Az Est, 1916. szeptember (7. évfolyam, 244-273. szám)
1916-09-01 / 244. szám
Budapest, 1910 * Pétitek * szeptember /„ Előfizetési árak: Egy hónapra*. «• 2.— korona Negyedévre « «• 5.— korona Egész évre— » ~ 20.— korona ^ Megjelenik délután Egyes szám ára az országban C fill.» Ausztriában Q fill. Minden közleményünk után* .Nyomása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő Miklós Andor VII. évfolyam *244. szám. Szerkesztőség s VII* kerület, Erzsébetekörut l* Kiadóhivatal» VII., Erzsébet.körút 18—20. Fiók*kad 6 hivataloka 0* Vilmos császárját #4. MM. és IV., Váci.utca 12. Wienbenf I., Kohlmarkt 7• Három város neve ütközött Magyarország szemébe a tegnapi Hofer-jelentésből: Petrozsény, Brassó, Kézdivásárhely. És indulatainktól elborult pillantásunk és a vér párossága futotta el orcáinkat. A história mindennapi sürgönye hozta a három városnevet, az érzéstelen kurta sürgöny, amely ezekkel a szavakkal végződött: az ellenség bizonyára nagyra lesi? Petrozsény, Brassó és Kézdivásárhely megszállásával. Bizonyára. Holtbiztos, hogy nagyra lesz vele, hogy a meséknek hipp-hopp módján eljutott Petrozsénybe, Brassóba, Kézdivásárhelyre. Mennél törpébb és szemtelenebb ez az ellenség, annál nagyobbra lesz vele. De minekünk, magyaroknak nem ez jut eszünkbe rögtön, mikor a három erdélyi város sorsával lecsapnak reánk. Mi a fájdalomnak adjuk az első perceket, a magunk szent fájdalmának, a rokontalan gyásznak a három szép városért, amely magyar szívünkről szakad le. Agyásznak, a haragnak és a boszunak adjuk magunkat, mikor ezt a híradást kell elviselnünk. Nem az az első gondunk, hogy milyen nagyra lesz ezzel az ellenség. Hogy Románia hogy fog ujjongani és fanfárjait hogy fogja zengetni, az a mi utolsó gondunk és gondolatunk. Kiknek szól a hadi jelentés, kikre gondolnak, mikor a Hősért fogalmazzák? Magyarországnak,amelynek húsa és vére ez a három város, nem kell ez a balog fogalmazvány. Minket, magyarokat ez zavarba hoz és megbánt. Mit akarnak? Kíméletesen akarnak értesíteni, vagy keserű óránkat akarják így enyhíteni, vagy a mi lelkületünket akarják ezen mód a nagyvilágban tükröztetni? Mi gyűlöljük és megvetjük végtelenül az Erdélybe kúszott ellenséget. Mi ismerjük ezt az ellenséget és ismerjük magunkat. Mi nem féltünk tőle és most sem rettent meg minket. Mi erősek vagyunk. Mi küzdünk és le fogjuk küzdeni és törni a román ellenséget is. Ne beszéljenek velünk gyermekesen, mintha gyermekek volnánk. Ne beszéljenek hozzánk ilyen gyógyítóan, mint a beteggel. Nekünk az igazság kell, azon meztelen, világosan, habozás és késedelem nélkül mindig. Mi férfiak vagyunk. Stoisstäfitia niftoáfiinf^f ItilM ISnljilisfEiral Rotterdam, augusztus 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) O 53a5By 7 sS cg ? a píz sszaSessalksä lises säess sersmííS SS © sva áw i ® as B 2 3 tm á £ sa bw © a Sog ü iíb £ sá s m 3 $3 u B g› ä s»sá fo ©as Ss tsöws6e0 m5 ff © g js a Szerbia BssSSc-öfi ésiSCés a Sb na ts2- pesGa seersecC ésSseJs a bolháé! háborult ceft & ra renesgáBSsipáSotS teröferi sSsSu s es assa vissaná SJssásáé. V. d.ék román királyi csalást megtagadja a ti@tensz@lS@rgi@8ref A királyrvé nyilatkozata Genf, augusztus 31. (Az Est jelentése) Bukarestből táviratozzák a Fournier-ügynökségek. Ferdinánd király a döntő koronatanács előtt kijelentette, hogy ő nem Hohenzollern, hanegy román hazafi, aki a koronatanács többségének döntését feltétlenültiszteletben fogja tartani és a dinasztikus érzések teljesen ki vannak küszöbölve. Bécs, augusztus 31. (Az Est tudósítójáról) Hágából jelentik a Zeit-nak. A londoni Central News bukaresti táviratban közli, hogy a román király közvetlenül a koronatanács előtt fogadta a bukaresti németkövetet. Busche izgatottan unszolta a királyt, hogy óvja meg a semlegességet, mire