Az Est, 1916. szeptember (7. évfolyam, 244-273. szám)

1916-09-01 / 244. szám

2. oldal Péntek 19­6 szeptember ) Francia és angol hadi­szerek Romániának Lugano, augusztus 50.­­ (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az Italia megírta, hogy Rudeano ezredes, a román hadügyminisztérium felfegyverzési osztályának vezetője Párisban megbízást kapott, hogy alakítson katonai bizottságot, a­mely Franciaországban utánajár, hogy Románia elegendő hadianyagot kap­jon. Január harmadikén Francia­­ország és szövetségesei megbeszélték, hogy a román katonai misszió mit kíván és hozzá is fogtak azonnal a szükséges hadianyagnak francia és angol gyárakban való előállításához. Azok a repülőgépek is, a­melyeket Archangelsken át vittek Romániába, francia gyártmányúak. La­ Coanda tábornok az orosz vezérkariban l­ausanne, augusztus 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) Az Adeverul jelentése szerint a Ro­mánia és az entente között létrejött katonai megegyezés értelmében az orosz vezérkar egy kiküldöttje együtt fog dolgozni a román vezérkarral. Coanda román tábornok van kisze­melve, hogy Alexejev tábornok mel­lett mint román attasé működjék. Az összes konvenciókat Londonban és Párisban ratifikálták. .A Brody Miksa. A román hadüzenet híre Parisian Genf, augusztus 29. (Elkésve érkezett)­­ (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A párisi lapok külön kiadásban közölték Románia hadüzenetének hí­rét. A lappéldányokat valósággal ki­kapkodták az árusítók kezéből. A francia főváros minden részében ki­­sebb-nagyobb tüntetéseket rendeztek. A Petit Journal bukaresti jelentése szerint Bratianu a Románia beavat­­kozására vonatkozó egyezményt az Intento-államok diplomáciai képvi­selőivel együtt a román udvarnál írta alá. t. L. M. A párisi román követ a háborúról Genf, augusztus 29.­­ (Az Est kiküldött tudósítójának­­ távirata) A Petit Journal egyik munkatársa beszélt Lahovaris párisi román követ­tel, a­ki a következőket mondotta : — A mi rokonszenvünk érdekeink szerint igazodik. Ön tudja, hogy milyen hazafias türelmetlenséggel­­ vártam ezt a pillanatot, a­mely­­ végre bekövetkezett. Beavatkozá­­­­sunk sohasem volt kétséges, de szá­­j­molnunk kellett bizonyos eshetősé­gekkel és előfeltételekkel. Szerény­­­­telenség volna azt hinni, hogy Ro­mánia beavatkozása nagy súlylyal­­ esik latba. A román vitéz nemzet, ezt eléggé bizonyítja Plevna, de­­ kicsiny nép, a­mely hosszú és fá­­­­resztő hadjáratot nehezen tudna végigküzdeni. Mindazonáltal alkal­mas pillanatban, midőn a mérleg­­ két serpenyője egyformán áll, az­­ egyensúlyt egy kis súly is megbil­lenti. Nem a mi hibánk, hogy ez­­ a pillanat ilyen későn következett be.­­ — Nem is szólva a világháború s­úlyos tanulságairól, a­melyek meg­­­­mutatták, hogy milyen fontos az­­ anyagokban való készültség, nem­­ is­­gondolhattunk hadüzenetre ad­ ­ Az osztrák képviselőház elnöke a román támadásról Bécs, augusztus 16. (Az Est bécsi munkatársától) Dr. Sylvester, az osztrák képviselő­ház elnöke, Salzburgban ügyvédi iro­dájában fogadott hétfőn délben, a­mikor éppen megérkezett oda a hír, hogy Románia hadat üzent a mon­archiának. — A román háborút úgy kell fogadnunk, mint egyikét azoknak az elemi csapásoknak, a­melyeknek egész sorát már átéltük — ezekkel a szavakkal­­kezdte _a­­ beszélgetést a dig, míg Oroszország Bukovinát és Galíciát meg nem szállja. A bolgár intervenció is új veszedelmet je­lentett számunkra és megnehezí­tette élelmezési kérdésünket. Né­metország haditerve annak idején gyorsan készen volt, de nem sike­rült. Az idő az entente legnagyobb szövetségese. Az oroszok ismét győ­zelmesen kezdtek előrenyomulni, a szövetségesek időt nyertek keleti hadseregük megalakításához és más itt a pillanat, melyben Románia a siker reményével léphet a po­rondra.