Húsz embert, számoltam össze, a kiket a regaltisták és a dereglye felvettek. Kittialek Boriska hivatalnoknő, a ki a csónakra már nem juthatott fel és a parton maradt, ezeket látta : — Hét órakor indult el a csónak a Korányi-csárdától. Azt mondják, hogy 12 személyt vehetett volna csak fel és a révész összcszámlúlása szerint 29 jegyet adtak ki ; ebbe beleszámítva a két vezetőt, a csóna­kon harmincegyen voltak. A vezetők közül az egyik egy részeg katona, a másik pedig egy gyerek vglt. Már az elinduláskor sikoltozni kezdtek az asszonyok, mert előre látták a vesze­delmet. A katona megnyugtatta őket: — Ne sikoltozzanak, ne féljenek, Szerbiában útvittem ilyen hajón már 200 embert is. — Megjegyzem, hogy nem a fel­fogadott vezetők eveztek, hanem a részeg katona átengedte az cvezőlapáto­­kat az utasok köziil egy fiatalembernek. Alig ért a csónak a Duna közepére, felborult. Nagy jajveszékelés, sikol­tozás támadt, az asszonyok gyer­mekeiket magukhoz szorítva igyekez­tek magukat fentartani a víz színén, a inig végre a mentő dereglyére és a regattisták csónakjaira felvették őket. Tizenhárom emberrel beszéltem, a ki­ket kimentettek a vízből. Ezeket át­öltöztették és azután Budapestre hoz­ták. Hogy hányán tűntek el, nem tu­dom. Azt beszélték, hogy két katona is a vízbe fűit. — Nem vádaskodás akar lenni, csak ténymegállapítás, hogy mi dél­előtt kompon mentünk át a Hoiányi­­csárdához és estefelé, a mikor a komp megindítását követeltük, azt felelték, hogy a kompjáratokat a ha­tóság betiltotta. A kompon 10 fillér volt a vlteldij, a csónakon ellenbe»' 40 fillér. * —• A vízből kimenteit egyének kő^ zült van Grünbergtr Gyula szoba­festő és a családja is, a ki az Alsó­­erdősor-ulca 42. sz. alatt lakik. Grünberger tegnep Katalin nevű 2f, éves és Juliska nevű 21 éves leányá­val szintén a Horányi-csárdához ment csónakon. Velük ment Grün­berger Juliska két barátnője, Czeisler Katica fiatal asszony és valami Jo­lán nevű leány is, a ki a Sziv-utcá­­ban lakik. Czcislerné magával vitte a kirándulásra 7 éves Boriska nevű nővérét is. Grünberger Katalin, a hattagú kiránduló társaság egyik tagja ezeket mondotta: * — A társaság délután egy óra­kor ment vonattal Dunakeszl-Alagra, onnan pedig félháromkor csónakon a Monostorszigelrc. Este hét órakor indultunk visszafelé ugyancsak csó­nakon a túlsó partra. A mikor a csónakba beültünk, nagy tolongás volt. Körülbelül 31 férfi, nő és gyer­mek vegyest foglalt helyet a csónak­ban. Egy pádon négyen-öten szo­rongtak egymás mellett. Én hátul' ültem a nővéremmel, mellettem a; vezető, egy részeg katona. Ez az evezőt egy fiatalembernek adta át,' ő maga pedig a lábát a csónakból cc Dunába lógatta. A csónakban ülők' közül többen megjegyezték: — Elsülyedtink! A katona erre ezt felelte: j — Dehogy sülyedünk, csak ülje-' nek nyugodtan. A mikor a csónak a partról elindult,) már ingott. Ekkor egy úriember újra rákiáltott a katonára: j-— Ez a csónak cl fog sülyednij gyerünk vissza. J A Duna közepén lehettünk, a mi-' kor beteljesedett az úriember jöven­dölése. A csónak egyszerre megtelt vízzel, hogy miképpen, azt nem tu­dom, és sülyedni kezdett. A férfiuta­sok a csónak baloldalára állottak és bélcugrottak a vízbe. Ettől a csónak: megbillent és ráborult a sikoltozó) nőkre és gyermekekre. ValamennyienI a ásónak alá kerültünk. 1 Én kétszer merültem a viz alá,. másodszor már négy-öt regatta-cső-! nak evezett körülöttünk és egymás; után húztak ki bennünket a vízből az cvezőruuak segítségével. Velem' együtt kimentették a nővéremet és: az édesapámat is, úgyszintén nővé­rem egyik barátnőjét, Jolánkát, de Czeisler Katicát és ennek hét éves nővérét nem találtuk meg. Nincs ki­zárva,hogy ezek odavesztek a Dunábaj- Szikszai Ferenc, az egyik meg­mentett elmondotta, hogy a vízben egy kislány kapaszkodott a karjába, később pedig a hajába és igy menekült meg. Ö mindössze csak eny női látott elmerülni. Látta, hogy ezt a viz el. sodorta. Úgy hallotta, hogy a vízbe fulladt egy szőke leány, ennek az anyja, egy önkéntes káplár cs az a re. j szeg katona, a ki az evezőt átadta egy, fiatalembernek. A dunakeszii és a szigetmonostort elöljáróságok, valamint a környékbeli! csendőrség telefonérdcklődésünkre ki-: jelentették, hogy ma reggelig nem szereztek tudomást a katasztrófáról.! A BresSau a Fetteae-tengeren Zürich, julius 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A pétervári távirati iroda jelenti,! hogy az orosz fekete-tengeri flotta! találkozott a Breslau török cirkáló-*; val, a mely Novoroszinszk felé haladtj] A távirat még csak annyit jelent,! hogy az orosz hajó a sötétség beálltáig] üldözi c a Breslaut. ‘ .................. Ui .... . __£i Harminc Mfáesiaslé a Essit&fean FelfSB’siasIS a mosftos4ei'szl«$@i-iBu8ftakesz8 csfeals & tiaioit&k száma mée§ äsmereSisn — Az Est tudósítójától —• Szentendre és Dunakeszi—Alag kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék