Az Est, 1916. szeptember (7. évfolyam, 244-273. szám)

1916-09-01 / 244. szám

Vétitek, 19F6 szeptember /. A rokkant katonák a románok ellen akarnak vonulni — Az Est tudósítójától —­­ Késői korok iskoláskönyveiben fog­ják a magyar gyerekek olvasni azt, a­mit most leírunk. Berecz Gyula ki­rályi tanácsos, tanfelügyelő, a rok­kantügyi iskola vezetője mondta el nekünk , mikor megtörtént a román had­üzenet és híre jött az oláh betörésnek. Berecz Gyulánál jelentkezett Gyürke Mihály S2. gyalogezredbeli őrmester, székely fiú. Sok ütközetben vett részt, mig megsebesült. Balkeze fejét am­putálták és igy került a rokkant-, ügyi iskolába. Megállóit a ’tanfel­ügyelő előtt. —■ Tanácsos úr, — mondta csen­des, megfontolt hangon, — szorga­lommal és buzgalommal tanultam itt az iskolában, de most azt hallom, hogy az oláhok betörtek Székely­­országba. Nem tudok én már itt ma­radni, el kell menni, hogy megvéd­jem szép hazám völgyeit. Van ma­­' kezem, meg tudom még szorítani a puskát, a jobbomnak semmi baja, megtudom még forgatni a fokost. Kp . is tartóztasson, nincs az az erő, a­ki­­engem visszatartson, elmegyek az oláhok ellen. És jött a másik, ballábát veszítette el, maidben bicegett. Rádiósnak hív­­­­­ják. Megállót! ő is Berecz előtt: — Nincsen nekem maradásom itt, szólott, nem baj, ha vasból is van a baltában­, legalább nem mozdulok el onnan, a­hova kommandiroznak, és inkább meghalok, de a szép székely földet , nem hagyom. Tessék engem visszaküldeni a lövészárokba. És a rokkantiiskolában izgalom, forrongás támadt, abbamaradt a munka, nem akartak, nem akarnak tovább dolgozni a rokkant katonák, a harctérre kívánkozik valamennyi az oláhok ellen. Negyvenen, öt­venen tódultak a tanfelügyelő elé, emberek, a­kik már végigszenvedték a háború minden borzalmait­, a­kik sánták, bénák, a­kik vitézül megtették már kötelességüket, és most mégse tud­nak belenyugodni abba, hogy a leg­aljasabb ellenség szép hazánkra tört és sántán, bénán visszakivánkoznák megvédeni a honi földet. És hiába minden gondoskodás, rokkantügyi törvény, nem lehet velük bírni, a­kiben van még erő, el akar indulni, el fog szökni, —­ mondják — hogy megcsinálják a rokkantak szá­zadát és hogy megmutassák a világ­nak, ha a végső,, nagy, utolsó leszá­molásra kerül a sor, hogy védi hazá­ját a magyar Ötezer menekült a keleti, háromezer a nyugati pályaudvaron Miltényi és Skuteczky állom­ásfőnökök nyilatkozata I. — Az Est tudósítójától­ — Az Est munkatársa beszélt a keleti pályaudvar áll­omás­­­őnö­kével Mil­­lényi Ernővel, a­­ki a következőket mondotta: Éjszaka '/«T­íbor érkezett be Arad felől az egyik vonat, a­mely körülbelül ezer menekültet hozott, a­kiknek legnagyobb része asszony és gyermek volt. A menekülők egy része a pályaudvarról elment a városba, a másik része pedig az éjszakát a váró­termekben töltötte. Az asszonyok igen­ sok podgyászt, élelmiszert, sőt egyesek még élő baromfiakat is hoz­tak magukkal, hogy néhány napra el legyenek látva élelmiszerrel. A tegnapi napon még három­­vonat futott be a keleti pályaud­varra, a­mely­­szintén menekülteket hozott. Az egyik vonat este 6 óra 15 perckor érkezett Arad felől, a másik 11 óra 40 perckor szintén Arad felől, ■a harmadik pedig 7 óra 15 perckor Kolozsvár felől. A vonatok összesen körülbelül ötezer menekültet hoztak. A menekülők nagyrészben Petro­­zsényből és­ Brassó környékéről jöt­tek. A délelőtt folyamán még egy vonatot várunk Arad felől. Ennek a vonatnak már a reggeli órákban be kellett volna érkeznie. Különben az egész vasúti állomás személyzete éjjel és nappal permanenciában van, hogy a reáláramló fokozott mun­kát elvégezhesse. A nyugati pályaudvaron is felke­restük az állomásfőnököt, Skuteczky Emilt, a­ki ezeket mondotta: — Négy vonat érkezett