­­ A román kormányt megtámad­ták azért, hogy feltartott­a a gaz­dasági­­ összeköttetést a központi hatalmakkal. Erre Németország fe­nnte­getései kényszerítették. Igazság­talanság volna megfeledkezni arról, hogy minő erkölcsi, sőt anyagi segítséget nyújtott Románia Szer­biának és mennyire ellenőrizte a hadi­sugárut, a­melyet a központi hatalmak szövetségesüknek kül­deni akartak. A monarchia elleni háborújával Románia sok apró nemzet elnyomója ellen harcol. Beállott azoknak a­­nemzeteknek a sorába, a­melyek évszázados aspirációikat akarják megvalósítani. L. M. Uré Rosznar miniszter nyilat­kozata Bécs, augusztus 31. (Az Est bécsi munkatársától) Alkalmam volt­ báró Roszner Ervin, ő felsége személye körüli miniszter­rel beszélni, a­ki így nyilatkozott : — A kelés felfakadt, de legyünk egészen nyugodtak. A románokat egy kissé be fogjuk engedni, azután jön a megtorlás.. Ha szövetségesünk, Bul­gária ég a vágytól, hogy halálos ellen­ségén, a halottfosztogató Románián boszút álljon. A legnagyobb bizalom­mal várhatjuk a jövőt. A követek tiazeutazisa Bécs, augusztus 31. (Az Est munkatársának lávirata) Mavrocordalo román követ minden holmiját becsomagolta, levéltárát részben elégette, részben lepecsételte és vár­ja a hatóság utasításait. Az Est munkatársa fentjárt a román követ­nek a Prinz Eugen-Strasse 36. számú bérházában lévő lakásán. A már üres előszobában Jan Carppal, Carp Péter Volt miniszterelnök fiával, a követ­ség első­ titkárával találkozott, a­ki azt mondta, hogy még mindig nem tudják, mikor fognak a követség tagjai elutazhatni és merre veszik út­jukat. Beavatott helyen arról értesülök, hogy a­míg külügyi kormányunk meg­nyugtató biztosítást nem kap gróf Czernin elutazását illetőleg, addig Mau­­rocordato sem hagyhatja el Bécset. Reichsrat elnöke. — Nem tehetünk ellene semmit. Nem tudtunk róla. Meglepetésként ért bennünket. Most már az a feladat vár ránk, hogy jó­­előre építsünk s ezentúl fölkészüljünk ilyen csapások ellen. — A■ magyar parlamenti esemé­nyekről, továbbá a Reichsrat és a delegációk összehívásának kérdéséről most még nem szeretnék nyilatkozni, — folytatta dr. Sylvester — mert előbb pártoim tagjaival akarok tanács­kozni Bécsben, hogy egységes állás­­foglalást határozhassunk el. Holnap felutazom Bécsbe s ott nyomban megkezdjük a tanácskozásokat. Két­­­ségtelenül szükség lesz arra, hogy valamilyen akció segítségével helyre­­állítsuk az osztrák politikai és parla-­ mentáris életet. Nincs most arra szükség, hogy egynéhány lapos vá­gást ejtsek Stürgkhön vagy a kor­­­mányon, most a tettek idejét élj­ük­­? Szr. Bécs, augusztus 31. (Az Est bécsi munkatársától)" Az osztrák parlamenti pártok ve­zérei egész nyíltan hibáztatják kül­ügyi kormányunkat, a­miért tájé­kozatlannak mutatkozott és tájé­kozatlanságban tartotta az egész közvéleményt. Az első puskalövések Kolozsvár, augusztus 29. (Az Est kiküldött munkatársától) Megismerkedtem ma egy huszár­kapitánynyal, a­kinek legelőször volt alkalma hallani a román puskagolyók fütyülését. A kapitány, a­ki ma érke­zett a határszélről, így beszéli el a román háború kitörésének első­­ pil­lanatait : — Vasárnap délután, miután a lömösi határszélen teljesítettem szol­gálatot, elhatároztam, hogy üres óráimban átmegyek Predeáb­a meg­tudni, hogy mit­ határozott a román koronatanács. Burg Korfiél brassói határrendőrkapitánynyal autóba ült­­tem s meghagytam a soffőrnek, hogy hajtson fel a predeáli szerpentinen. A tömösi állomás előtt meglepődve láttam, hogy egy tehervonat hátra­felé halad. Kérdezősködtem a különös jelenség oka iránt s egy vasúti őr­ azt a