Az Est, 1916. szeptember (7. évfolyam, 244-273. szám)
1916-09-01 / 244. szám
Vétitek, 19F6 szeptember /. A rokkant katonák a románok ellen akarnak vonulni — Az Est tudósítójától — Késői korok iskoláskönyveiben fogják a magyar gyerekek olvasni azt, amit most leírunk. Berecz Gyula királyi tanácsos, tanfelügyelő, a rokkantügyi iskola vezetője mondta el nekünk , mikor megtörtént a román hadüzenet és híre jött az oláh betörésnek. Berecz Gyulánál jelentkezett Gyürke Mihály S2. gyalogezredbeli őrmester, székely fiú. Sok ütközetben vett részt, mig megsebesült. Balkeze fejét amputálták és igy került a rokkant-, ügyi iskolába. Megállóit a ’tanfelügyelő előtt. —■ Tanácsos úr, — mondta csendes, megfontolt hangon, — szorgalommal és buzgalommal tanultam itt az iskolában, de most azt hallom, hogy az oláhok betörtek Székelyországba. Nem tudok én már itt maradni, el kell menni, hogy megvédjem szép hazám völgyeit. Van ma' kezem, meg tudom még szorítani a puskát, a jobbomnak semmi baja, megtudom még forgatni a fokost. Kp . is tartóztasson, nincs az az erő, akiengem visszatartson, elmegyek az oláhok ellen. És jött a másik, ballábát veszítette el, maidben bicegett. Rádiósnak hívják. Megállót! ő is Berecz előtt: — Nincsen nekem maradásom itt, szólott, nem baj, ha vasból is van a baltában, legalább nem mozdulok el onnan, ahova kommandiroznak, és inkább meghalok, de a szép székely földet , nem hagyom. Tessék engem visszaküldeni a lövészárokba. És a rokkantiiskolában izgalom, forrongás támadt, abbamaradt a munka, nem akartak, nem akarnak tovább dolgozni a rokkant katonák, a harctérre kívánkozik valamennyi az oláhok ellen. Negyvenen, ötvenen tódultak a tanfelügyelő elé, emberek, akik már végigszenvedték a háború minden borzalmait, akik sánták, bénák, akik vitézül megtették már kötelességüket, és most mégse tudnak belenyugodni abba, hogy a legaljasabb ellenség szép hazánkra tört és sántán, bénán visszakivánkoznák megvédeni a honi földet. És hiába minden gondoskodás, rokkantügyi törvény, nem lehet velük bírni, akiben van még erő, el akar indulni, el fog szökni, — mondják — hogy megcsinálják a rokkantak századát és hogy megmutassák a világnak, ha a végső,, nagy, utolsó leszámolásra kerül a sor, hogy védi hazáját a magyar Ötezer menekült a keleti, háromezer a nyugati pályaudvaron Miltényi és Skuteczky állomásfőnökök nyilatkozata I. — Az Est tudósítójától — Az Est munkatársa beszélt a keleti pályaudvar állomásőnökével Millényi Ernővel, aki a következőket mondotta: Éjszaka '/«Tíbor érkezett be Arad felől az egyik vonat, amely körülbelül ezer menekültet hozott, akiknek legnagyobb része asszony és gyermek volt. A menekülők egy része a pályaudvarról elment a városba, a másik része pedig az éjszakát a várótermekben töltötte. Az asszonyok igen sok podgyászt, élelmiszert, sőt egyesek még élő baromfiakat is hoztak magukkal, hogy néhány napra el legyenek látva élelmiszerrel. A tegnapi napon még háromvonat futott be a keleti pályaudvarra, amelyszintén menekülteket hozott. Az egyik vonat este 6 óra 15 perckor érkezett Arad felől, a másik 11 óra 40 perckor szintén Arad felől, ■a harmadik pedig 7 óra 15 perckor Kolozsvár felől. A vonatok összesen körülbelül ötezer menekültet hoztak. A menekülők nagyrészben Petrozsényből és Brassó környékéről jöttek. A délelőtt folyamán még egy vonatot várunk Arad felől. Ennek a vonatnak már a reggeli órákban be kellett volna érkeznie. Különben az egész vasúti állomás személyzete éjjel és nappal permanenciában van, hogy a reáláramló fokozott munkát elvégezhesse. A nyugati pályaudvaron is felkerestük az állomásfőnököt, Skuteczky Emilt, aki ezeket mondotta: — Négy vonat érkezett