be tegnap estétől kezdve ma reggel 10 óráig a nyugati pályaudvarra. Az egyik vo­nat este 6 óra 45 perckor, a másik éjjel 11 órakor, a harmadik reggel 2 órakor, a negyedik pedig délelőtt 10 órakor futott be a pályaudvarra. Az ötödik vonatot is ma délelőttre várjuk. Mind a négy vonat Kolozsvár felöl jött. A legtöbb menekült az esti 6 óra 46 perckor érkező vonallal jött, szám szerint körülbelül 1200. Hozzá­vetőleges számítás szerint a négy vonaton körülbelül háromezer menekült jöhetett Budapestre. Azok, a­kiknek hozzátartozói voltak Budapesten, mindjárt elhagyták az állomást, a többiek pedig az éjjelt a várótermek­ben és az irodákban töltötték. Reggel 6 órakor kezdték őket­­szállítani a meghatározott irányban. Jórészük el is utazott Budapestről. A menekültek Nagyszeben és Brassó vidékéről jöttek. Hétfőn reggel ültek vonatra és jóleső érzéssel mondották el, hogy az egyes állomásokon a lakosság valósággal becézte őket. Mindenütt kaptak enni és inni. A pályaudvarokon is akadtak jószívű urak, a­kik gyűjtést rögtönöztek és azokat, a­kiknek semmi pénzük sem volt, a legszükségesebbel ellát­ták. A pályaudvaron az üdítőtelep és a vasúti vendéglős pedig meg­vendégelték őket.­­­ A hajnali 2 órakor érkező vonat hozta magával a brassói bankok, a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, az Osztrák-Magyar Bank és a Hadi­ termény részvénytársaság pénzét és okmányait. — A délelőtti tíz órás vonattal ér­kezett meg Marosvásárhelyről család­jával Sándor János belügyminiszter is. Jönnek Erdély menekültjei!­ ­— Az Est tudósítójától — Vasárnap­ este dördültek el a román határon az első ágyuk és nyomban megindul­ a román határszéli részek polgári kiürít­ése. Azóta három nap telt el s e három nap alatt ezer meg ezer menekülő érkezett a fővárosba. A keleti a nyugati pályaudvaron ugyanaz a kép, mint az oroszok kár­­péti betörése idején. Az éjszaka ér­kező erdélyiek a pályaudvarok váró­termeiben töltik az éjszakát, mert nincs bérkocsi, a­mely bevinné őket a városba, a hotelekben, penziókban már alig van hely s így nehéz lakást találni az éjszakában. A nyugati pályaudvaron A nyugati pályaudvaron Skuteczky Emil álloonásfőnök mind a három osztály várótermét a menekültek rendelkezésére bocsátotta. Brassóból szerdán este tizenegy órakor érke­zett egy vonat. Ennek utasai között rendkívül sok volt a gyerek és asz­­szony. Festi kevés akadt köztük, a­kiket láttunk, azok is már túl vol­tak az öt vénén. A nagyobb gyerekek ugrándozva, s kisebb gyerekek árra vonultak,­­ be a várótermekbe. A szülök és cselé­,­dek led­obták cukihókjaikat. Batyuk, kofferek, bundák, párnák, kosarak, skatulyák feküdtek szanaszét a pam­­lagokon, a padlón, az. .asztalokon. Sem a kormány, sem­ a főváros rá­, eszéről nem láttánk senki, a­­ki a nagy megpróbá­tatásokon­­ keresztülment er­délyi menekültek fogadásánál és el­helyezésénél jelen lett volna. Skuteczky állomásfőnükön­ kívül dr. Silberer ál­lamvasuti, titkár és Petersen János rendőrfelügyelő fáradozott a három napja utazó menekültek elhelyezésén. Mökös Frigyes,­ a harctéren küzdő százados családja, felesége és három gyermeke alig hogy holmiját ledobta, egy kis tejet kért­. Mökösné elmon­dotta, hogy csak hat darab kenyeret hozott magával Brassóból. Ezt mind megölték az utazás alatt. A­’segesvári állomáson még kaptak, élelmet, de Nagyváradig aztán semmit. Mökös­­nét és­­három apró gyermekét elvit­ték a Vöröskereszt pályaudvari üdítő­­állomásához, a­hol teát kaptak. Hein Gusztáv, Brassó város­­ fő­­erdőmérnöke elbeszélte, hogy hétfőn délelőtt indult el az a vonat, a­melylyel szerdán este megérkezett. Vagyon bőven volt, mindenki el­menekülhetett, a­ki csak akart. Rosenkranz Ella brassói tanítónő így mondotta el elutazásának törté­netét : — Vasárnap este tíz órakor lefe­küdtem. Alighogy elaludtam,­­ éb­redtem. Az utcán nagy lárma és za­jongás volt. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a polgárság kosarakkal siet a pályaudvar felé. Mi az ? kiál­tottam le az utcára. Menekülés! — ez volt a válasz. Hamar pakolni kezd­tem, a legszükségesebbet magén hoz vel­e­m és siettem a pályaudva­rra. A brassói színtársulat számára egy kü­lön tehervagyont rezerváltak. A sí­­n­társulat tagjai­ azonban valamelyik állomáson elmaradtak telü­­k, de úgy tudom, útban vannak Budapest felé.. - - . . * Az állomások vendéglőiben nem vett élelmiszer. Egyik állomáson, a­hol a vonat hosszabb ideig tartózkodott, bementünk a községbe élelemért. Egy kávémérésben 80 fillért kellett adnunk­ egy darab kenyérért. Az aradi vonattal Budapestre ér­kezett Tassy-Betz Marienne, a volt petrozsényi rendőrkapitány leánya. Elmondta, hogy hétfőn délután két órakor indult el Perozsényból, de az állomásokon sehol sem tudott élelmet kapni. Tíz koronát kínált egy csésze kávéért,, de sehol sem kapott. A váróteremből hálóterem Egy óra múlva visszamentem a várót­erembe. A pamlagokon egymásra dőlve aludtak gyerekek és idősebb urak. Sokan a padlóra terítettek ma­guknak fekhelyet. Brassó város fő­­mérnöke is a padlón aludt. Több asz­­szony kalapban, kezébe hajtva fejét szundikált. Több gyereket kis gyer­mekkocsiban ringattak. A kimerült utasok nyugalmát néha-néha meg­zavarta egy-egy csecsemő sírása. Éjfél után több budapesti úr jelent meg a pályaudvaron, köztük volt egy műegyetemi tanár és száz­ koronát adott át Petersen felügyelőnek, hogy abból a segélyezésre szoruló menekül­teknek adjon. Ezek,tíz urak közölték a rendőrfelügyelővel, hogy holnap megjelennek a belügyminisztérium­ban és­ felajánlják szolgálatukat a menekültek elhelyezése és segélye­zése dolgában. A Norddeutscher Lloyd budapesti képviselője minden, Erdélyből érkező vonat befutásánál megjelenik és ér­deklődik az iránt, hogy van-e az utasok közt segélyre, támogatásra, tanácsra szoruló német állampolgár. Nálunk Budapesten, az ország fő­városában nincs Senki, a­ki a me­nekülő magyar állampolgárokról gon­­­doskodjék. A főváros még arról sem gondoskodott, hogy" legalább siállást­ biztos­­son ezeknek a szerencsétlen em­bereknek, a­kik pedig azt hitték, hogy szerető ká­r­okra fognak akadni az ország szívében. A derék, székelyek és határszéli magyarok azonban­­en­nek dacára nem voltak túlságosan szomorúak és elkeseredettek, vala­melyes szent hittel bizakodnak jövő soraikban. Éjszaka két órára jelezték egy­ brassói különvonat megérkezését, a­melylyel elhozták a brassói pénzinté­zetek összes értékeit. A bank­vonat fél három órakor robogott be a nyu­­­gati pályaudvarra. Ezzel a fonattal eljöttek az Osztrák-Magyar Bank, Magyar Általános Hitelbank, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Brassói Általános Takarék és a többi kisebb pénzintézetek tisztviselői. Magukkal hozták az összes értékeket és üzleti könyveket. Az Osztrák-Magyar Bank értékeit két teherkocsiban, a 12987-es számú­ban és 129332-es számúban helyezték el. Az utóbbiban 10 millió korona értékű aranyat és ugyancsak­ 10 millió koronányi bankjegyet és értékpapirost őriztek. Hétfő délelőtt óta erre a nagy értékre állandóan felügyelt frill Ernő helyettes főnök, Reich Henrik, Neumann János és Malik Ernő tiszt­­viselő. Hosszabb beszélgetést, foly­tattunk Reich Henrikkel, a­ki a kö­vetkezőket mondotta az utazásról: — Vasárnap éjjel egy órakor kap­tuk az értesítést, h­ogy Románia hadat üzent. Azonnal csomagolni kezdtünk. A pályaudvar főnöke tu­datta velünk, hogy több vagyont indított el a Kolostor­ u­­tcába, oda szállítsuk el értékeinket. A bank­ épületéből, a mely ai Kápy­ utca' 53­ j 3. oldal

Next