felvilágosítást adta, hogy a vonatot a határról visszadirigálták, de hogy miért, nem tudja. Közvet­lenül azután egy üres személyvonatot láttunk, a­mely teljes gőzzel haladt Predeál felé, erre vonatkozólag pedig azt a felvilágosítást kaptam, hogy Predeálra irányították, mert az állo­máson sok magyar, osztrák és német alattvaló gyülekezett, a­kik izgal­mukban nem akarják megvárni a koronatanács határozatát, s a leg­első vonattal át .Szándékoznak jönni. Az üres személyvonat értük igyeke­zett. Mi mentünk tovább. Útközben néhány járőrünkkel találkoztunk. — Nincs semmi újság?—kérdez­tem. — Nyugodtan mehetünk, — vála­szolták. — Csend van. Találkoztunk azután egy Lánczi nevű vámhivatalnokkal, a­kitől azt hallottuk, hogy román területen ég egy villa, de nem tudja, miért. Gyanúsnak találtam a dolgot, ezért hátrahagy­tuk az autót,s gyalog mentünk tovább. Lánczi kérésemre vállalkozott, hogy felmegy a predeáli állomásra, s meg­tudja, mi újság. Akkor már elmúlt 9 óra. A vámhivatalnok azzal jött vissza a sorompótól, hogy egy­ tömeg­katona kordonszerűleg felvonul. ■— Megkérdeztem tőlük, — mondta Lánczi — hogy mi történik. Azt vá­laszolták, hogy ma nem mehetek a sorompón át, hanem holnap majd megint szabad lesz az út. Ezt már nagyon gyanúsnak talál­tam. Éppen azon gondolkodtam, hogy ne kérjek-e a román határ­­rendőrtiszttől engedélyt a határvonal átlépésére, a­mikor lépések ütemes do­bogását vettem észre. Hátranéztem, s akkor meglepődve láttam, hogy mintegy ötven román gyalogos, felfű­zött szuronynyal jön utánunk. Akkor már biztosnak tartottam, hogy baj van. Megfordultunk és siettünk vissza az automobilhoz. A soffőrre rászól­tam, hogy gyorsan indítsam el a mo­tort, s ezzel beugrottunk az autóba. — Opreste! (Állj !) — kiáltotta felénk a román szakasz parancsnokai A soffőr még mindig a motorral hazódott. Kínos pillanatok voltak. A román katonák közül néhányan már rá akarták tenni kezüket az autóra. Alighogy elindultunk, a ro­mánok célbakapták­ fegyverüket és gyors*­tüzet adtak reánk.­­ — Húzd be a nyakad, — szóltam­ rá Burgra — s az autó villámgyor­san siklott le a hármas szerpentinen,­ mialatt a románok folyton tüzelték. Mire leértünk a szerpentinen, el­tűntünk a szemük elől, s elcsöndese-­­dett a puskaropogás. Burg, a­ki nehéz em­ber, a lábamra­ kuporodva ült. Rászóltam: — Kornél, élsz ? — Igen, volt a válasz. .. — Akkor menj le a lábamról, — mondtam most már jókedvűen úti­­társamnak. — Már­­ túl vagyunk, mindenen. Megjegyzem, ha a románokban egy kis élelmesség van, egy gyalog­ösvényen elébünk kerülhettek volna. Mikor ezen a kritikus ponton is túl voltunk, fellélegzettem. Kinn vol­tunk a román háború első golyó­záporából.­­ " •­­' Faragó Miklós» Monitoraink a román Dunán Rotterdam, augusztus 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata( A magyar és osztrák monitorok sikeres támadásáról a Times is megemlékezik és egy bukaresti táv­iratában közli, hogy monitoraink ágyúzták Turnszeverint, Voro­ciorovát és Giurgiut (Gyur­­gyevót). V.D. OfJVuVA/wVJVWWWWWWV» Elkán és Gerő szűcsök | Andrássy­ ut 27,Petőfi­ utca 5. Nagy választék olcsó, közép és legfinomabb Dimtlapot árokból, Saison előtti árak/ küldünk* Jámborné RieszOlga Kőszegi Sándor*féle zeneiskolában­­ Budapest, Andrássty-ut 66. bek­alds naponta délelőtt 9—12-ig, délután 3—6-ig, Telefon 117-64. Természetes jég naponta 2—3 nagyon 10.000 kg.-ként 270 korong arban egyik budapesti állomáson nagyon ki­rakva eladó. Ajánlatok »Hűvös István« név alatt Blockner­­ I. hirdetőirodájába Semmelweis­ utca 4. intézendők. t­ Csemegeszőlői 13­0 hold termése eladó nagyraérgesi birto­­­­komon (Mezőberény állomás). Értekezés : Balog Gyula, Budapest, Palace­­ szálló. .

Next