Ferdinánd király így válaszolt: — Én román nemzeti király vagyok, engedelmeskedni tartozom a nemzet akaratának ! Lausanne, augusztus 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A bukaresti szikra-távirati ügynökség jelentése szerint a román királyné amerikai hírlapíróknak kijelentette, hogy ő és a király nehéz pillanatokat él át. »Azt hiszik, —mondotta — hogy családi eredetünk és összeköttetésünk befolyást gyakorol magatartásunkra. Ez tévedés. Mi mindenekelőtt Románia boldogulását kívánjuk és csak román érdekeket ismerünk. Én és a király egyértelműleg egy nagy Románia után áhitozanlt. Anyám születésére nézve tisztán orosz vér. A háború kitörése óta Kóburgban tartózkodik, ahol sokat kellett szenvednie a németek bizalmatlansága miatt.« Bródy Miksa. Skremán Imre Bulgáriában Szófia, augusztus 20. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Hétfőn reggel terjedt el a híre, hogy Románia hadat üzent a monarchiának. A hir egyelőre csak szóbelileg terjedt el a nép körében, mert éppen ünnepnap volt,Mária mennybemenetele és így a lapok aznap nem jelentek meg. Megállapítható, hogy a bolgár nép még soha nem fogadott hadüzenetet oly nyugodtan és oly rendületlenül, mint ezt. A lapok mai száma csupán a hivatalos jelentést közli a hadüzenetről, kivéve a félhivatalos Echo de Bulgarie-t, amely rövidre fogva, a következőket írja vezércikkében »Román intervenció« cím alatt :— Románia magatartása a világháború kezdete óta nem volt olyan természetű, hogy alkalmas lehetett volna a magyar közvélemény megnyugtatására. Valahányszor a háború során a monarchiára nézve kedvezőtlen fordulat jelentkezett, a román veszedelem mindannyiszor precízebb alakot öltött, majd csakhamar ismét ellanyhult, ellankadt, valahányszor a központi hatalmak messze visszhangzó csapásokat mértek ellenfeleikre. Ez a román játék méltán háboríthatta fel Magyarországon és Ausztriában a közfelfogást, s kivált a magyarok részéről volt jogos a méltatlankodás. Csak az a meglepő, hogy a monarchia kormányzata annyi hidegvért tanúsított a román veszedelemmel szemben ! Bécsben és Budapesten ma már alkalmasint sajnálják az elvesztett időt. Gorlice másnapján a monarchiának módjában lett volna végezni a bizonytalan helyzettel. De a központi hatalmak jóindulattal teljesek ,voltak hajdani szövetségesük iránt, abban a tudatban, hogy elég erősek lesznek akkor is, mikor a hajdani szövetséges mint új ellenség siet erősíteni az entente haderejét. A román kormány a felelős ezért az új háborúért és minden következményéért. A román intervenció az ententehatalmak számára az utolsó segítséget jelenti, míg a központi hatalmakra nézve ez a fordulat csupán a keleti front meghosszabbodásával és egy új hadsereg fellépésével egyértelmű. Mi biztosak vagyunk benne, hogy Bukarest elhatározása végzetes lesz Romániára nézve. Dr. Ales, Bécs, augusztus 31. (Az Est bécsi munkatársától) A bécsi török nagykövetségen és a bolgár követségen biztosították Az Est munkatársát, hogy a legnagyobb bizakodással lehet az események elébe nézni. Románia el fogja verni méltó büntetését. ©xosz-rfflBváM tárcaatlás B^aSSfsrcsszsaágs Szerrbia és Bulgária sábora a Genf, augusztus 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A párisi lapok még mindig a román beavatkozás jelentőségével foglalkoznak. Azt írják, hogy Románia részvétele a világháborúban nem lesz döntő fontosságú, mert az entente Románia nélkül is diadalmaskodott volna. Románia beavatkozása azonban mindenestere siettetni fogja a győzelmet. A katonai szakértők igen nagy jelentőséget, tulajdonítanak annak a hírnek, hogy az oroszok román területen nyomulnak előre. Általában azt hiszik, hogy Románia és Oroszország egyidőben fog támadni Bulgária, a megszállott Szerbia és Magyarország ellen. L. M.