be tegnap estétől kezdve ma reggel 10 óráig a nyugati pályaudvarra. Az egyik vonat este 6 óra 45 perckor, a másik éjjel 11 órakor, a harmadik reggel 2 órakor, a negyedik pedig délelőtt 10 órakor futott be a pályaudvarra. Az ötödik vonatot is ma délelőttre várjuk. Mind a négy vonat Kolozsvár felöl jött. A legtöbb menekült az esti 6 óra 46 perckor érkező vonallal jött, szám szerint körülbelül 1200. Hozzávetőleges számítás szerint a négy vonaton körülbelül háromezer menekült jöhetett Budapestre. Azok, akiknek hozzátartozói voltak Budapesten, mindjárt elhagyták az állomást, a többiek pedig az éjjelt a várótermekben és az irodákban töltötték. Reggel 6 órakor kezdték őketszállítani a meghatározott irányban. Jórészük el is utazott Budapestről. A menekültek Nagyszeben és Brassó vidékéről jöttek. Hétfőn reggel ültek vonatra és jóleső érzéssel mondották el, hogy az egyes állomásokon a lakosság valósággal becézte őket. Mindenütt kaptak enni és inni. A pályaudvarokon is akadtak jószívű urak, akik gyűjtést rögtönöztek és azokat, akiknek semmi pénzük sem volt, a legszükségesebbel ellátták. A pályaudvaron az üdítőtelep és a vasúti vendéglős pedig megvendégelték őket. A hajnali 2 órakor érkező vonat hozta magával a brassói bankok, a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, az Osztrák-Magyar Bank és a Hadi termény részvénytársaság pénzét és okmányait. — A délelőtti tíz órás vonattal érkezett meg Marosvásárhelyről családjával Sándor János belügyminiszter is. Jönnek Erdély menekültjei! — Az Est tudósítójától — Vasárnap este dördültek el a román határon az első ágyuk és nyomban megindul a román határszéli részek polgári kiürítése. Azóta három nap telt el s e három nap alatt ezer meg ezer menekülő érkezett a fővárosba. A keleti a nyugati pályaudvaron ugyanaz a kép, mint az oroszok kárpéti betörése idején. Az éjszaka érkező erdélyiek a pályaudvarok várótermeiben töltik az éjszakát, mert nincs bérkocsi, amely bevinné őket a városba, a hotelekben, penziókban már alig van hely s így nehéz lakást találni az éjszakában. A nyugati pályaudvaron A nyugati pályaudvaron Skuteczky Emil álloonásfőnök mind a három osztály várótermét a menekültek rendelkezésére bocsátotta. Brassóból szerdán este tizenegy órakor érkezett egy vonat. Ennek utasai között rendkívül sok volt a gyerek és aszszony. Festi kevés akadt köztük, akiket láttunk, azok is már túl voltak az öt vénén. A nagyobb gyerekek ugrándozva, s kisebb gyerekek árra vonultak, be a várótermekbe. A szülök és cselé,dek ledobták cukihókjaikat. Batyuk, kofferek, bundák, párnák, kosarak, skatulyák feküdtek szanaszét a pamlagokon, a padlón, az. .asztalokon. Sem a kormány, sem a főváros rá, eszéről nem láttánk senki, aki a nagy megpróbátatásokon keresztülment erdélyi menekültek fogadásánál és elhelyezésénél jelen lett volna. Skuteczky állomásfőnükön kívül dr. Silberer államvasuti, titkár és Petersen János rendőrfelügyelő fáradozott a három napja utazó menekültek elhelyezésén. Mökös Frigyes, a harctéren küzdő százados családja, felesége és három gyermeke alig hogy holmiját ledobta, egy kis tejet kért. Mökösné elmondotta, hogy csak hat darab kenyeret hozott magával Brassóból. Ezt mind megölték az utazás alatt. A’segesvári állomáson még kaptak, élelmet, de Nagyváradig aztán semmit. Mökösnét éshárom apró gyermekét elvitték a Vöröskereszt pályaudvari üdítőállomásához, ahol teát kaptak. Hein Gusztáv, Brassó város főerdőmérnöke elbeszélte, hogy hétfőn délelőtt indult el az a vonat, amelylyel szerdán este megérkezett. Vagyon bőven volt, mindenki elmenekülhetett, aki csak akart. Rosenkranz Ella brassói tanítónő így mondotta el elutazásának történetét : — Vasárnap este tíz órakor lefeküdtem. Alighogy elaludtam, ébredtem. Az utcán nagy lárma és zajongás volt. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a polgárság kosarakkal siet a pályaudvar felé. Mi az ? kiáltottam le az utcára. Menekülés! — ez volt a válasz. Hamar pakolni kezdtem, a legszükségesebbet magén hoz velem és siettem a pályaudvarra. A brassói színtársulat számára egy külön tehervagyont rezerváltak. A síntársulat tagjai azonban valamelyik állomáson elmaradtak telük, de úgy tudom, útban vannak Budapest felé.. - - . . * Az állomások vendéglőiben nem vett élelmiszer. Egyik állomáson, ahol a vonat hosszabb ideig tartózkodott, bementünk a községbe élelemért. Egy kávémérésben 80 fillért kellett adnunk egy darab kenyérért. Az aradi vonattal Budapestre érkezett Tassy-Betz Marienne, a volt petrozsényi rendőrkapitány leánya. Elmondta, hogy hétfőn délután két órakor indult el Perozsényból, de az állomásokon sehol sem tudott élelmet kapni. Tíz koronát kínált egy csésze kávéért,, de sehol sem kapott. A váróteremből hálóterem Egy óra múlva visszamentem a váróterembe. A pamlagokon egymásra dőlve aludtak gyerekek és idősebb urak. Sokan a padlóra terítettek maguknak fekhelyet. Brassó város főmérnöke is a padlón aludt. Több aszszony kalapban, kezébe hajtva fejét szundikált. Több gyereket kis gyermekkocsiban ringattak. A kimerült utasok nyugalmát néha-néha megzavarta egy-egy csecsemő sírása. Éjfél után több budapesti úr jelent meg a pályaudvaron, köztük volt egy műegyetemi tanár és száz koronát adott át Petersen felügyelőnek, hogy abból a segélyezésre szoruló menekülteknek adjon. Ezek,tíz urak közölték a rendőrfelügyelővel, hogy holnap megjelennek a belügyminisztériumban és felajánlják szolgálatukat a menekültek elhelyezése és segélyezése dolgában. A Norddeutscher Lloyd budapesti képviselője minden, Erdélyből érkező vonat befutásánál megjelenik és érdeklődik az iránt, hogy van-e az utasok közt segélyre, támogatásra, tanácsra szoruló német állampolgár. Nálunk Budapesten, az ország fővárosában nincs Senki, aki a menekülő magyar állampolgárokról gondoskodjék. A főváros még arról sem gondoskodott, hogy" legalább siállást biztosson ezeknek a szerencsétlen embereknek, akik pedig azt hitték, hogy szerető károkra fognak akadni az ország szívében. A derék, székelyek és határszéli magyarok azonbanennek dacára nem voltak túlságosan szomorúak és elkeseredettek, valamelyes szent hittel bizakodnak jövő soraikban. Éjszaka két órára jelezték egy brassói különvonat megérkezését, amelylyel elhozták a brassói pénzintézetek összes értékeit. A bankvonat fél három órakor robogott be a nyugati pályaudvarra. Ezzel a fonattal eljöttek az Osztrák-Magyar Bank, Magyar Általános Hitelbank, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Brassói Általános Takarék és a többi kisebb pénzintézetek tisztviselői. Magukkal hozták az összes értékeket és üzleti könyveket. Az Osztrák-Magyar Bank értékeit két teherkocsiban, a 12987-es számúban és 129332-es számúban helyezték el. Az utóbbiban 10 millió korona értékű aranyat és ugyancsak 10 millió koronányi bankjegyet és értékpapirost őriztek. Hétfő délelőtt óta erre a nagy értékre állandóan felügyelt frill Ernő helyettes főnök, Reich Henrik, Neumann János és Malik Ernő tisztviselő. Hosszabb beszélgetést, folytattunk Reich Henrikkel, aki a következőket mondotta az utazásról: — Vasárnap éjjel egy órakor kaptuk az értesítést, hogy Románia hadat üzent. Azonnal csomagolni kezdtünk. A pályaudvar főnöke tudatta velünk, hogy több vagyont indított el a Kolostor utcába, oda szállítsuk el értékeinket. A bank épületéből, a mely ai Kápy utca' 53 j 3. oldal